Népszava, 1932. február (60. évfolyam, 26–48. sz.)
1932-02-02 / 26. szám
1932 február 7. NÉPSZAVA in. in •••mii Inségmunka — napi 9 fillérért Elvtársaink küzdelme Hódmezővásrhhely közgyűlésán. Hódmezővásárhely város közgyűlésén elvtársaink az ügyek egész során juttatták győzelemre álláspontjuk igazságát. Az első összecsapás a hivatalos állásponttal a kegybijügyi bizottság jelentése kapcsán történt. Karácsonyi Ferenc elvtárs követelte, hogy a kegydíjra pályázóknak és hozzátartozóiknak anyagi körülményeit ismertesse az előadó. Amikor elesett, öreg, szegény emberek havi ,"A pengős városi segélyért jelentkeznek, az illetékes ügyosztályok mindent megvizsgálnak, hogy el lehessen ütni őket a segélytől, s meg kell vizsgálni, hogy a most előterjesztendő igénylők nincsenek-e maguk vagy hozzátartozóik révén jó anyagi helyzetben? A közgyűlés elvtársunk indítványát nagy többséggel elfogadta, amire az előadó kényszeredetten ismertette a kérvényeket. Kiderült, hogy az egyik nyugalmazott polgármester özvegyének a fiai és vejei magasállású, jól javadalmazott állású emberek, amire a tisztviselők és három-négy egységespárti reakcióson kívül a közgyűlés túlnyomó többséggel elrendelte ennek a kegydíjnak törlését. Ugyanez történt a jelenlegi polgármester édesanyjával, akinek nagy magánvagyona is van. A pár hónappal ezelőtt még Mayer János zászlójára esküvő kisgazdák is fölháborodva fogadták az idevonatkozó adatok ismertetését A többi igénylőre nézve viszont Karácsonyi elvtárs kijelentette, hogy részükre a kegydíjat pártunk megszavazza. A közgyűlés ilyen értelemben határozott. Ugyancsak Karácsony elvtárs interpellációjában szóvátette, hogy a III. kerületi tisztiorvos a szolgálati szabályzat semmibevételével nem a kerület ébert, hanem attól is,5 kilométernyi távolságban lakik. Elvtársunk a polgármester semmitmondó válaszát nem vette tudomásul, mondván,hogy az a szegény munkáskerület joggal háborgó közvéleményét nem nyugtathatja meg. A közgyűlés óriási többsége ugyancsak nem vette tudomásul a polgármester válaszát, ellenben elfogadta pártunknak azt az indítványát, hogy a szóbanforgó orvos állásvesztés terhével, haladéktalanul helyezze ki rendelőjét, a kerületébe. Elvtársainkkal szavaztak a függetlenségi kisgazdák és a fölbomlott egységes párt kisgazdatagjai is, viszont a tisztviselőkkel együtt szavazott Genersich kórházigazgató főorvos, tanújelét adva a munkásság egészségügye iránt érzett „rokonszenvének". elvtárs interpellációjában a polgármester eszközöljön Takács Ferenc azt kívánta, hogy JPQHHHít ki a kormánynál kamatmentes kölcsönt, hogy a város visszaválthassa a Speyer-kölcsön kötvényeit, amelyek tőzzsdei árfolyamjegyzése 70%-kal esett. A kölcsön néhány más megterheléssel, mintegy 40% -os pótadóterhet ró a város közönségére és ha a dolgok így mennek tovább, a várost 200%-os pótadó remek fenyegeti. A polgármester semmitmondó válaszát nem vette tudomásul, mert az a pusztulásba való belenyugvást jelentené. A közgyűlés óriási többséggel ugyancsak nem vette tudomásul a molnármester válaszát, hanem utasította őt, hogy a Takares elvtárs által vázolt szempontok figyelembevételével haladéktalanul tegye meg aszükséges lépéseket. Posztós Sándor elvtárs interpellációjában élesen visszautasította az insegakció vezetőjének azt az intézkedését, hogy a segélyre rászorultakat a saját szerszámaikkal végzendő munkára kényszeríti. Embertelen általában az, hogy napokon keresztül rongyos ruhában didergő munkásokat kényszerítenek ilyen állapotban meg nem felelő munkára és azt is követelik, hogy a napi 9 fillért érő könyöradományért a saját szerszámaikat koptassák el. Követelte, hogy a szerszámokat a város adja. A népjóléti tanácsnok bizonygatta, hogy a város nem tartozik szerszámtól rendelkezésre bocsátani a munkásoknak. Posztós elvtárs zajos tetszéstől kísérten cáfolta a tanácsnok álláspontját, több szivet, több melegséget kívánt e az inségakció intézésénél. A választ nem vette tudomásul. Élénk föltűnést keltett, hogy a szavazás elől úgy a független kisgazdák, mint a jobboldalon ülő gazda bizottsági tagok eltávoztak és elvtársainkkal szemben a tisztviselők alig néhány szavazattöbbséggel vették tudomásul a polgármesteri választ. 3 URI MURI. Gróf Tolakodó Muri ismét megszólalt és végre abban a környezetben, azon a helyen, ahol igazán otthonosan érezhette magát és ennek megfelelően feszélyezetlenül lobogtathatta míg a maga „uri" szellemiségének nemzeti ,,eszményeit". S nehogy bennünket a magy. kir. ügyészség az úr és szolga nem is társadalmi osztály, hanem kasztrendszerű megkülönböztetése miatt holmi izgatás vádjával illethessen, sietve megnyugtatjuk az ügyészi kedélyeket: ha van itt az ügyészségnek számonkérni valója, forduljon egyenesen a felelős szerzőhöz, gróf Bethlen Istvánhoz. Ahhoz a gróf Bethlen Istvánhoz, aki vasárnap a Nemzeti Kaszinó évi közgyűlésén tartott Széchenyi-emlékbeszédében azzal biztatgatta önmagát és kaszinóbéli klubtársait, hogy „a magyar pantheon, igenis, a jövőben is nyitva áll a magyar úr számára" és nem hagyott fönn kétséget aziránt, hogy „a magyar úr" gyűjtőfogalma alatt ő „a ma még fiatal s épp azért nem homogén városi polgárságtól" is szigorúan elkülönült magyar történelmi osztályt, az arisztokráciát, vagy ártatlan egyszerűséggel: a Nemzeti Kaszinót érti. De ez csak végső konklúziója, annak az emlékbeszédnek, amelyben gróf Bethlen őszintén föltárta politikai hitvallását, és ennek keretében elképzelését a magyar arisztokrácia, a Nemzeti Kaszinó jövőbeni politikai szerepéről, elhelyezkedéséről és lehetőségeiről. És ha mi itt érdeménél bővebben foglalkozunk gróf Bethlen kijelentésével, valóban nem azért tesszük, mintha lehetségesnek tartanék, hogy Bethlen István a magyar politikában még egyszer tettekkel tényező lehet. A magyar politikában ugyan már sok lehetetlenség bizonyult lehetségesnek. S igaz az is, hogy a Nemzeti Kaszinónak - fájdalom — ma még mindig olyan sorsdöntő szerepe van az országos politikában, aminőt gróf Bethlen a maga és kaszinótársai javára a jövendő időkre is biztosítani kívánna. De mégis: tízévi Bethlen -uralom szörnyűséges, országon szüló és egzisztenciát.írtó tanúságai után Bethlennek felelős pozícióba való visszatérését ama lehetetlenségek közül valónak hisszük, amelyek mégsem bizonyulhatnak lehetségesnek. Ha mindezek ellenére kívánatosnak és szükségesnek tartjuk, hogy ezek a közelmúltból visszajáró bethleni megnyilatkozások teljesen el ne kallódjanak, erre nem a vallomást tevő személye ösztönöz bennünket, hanem az, hogy az önvallomások tükrében is rávilágíthassunk epnakaj. osztálygőgnek kaszinói szellemiségére, amely gróf Bethlen személyében diktátoroskodott az ország fölött az ur és szolga szereposztás jósán. Ez a kaszinói kasztszellem tette lehetővé, hogy a magyar ellenforradalmi politika igazi uri muri legyen, dorbézoló mulatozása ; kaszinóbeli klubtársaknak, akiket gróf Bethlen uraknak és a politikában irányító és vezető szerepre hivatottaknak ismer el. Uri muri, amelynél az uri vadászok az országot szabad vadászterületnek tekintették. Megkótyagosult hazárdjáték, amelynél a tét az ország jövője, az uraknak el nem ismert polgárok és proletárok, a nép kendere, lét«, ̇• "•"sztenciája volt. És hogy ennek a tízéves, hajtóvadászatokkal vidámított, Lillafüreddel, s'/•'•'nási, klinikai és népjóléti panamákkal fűszerezett uri muriknak mi lett az eredménye, azt mindenki látja és saját bőrén tapasztalhatja most az elintézhetetlenségig fölgyülemlett fegyelmi ügyek, a százezrek, éhinsé«*»etc. a minden képzeletet fölülmúló tömegnyomornak, a gazdasági élet haladásának e kietlen napjaiban. Bizony, a gazdasági világválság megpróbáltatásai nem hullanának vissza reánk olyan tízszeresen pusztító hatással, ha gróf Bethlen Istvánban akár egy szikrája is meg lett volna annak az önbeisnerésnek, annak az önkritikának, amelyet vasárnapi emlékbeszédében Széchenyi nagy, sőt legnagyobb érdemeként említett, ha gróf Bethlen István akárcsak némileg is hasonló jellem volna Széchenyi Istvánhoz, aki — amint Bethlen mondotta — „nem csak másokat kritizált, nemcsak másokat támadott, nemcsak mások számára adott tanácsot, hanem elsősorban önmaga ellen fordította a bonoló kritika éles eszközét és a legkegyetlenebbül gyakorolta, az önismeret puritán erényét". Bethlen azzal folytatta, hogy ,.Széchenyi mondta volt, hogy a legnagyobb bűn másokat vezetni akarni az erre való képesség nélkül". Nem tudjuk, ki felé akart Bethlen ezzel a kijelentésével vagdalkozni. De minthogy ma az a gróf Károlyi Gyula igyekszik az országot vezetni, akit éppen grófBethlen ajánlott utódjául, az, amit Bethlen mondott, lehet kikezdhetetlen igazság utódjára nézve és ezt mi joggal és okkal meg is állapíthatjuk, de ha ezt Károlyi Gyulára vonatkoztatva állapította meg Bethlen István, akkor ez lehet úri tempó, de mindenesetre súlyosan illojális is a tőle ajánlott utóddal szemben. Egyebekben Bethlen fölvetette a kédést: „van-e, lehet-e ebben az új világban mért szerepe azoknak, akik a régi magyar úri társadalomhoz tartoznak? Nem helyesebb-e, nem időszerűbb-e átadni a teret, egészen másoknak és félrevonulva attól a közérttől, amely a jó ízlésű és művelt embereknél gyakran csak undort kelt, oly időkre várni, amikor nemesebb ambíciókra és több megértésre újból alkalom nyilvánik Nos, az országnak mindenesetre fölbecsülhetetlen haszna lett volna abból, ha gróf Bethlen már tíz év előtt undorodik meg a politikai élettől, amelynek egy évtizeden át korlátlan hatalmú ura, diktátori irányítója, volt. Ha tíz évvel ezelőtt undorodott volna meg Bethlen attól, hogy a Nemzeti Kaszinó érdekében síkra szálljon, ma kétségtelenül sokkal kevesebb volna ebben az országon azoknak a száma, akiknek az embertelen, undorító nyomor jut, osztályrészül és nem kellene a sajtónak nap-nap után a legsundorítóbb visszaélések botrányaival foglalkoznia. De gróf Bethlen tíz éven át, noha „a régi magyar úri társadalom" egy oszlopos tagja, nem undorodott a közélettől, nem undorodott attól, hogy a nyílt szavazás terrorjával, undorító módon legázolja anépakaratot, hogy a legelszántabb jogfosztás, a legjellegzetesebb politikai immoralitás, a legféktelenebb üldöztetések módszereivel védelmezze azokat az előjogokat, amelyeket örök időkre biztosítani kíván a nemzetté deklarált Nemzeti Kaszinónak. Bethlen gróf nem undorodott attól, hogy úgy oldja meg az optánskérdést, hogy ennek árát az ország népe fizesse meg. És ha most Bethlen gróf támaszkodik, hogy noha ő igazi úri politikát folytatott, ezért „üldöztetés jár most ki a legmagasabb polcról (?) vagy sárral és piszokkal dobálja meg érte az utcai heftorgógia. nyelvét öltögeti rá a zsurnalisztikának lezüllött része, vagy a politikai prostituáltaknak az a hada, amely az olcsó népszerűségnek hízeleg a porban" — úgy erre csak az lehet minden épérzékű ember válasza, hogy szerencse és az ország jövője szempontjából egyetlen ígéret, hogy van a zsurnalisztikának még ilyen „lezüllött része" és vannak még politikusok, akik joggal kiérdemlik Bethlen gróf úk dühkirohanásait. Akadnak még újságok és politikusok Magyarországon is, akik, illetve amelyek szembeszállva mindég üldöztetéssel, bátran kiállnak az ellen, hogy a magyar nép szabadsága, és kenyere a kaszinóbeli klubtársak uri murijának prédája lehessen, akik végső leheletükig küzdenek a közélet tisztaságáért, a nép jogaiért. Bizony, akadnak még lapok is a magyar zsurnalisztikában, amelyek nem prostituálhatók a rendelkezési alapok arany magjainal. És ha Bethlen a Nemzeti Kaszinóbeli klubtársai előtt fölveti a kérdést: várjon a változott társadalmi és politikai viszonyok közepett, amelyekkel szemben bevehetetlen védőbástyával igyekezett körülvenni az országot, lehet-e még szerepe a magyar politikában azoknak, akiket ő uraknak hajlandó elismerni, a válasz csak az lehet, hogy egy tisztultabb magyar politikai helyzetben mindenkinek szerep juthat, aki ezt a szerepet nem előjogok, nem jogi és vagyoni kiváltságok biztosítására, Horn más társadalmi osztályok letiprására akarja gyümölcsöztetni. És mindenekelőtt: mindenkinek szerep juthat egy tisztult közéletben, akit erre a népakarat hivatottnak tart. De éppen a magyar politikai élet megtisztulásának legelső föltétele, hogy ne gróf Bethlen és ne a Nemzeti Kaszinó döntse el, hogy kinek mi lesz és lesz-e egyáltalán szerepe az ország irányításában, hanem a szabadon, a titkos választás útján megnyilatkozó néptömegek. Tudjuk, éppen ez az, amitől gróf Bethlen undorodik és ami ellen kaszinóbeli és optáfistársai nevében, érthető okokból „az uri izlés" virágnyelvén tiltakozik. De az országnak és népének mégis az a létérdeke, hogy Bethlen Istvánnak legyen oka emiatt undorodni és ne legyen alkalma a maga akgusztusa szerint való diktátorságával még egyszer boldogítani. Munkássztrájk egy kőbányában, Salgótarjánból jelentik: A Somoskő község határához tartozó Hofbauer-féle kőbányában a kőhasító munkások beszüntették a munkát, mivel bérkövetelésüket a bányaigazgatóság nem teljesítette. A megegyezésre nincs remény. rádiókereskedőnél adja le eddig használt hangszóróját. Ha az Orion gyártmányú, 40 pengővel, ha más gyártmányú, 30 pengővel olcsóbban kap egy Orion dinamikus hangszórót. O rion izzoldimji*