Népszava, 1932. február (60. évfolyam, 26–48. sz.)

1932-02-02 / 26. szám

1932 február 7. NÉPSZAVA ­­in. in •••mii Inségmunka — napi 9 fillérért Elvtársaink küzdelme Hódmezővásrhh­­ely közgyűlésán. Hódmezővásárhely város közgyűlésén elv­társaink az ügyek egész során juttatták győ­­ze­lemre álláspontjuk igazságát. Az első össze­csapás a hivatalos állásponttal a kegybijü­gyi bizottság jelentése kapcsán történt. Karácsonyi Ferenc elvtárs követelte, hogy a kegydíjra pályázóknak és hozzátartozóiknak anyagi kö­rülményeit ismertesse az előadó. Amikor el­esett, öreg, szegény emberek havi ,"A pengős vá­rosi segélyért jelentkeznek, az illetékes ügy­osztályok mindent megvizsgálnak, hogy el le­hessen ütni őket a segélytől, s meg kell vizs­gálni, hogy a most előterjesztendő igénylők nincsenek-e maguk vagy hozzátartozóik révén jó anyagi­ helyzetben? A közgyűlés elvtársunk indítványát nagy többséggel elfogadta, amire az előadó kényszeredetten ismertette a kérvé­nyeket. Kiderült, hogy az egyik nyugalmazott polgármester özvegyének a fiai és vejei m­agas­állású, jól javadalmazott állású emberek, amire a tisztviselők és három-négy egységes­párti reakcióson kívül a közgyűlés túlnyomó többséggel elrendelte ennek a kegydíjnak törlését. Ugyanez történt a jelenlegi polgár­mester édesanyjával, akinek nagy magán­vagyona is van. A pár hónappal ezelőtt még Mayer János zászlójára esküvő kisgazdák is fölháborodva fogadták az idevonatkozó ada­tok ismertetését A többi igénylőre nézve vi­szont Karácsonyi elvtárs kijelentette, hogy részükre a kegy­díjat pártunk megszavazza. A közgyűlés ilyen értelemben határozott. Ugyancsak Karácsony elvtárs interpelláció­jában szóvátette, hogy a III. kerületi­ tiszti­orvos a szolgálati szabályzat semmibevételé­vel nem a kerület ébert, hanem attól is,5 kilo­méternyi távolságban lakik. Elvtársunk a polgármester semmitmondó válaszát nem vette tudomásul, mondván,­­hogy az a szegény munkáskerület joggal háborgó közvéleményét nem nyugtathatja meg. A közgyűlés óriási többsége ugyancsak nem vett­e tudomásul a polgármester válaszát, ellenben elfogadta pártunknak azt az indítványát, hogy a szóban­forgó orvos állásvesztés terhével, haladéktala­nul helyezze ki rendelőjét, a kerületébe. Elv­társainkkal szavaztak a függetlenségi kis­gazdák és a fölbomlott egységes párt kisgazda­tagjai is, viszont a tisztviselőkkel együtt sza­vazott Genersich kórházigazgató főorvos, tanújelét adva a munkásság egészségügye iránt érzett „rokonszenvének". elvtárs interpellációjában a polgármester eszközöljön Takács Ferenc azt kívánta, hogy JPQHHHít ki a kormánynál kamatmentes kölcsönt, hogy a város visszaválthassa a Speyer-kölcsön köt­vényeit,­ amelyek tőzzsdei árfolyamjegyzése 70%-kal esett. A kölcsön néhány más megter­heléssel, mintegy 40% -os pótadóterhet ró a város közönségére és ha a dolgok így mennek tovább, a várost 200%-os pót­adó remek fenye­geti. A polgármester semmitmondó válaszát nem vett­e tudomásul, mert az a pusztulásba való belenyugvást jelentené. A közgyűlés óriási többséggel ugyancsak nem vette tudomásul a molnármester válaszát, han­e­m utasította őt, hogy a Takares elvtárs által vázolt szempon­tok figyelembevételével haladéktalanul tegye meg a­­szükséges lépéseket. Posztós Sándor elvtárs interpellációjában élesen visszautasította az insegakció vezetőjé­nek azt az intézkedését, hogy a segélyre rá­szorultakat a saját szerszámaikkal végzendő munkára kényszeríti. Embertelen általában az, hogy napokon keresztül rongyos ruhában didergő munkásokat kényszerítenek ilyen ál­lapotban meg nem­ felelő munkára és azt is követelik, hogy a­ napi 9 fillért érő k­önyörado­mányért a saját szerszámaikat koptassák el. Követelte, hogy a szerszámokat a város adja. A népjóléti tanácsnok bizonygatta, hogy a város nem tartozik szerszámtól rendelkezésre bocsátani a munkásoknak. Posztós elvtárs zajos tetszéstől kísérten cáfolta a tanácsnok álláspontját, több szivet, több melegséget kí­vánt e az inségakció intézésénél. A választ nem vette tudomásul. Élénk föltűnést keltett, hogy a szavazás elől úgy a független kisgazdák, mint a jobboldalon ülő gazda bizottsági tagok eltávoztak és elvtársainkkal szemben a tiszt­viselők alig néhány szavazattöbbséggel vették tudomásul a polgármesteri választ. 3 U­RI MURI. Gróf Tolakodó Muri ismét megszólalt és végre abban a környezetben, azon a helyen, ahol igazán otthonosan érezhette magát és ennek megfelelően feszélyezet­lenül lobogtat­hatta míg a maga „uri" szellemiségének nem­zeti ,,eszményeit". S nehogy bennünket a magy. kir. ügyészség az úr és szolga nem is társadalmi osztály­, hanem ka­sztrend­szerű megkülönböztetése miatt holmi izgatás vád­jával illethessen, sietve megnyugtatjuk az ügyészi kedélyeket: ha van itt az ügyészség­nek számonkérni valója, forduljon egyenesen a­ felelős szerzőhöz, gróf Bethlen Istvánhoz. Ahhoz a gróf Bethlen Istvánhoz, aki vasárnap a Nemzeti Kaszinó évi közgyűlésén tartott Széchenyi-emlék­beszédében azzal biztatgatta önmagát és kaszinóbéli klubtársait, hogy „a magyar pantheon, igenis, a jövőben is nyitva áll a magyar úr számára" és nem hagyott fönn kétséget aziránt, hogy „a magyar úr" gyűjtőfogalma alatt ő „a ma még fiatal s épp azért nem homogén városi polgárságtól" is szigorúan elkülönült magyar történelmi osz­tályt, az arisztokráciát, vagy ártatlan egysze­rűséggel: a Nemzeti Kaszinót érti. De ez csak végső konklúziója, annak az em­lékbeszédnek, amelyben gróf Bethlen őszintén föltárta politikai hitvallását, és ennek kereté­ben elképzelését a magyar arisztokrácia, a Nemzeti Kaszinó jövőbeni politikai szerepéről, elhelyezkedéséről és lehetőségeiről. És ha mi itt érdeménél bővebben foglalkozunk gróf Bethlen kijelentésével, valóban nem azért tesszük, mintha lehetségesnek tartanék, hogy Bethlen István a magyar politikában még egyszer tettekkel tényező lehet. A magyar po­litikában ugyan már sok lehetetlenség bizo­nyult lehetségesnek. S igaz az is, hogy a Nemzeti Kaszinónak - fájdalom — ma még mindig olyan sorsdöntő szerepe van az or­szágos politikában, aminőt gróf Bethlen a maga és kaszinótársai javára a jövendő időkre is biztosítani kívánna. De mégis: tízévi Bethlen -ura­l­om szörny­űséges, országon szü­ló és egzisztenciá­t.írtó tanúságai után Bethlen­nek felelős pozícióba való visszatérését ama lehetetlenségek közül valónak hisszük, ame­lyek mégsem bizonyulhatnak lehetségesnek. Ha mindezek ellenére kívánatosnak és szük­ségesnek tartjuk, h­ogy ezek a közelmúltból visszajáró bethleni megnyilatkozások teljesen el ne kallódjanak, erre nem a vallomást tevő személye ösztönöz bennünket, hanem az, hogy az önvallomások tükrében is rávilágíthassunk epnak­aj. osztálygőgnek kaszinói szellemisé­gére, amely gróf Bethlen személyében diktá­toroskodott az ország­­ fölött az ur és szolga szereposztás jósán. Ez a kaszinói kasztszellem tette lehetővé, hogy a magyar ellenforradalmi politika igazi uri muri legyen, dorbézoló mulatozása ;­ kaszinóbeli klubtársaknak, aki­ket gróf Bethlen uraknak és a politikában irányító és vezető szerepre hivatottaknak is­mer el. Uri muri, amelynél az uri vadászok az országot szabad vadászterületnek tekintet­ték. Megkótyagosult hazárdjáték, amelynél a tét az ország jövője, az uraknak el nem ismert polgárok és proletárok, a nép kendere, lét«, ̇• "•­"sztenciája volt. És hogy ennek a tízéves, hajtóva­dásza­tok­kal vidámított, Lillafüreddel, s'/•'•'n­ási, klinikai és népjóléti panamákkal fűszerezett uri muriknak mi lett az ered­ménye, azt mindenki látja és saját bőrén tapaszta­lhatja most az elintézhetetlenségig fölgyülemlett fegyelmi ügyek, a százezrek, éhinsé«*»etc. a minden képzeletet fölülmúló tömegnyomornak, a gazdasági élet haladásá­nak e kietlen napjaiban. Bizony, a gazdasági világválság megpróbál­tatásai nem hullanának vissza reánk olyan tízszeresen pusztító hatással, ha gróf Bethlen Istvánban akár egy szikrája is meg lett volna annak az önbeisn­erésnek, annak az önkritiká­nak, amelyet vasárnapi emlékbeszédében Szé­chenyi nagy, sőt legnagyobb érdemeként emlí­tett, ha gróf Bethlen István akárcsak némi­leg is hasonló jellem volna Széchenyi István­hoz, aki — amint Bethlen mondotta — „nem csak másokat kritizált, nemcsak másokat támadott, nemcsak­ mások számára adott ta­nácsot, hanem elsősorban önmaga ellen for­dította a bon­oló kritika éles eszközét és a legkegyetlenebbül gyakorolta, az önismeret puritán erényét". Bethlen azzal folytatta, hog­y ,.Széchenyi mondta volt, hogy a legnagyobb bűn másokat vezetni akarni az erre való ké­pesség nélkül". Nem tudjuk, ki felé akart Bethlen ezzel a kijelentésével vagdalkozni. De minthogy m­a az a gróf Károlyi Gyula igyek­szik az országot vezetni, akit éppen gróf­­Beth­len ajánlott utódjául, az, amit Bethlen mon­dott, lehet kikezdhetetlen igazság utódjára nézve és ezt mi joggal és okkal meg is álla­píthatjuk, de ha ezt Károlyi Gyulára vonat­koztatva állapította meg Bethlen István, akkor ez lehet úri tempó, de mindenesetre súlyosan illojális is a tőle ajánlott utóddal szemben. Egyebekben Bethlen fölvetette a kédést: „van-e, lehet-e ebben az új világban mért sze­repe azoknak, akik a régi magyar úri társada­lomhoz tartoznak? Nem helyesebb-e, nem idő­szerűbb-e átadni a­ teret, egészen másoknak és félrevonulva attól a közér­ttől, amely a jó­ ízlésű és művelt embereknél gyakran csak un­dort kelt, oly időkre várni, amikor nemesebb ambíciókra és több megértésre újból alkalom nyilvánik Nos, az országnak mindenesetre föl­becsül­hetetlen haszna lett volna abból, ha gróf Bethlen már tíz év előtt undorodik meg a politikai élettől, amelynek egy évtizeden át korlátlan hatalmú ura, diktátori irányítója, volt. Ha tíz évvel ezelőtt undorodott volna meg Bethlen attól, hogy a Nemzeti Kaszinó érdekében síkra szálljon, ma kétségtelenül sok­kal kevesebb volna ebben az országon azok­nak a száma, akiknek az embertelen, undorító nyomor jut, osztályrészül és nem kellene a sajtónak nap-nap után a legsundorítóbb vissza­élések botrányaival foglalkoznia. De gróf Bethlen tíz éven át, noha „a­ régi magyar úri társadalom" egy oszlopos tagja, nem undoro­dott a közélettől, nem undorodott attól, hogy a nyílt szavazás terrorjával, undorító módon le­gázolja a­­népakaratot, hogy a legelszántabb jogfosztás, a legjellegzetesebb politikai im­moralitás, a legféktelenebb üldöztetések mód­szereivel védelmezze azokat az előjogokat, amelyeket örök időkre biztosítani kíván a nemzetté deklarált Nemzeti Kaszinónak. Bethlen gróf nem undorodott attól, hogy úgy oldja meg az optánskérdést, hogy ennek árát­ az ország népe fizesse meg. És ha most Bethlen gróf támaszkodik, hogy noha ő igazi úri politikát folytatott, ezért „üldöztetés jár most ki a leg­magasabb polcról (?) vagy sárral és piszokkal dobálja meg érte az utcai heftor­gógia. nyelvét öltögeti rá a zsurnalisztikának lezüllött része, vagy a politikai prostituáltak­nak az a hada, amely az olcsó népszerűségnek hízeleg a porban" — úgy erre csak az lehet minden épérzékű ember válasza, hogy szeren­cse és az ország jövője szempontjából egyet­len ígéret, hogy van a zsurnalisztikának még ilyen „lezüllött része" és vannak még politi­kusok, akik joggal kiérdemlik Bethlen gróf úk­ dühkirohanásait. Akadnak még újságok és politikusok Magyarországon is, akik, illetve amelyek szembeszáll­va mindég üldöztetéssel, bátran kiállnak az ellen, hogy a magyar nép szabadsága, és kenyere a kaszinóbeli klubtár­sak uri murijának prédája lehessen, akik végső leheletükig küzdenek a közélet tisztasá­gáért, a nép jogaiért. Bizony, akadnak még lapok is a magyar zsurnalisztikában, amelyek nem prostituálhatók a rendelkezési alapok a­rany mag­ja­inal. És ha Bethlen a Nemzeti Kaszinóbeli klub­társai előtt fölveti a kérdést: várjon a válto­zott társadalmi és politikai viszonyok köze­pett, amelyekkel szemben bevehetetlen védő­bástyával igyekezett körülvenni az országot, lehe­t-e még szerepe a magyar politikában azoknak, akiket ő uraknak hajlandó elismerni, a válasz csak az lehet, hogy egy tisztultabb magyar politikai helyzet­ben mindenkinek sze­rep juthat, aki ezt a szerepet nem előjogok, nem jogi és vagyoni kiváltságok biztosítására, Horn más társad­almi osztályok letiprására akarja gyümölcsöztetni. És mindenekelőtt: mindenkinek szerep juthat egy tisztult köz­életben, akit erre a népakarat hivatottnak tart. De éppen a magyar politikai élet meg­tisztulásának legelső föltétele, hogy ne gróf Bethlen és ne a Nemzeti Kaszinó döntse el, hogy kinek mi lesz és lesz-e egyáltalán sze­repe az ország irányításában, hanem a szaba­don, a­ titkos választás útján megnyilatkozó néptömegek. Tudjuk, éppen ez az, amitől gróf Bethlen undorodik és ami ellen kaszinóbeli és optáfistársai nevében, érthető okokból „az uri izlés" virágnyelvén tiltakozik. De az ország­nak és népének mégis az a létérdeke, hogy Bethlen Istvánnak legyen oka emiatt undo­rodni és ne legyen alkalma a maga ak­­gusz­tusa szerint való diktátorságával még egyszer boldogítani. Munkássztrájk egy kőbányában, Salgótarjánból jelentik: A Somoskő község határához tartozó Hofbauer-féle kőbányában a kőhasító munkások beszüntették a munkát, mivel bérkövetelésüket a bán­yaigazgató­ság nem teljesítette. A megegyezésre nincs re­mény. rádiókereskedőnél adja le eddig használt hangszóróját. Ha az Orion gyártmányú, 40 pengővel, ha más gyártmányú, 30 pengővel olcsóbban kap egy Orion dinamikus hangszórót. O rion izzoldimji*

Next