Népszava, 1932. március (60. évfolyam, 49–72. sz.)
1932-03-12 / 59. szám
12 úlyos ma az élet s mindenki számára. — Az egyiknek minden erejét meg kell feszítenie, hogy hivatásában meg tudja állni a helyét, a másik munka nélkül tengeti életét. — Mi lenne az emberrel babkávé nélkül! Az egyiket a babkávé munkája serkenti és magas teljesítményekhez segíti, a másiknak olcsó táplálékul szolgál. A babkávé tehát segítőtársa az embernek az élet küzdelmeiben. mm Nemmei a Speyer köröst visszafizetni. A magyar kölcsön kötvények alacsony árfolyamára tekintettel, néhány város olyan határozatot hozott, hogy ezeket a kötvényeket a piacon fölvásárolja és terhes adósságától ezzel megszabadul. A belügyminiszter most erre vonatkozóan körrendeletet adott ki, amelyben a transzfermoratóriumra való tekintettel megtiltja a városoknak, hogy ilyen visszafizetéseket teljesítsenek. Ezt egyébként a külföldi hitelezők sem engedik meg. A belföldi kötvények fölvásárlása útján teljesítendő törlesztés kérdése ezidőszerint tárgyalás alatt áll. Ezzel különben sem lehet fizetéskénttörlesztést eszközölni. A városok tehát csak tovább kínlódjanak a Speyer-kölcsönnel, amelyet annak idején olyan politikai nyomással tukmáltak rájuk. A kÖZtISZtaSÉG H!S.H!Ések a szervezetbontó törekvések essen. lojpozilfils megsyllankozas az Olcsó Népszava akció melled. Pénteken este a Vasmunkásotthon nagytermét zsúfolásig megtöltötték a köztisztasági munkások és munkásnők százai, hogy tiltakozzanak a gazdasági helyzetüket rontó törekvések ellen és állást foglaljanak a sárga szervezetet alakítani akaró erőlködésekkel szemben. A Tiemeny dalárda lelkesítő dalai után Ecsedi Balázs elvtárs nyitotta meg a gyűlést, majd átadta a szót Szakasits Antal elvtársnak, aki i Szakszervezeti Tanács részéről hosszabb beszédben mutatott rá a magyar munkásság tragikussorsára, a szervezkedés népvédelmi jelentőségére, majd ismertette azt az egység- és rendbontó árulást, amellyel a munkásság ellenségei a köztisztasági munkásság szervezettségét hátbatámadni akarják. A községi frakció részéről Bechtler Péter elvtárs a munkásság képviseletének a városházán elért eredményeit ismertette és felhívta a köztisztasági munkásokat, hogy a több eredmény elérése végett támogassák a munkásság lapját, a Népszavát. A napirendet Lázár Emil elvtárs állandó helyeslés közben ismertette. Rámutatott arra a nehéz munkára, amelyet a köztisztasági munkások végeznek. Ezzel szemben az amúgy is alacsony béreket csökkentették é a szolgáltatmányok terén is megrövidítették. Részletesen. fölsorolta, hogymit tett a szervezet a munkásság érdekében és ezt továbbra is fokozni csak úgy lehet, ha a szervezet erejét növelik. Majd behatóan foglalkozott a rendbontóktusánkájával, akik csak megvetést érdemelnek, mert, a szervezet erejét gyöngítik. Majd fölolvasta az erre vonatkozó határozati javaslatot, amelyet, a gyűlés zúgó lelkesedés-sel egyhangúlag magáévá tett. NÉPSZAVA 1932 március 11. Törvénytelennek bélyegezte a belügyminiszter névjegyzék-leiratát a központi választmány. Elvtársaink követelték, hogy az önkormányzat ne hajtsa végre a törvénytelen rendeletet. A kormánydiktatúra egyik kirívó ténye került éles, helyenként viharos támadások középpontjába a főváros központi választmányának pénteki ülésén. A belügyminiszter egy fennálló, élő törvényt egyszerű leirattal nemlétezőnek minősített, amikor „takarékosság" címén elrendelte, hogy az 1933. évi országgyűlési képviselői választói névjegyzék kiigazítását mellőzzék. Elvtársaink a legsúlyosabbantámadták ezt a rendeletet, amely nemcsak törvénytelen, de jogfosztó is, tiltakozásunkat az egész központi választmány magáévá tette, megbélyegezte a miniszter rendeletét, bár a polgári pártok a következmények levonásában nem követték elvtársainkat. A belügyminiszteri leirat tárgyalását megelőzően közölte Liber elnöklő alpolgármester, hogy az országgyűlési képviselőválasztási szavazókörök számát az eddigi 200 helyett 250-ben áttanították meg. Mi Hekler József elvtárs indítványára kimondották, hogy ezeket a szavazóköröket azonossá kell tenni a községi választások szavazóköreivel. Az említett, belügyminiszteri rendelet ismertetését az ellenzéki oldalon nagy fölháborodását fogadták. Farkas István elvtárs csodálkozásainak adott kifejezést afölött, hogy a belügyminiszter, aki alkotmányos miniszternek mondja magát, egyetlen tollvonással félre mert dobni, törvényes rendelkezéseket; de szóvá kell tennie a polgármester eljárását is, amikor oda állott, ennek a törvénytelenségnek a támogatására. A törvény szerint, legkésőbb január 5-én meg kellett volna alakítani az összeíró küldöttséget, ez nem történt meg, mert a belügyminiszter rendelettel hatályon kívül helyezte a törvényt. Súlyos mulasztást követett el a polgármester is, hogy január 5-ére neon hívta össze a központi választmányt amely kellő időben visszautasíthatta volna a belügyminiszter törvénysértő rendeletét. Figyelmeztette a jobboldali pártokat, hogy most dönteniök kell: hagyják-e fölrúgni a diktatúra által az 1867 óta fönnálló alkotmányos jogokat; föladják-e újra az önkormányzatot csak azért, mert a választójogról, a polgárok alkotmányos jogairól van szó? Tiltakozik a rendelet ellen, a törvénysértést nem veszi tudomásul. Pakots József ugyancsak megállapította, hogy a belügyminiszter leirata világos megnyilatkozása a kormányzati diktatúrának, amely egyre gyakrabban oldja meg törvénysértéssel az egyes problémákat. Javasolta, hogy a központi választmány tiltakozzék a belügyminiszter törvénysértő rendelete ellen, és ezt a tiltakozást a központi választmány elnöke hozza a belügyminiszter tudomására. Vörösváry Miklós hasonló értelemben szólalt föl. Büchter József elvtárs visszautasította, mint komolytalant, azt az indokot, hogy itt takarékosságról van szó. A belügyminisztérium díszterménél és egyéb pazarlásoknál és panamáknál sokszorosan meg lehetett volna takarítani ezt a 260.000 pengőt. Javasolta: Mondja ki a főváros központi választmánya, hogy a belügyminiszter 61.258/931. és 10.001/932. számú rendeletét, mint törvénytelent, nem hajtja végre, az ellen tiltakozik és az 1925. évi XXVI. törvénycikk 24. szakaszának megfelelően az összeíró küldöttségeket megalakítja és a választók összeírását elrendeli. Propper Sándor elvtárs élesen bírálta a polgármester ténykedését, majd megállapította, hogy az ellenforradalom minisztere ezzel a törvénysértéssel forradalmi útra lépett. A jogfosztás annál súlyosabb, mert az időt elhúzták és ezzel kijátszották a kihagyandók jogát arra, hogy jogorvoslattal forduljanak a közigazgatási bírósághoz. Figyelmeztet arra, hogy amennyiben a központi választmány nem tiltakoznék a törvénytelen rendelet ellen, a közigazgatási bírósághoz fordulunk, amely előtt hasonló törvénytelenségek miatt egynéhányszor megégette már a kezét a városvezetőség is. A kormánypárti Usetty Béla maga sem helyesli a történteket, úgy véli azonban, hogy a további betartandó határidők miatt a központi választmány nem tehet egyebet, minthogy helyteleníti a belügyminiszter és a polgármester eljárását, a kényszerhelyzetben egyébként megnyugszik- Szőke Gyula ennél élesebben bírálta a miniszteri intézkedést. Semmit sem sem mutat — úgymond — kormányzati bölcsességre, hogy az érvényben levő törvény rendelkezését figyelmen kívül hagyják addig, amíg helyette m más törvény nem létesül. Ő is rászalását fejezi ki és a Pakots-féle javaslatot fogadja el. Usettyvel és Szőkével szemben Szepessy Albert elvtárs fejtette ki, hogy a központi választmány még nem késett le, ha a törvényben megjelölt összeírási utat választja. Kényszerhelyzetről annál kevésbé lehet beszélni, mert a belügyminiszter nemcsak törvénytelenséget követett el, de a törvény szerint a büntetendő cselekmények egészi sorát, mert hiszen egész tömegével lesznek, akik a rendelet következtében elesnek a választójoguktól. Erre az útra a központi választmány a belügyminisztert, nem követheti. Hajdú Marcel csatlakozott Pakots indítványához. A választmányban képviselt polgári pártok Büchler elvtárs indítványát elvetették, amire a választmány egyhangúan elfogadta aPakotsféle javaslatot. Befejezésül Liber alpolgármester közölte, hogy az ezévi választói névjegyzékbe 321.476 választót vettek föl. Eltemettük Lukács Béla elvtársat. Pénteken délben, a rákoskeresztúri temetőben összejöttünk, hogy megadjuk a végtisztességet az elhalt dr. Lukács Béla, ügyvéd elvtársunknak, a szociáldemokrata párt jogtanácsosának, akit olyan, döbbenetesen, váratlanul sújtott ki a halál közülünk. A szokatlan időpont ellenére is ott sorakoztak koporsója körül a barátok, ismerősök, ügyvédtársai, a szocialista jogászok, hogy őszinte meghatódással búcsút vegyenek attól a nagyon szeretetreméltó embertől, aki egyéniségében mindig halk volt, kedves, szíves, de meggyőződésében kemény, férfias és bátor harcosa, hitének, páratlanul lelkiismeretes ,és szorgalmas munkája mozgalmunknak, munkakörének. A koporsón ott piroslottak a gyász virágai, a szocialde mokrata párt és a Szocialista Jogászokszervezetének törösszfiklás koszorúi, szeretettőinek virágcsokrai. Temetése egyszerű volt, de bensőséges, az a tömeg, amely ott állott a koporsójánál, mély megilletődéssel gondolt arra az emberre, akinek elmúlását olyan őszintén sajnálja mindenki, aki ismerte, akikkel együtt dolgozott A sírnál dr. Bárd Imre elvtárs, a Szocialista Jogászok Szervezetének elnöke mondott búcsúbeszédet. A szegénydiák verejtékes, tövises, úttörő pályáját járta — mondotta — és küzdött, hogy az életben helyet biztosítson magának, működési teret. És Lukács Bélának sikerült, megvolt a polgári jómód, a tekintély, mindaz, amiről mint, szegény diák álmodott. Azután jött a forradalom, szele megérintette és a polgári jóléten áttört a nyomorgó diák sorsa és megérezte, hogy a helye az elnyomottak, a jogtalanok oldalán van. Eldobott mindent magától, érvényesülést, vagyont, vállalt emigrációt, küzdelmet, éhezést, dolgozott az elnyomottakért. A magyar munkásmozgalom érdeme, hogy ezt a, kiváló embert megfelelő működési helyre állította. A hivatása ölte meg, hiszen ez a halkszavú, csöndes ember milyen erős hittel, határozott keménységgel tudott harcolni a védői székben a vádlottakért, hogyan járta a falvakat, hogy a szolgabírák tömlöcéből kihozza az öntudatra ébredő földműves-mozgalom bajbajutottjait.. Emlékét megőrzik védenceinek ezrei, munkája, működése. Az elhantolt koporsó fölött a nunkásdalárda éneke, a szocialista munkásinduló akkordjai hangzottak el. A francia szenátus elgáncsolta a nők választójogát. (Páris, március 11.) A szenátus újból megtagadta a francia nőktől a választójogot. Tegnapi ülésén elkülönítette a választójogi reformtól azt a szakaszt, amely a nőknek az aktív és passzív választójogot megadja. Ez a törvény volt annak idején a tulajdonképeni oka Laval bukásának és a szenátus tegnap 170 szóval 130 ellenében március 15-ről julius 21-re halasztotta a törvény tárgyalását, ami más szóval annyit jelent, hogy a küszöbön álló általános választáson a francia nők még nem vesznek részt. «iftW'WWM^/WW^/^^/WWWVWWWWWWMWWWWto.WUV^ Baross Gábor és a racionalizálás. Az amsterdami racionalizálási kongresszuson, amely ez év júliusában lesz, Baross Gábor fogja képviselni Magyarországot. Még nem tudjuk, hogy erre mint postatakarékpénztári vezérigazgató az idegen pénznemek körüli járatosságával, avagy mint taxiengedély is szerzett-e szakértelmi jogcímet.