Népszava, 1932. március (60. évfolyam, 49–72. sz.)

1932-03-06 / 54. szám

1932 március 6. N­ÉP­SZAVA Az országos mozgósítás, az olcsó Népszaváért már országszerte folyó agitációs munka mindenütt a legnagyszerűbb lendülettel folyik. A város és falu ínséges tömegeinek, a dolgozó millióknak igazán föl­emelő szolidaritásáról és céltudatos harckész­ségéről tesz tanúságot, hogy elvtársaink min­denütt olyan megértéssel, olyan páratlan munkakészséggel tesznek eleget a hívó szónak és sorakoznak föl az olcsó Népszava, zászlaja alá, amelyet május 1-ére ki akarunk bontani. Amióta az olcsó Népszaváért való agitáció megindult, a fővárosban és a nagyobb vidéki gócpontokon a vezetőségi ülések százait tar­tották meg különböző szervezeteink. Mindeze­ken a vezetőségi üléseken — amelyekről hely­szűke miatt külön-külön nem számolhatunk be — olyan elragadó, olyan osztatlan lelkese­déssel fogadták a párt­vezetőségnek és a párt­választmánynak az országos mozgósításra vo­natkozó határozatát, hogy ez a lelkes visszhang egymaga­biztos záloga az olcsó Népszaváért már mindenütt megindult harci agitáció föltétlen sike­rének. Ez a lelkesedés egyben bizonyítéka annak is, hogy az elvtársak igaz szocialista öntudattal átérzik, milyen fontos, milyen kihatásaiban nagy horderejű célért folyik itt a küzdelem. Mindezeken a vezetőségi üléseken az a hangu­lat alakult ki az egyes fölszólalásokból, hogy az olcsó Népszava megindítása olyan célkitű­zés, amelyért minden szocialistának legelemibb kötelessége teljes erejének megfeszítésével a harcba vetnie magát. Hiszen az olcsó Népszava hivatása éppen az, hogy a magyar munkásmozgalomnak egy már mindenfelé átérzett, régi szükségletét elé­gítse ki, elhárítsa minden akadályát annak, hogy a mai ínséges, nyomorúságos viszo­nyok között is minden munkás, minden ki­zsákmányolt, minden proletár — a munkás­ság lapjának, a Népszavának legyen elő­fizetője, olvasója és lelkes terjesztője. Az országos agi­tációval kapcsolatosan egyébként a fölszólaló elvtársak számos javaslatot, ötletet vetettek föl, amelyeket fokozatosan hasznosítani is fo­gunk, hogy az agitációt minél hatékonyabbá tegyük és minél átütőbb erejűvé. Mindezek a javaslatok, ötletek, amelyekkel elvtársaink, jó­akaróink és barátaink a Népszava szerkesztő­ségét, kiadóhivatalát levelek útján is fölkere­sik, tanúságot tesznek arról, hogy a legszélesebb rétegeket megmozgatta az olcsó Népszaváért való harc meghirdetése és ennek jelentőségét elvtársaink annyira átérzik, hogy minden szabad órájukat, per­cüket a nagy harc gondolatának szentelik. Ezzel kapcsolatosan olyan megkapó eseteknek és jeleneteknek hírei futnak be hozzánk, ame­lyeket valóban csak a vérré vált szocialista meggyőződés és az áldozatkészségben határ­talan, megtfélemlíthetetlen proletárszolidaritás tud produkálni. A sok esetből csak egyet kívá­nunk itt kiemelni, egy megható jelenetet arról, hogyan, miképen kell és fog összegyűlni az a StiO.OOO rengős Olcsó­ Népszava kölcsön­alap, amely a 25.000 új előfizető toborzásával együtt áll föltétele annak, hogy az olcsó Népszava megindulhasson. Fegyverüztje, a tenyerünk — az olcsó Népszava­ takarított 100 pengőjéhez annyi kísértések el­lenére sem nyúlt hozzá és így ezt a 100 pengőt sikerült megmentenie olyan célra, amely a munkásság közös érdekeit szolgálja. Nos, ezt a példát mutató áldozatkészséget semmi más, csakis a vérré vált proletár szoli­daritás tudja produkálni, az a­ munkásszoli­daritás, amely a kitűzött harci cél, az olcsó Népszava érdekében való mozgósítása már számos más ilyen bizonyítékát is megmutatta annak, hogy a szocialista, meggyőződés nem ismer akadályt, amikor a közös érdekről, a kö­zös célról van szó. Eé­ most nincs fontosabb cél és érdek annál, hogy a latl.60 pengős Olcsó­ Népszava kölcsön­alap megteremtésével és azzal, hogy 25.000 új előfizetőt gyűjtünk a Népszavának, megteremtsük az előfeltételét az olcsó Népszava megindításának. És hogy ez így lesz, arra biztosítékul szol­gál számunkra, hogy ma már az egész ország­ban lázas erőfeszítéssel folyik a harc az olcsó Népszaváért és visszhangzik a mi harci jel­szavunk: — Fegyverünk, kenyerünk — az olcsó Nép­sza­va! „Itt a megzavargott ICO pengőm — Olcsó Népszava kölcsönalapra." Pénteken délben megjelent kiadóhivatalunk­ban egy dolgozó elvtársunk és egy 100 pengőst szorongatott, a kezében. Azzal jött be, hogy ezt a 100 pengőt az Olcsó­ Népszava kölcsönalapra hozta. Elmondotta, hogy évek során ennyi pénzt, 1­10 pengőt tudott nagy nélkülözések árán megtakarítani magának és most, hogy ol­vasta a Népszavában, hogy 100.000 pengő kölcsönnek kell együtt lennie ahhoz, hogy az olcsó Népszava elindulhasson, első köte­lességének érezte, hogy fölkeressen ben­nünket és fölajánlja a nagy cél szolgála­tára a maga megtakarított 100 pengőjét. Ő maga is a szegények legszegényebbjei közül való, csak éppen hogy még van hol dolgoznia és megkeresi a heti 28 pengőre redukált bért, amelyből valamelyest eltengődik. Most örül csak igazán — mondotta —, hogy ehhez a meg­ jegyzésen a tpö.öö0 pengős Olcsó-Népszava kölcsönalapra. Szervezetein, amelyek az Olcsó-Népszava kölcsönalap szelvényblokkjait és az új előfize­tők gyűjtéséhez szükséges blokkokat már mind megkapták, elvitték kiadóhivatalunkból, még nem­­számoltak el az agitációs munka eddigi eredményeiről, csak a jövő hét folyamán kez­dik meg az elszámolást. Így tehát egyelőre csupán arról számolhatunk be, h­ogy eddigelé milyen összegek érkeztek közvetlenül kiadó­hivatalunkhoz az Olcsó­ Népszava kölcsön­alapra­ .Pengő Tóth Lajos (Zugló) 100— Pandúr Antal rézműves 5.— Dr. Sternberg Géza 15.— Dr. Török László — 15.— Simányi Ákos 20. -G. Lipót 100.—­­ Angyalföldi pártszervezet 500.— Angyalföldi pártsz. 95/a csoportja 50.— Angyalföldi pártsz. 95­ b csoportja 30.— Angyalföldi, párt­sz. 97 b csoportja 5.— Angyalföldi pártsz. 100. csoportja 6.— Lipótvárosi, pártszervezet 100.— Kőbányai pártszervezet —— 100.— Kőbányai pártsz. 190. csoportja — 40.— 3 A budapesti, párizsi, továbbá az összes osztrák, jugoszláv, holland és spanyol rádióállomások közvetítésében este 8 órakor­­RADIO a Zeneakadémiából Liszt: Koronázási mise, Benedictus Dohnányi: Ruralia Hun­garica Bartók: I­­suite Weiner: Concertino továbbá részletek Erkel, Kubay és Goldmark operáiból Közreműködnek: Németh Mária Gere­nd­a Hubay Jenő Kentner Lajos Laurisin Lajos Losonczy György továbbá a Budapesti Hangversenyze­nekar és a Fővárosi Énekkar Zsolt Nándor vezényletével. Egyesek kisebb összegekben — Pengő 122.— Összesen 1:108.— Előzően már kimutatott összeg — 7096.— Eddig összesen 8304.— 5) »Még polgári jogállamban élünk." A szociáldemokrata földmunkás nem kap munkát az uradal­makban, mert — szociáldemokrata. Az ország több helyén, de leginkább a tiszántúli vármegyékben az uradalmak arra szövetkeztek, hogy a szociáldemokrata érzelmű földmunkásokat kizárják az aratásból és min­den­ mezőgazdasági munkából. Ennek követ­keztében már hetek óta naponta jönnek a je­lentések arról, hogy az uradalmi gazdatisztek azokat, akik a pártszervezetben vannak, arra szólítják föl, hogy lépjenek ki a pártszervezet­ből, mert máskülönben az uradalom nem en­gedi őket dolgozni. Nem egy helyen megtör­tént már­ eddig is, hogy a már aláírt szerző­désből­ törölték azok neveit, akik nem vették figyelembe, ezt a fenyegetést. Ez a fölháborító eljárás, amely lényegében hasonlít a közép­kori h­űbéruraktól gyakorolt kiváltságos jo­gokhoz, arra indított bennünket, hogy meg­kérdezzük az illető uradalmakat, mennyiben állja meg a helyét az a panasz, hogy a munka­alkalom nyújtását politikai agitáció céljaira használják ki és ezen keresztül akarják a munkásokat állampolgári jogaik gyakorlásá­ban és lelkiismereti szabadságukban korlá­tozni. A legtöbb uradalom a dolog kényelmesebb oldalát választotta, egyáltalán nem válaszolt. Van olyan uradalom, amelyik az esetleges aratási sztrájk miatt fél a szocialista érzelmű munkásoktól. Az egyik szabolcsmegyei urada­lom pedig a hozzá intézett udvarias kérdésre egy igazi hűbér ur módjára így oktatott ki bennünket: „...úgy látszik, nem tudja, miért ha jó lesz megtanulni, hogy még polgári jogállamban élünk, hol a­ törvény határain belül min­denki azt csinálja, amit saját szempontjából a­ legjobbnak tart és ezért csak saját lelki­ismeretének és az Úr Istennek tartozik felelősséggel". Ez a gőgös válasz nemcsak a föltett kérdé­ lábbadozó beteg fokozott gondozásra, erőteljesebb táplálásra szorul. Erejét, munkaképességét gyorsabban nyeri vissza, ha a reggeli és uzsonnatejhez rendszeresen tesz 2—3 kávés­kanál Ovomaltiné­ t, a táperő és vitaminok quietessentiáját.

Next