Népszava, 1932. április (60. évfolyam, 73–87. sz.)
1932-04-01 / 73. szám
3 IX évfolyam 74. szám. Budapest, 1932 április 1. péntek óra 16 imér NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA". Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy Dóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA 87. Telefonszám .... József 303—30 é s J. SOS—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MIINDEN NAP Egyes szám ie IS, vasárnap is ünnepnapi fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaarss. 130 fr. Csehszlovákiában hétk. 120 ck, vas. 2 ck. mániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: VID, CONTI UTCA 1 SZ* Telefonszám J. 303-30, J. 303-31, J. 303-31 'MmmmimtmmmmmBamtmu Megbotozott parasztok a parlamentben... Csak cirádás a jajkiáltásuk remegett az aranyteremben. Csak a gyötrelmük villámlott a kupolák alatt. De mégis ott voltak a megkínzott, meggyalázott, önérzetükben megtiport, megvert, megpofozott földművesek. Alakjuk felnőtt a gótikus tornyokig, mint óriási, fekete fölkiáltójel... Az ébredő magyar falvak hatalmas akaratereje, szabadságvágya hatolt be a tavaszi szelek szárnyán a magyar képviselőház üléstermébe. A magyar falvak tiltakozása ordított bele a fülledt csöndbe: nem tűrjük, hogy csendőrcsizmák tiporjanak rajtunk, nem tűrjük, hogy meggyalázzanak bennünket, embereknek születtünk a földre és emberekként akarunk élni és akimeggyaláz bennünket, az a végzetet hívja ki maga elen... Vihar kavargott csütörtökön a képviselőház borulatában. Mintha egy nagy drámának prológusa hangzott volna el... Szeder elvtárs izgalmas feszültségek áramlásában, maga is minden izében a kiindulástól remegve tárta föl az ország nyilvánossága előtt annak a vérlázító üldözésnek szörnyű adatait, amelyet a belügyminiszter titkos rendelete alapján folytat az egész magyar közigazgatás szolgabíráival, csendőreivel együtt a föltörekvő magyar falvak ellen. Megnédpálcázott, csendőrpofonoktól dagadt arcú földművesek alakjai elevenedtek meg Szeder elvtárs izgalmas beszéde nyomán, amelynek hatása alól senki sem tudta magát kivonni. A fölháborodás vihara zúgott föl csaknem minden mondata után, mert lehetetlen volt szótlanul és némán hallgatni, hogyan bánnak becsületes, tisztaéletű munkásemberekkel csendőrök és szolgabirák, csak azért, mert azok fölemelték fejüket a világosság felé, csak azért, mert ezek a mi falusi testvéreink szociáldemokratáknak merik vallani magukat. Igen, ott álltak a megbotozott szántó-vető népek egyetlen nagy tömegben a képviselőház termének közepén, mint a viharnak sötét jellege. Odaképzelte őket a fölzaklatott lélek, amely megrendült az embertelenségek és gyalázatosságok szörnyű súlya alatt... Mintha Szeder beszéde nyomán megelevenedett üldözött parasztok árnyaitól menekült volna a belügyminiszter. Kiszökött a teremből. Nem birta el az ostromló vádat: — Magyar emberek vére csöpög a kezéről! A belügyminiszter megfutamodott. Nem állt föl, hogy védekezzék. Nem is tudott volna védekezni. A szociáldemokrata párt sohasem vádol ok nélkül és bizonyítékok nélkül. Szeder beszédének minden adata igaz és vitathatatlan, de még csak kicsiny töredékét sem mondotta el a bestiális üldözés óriási adathalmazának. A folytatás következik. De ha az üldözés folytatása is következik, abból nagy bajok lehetnek. Megmondotta Szeder elvtársunk a képviselőházban és amit mondott, abban százezrek akarata feszül. Nem engedjük letiporni a szociáldemokrata, pártszervezeteket. Minden erőnkkel és minden eszközzel megvédelmezzük magunkat. A figyelmeztetés elég érthető volt. Érthetett belőle a kormány, érthetett belőle a magyar közigazgatás, érthetett belőle minden csendőr és minden szolgabíró, mindenki, aki törvénytelen eszközökkel, embertelenül és brutálisan támad rá a szociáldemokrata pártszervezetekre... A kormányon múlik most már, hogy békés szervezkedés medrében oldódhat-e föl a magyar falvak elkeseredése, elnyomott fájdalma és szabadságtörekvése, vagy pedig a megmozdult erő az önvédelemnek olyan útjára, tér-e, amely a végeláthatatlan harcokhoz vezet. Annyi bizonyos, hogy a szociáldemokrata párt nem nyugszik bele, hogy végigtiporjanak rajta. Nem tűri el, hogy híveit, harcosait pofozzák, megbotozzák, megrugdossák. Erről szó sem lehet! A szociáldemokrata párt sehol a törvényes kereteket át nem hágta, sehol soha eddig erőszakot nem tett, de a kormánynak tudomásul kell vennie, hogy a szociáldemokrata párt minden elene irányuló törvénytelenséggel és erőszakkal szemben megvédelmezi magát és nem adja föl a harcot a szervezkedés szabadságáért. Jól tudjuk, hogy az uralkodó politikai rendszer ki szeretne bennünket tiporni a falvakból és ki szeretné tiporni a falvak népéből a szociáldemokrácia eszméit. Nos, ezt soha el nem éri! Magyarország dolgozó tömegei az acélfal keménységével állanak ellent minden ilyen törekvésnek. Mi elindultunk a magyar mezőkön vissza nem fordulunk..t es „Ha a brutalitásokat folytatják, kiadjuk a jelszót: védekezzetek a bestiák ellen!" Hatalmas viharban, drámai erővel tiltakozott a szociáldemokrata parlamenti frakció a falusi pártszervezetek bestiális üldözése ellen. A szociáldemokrata párt szervezeteit minden eszközzel megvédik a terrorral és törvénytelenségekkel szemben! A képviselőház csütörtöki, egyhónapos szünet utáni első ülésén a napirend előtt a vidéki szociáldemokrata pártszervezetek brutális üldözését tette szóvá Szeder Ferenc elvtárs. Azokban az interpellációkban — mondotta Szeder elvtárs —, amelyeket a szociáldemokrata párt szervezeteinek üldözése miatt intéztem a belügyminiszterhez, figyelmeztetem a minisztert, hogy ha a közigazgatási hatóságok nem hagyják abba a jogtalan üldözéseket, pártunk tagjait önvédelemre szólítjuk föl. Tűrhetetlen, hogy csendőrök, rendőrök, szolgabírák minduntalan megszegjék a törvényt. (Kabók Lajos: „Sárba tapossák a törvényeket!") Tűrhetetlen, hogy törvénytelenségekre vetemedjenek pártunk tagjaival szemben, akiktől pedig elvárják a törvények betartását. A belügyminiszter megígérte az atrocitások megtorlását, hangoztatván, hogy pártunk országosan elismert politikai párt- Ámde a miniszter kijelentései ellenére csak fokozódott az üldöző hadjárat. Kérdeznünk kell, tatárjárást akarnak-e rendezni közigazgatási úton és erőszakkal akarják megvédeni a hatalmat a feltörekvő néposztályokkal szembenA háború előtti oroszországi erőszakos módszereket akarják alkalmazni a szociáldemokrata párt ellen, amelyeknek szervezetei, magának a miniszternek kijelentései szerint, külön hatósági engedély nélkül is működhetnek? (Györki Imre: „Titkos utasításokkal dolgozik a miniszter!" — Kabók: „A miniszter biztatja közegeit!" — Györki,: „összehívja a főispánokat és uszítja őket!") Az előfordult atrocitásokról részletesen majd a legközelebbi interpellációs napon és a költségvetési vitában fogunk megemlékezni. Ekkor megjelent az ülésterem ajtajánál Keresztes-Fischer belügyminiszter, Farkas István a miniszter felé: Jöjjön csak beljebb, kettős kereszt vérszövetség! Kabók: Hallgassa végig a beszédet! — Malasits: A vádlottak padján volna a helye. — Viharos szóharc keletkezett a szociáldemokraták és az egységes pártiak'1 között. Weltner Jakab a miniszter felé: Itt hazudik és kanna, vidéken ütteti az embereket! (Az elnök rendreutasította Weltnert.) Malasits: Itt azt hazudja a miniszter, hogy megtorolja az erőszakot. (Egy kormánypárti színlelt naivsággal: Ki hazudik?) Weltner: Az hazudik, aki azt ígérte, hogy megtorolja a csendőri erőszakot. Szeder Ferenc: Az hazudik, aki azt mondja, hogy megtorolja a csendőri erőszakot, mert a valóságban nem torolja meg. Ha megalakul valahol pártunk szervezete, megjelennek a csendőrök s botozzák, ütik az embereket. — (Kabók: Miniszteri biztatásra! — Malasits az egységespártiak felé: A legsötétebb Macedóniában se csinálnak ilyent!) Reisinger a belügyminiszter felé: Magyar vértől piros a keze! — Nagy zaj, közbekiáltások minden oldalon, az elnök csöndre intette Reisingert, aki emelt hangon megjegyezte: Mégis igaz! Magyar munkások vére piroslik a kezén. — Propper Sándor: Gyalázatos eljárás ez! Az elnök rendreutasította Reisingert. — Kabók: Ütik-verik mindenütt az embereket. — Reisinger: Nem tűrjük tovább! — Malasits: Ráday pandúrjai nem bántak igy a zsiványokkal. — Ulain független kisgazdapárti: A kisgazdákkal ugyanígy csinálják! — Fokozódó lárma közbekiáltásokkal. — Buchinger Manó: Mondjon le a kormány, ha nem tud változtatni ezeken az állapotokon. — Peyer Károly: Rózsa Sándorok helyett csendőrök és rendőrök garázdálkodnak a legbrutálisabb és aljas eszközökkel!... — Ekkor néhány kormánypárti cinikusan nevetni kezdett. — Kabók: Fognak még sírni, akik ezeket fölidézték! — Farkas István: Röhögnek azon, hogy a népet verik! — Az elnök rendreutasította Farkas elvtársat és csöndre intette Reisinger elvtársat. — Propper Sándor: Kaucsukával dolgoznak! — Peyer: Még egyetlen csendőrt sem büntettek meg, aki visszaélt hivatalos hatalmával! — Percekig tartott a szenvedélyes vihar, a közbekiáltások orkánja. — Szeder Ferenc: Hogy pártunk ellen vonulnak föl csendőrök, rendőrök, s hogy szociáldemokratákat gyaláznak azok, akiknek a törvény végrehajtása volna a kötelességük, már megszoktuk, amint megszoktuk, hogy büdös és aljas kommunistáknak titulálnak bennünket taknyos rendőrök és csendőrök. (Az elnök rendreutasította Szeder elvtársat, amire Peyer elvtárs élesen megjegyezte: „Igaza van Szedernek! Sihederek csinálják ezt!")