Népszava, 1932. június (60. évfolyam, 111–136. sz.)

1932-06-01 / 111. szám

OL évfolyam ill. szám. Budapest 1932 Junius 1, szerda­­ra 8 fillér KZ ELŐFIZETÉS AR.V. Negyedévre 6 pengő — külföldre 12'— pengő Egy hóra . 2 pengő — külföldre 4­50 pengő Ausztriában egy hóra ........ 100 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI - UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 30-3-30 és 1. 30-3-31 Egyes szám ára 8, vasárnap 16 fillér. Ausztriában .. 16, vas. 24 groschen. Franciaországban —'60 fr.. _ _ r io, vas. .4 groschen. franciaorb/agimu —cu n., MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTAT, Csehszlovákiában hétköznapi ck.. vas. 150 ft - -- .. -X' •«7/ \Romániában hétköznap 4 lei, vasárnap 8 lei. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP KIADÓHIVATAL: VII1, CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám. . . J. 30-3-30, J. 30-3-31, J. 30-3-32 ."•"chiaa Vissza a faluba! és­­ vissza a családja.. . A képviselőház­­keddi ülésén el­hangzott egy beszéd és ebben a beszédben három mondat, amely­ről érdemes néhány pillanatig elmélkedni. Már csak azért is, mert „általános helyeslés" kí­sérte ... A szónok az ifjúság problémá­járól beszélt és mert fegyelmezett szónoknak ismeri mindenki, egé­szen bizonyos, hogy nem a lendü­let ragadta magával, amikor ki­szakadt belőle a fölkiáltás: ifjú­ság, vissza a faluba! Azután to­vább ment ennek a gondolatme­netnek a sínpárján és elkiáltotta a másik jelszót is: magyar nők, vissza a családhoz! A harmadik, amit mondott, az, hogy a munka­nélkülieket munkahadsereggé kell szervezni. Társadalmak hanyatlása idején, amikor valamely termelési forma betöltötte már­­ történelmi hiva­tását és átjutott a fölbomlás kor­szakába, mindig fölmerültek olyan gondolatok, amelyekben nem a jövő napsugara ragyogott, hanem a múlt árnyéka sötétlett. Vissza a múltba — a jelen zűr­zavaraiból, vissza megszépítő messzeségbe. Ez éppen olyan tünet, mint az a másik: egyetlen ugrással átlendülni a boldogabb jövendőbe. Egyik a reakció, másik a forra­dalom. Mind a kettő menekülés a mából. Csakhogy a múlt álmodo­zói olyasmira vágyakoznak, ami­­ lehetetlen. A múltat vissza­hozni nem lehet. A reakciónak ezek az utópistái azt hiszik, elég­séges, ha programba szedik a múltat és az idő nyomban vissza­fordul. Azt hiszik, hogy mert ők menekülni akarnak, a történelmi fejlődés is velük menekül... Vissza a faluba! Az ifjúság problémája csak­ugyan égető, vérző sebe a kor­nak, amelyben élünk. De nem az egyetlen seb. És nemcsak diplo­más ifjúság van, hanem annyi ennek az ifjúságnak a rétegző­dése, amennyi a társadalomé. Mit csináljon a diplomás ifjú a faluban? Most! És mit csináljon a nemdiplomás ifjúság a falu­ban? Hová menjen, melyik útra térjen a középiskolai ifjúság? Milyen pályára tereljék a szülők gyerekeiket, akik az elemi iskolai padsorokból kilépnek. A mező­gazdaság felé? De hiszen a mező­gazdaság válságban van! Az ipar felé, vagy a kereskedelem felé? De hiszen az ipar és a kereskede­lem válságban van! Az értelmi­ségi pályák felé? De hiszen ezek a pályák fiuldömöttek, nyomorgó embertömegek bolyongnak rajta reménytelenül. Vissza a faluba! De hova men­jenek azok, akik most falun nyo­morognak, éheznek, kínlódnak? Mi legyen a napszámos fiatalság­gal, a libapásztor fiatalsággal, vagy a kubikos fiatalsággal? Am­íg ezeknek a sorsa nincs megoldva, am­íg a magyar falvak élete nincsen biztosítva, addig hiába mondják a fiatalságnak, akár kicsodák is: vissza a faluba, a falu számukra csak sírgödör lehet. Vissza a családba! A magyar nők menjenek vissza a családba. A szónok itt is a kö­zéposztálybeli nőkre gondol. De mindegy! Sem ezek, sem a prole­tárnők nem a maguk jószántá­ból indultak el a hivatalok és a gyárak felé vezető rögös úton. Kiszakították őket a családból! A profit szakította ki őket. Ol­csóbbak voltak, mint a férfiak. Le­nyomták velük a béreket és a fizetéseket. Ezért kellettek ők, a leányok és az anyák hivatalno­koknak és gyári munkásnőknek. Most menjenek vissza a csa­ládba? Melyikbe? Hol van a régi család? És ha van, nélkülözheti-e ez a család a dolgozó nők hitvány keresetét? Ha a ma férfia egyáltalán há­zasságra gondol, akkor házassági terveibe belekalkulálja jövendő feleségének heti vagy havi kere­setét. A nők menjenek vissza a csa­ládba. De hogyan? Törvénnyel kényszerítsék rá őket. És azután mi lesz, ha már a nők visszake­rültek a családba? Rákényszerí­tik a kapitalizmust arra, hogy tisztviselőnek, munkásnak olyan fizetést, olyan bért adjon, amely­ből a család emberségesen meg tud élni? Belemegy ebbe a kapi­talizmus? Csupa olyan kérdés, amelyre a reakció utópistái nem tudnának válaszolni, vagy ha igen, kény­telenek volnának egészen meg­döbbentő válaszokat adni... A munkanélkülieket munka­hadsereggé kell szervezni. Hogyan, mire, minek, mi legyen ez? Egy újfajta milícia? Elfer­dült állami kommunizmus, vagy gályarabság? Kinek dolgoznának ezek? És mennyiért és mennyit? Mi lenne a vállalkozókkal, a vál­lalkozással, az egész kapitaliz­mussal? Ezek megint mind olyan kérdések, amelyekre a múlt visz­szaálmodói nem tudnának felelni. Csupa köd, csupa értelmetlenség, frázisok, amelyekre, igaz, jó idők járnak most, de abban a pilla- A francia szociáldemokrata párt kon­gresszusa megszabta a kormány­ban való együttműködés feltételeit Amint megírtuk, a francia szociál­demokrata pártkongresszus h­étfőn este bizottságot küldött ki a kor­mánykérdésre vonatkozó határozati javaslat megszövegezésére. A kon­gresszus kedden nagy szótöbbséggel elfogadta az így kidolgozott szöve­get, amely a következőket mondja: A párt a kü­l- és belpolitikai hely­zet súlyossága következtében nem utasíthatja el a radikális szocialis­ták részéről esetleges együttműkö­désről érkező ajánlatot. A párt a következő pontok alapján hajlandó részt venni a kormányban: 1. A béke megszervezése: döntőbírásko­dás kötelezővé tétele. 2. A katonai kiadások lényeges csökkentése: a magánfegyverkereskedelem eltil­tása; a fegyvergyárak államosí­tása. 3. A költségvetést a szociális kiadások csökkentése nélkül kell egyensúlyba hozni. 4. A takarék­tőke védelme és a bankok ellen­őrzése. 6. A mezőgazdasági terme-­ lés védelme a spekulációval szem­ben. 6. Egységes állami vasútháló­zat megszervezése. 7. Általános szo­ciális biztosítás, állami alapon. 8. Negyvenórás munkahét. Álta­lános politikai amnesztia. A­ kongresszus megállapítja, hogy a program végrehajtását merész eszközökkel kell biztosítani. Az or­szágot meg kell védelmezni a pénz­ügyi hatalmasságok túlkapásaitól. A szociáldemokrata párt csak en­nek a kilenc pontnak az alapján kezd tárgyalásokat a radikális szo­cialistákkal. Herriot kedden a köztársasági elnöknél volt kihallgatáson. A radi­kális szocialista párt parlamenti csoportja megalakult és a szociál­demokrata kongresszus döntése után tárgyalás alá vette a meg­szabott feltételeket. Hindenburg kantrumpárti képviselőt bizta meg Nem bíznak Papén vállalkozásának a sikerében Berlinből táviratozzák: Hinden­burg Papén Ferencet, a centrum­párt jobbszárnyának a vezérét koncentrációs kormány alakításá­val bízta meg. Papén már meg­kezdte tárgyalásait a pártvezérek­kel. Parlamenti körökben Papén megbízatását csak formaságnak tartják és nem hiszik, hogy össze tudna hozni olyan koncentrációt, amelyben az összes polgári pártok résztvegyenek. A nemzeti szocialis­ták és a középpártok között fenn­álló ellentéteket nem lehet kiküszö­bölni. Hindenburg nyilvánvalóan csak azért adott megbízatást a kon­centrációs kormány alakítására, hogy ezt a lehetőséget is kimerítse, mielőtt hivatalnokkormányt nevez­ne ki az új választások lebonyolí­tására. Papen kancellárjelölt eddig nem játszott vezető szerepet a né­met politikában, sőt magában a centrumpártban sem. A centrum­nak Papén körül csoportosult jobb­oldali szárnya különben is el­enyésző kisebbsége a 7. pártnak. A birodalmi gyűlés pártvezérei­nek tanácsa elvetette a parlament június 6-ára való összehívására irá­nyuló­­indítványaikat. A tanács úria határozott hogy az összehívás nap­jának a megállapítását Löbe el­nökre bízza. Löbe pedig azonnal összehívja a birodalmi gyűlést, mi­helyt az új kancellár jelenti, hogy hajlandó fölolvasni a kormánynyi­latkozatot. Ha ilyen jelentést be­látható időn belü­l nem tenn­ének, akkor Löbe megint összehívja a pártvezérek tanácsát. Müncheni jelentés szerint kedden ült össze első ülésére az április 24-én megválasztott bajor ország­gyűlés. Az első ülés várakozás el­lenére minden különösebb incidens nélkül folyt le. Megválasztották a tisztikart. Elnök a bajor néppárti Stange lett, alelnökök pedig a nem­zeti szocialista Schwede és a szo­ciáldemokrata Ader. Azután az ülést bizonytalan időre elnapolták. Az elnökre bízták, hogy mikorra hívja össze a legközelebbi ülést. natban szétpukkannak, amikor a valóság szellője éri őket. A jelenből nem lehet vissza­lépni a múltba. Hanem csak a jövőbe! És ez a jövő nem lehet más, mint a szocializmus, gép­nek, embernek, földnek, munká­nak fölszabadulása. A kapitalizmus meghalt. Oktalanság azt kiáltani: éljen a feudalizmus, éljenek a régi jó táblabírák, vagy éljen a ragyogó lovagkor. A kapitalizmus meghalt! Élj­­en a szocializmus, az élet meg-­ teremtője. Robbanás egy francia alum­iniumgyárban Hat halottat romok alatt A franciaországi Gardanne vá­ros aluminiumgyárában súlyos robbanás történt. A gyár romjai alól eddig hat munkás holttestét hozták napvilágra. A halottak kö­zül három francia, három idegen. Tíz munkás többé-kevésbé súlyosan sebesült meg. Az áldozatok pontos számát még megközelítően sem ismerik.

Next