Népszava, 1932. június (60. évfolyam, 111–136. sz.)

1932-06-01 / 111. szám

1932­.június 1. NÉPSZAVA A­ diktetú Fáik elleni, — a népeikért — írta: Léon Blum — Piloudszki lengyel diktátor pénz­ügyi segítséget kér Franciaország­tól. Nem tudjuk, milyen formában kívánja ezt megkapni. Kincstári előleg alakjában, amit Magyaror­szág és Jugoszlávia kapott, vagy más módon. Annyi bizonyos, hogy éppen olyan erélyesen ellenezzük a lengyel kölcsönt, mint ahogyan til­takoztunk a magyar, a jugoszláv és a román kölcsön ellen. Flandin pénzügyminiszter azt akarja bizo­nyítani, hogy ellentmondásba ke­rülünk önmagunkkal. Ma megtagadnának néhány mil­liót hűséges szövetségesünktől, — mondja. Pedig egy évvel ezelőtt nagyon hangosan korlátlan hitelt követeltek Németország számára. Hát németnek kell lenni ahhoz, hogy joga legyen az embernek a nagylelkűségükre, az európai szo­lidaritás érzésére? így beszélt Flandin. De bármit gondoljon, vagy mondjon, minden­kor következetesek voltunk és azok is maradunk. Tavaly azt követeltük, hogy Né­metországnak nemzetközi kölcsönt adjanak. Lausanneben megint azt követeljük, hogy a kevésbé elszegé­nyedett országok, köztük Francia­ország is Európa gazdasági újjá­építésére használják föl hitelüket, szükség esetén pénzbeli tartaléku­kat. Ezt éppúgy megköveteli az ön­érdek, mint a szolidáris kötelesség. Egy esztendővel ezelőtt az ilyen természetű áldozatok elhárították volna a gazdasági katasztrófát. Azt vetik ellenvetésül, hogy a kölcsönből esetleg egy hitlerista kormány húzna hasznot és nem ro­mán, jugoszláv és lengyel bará­taink. Vagyis a francia hitel és a francia arany végeredményében a fascizmust és a diktatúrát támasz­taná alá. Erre egyszerű a felelet. A Németországban kellő időben nyúj­tott támogatás megakadályozta volna a pénz válságát, amely azóta Európa legfőbb államát sújtotta, megkétszerezte a gazdasági válság hatásait, amit már magunk is ére­zünk. Már most az a mélységes meggyőződésünk, hogy a nemzet­közi segítség az egyetlen hatékony eszköz Hitler diktatúrájának az el­hárítására. Németországban enyhí­teni kellett volna azt a borzalmas telet, amelyből alig hogy kilábolt. Meg kellett volna menteni a szük­­ségrendeletek letipró súlyától. A reménység csíráját kellett volna kelteni benne. Ha ezt megteszik, a Hitler-mozgalom nem lenne olyan közel a hatalomhoz. A francia erőfeszítésnek Tiitlerék ellen kellett volna hatnia. Ezzel szemben a francia támogatás meg­erősítette a román, a jugoszláv és a magyar diktatúrát. Megerősítette mindazokat, akik a francia ar­any -és hitel nélkül már régen megbuk­tak volna. Határozottan kijelentem, hogy az elnyomott lengyel nép fölszabadu­lását kívánjuk éppúgy, mint a ma­gyar, a román és a jugoszláv nép fölszabadulását. Egész Európában minden nemzet szabadságát, a sza­bad népek együttműködésén alapuló rendet és békét akarjuk megterem­teni. Amennyiben tőlünk függ, eb­ben az értelemben igyekszünk irá­nyítani Franciaország tevékenysé­gét. Háborús veszedelmek fenyeget­nek. A fascista és militarista dik­tatúrák összeütközéseket provokál­nak. Aki a diktatúrákat támogatja, segíti és meghosszabbítja az ural­mukat, akarva vagy akaratlanul háborút készít elő. Tehát amikor minden diktatúra ellen harcolunk, a békéért dolgozunk. Magyar Légiforgalmi Rt IV, Váci­ utca 1. Telefon: 80—8—98 NYÁRI MENETREND érvényes augusztus 31-1­­7.00 8.35 14.10 Ind. 15.45 érk. BUDAPEST WIEN érk. ind. 13.20 12.00 18.40 17.15 Naponként vasárnap kivételével Az autók indulnak: Budapesten, IV, Váci­utca 1. S2. alól 40 perccel. Wienben a Hotel Bristoltól 35 perccel a repülőgép indulása előtt Kombinált menettérti jegyek a Budapest-Wien vonalon autóbusz-repülőgép vagy hajó-repülő forgalomban 52 pengős árban (a gyv. III. o. jegy árának felel meg). Az egyik utat repülőgépen, a másikat hajón vagy autóbuszon kell megtenni 60 napon belül Levelét és csomagjait küldje légipostán! Díjszabásért forduljon szállítási osztályunkhoz. Telefon: Aat. 80-8-80 M­­iállapu alatt... a Verdunt ostromló német kato­nák azokban a tüskésdrótakadá­lyokban rekedtek, amelyeket két hónappal azelőtt német hadsereg­szállítók adtak el a franciáknak; a Dardanelláknál a törököknek eladott angol ágyúnaszádok sü­ly­lyesztettek el angol hadihajókat; az angol Vickers-gyár milliárdo­kat fizetett a német Krupp-cégnek bizonyos szabadalmakért, amelyek német katonák tízezreire szúrtak­ halált; nickelt, olajat, ásványi zsiradéko­kat a skandináv államokon keresz­tül szállítottak a németeknek; Svájcon keresztül havonta 250.010 ton­­na német vasat szállítottak Olaszországnak és Franciaország­nak; francia ágyukból lőtték a francia katonákat Törökországban és Ma­rokkóban. Ebből is kitűnik, miért harcolnak az ágyú- és lőszergyárosok a sza­bad fegyverkereskedelemért, miért akarják elgáncsolni a népek általá­nos és teljes leszerelésére irányuló törekvéseket, miért uszítanak egy­másra népeket nacionalista jelsza­vakkal. De ugyanez világosan megmu­tatja azt is, miért életbevágóan fontos az, hogy a gyilkoló szerszá­mok ellen és a népek békéjéért har­coló szocialista sajtó minél hatal­masabbá legyen! A A képviselőház kedden folytatta a költségvetés tárcánkénti vitáját, illetve a soron levő kultusztárca ál­talános tárgyalását. Amikor Al­mássy elnök 10 órakor megnyitotta az ülést, a kormány egyetlen tagja sem volt jelen. Esztergályos János elvtárs meg is jegyezte: " Legalább a kultuszminiszter lehetne jelen ilyenkor! Szégyentel­jes dolog, hogy a kormány így vi­selkedik a parlamenttel szemben! Azután utóbb a vita során Karaf­áth miniszter mégis csak bejött az ülés­terembe. Éppen Éber Antal (párton­kívüli) beszélt arról, hogy most m­ár a közületi kiadások a nemzeti jövedelemnek 48%-át emész­tik fel, holott a pénzügyi tudo­mány szerint legföljebb 15%-át volna szabad fölemészteni. Gróf Károlyi Imre számítása szerint a nemzeti jövedelemből tisztán 50 pengő marad fejenként egy-egy lakosra meg­élhetésre. Az alkotásokat az ország teherbíróképességével arányba kell hozni. Kifogásolta, hogy művészeti tan­intézetekre ugyanannyit irányoztak elő, mint az 57 mezőgazdasági népiskolára. Sokhelyütt a tanyai tanítók nem kap­ták meg fizetésüket. Mi fontosabb­­ — kérdezte —, a külföldi kollégiumok fön­tartása, vagy az, hogy a népiskolai tanítók ne éhezzenek? A közgazdasági oktatásra nagyobb súlyt kell fektetni és a közgazdasági tanítást a közép­iskolákba is be kell vezetni. A költség­vetést nem fogadta el. Andreetti Károly (egységespárti) ki­fogásolta, hogy művészeti célokra a kormány keveset irányzott elő. Az e célra előirányzott tételeket 60%-kal csökkentették. Szóhoz kell engedni a művészetben a legmodernebb irányzatokat is, amelyeknek nálunk is már sok hívük van­. A képzőművészet helyzete nálunk na­gyon nyomorúságos. A kultusztárca költségvetését elfogadta. — Beck Lajos (pártonkivü­li) az állami szính­ázak ügyével foglalkozott. Fejtegette, hogy a színházak válsága nemcsak a gazda­sági leromlásra, hanem arra a lelki válságra is visszavezethető, amely a háború utáni nemzedéket elfogta. A Nemzeti Színháznak kevésbé kell küz­denie a válság jelenségeivel, mert kü­lön konzervatív közönsége van. Az Operával szemben a kormány hibát követett el, amikor a hétéves bőkezű beruházás alatt az Opera technikai be­rendezését nem újították föl. Kifogá­solta, hogy az Operánál hiányzik az összefogó zenei vezetés.­­ Kócsán Ká­roly (prolffista) a tanítók nyomorúságos helyzetével foglalkozott és az elhelyez­kedni nem tudó fiatalság problémáira h­ívta fel a miniszter figyelmét. A költ­ségvetést elfogadta. Eckhardt Tibor (független kisgazda) beszédében úgyszólván kizáróan az állásnélküli diplomás ifjúság problé­máival foglalkozott. A magyar fiatalság — mondotta —, ha nem történik segítés, a munka­nélküliségnek, az erkölcsi züllésnek válik prédájává és akkor veszedelmes elem lehet. Itt a tizenkettedik órája annak, hogy az ifjúság segítségére siessenek. Szükség van a fiatalság motorikus erejére, az biztosít eredményes fejlődést. Amerikában 24 éves férfiak is van­nak már vezető pozíciókban, így van ez mindenütt ma Európában is, csak Magyarországon fordul elő, ebben a dekadens társadalomban, hogy 40—50 éves kopaszodó embe­rek még mint éretlen fiatalok sze­repelnek. A legelső követelés a fiatalság érdeké­ben az álláshalmozás megszüntetése. A fővárosnál az álláshalmozók száma leg­alább 1500. Az állami bürokráciában is meg kellene szüntetni az állásh­almozá­sokat. Az ifjúságnak pedig azt üzeni, hogy vissza a faluba. Meg kell szüntetni azt, hogy minden magyar ifjú a fő­városba törekedjék. A magyar nőknek A szünet után Kéthly Anna elv­társ volt az első fölszólaló, aki megállapította, hogy a közoktatási tárca áldozatául esett­ a nagy ta­karékossági láznak. Ha pedig az állam ilyennyire szegényesen kí­vánja ellátni kultúrfeladatait, ak­kor a műveltség teljesen osztály­kiváltsággá fog degradálódni. Ez a takarékoskodás nem mér egyenlő mértékkel, mert ugyan­akkor, amikor a népnevelésnél 21%-os a csökkentés, a vallási ki­adásoknál csak 3,5%-os. Amikor a szegedi egyetem költségeit 33%-kal, a pécsi egyetemét­­25%-kal csök­kentik, az úgynevezett testnevelés­nél a csökkentés mindössze 1.5%. Mi, szociáldemokraták a szociális és kulturális feladatok terén nem ismerjük ezt a szót: pazarlás. Bármely oktató intézmény sok­kal fontosabb a leggyönyö­nyörűbb kaszárnyánál is! (He­lyeslés a szociáldemokratáknál.) Különösen sok a kifogásolni va­lónk az alsófokú népoktatás terén. A népoktatás épületét nem fejez­ték be és amikor évtizedes mulasz­tásokat kellett volna pótolni, a pedig azt mondja: vissza a családhoz. Előbb kell a kenyér és csak azután lehet magasabb kulturális törekvésekre gondolni. Minden iskolatípusba az agrároktatásnak kell bevonulnia. A klasszikus szellemű oktatás helyett a szomszéd népek nyelvét kell tanítani az iskolákban, és meg kell ismertetni az ifjakat a szomszéd népek kultúrájával. A közpályán sokalja a nőket. A nők elhelyezkedésénél sokszor illetéktelen protekcionizmus érvényesül és gyakran döntő szerepe van a csinos arcnak és a jó bokának. A költségvetést nem fogadta el. Söpkéz Sándor (egység­esp­ár­ti) a köz­gazdasági egyetemnek a műegyetembe való beosztását helyesnek tartaná. A költségvetést elfogadta. — Sándor Pál (szabadelvűpárti) az állami színházak ügyével foglalkozott. Dicsérte az Opera vezetését. A közgazdasági egyetem megszüntetését nem helyesli. A költ­ségvetést nem fogadta el.­­ Fitz Artúr (wolffista) a rostavizsga ellen beszélt. Hangoztatta, hogy serdülő korban nem lehet az ifjakról megállapítani, hogy az életben hogyan válnak majd be és ilyen szempontból is kifogásolható a rostavizsga. Ennek ellenére is a költ­ségvetést elfogadta. Ekkor az elnök szünetet ren­delt el, kezdet után megtorpantak, öt-hat­ezer lakosú községek egész sorá­ban nincsen óvoda. Számos óvo­dában 150—180 kisgyermekkel egy óvónő és egy dajka vesződik. Az analfabétizmus hívei sokalják az utóbbi években épített 5000 új nép­iskolát, mi viszont keveseljük ezt­ a számot. Addisz nem lehet komoly beiskoláztatásról beszélni, amíg számos faluban egy tanító 100—150 tanulót kénytelen egyidejűen, egy helyiségben „tanítani". Rongyos, lyukascipőjű, kiéhe­zett gyerekek 3—4 kilométerre kénytelenek gyalogolni az isko­láig a tanyai világban, és ha nem tudnak iskolába menni, érzékeny pénzbírságokkal sújtják azokat a szülőket, akiknek egyet­len fillérjük sincs. Ez természete­sen iskolaellenes hangulatot tá­maszt. De hasonló következmé­nyekkel jár az a tény is, hogy a reakció a tanítóságot mindjobban politikai agitációra kényszeríti, kü­lönösen amióta a szociáldemokrata párt nagyarányú agrárszervezke­dése folyik. Fölolvasott Kéth­ly elv­társ Szőregről érkezett levelet, amelynek írója elpanaszolja, hogy egy szülői értekezlet főtárgya a • •• A leventeintézményt már teljesen elárasztja 16 Zupás őrmesteren kezére adják az Urakat, akik őket agytea-főbe verik és így tanitják „fegyelemre". — A kultusztárca költségvetése Kétszinű­ség, hogy a leventézést testnevelésnek mints­ák 3 Még kaphatóSS Az ösz­szes dohánytőzsdékben és sorsjegyárusítóknál ÁLLAMSORSJEGY Egész P 3.­, fél 1.50 Felemelt főnyeremény Húzás 6 nap múlva, június 7-én, aranypenge

Next