Népszava, 1932. június (60. évfolyam, 111–136. sz.)

1932-06-24 / 131. szám

1933 Meggyilkolták az üzletéttest egy ismert Mm­mmmgmy&imt Bécsben szerdán este Wagner Richárd ismert esernyőgyárost hol­tan találták a Wiedener Haupt­strasse 85. szám alatti üzletében. A szerencsétlen embert meggyilkolták. A gyilkosságot az üzlet hátsó ré­szében levő javítóműhelyben követ­ték el. A gyáros koponyáját a gyil­kos teljesen szétverte, a holttest mellett véres balta feküdt. A rendőrség megállapította, hogy sem rablógyilkosságról, sem homo­szexuális okokból elkövetett gyil­kosságról nem lehet szó. A nyo­mozás adatai szerint Wagner Ri­chárd nagy nőbarát volt. Az üz­letben az összes értéktárgyakat érintetlenül találták. Eddig még nem tudják, asszony vagy férfi követte-e el a gyilkosságot, sem azt, hogy féltékenységből vagy bosszúból ölték-e meg a volt 48 éves huszárkapitányt. Eddig négy gyanúsítottat állítottak elő­­a rendőrségre: két férfit és két nőt, akikről feltételezhető, hogy tudnak valamit a bűncselekményről. Az előállítottak között van egy ismert bécsi vadászklub titkára is. Wag­ner Richárd tagja volt ennek a klubnak. Az előállított fiatalemberek nem tudták alibit igazolni. Az orvosi vizsgálat egyébként megállapította, hogy a gyilkosságot intim szerel­mi jelenet előzte meg. A rendőrség most abban az irányban nyomoz, hogy megállapítsa, milyen nő­ismeretségei voltak az utóbbi idő­ben Wagnernek és reméli, hogy ezen az úton haladva, nyomára jut a tettesnek. A keresztény-szociálisok és a horogkeresztesek összeütközése az alsó­ausztriai tartománygyűlésen Bécsből jelentik. Az alsóausztriai tar­tománygyűlés csütörtöki ülése, amelyen dr. Buresch lemondása miatt új tarto­mány elnököt választottak, rendkívül viharos volt. A keresztény-szociális és nem­zeti szocialista képviselők között több ízben olyan heves összecsapásra került a sor, hogy a tettlegességet alig lehetett megakadályozni. Az óriási zaj miatt az elnök egy ízben kénytelen volt felfüggeszteni az ülést. Az első választási menet eredményte­len maradt. 55 szavazatot adtak le, amiből Bureec­re 27, Hollmetz szociál­demokrata helyettes tartományfőnökre 20 és Leopold nemzeti szocialista kép­viselőre 8 szavazat esett A szociáldemo­kraták a második választási menet előtt bejelentették, hogy nem vesznek részt a további szavazásban. Jelöltjük visszavonása után a második menetben Buresch, a keresztény-szociális jelölt így azután megkapta a szükséges kéthar­mad többséget. A leadott 35 szavazat közül 27 esett Bureschre és 8 a nemzeti szocialista jelöltre. Alsóausztria tarto­mányfőnöke tehát ismét Buresch Ká­roly lett ­ Halálos­­éset a táblán A­ múlt év májusában Gátér köz­ség határán meggyilkoltan talál­ták Marinoff Antal bolgár kertészt A csendőrök hamarosan letartóz­tatták Gecsei Károly, Gara Ist­ván és Mencsel István bolgár kertészeket, valamint két fiatalkorú társukat, akik azt vallották, hogy Georgieff ülés nevű társuk fölbuj­tására verték agyon Marinoffot. A kecskeméti törvényszék, Georgeff kétségbeesett tagadása ellenére, a terhelő bizonyítékok alapján, őt kötél általi halálra ítélte, Garát élet­fogytiglani fegyházra, a két fiatal­korút 10—10 évi fogházra ítélte. Fellebbezés alapján csütörtökön mondott ítéletet ebben a bűnügy­ben a budapesti tábla Harmath­tanácsa. A tábla Gara nővérét is­mételten tanúként hallgatta ki, majd kihirdette az ítéletet, amely Georgeffre és Garára vonatkozóan helybenhagyta a törvényszék ítéle­tét és némileg enyhítette a fiatal­­korúakra vonatkozó ítéletét. Mén­eseit bizonyítékok hiányában föl­mentették. a rendszert tovább fentartani nem lehet Képviselői beszámolók az Erzsébetvárosban Az erzsébetvárosi pártszervezet a bőripari munkások székházának udvarán képviselői beszámolót tartott, amelyen olyan hatalmas tömeg jelent meg, hogy az emele­tek folyosóin is zsúfolva álltak az elvtársak. A Világosság szavaló­kórus két verset szavalt igen ha­tásosan. Lévai Sándor elvtárs elnöki meg­nyitója után Weltner­­Jakab elv­társ tartotta meg beszámolóját és nagy tetszéssel fogadott beszédé­ben azt bizonyította, hogy ezt a kormányzati rendszert to­vább föntartani nem lehet. Majd Kertész Miklós elvtárs kö­vetkezett. Kuruzslók jöttek össze Lausanneban — mondta többek kö­zött — Hoover azt ajánlotta, hogy Európa szereljen le, mert az euró­pai államok akkor majd fizetni tudnak. A francia miniszterelnök fölállt és azt mondta, hogy hiába vannak ők — a franciák — állig fegyverben, mégsem érzik magukat biztonságban. Németországnak nem tudják elengedni a fiz­etést, mert akkor Németország jobb helyzetbe kerül, mint Francia­ország. Anglia azt üzeni, hogy csak dúlják egy­mást a meg nem értés miatt, nem fog elmaradni a jutalom. Ilyen kö­rülmények között teljesen lehetetlen minden nem­zetközi fórum, amelyet a kapi­talista államok hoznak létre. Magyarországon, ha a költség­vetést nézzük, azt látjuk, hogy 800 milliót akarnak kipréselni az or­szág lakosságából Ebből a 800 mil­lióból legalább 200 milliót meg le­hetne spórolni, ha kevesebbet for­dítanak szubvencióra, dugsegé­lyekre, díszruhás attasékra és egyéb ,hasonló célokra, amely 200 millióból 100 milliót munkanélküli­segélyre és 100 milliót közmunkák­a•Mj­ra lehetne fordítani De az a rend­szer képtelen erre és ezért össze kell fognunk, hogy ezt a rend­szert elsöpörjük. Ezután Peyer Károly elvtárs szó­la­lt föl. A főváros tanácsa délután ülést tartott, ahol az inségsegélyről tárgyaltak — mondta. — A tanács előterjesztést tett, hogy az ebédel­tetési akció deficitjét miből fogják födözni. Azt hiszik, hogy ezt a rendszert meg lehet menteni azzal, hogy ha levest osztogatnak? Ha valahol tűzvész pusztát, vagy elemi csapás miatt éhínség üti föl a fejét, akkor a hatóság föladata közbelépni és segíteni. De ez már itt nem segít, mert a nyomorúság olyan fokra lépett, hogy az elkese­redés utat tör majd magának. Min­den állam kötelességének tartja, hogy a munkanélküliekről gondos­kodjék. Magyarországon most azok­ról gondoskodnak, akik nincsenek rászorulva. Amíg nem láttuk a költségvetést, azt hittük, hogy tény­leg nincs pénz, de amikor megnéz­tük, akkor láttuk, hogy olyan ki­adások is vannak a költségvetés­ben, amelyeket el lehetett volna ke­rülni. Például tavaly nem volt a költségvetésben az, hogy két millió­val szubvencionálják a MFTR-t, de most jut erre is pénz. Szóval mindenre van pénz, csak a munkanélküliek segélyezésére nincs. Az egyik oldalon tékozlást látunk, a másik oldalon elzárkóznnak a legnagyobb mérték­ben a nyomorba jutottak meg­segítésétől De nem leszünk azok, akik szó néllkü­l tűr­jük ezt tovább, mert nem akarunk éhenhalni. A mindvégig izgalmas gyűlés Lévai elvtárs zárósza­vával ért vé­get Önként a halálba Dr. Sz. Andrásné 31 éves műtős­nő a csütörtökre forduló éjszaka a Lánchídról a Dunába akart ug­rani Szándékában a rendőr meg­akadályozta és előállította a fő­kapitányságra. Az életunt asszony elmondotta, hogy állásából elbo­csátották, nem bírta tovább mát a nélkülözést és elkeseredésében akart meghalni. A debreceni állomás előtt egy is­meretlen fiatalember a nyíregyházi gyorsított tehervonat elé vetette magát. A kerekek a szerencsétlen ember fejét leszelték. Kilétének megállapítására nyomozás indult. Engel László, az aszódi főgimná­zium 18 éves diákja afölötti elkese­redésében, hogy az érettségin meg­bukott, kétszer mellbelőtte magát A második golyó átjárta a szivét és megölte. Nagy Károly 20 éves fajszi föld­műves Érd határában a fehérvári műúton sziven lőtte magát és meg­halt. Kocsis Lajos 78 éves gazda Sajó­mércse község temetőjében, fele­sége sírja mellett fölakasztotta ma­gát és meghalt. Lúgosan Simon nyugalmazott csendőrőrmester Nógrádverő­cén, a Dunaparton fölvágta ereit. Amire rátaláltak, már nem volt benne élet. Dr. K. Béláné 25 éves asszony, ügyvéd felesége, az Eötvös­ utca 27. szám alatti lakásán brómmal meg­mérgezte magát, majd bal karján fölvágta az ereket. A mentők a Rókus-kórházba szállították. Tekintse meg a Népszava-könyvkereskedés (VII. Erzsébet­ körút 35. sz.) nagyszabású weekend-könyvkirakatát Már 50 fillértel följebb ér­tékes könyvet kap, mellyel szabadságidejét kelleme­sen eltöltheti 9 ŰVÉSZET IRODALO Kétmilliárd ember népesíti be immár a Földet és a tudat­lan nyomorúság máig is — a fegyverei és az azt követi gazdasági világháború sok millió elesettje ellenére is — köz­keletűen sóhajtgatja: „Az a baj, hogy sok az ember!" Marthus óta egyébként a tudatlan tudományosság is ezt hajto­gatta, hogy a kapitalista társadalmi rendszer embertelenségeit a természeti törvények csalhatatlanságával ruházza föl A klasszikusok közé számító polgári közgazdász, Leroy­ Beaulieu, a szocializ­mus „megsemmisítésére" szánt egyik könyvében .K­imutatta", hogy a mező­gazdaság, a marthusi törvénynek hó­dolva, elérte teljesítőképességének hatá­rát,­­ ami más szóval annyit jelent, hogy az emberiség nem építhet föl szo­lidaritáson alapuló társadalmat és fs társadalomnak szüksége van a kapita­lizmus kegyetlen módszereire. Pedig hol vagyunk már azóta Liebig fölfede­zéseitől, a Földnek szinte korlátlan ter­mőképessége irányában. Nem kétmil­liárd ember, de annak sokszorosa él­hetne meg bőségben, ha jól szervezné meg gazdálkodását. Egyelőre azonban csak a kapitalista rendszer válságához jutottunk el, amely még elviselhetetlenebbé tette az embe­rek­­életét, mint amilyen a kapitalizmus „normális" évtizedeiben volt és nem bocsátkozhatunk jóslásokba abban a te­kintetben, hogy mikor alakul ki jobb gazdasági és társadalmi rendszer. A nyomorúság széles skálája pusztítja az embereket, milliók életét teszi értelmet­lenné a gazdasági anarchia és ezért el­lenállhatatlanul újra és mind energiku­sabban visszatér a gondolat: javíthat­nánk-e az emberiség sorsán azzal a ne­gatív ténnyel, hogy meg se szülessenek azok, akik amúgy is pusztulásra van­nak ítélvei A kérdés föltevése ebben a formában túlságosan brutális és nem is fedi teljesen azoknak a nézetét, akik ezt a kérdést — a születések szabályo­zásának a kérdését — az ember szeretet, a normális társadalmi fejlődés szem­pontjaiból vetik föl. De a kérdés itt van, annak szemébe kell nézni és nagyon jó szolgálatot tett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt orvostagjainak és jogászi­nak szerve­zete, amikor ankéten tárgyaltatta, sok érdekes az alapos fölszólalás keretében, hogy szembeállítsa a tudományos állás­pontot azzal a farizeuskodással, amivel a túlsó oldalon az emberiség fájó sebeit általában kezelik. Az ankét anyagát K­. Tolla Béla elvtárs szerkesztésében, Vám­béry Rusztem előszavával Születés­szabályozás" címmel terjedelmes kötet­ben ki is adták. A kötet korunk tudo­mányosságának megfelelő kézikönyve egyben a népesedés problémájának is. Orvosok, jogászok, szociológusok, írók fölszólalásai sorakoznak benne egymás mellé, amelyeket helyenként a nézetek ellentétessége állít szembe. Valameny­nyien megegyeznek azonban abban, hogy amint az ember igyekezett életi­nek minden egyéb vonatkozását szabá­lyozni, nem mehet el fatalisztikusan tu­lajdon élete újrakeletkezésének problé­mája mellett sem és amint Vámbéni ki­fejezi, az emberi kultúra tudatosságá­nak diadalmaskodnia kell ezen a téren is a természet ön­tudatlansága fölött. Az egyik fölszólaló hangoztatja, hogy az éhség problémáját nem az éhezők kipusztításával, hanem a társadalmi ja­vak társadalmi elosztásával kell meg­oldani. Egészen alapos ellenvetés, de csak azokkal szemben, akik, mint a neo­malthusianisták, a születésszabályozás­ban látják a társadalmi kérdés meg­oldását. A javak társadalmi elosztásáért folyó küzdelem során azonban az élet mindennapi problémái gyakorlati meg­oldást keresnek, ezért nem lehet és nem szabad a születésszabályozás szocialista híveivel szemben merev tagadással ki­jelenteni, hogy álláspontjuk a szocializ­mus célkitűzéseibe ütközik. Helyes és okos kérdés fölvetése, pro­­pagálása, amely méltán érdekelheti elv­társainkat, de a társadalom igazi prob­lémái iránt érdeklődő olvasók legszéle­sebb rétegét is. sz. B. (•) Kivül az életen. Egy vidéki író megütközik az élettel: ez lehetne az al­címe Péter Károly „A sárházi csata" című regényének, amely Nyáregyházán jelent meg­­ szerző kiadásában. Ebben az ütközetben, bizony, az író marad

Next