Népszava, 1932. június (60. évfolyam, 111–136. sz.)
1932-06-26 / 133. szám
1932 Június 26. NÉPSZAVA SZAKSZERVEZETI IFJÚSÁG MBnHHBamaaESBOHKEHBBanzBanHBKBlisEke öntudattal tekint vissza a szakszervezeti ifjúsági mozgalom elmúlt évi súlyos nehézségeteke és nagy küzdelmekkel teljes tevékenységére. Amint a külföldön, nálunk is, a dolgozó ifjúságot a szakszervezetek tevékenységébe bekapcsoló munka ma már fontos kiegészítő része a gazdasági munkásmozgalomnak és különösen ma nélkülözhetetlen az ifjúsági mozgalomnak a szerepe, amikor a gépek térhódítása, a tanonc- és gyermekmunka elterjedése következtében a tanoncok és fiatalkorúak foglalkoztatása egyre inkább összefonódik a felnőtt munkásság érdekeivel. Az ifjúmunkások gazdasági helyzetének megjavítása és a tanonckérdés gyökeres rendezése érdekében a változott viszonyoknak megfelelő programot állítottunk föl (amelyet e rovat és a Munkásifjúság hasábjain már több ízben ismertettünk és annak megvalósítása érdekében a Szakszervezeti Tanács, a parlamenti és községi szociáldemokrata frakciók bevonásával állandó küzdelmet folytatunk. A tanonclétszám korlátozására vonatkozó rendelet sürgetésének az eredménye, hogy ez a napjainkban rendkívül fontos intézkedés máris életbe lépett. Már a múlt évben egyre nagyobb arányokban mutatkozó tanonc- és ifjúmunkásmunkanélküliség ügyében is az iletékes hatóságoknál megfelelő javaslatokat tettünk, amelyek közül többet, megvalósítottak. A díjtalanul működő tanoncjogvédő iroda forgalma az elmúlt évben a fiatalkorú munkások helyzetének rosszabbodása és a munkáltatói visszaélések következtében erősen emelkedett. Jogi tanácsért jelentkezett 1241, ebből elintézést nyert 806, bírósági útra terelődött 435, amelyeiknek 78%-a a tanoncokra kedvezően végződött. A néhány esztendővel ezelőtt fölállított pályaválasztási tanácsadó és tanoncelhelyező intézmény is teljesem megnyerte a munkaszülők és az ifjúság bizalmát. Az elmúlt évben 973 fiatalkorú részesült pályaválasztási tanácsban, míg 486-ot sikerült elhelyezni a különböző szakmákban. A szakszervezeti ifjúmunkás-kulturmunka terén rendszeres oktatótevékenység folyik Budapesten és a környéken 24, a vidéken 16 helyen. Az oktatómunka kiterjedését mutatja, hogy a 636 előadást 16.893 ifjúmunkás hallgatta, ami, tekintetbe véve az ifjúmunkáselőadások speciális nehézségeit, örvendetes eredményt jelent. Az előadásokon kívül 6 vezetőségképző, 38 rendes szeminárium, egy központi ifjúmunkásiskola és több szaktanfolyam is működött. A 26 ifjúmunkáskönyvtárban az év végén 10.526 könyv volt, amelyet 12.126 esetben vettek igénybe. A munkás-kultúra művelését 4 dalárda, 4 műkedvelő gárda, 5 szavalókórus és 9 sakkor, valamint a propaganda-kultúr délutánok, színielőadások és kórusesték szolgálják. Ezeken a megnyilvánulásokon legtöbb esetben az ifjúmunkások darabjai, versei, életképei kerültek előadásra. A versenysportőrület leküzdésére eredményes propagandát folytatunk az ifjúságnak a munkássportmozgalomhoz való csatlakoztatására, míg a tanulmányi és szórakoztató kirándulások száma 463 volt. Az ifjúsági kultúrmunka kimagasló eseménye a két csoportban rendezett szakszervezeti ifjúmunkáskiállítás, amelyet nagy tömegek látogattak. Az agitáció és propaganda ügyét az elmúlt évben 482 szakmai, 544 üzemi és 212 sajtóértekezlet szolgálta. Néhány szakmában a tanoncbizalmi testület is ki van építve. A szakszervezeti ifjúminkásmozgalom életében döntő fordulatot jelentett a Munkásifjúság megjelenése, amely nagy lendületet adott az ifjumunkásfelvilágosítás ügyének. A szakszervezeti közösségbe való besorozás jelentőségét a szakmai segédavatóünnepeken érzékeltetjük, de a szakszervezeti tagavatás mellett minden évben megtartjuk az iskolát elhagyó új harcosok avatását is. De nem hiányoztunk a pártépítőmunka területéről sem. A parlamenti és községi választások munkálataiból az ifjúmunkás csoportok épp úgy kivették a részüket, mint ahogyan elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki a Népszaváért való agitáció terén. Az ifjúságért való harcban nem lehet megállás! Ezt a küzdelmet éppen a mostani időkben a matgyar munkásosztályra nehezedő viszonyok között is több cselekedettel és odaadó szeretettel kell fokozni minden felnőtt és ifjúmunkásnak és minden szakszervezeti organizációnak! És ezért kell magunkévá tenni a német szakszervezetek jelszavát: inkább százszor megyünk el egy ifjúmunkásért, mint ötször egy öregért, mert az új munkásnemzedék ereje és fölkészültsége nélkülözhetetlen az osztálytudatos munkásmozgalom továbbépítésében, és új világot akaró küzdelmeiben! A semleges sofanmunkásról Az indifferens ifjúmunkás, sajnos, nemcsak külföldön, de nálunk is gyakori jelenség. Mindenütt ott van ez a típus, ugyanolyan silány bérért, ugyanúgy kizsákmányolva, ugyanolyan kopott ruhában, robotol, mint a többiek, a már osztálytudatos ifjúság. Ez a réteg az, amely mindennel megelégedett, nem gondolkodik, nem tanul, nem olvas és a munkásmozgalom minden megnyilatkozásától távol áll. Mit neki a politikai és a gazdasági kérdések: ő semleges. Eleme a tánciskola, a mozi, a meccsek, a legújabb sporteredmények és egy új jazzsláger érdeklik leginkább. Ez az ifjumunkás az, akit szeretnek a munkáltatók, mert rogyásig dolgozik s szívesen túlórázik akár ingyen is. Az ilyen ifjúmunkásokból lesznek a munkáshajcsárok, a sztrájkbontók, a kapitalizmus hűt kiszolgálói. Egy eszköz van ellenük: az állandó és kitartó türelem A kelenföldi lágymányosi pártszervezet mai napra tervezett kirándulását, az esőzések miatt, július 3-ára halasztja. REGÉNY AGNES SMEDLEY MAGÁNYOS ASZONY ÉLETEM TÖRTÉNETE FORDÍTOTTA: DORMÁNDI LÁSZLÓ A 46 Copyright by Pantheon Kora reggel volt. Valahol egy kakas kukorékolt Egyszer, kétszer, háromszor!... A sötét függöny megint ráterült minden gondolatra és érzésre, amiket nem tudtam elviselni. De olyan mélyen szerettem két öcsémért, akik bizakodva néztek föl rám és akiknek a képét ki akartam törölni lelkemből, hogy szinte elfelejtettem volna őket... ha nem jöttekvoolna az áhnok, amik éjszaka néha fölriasztottak és űztek tovább... hová? magam sem tudtam. De a függöny sűrű volt és ridegségemet elvekbe burkoltam. Várat építettem magam köré, hogy védekezzem a "szeretet és gyöngédség ellen, amik az asszony szabadságát fenyegetik. Akkor még nem tudtam, hogy az ember csak ott védekezik, ahol gyöngének érzi magát. * Tovább, Texas síkságain ... itt-ott délibáb ködlött föl előttem... hatalmas víztükör, partján pálmafákkal. Kis telepekre érkeztem, ahol alig kerestem meg a mindennapi szükségletemet. Szabadjegyen! Texasban érvénytelen volt és a vasúti utazás sokba kerül. A megmaradt pénzem ennivalóra sem volt elég. Még mindig a férfiakhoz fordultam, az asszonyok gyűlöletes és félelmes lények voltak számomra. Egy izben a vonaton egy hatalmas, feketeszemű, széles szürkekalapos cowboy fölszólított, hogy éljek vele a tanyáján. Ez nem volt éppen házassági gondolat, de a meghívás olyan udvarias és barátságos formában történt, mint akár az én visszautasításom. Erre nehéz sóhajjal visszazökkent az ülésére, kibámult az ablakon és megjegyezte, hogy az élet komisz. Az egyik városban, ahol egy éjszakát töltöttem, az olcsó szálloda tulajdonosa bejött a szobába és értésemre adta, hogy szívesen velem maradna néhány órára. Vonakodásom oly mélyen sértette önérzetét, hogy kidobott a házából. Az egész városkában egyetlen szálloda volt ezen kívül... nagyon drága. Az éjszakát tehát az állomás várótermében töltöttem és nyugtalanul hánykolódtam a fapadon, hogy könnyítsék sajgó derekamon. Egy izben valami gidres-gödrös városkában éjszakáztam, fáradtan és éhesen tértem be az olcsó szállodába. A szobámat egy sápadt, puha, ápoltkezű manager mutatta meg barátságos, tolakodó mosollyal. Hajnali három óra tájban arra ébredtem, hogy valaki az ajtón motoz. Miután a zár nem volt rendben, lefekvéskor széket toltam a kilincs alá. Gyorsan villanyt gyújtottam, abban a pillanatban, amikor a széket óvatosan félretolták és belépett a manager. Gyorsan becsukta az ajtót maga mögött. Ösztönszerűleg a párnám alá nyúltam és megmarkoltam a tőr gyöngyháznyelét. — Nem akar meginni velem egy pohár whiskyt? — vigyorgott rám, mintha régi ismerősök volnánk. Reszketve hátráltam a nyitott ablak felé, hátam mögé rejtve a tőrt. Rettenetes félelem fogott el és szorította össze torkomat. Kellemetlen mosolygással, lassan megindult felém. Minden tagom remegett, betegnek és gyöngének éreztem magamat. Közvetlen előttem állt már, attól féltem, hogy minden pillanatban elájulhatok... ha még tovább várok. Gyorsan és a kétségbeesés erejével szúrtam, anélkül, hogy tudtam volna hová. A szúrás, úgy látszik, nem jól talált, de amikor még egyszer odapillantottam, észrevettem, hogy a tőr csuklótól a válláig fölhasította a kabátját. Iszonyodva néztem a pengére, amin vékony vércsík csordult végig. A férfi arcáról eltűnt a mosoly, olyan sápadt lett, mint a halál. „Te átkozott ringyó, te", sziszegte és a hangja mintha valahonnan nagyon messziről jött volna. Sápadt arca elmosódott szemem előtt, de a fenyegető szavakra keményebben megmarkoltam a tőrt. Ijedten hőkölt vissza és sietve eltűnt az ajtón. Léptei elhaltak a sötét folyosón. A mosdóhoz támolyogtam és megnedvesítettem arcomat... a víz olyan hideg volt, hogy még jobban reszketni kezdtem. Kétségbeesetten kaptam magamra ruhámat és izgalmamban nem találtam a kapcsokat. Azután derekamra csatoltam a revolveremet, végigtapogatództam a sötét folyosón, le a recsegő lépcsőkön. Kofferem hangos zajjal ütődött a falnak, lélegzetfojtva álltam meg a sötétben és vártam. De semmi nem mozdult. Tovább tapogatództam, kezemmel, lábammal, lelopództam a lépcsőn, fokról-fokra, mint valami tolvaj. A manager fülkéjéből halvány fénysugár szivárgott... de a fülke üres volt. Kiosontam az éjszakába. A sötétségben föltűntek a teherkocsik elmosódott körvonalai és mögöttük az állomásépület fényei. Keresztülbotorkáltam a síneken, a fény irányában. A zajra kijött egy öreg állomásfölvigyázó és csodálkozva nézett rám: — No, no, mit jelentsen ez? — Én... én... mikor megy a legközelebbi vonat? — Egy óra múlva Újmexikó felé Azzal akar menni? — Igen... és a többi vonat merre megy? — Hát azt se tudja, hogy merre akar menni? A hetesszámú Dallas felé nyolckor indul. Elhatároztam, hogy Dallasba megyek. Hiszen az egy nagy város... Ott lehet keresni. De mit csináljak reggel nyolcig?... Mi lesz, ha a manager följelent. Hiszen az emberek olyanok, mint a farkasok... Hogy magyaráztam volna meg, hogy merre akarok utazni, amikor magam sem tudom. Az öregember figyelmesen végigvizsgált tetőtől-talpig. Úgy látszik, ez is a farkasok közé tartozik. (Folytatása következik.) 17 mel folytatott agitáció. Éppen ezért a tömegpropagandánál erre az ifjumunkásrétegre • külön figyelemmel kell lenni. M. Z., ifjumunkás. —mihihwufmmm ••wmmmhíhb KRU Pályázat A Szavalókórusok Országos Központja pályázatot hirdet kórusok, vagy mozgáskórusok által előadható szocialista kórusversre vagy kóntsjátékra. Ugyancsak pályázatot hirdet szocialista színpadi jelenetre. A pályázat titkos. A pályamunkák jeligével ellátva a Szavalókórusok Országos Központja (Budapets, VIII. Conti utca 4) címére küldendők és a pályamű mellé zárt borítékban csatolni kell a pályázó nevét tartalmazó jeligés levelet. Beküldési határidő 1932 szeptember 1. Pályadijak a legjobb kórusversre vagy kórusjátékra: 1. dij 30 pengő 2. dij 20 pengő A legjobb színpadi jelenetre: 1. dij 39 pengő 2. dij 20 pengő A bírálóbizottság szocialista írókból áll. A pályadíjjal jutalmazott művek minden joga a Kórusközpontra száll. Ez alkalommal ismételten fölhívjuk a szocialista írókat, hogy munkájukkal és a pályázaton való részvétellel támogassák a Kórusközpont munkáját, de fölhívunk mindenkit, aki szocialista szellemű mondanivalóját a kórusok által fölhasználható formába tudja önteni, hogy vegyenek részt pályázatunkon. A Kórusközpont. Felelős szerkesztő és kiadó: Weltner Jakab. Amely közlemények végén szorzójele van, vagy a „Színház, Mozik és Hangversenyek hírei" rovatban jelennek meg, azok fizetett hirdetések. „Világosság" könyvnyomda rt Budapest, VIII. Conti utca 4. Műszaki igazgató: Deutsch D.