Népszava, 1932. július (60. évfolyam, 137–165. sz.)

1932-07-01 / 137. szám

BJK* évfolyam 187. utat. Budapest 1932 fok­os 1, péntek­en 8 JPP AZ ELÖFOTTÁS AIUL Kccjidéffi I mmS kWHdn 1„ ____ - b«n . t gcac6 - Hűtött» _« p*age egjl WO pcng& SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... Jómai SO-MO é* J. SO-3-S1 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, BÜNDEN NAP Hi -wArmp 18 fiilér. AoaMOu es. Fnnajapinagbui —-W­tr, hotkSznsp­­­it, in 1-50 it. Antit­hnn hétkBnap 4 lel, tuárnap 8 M. RASOHIVATAL VHI, CONTI-I­TCA 4 SZ Telefonszám. . .1. 30-1-30, J. SW-Jl, J. SD-M2 Sürgősen Lausanneba hívták Magyarország képviselőit A dunai államok problémáját akarják Lausanneban megvitatni az érdekelt kormányokkal A „Magyar Távirati Iroda" je­lenti: Csütörtökön megjelent a kül­ügyminisztériumban Lord Chilston budapesti angol követ és az angol miniszterelnöknek, mint a lausan­nei konferencia elnökének, követ­kező üzenetét közvetítette: — Ramsay MacDonald angol mi­niszterelnök a lausannei konferen­ciát összehívó hat hatalom nevében felkéri a magyar kormányt, hogy a konferenciára delegátusait a le­hető legrövidebb időn belül kikül­deni szíveskedjék. A magyar kormány haladéktala­nul közölte az angol követtel, hogy a meghívásnak örömmel eleget tesz és kiküldöttei a legrövidebb időn belül Lausanneba mennek. A magyar kormány képviselőjé­nek a lausannei tanácskozásra való sürgős meghívását kétségtele­nül az tette sürgőssé és aktuálissá, hogy most kezdik majd érdemlege­sen tárgyalni Lausanneban a du­nai államok problémáit és ennek keretében azt a kérdést, hogy mi­lyen úton-módon, elsősorban a vámkérdés milyen megoldásával le­hetne a dunai államok gazdasági válságát enyhíteni, a dunai álla­mok egymás közti és más külföldi államokkal való kereskedelmi for­galmát ismét normális mederbe te­relni. Ennek természetesen egyik előfeltétele az érdekelt államok va­lutáinak alátámasztása és kétség­telenül ezt a kérdést is megvitat­ják a lausannei konferencián. Va­lószínű, hogy e tanácskozás alap­jául ismét a Tardieu-terv vagy an­nak valamilyen változott, esetleg kiszélesített formája szolgál majd, vagyis a nagyhatalmak, elsősorban Franciaország, a dunai államok gazdasági válságát az érdekelt ál­lamok szorosabb gazdasági kapcso­latainak megteremtése útján kí­vánják orvosolni. Ezért hívták hát sürgősen Lausanneba az érdekelt államok, köztük Magyarország kor­mányának képviselőit. Minthogy azonban a késő esti órákban híre terjedt a félhivatalos közlése nyomán annak a konfliktus­nak, amely a népszövetségi kölcsön hitelezői és a kormány között tá­madt a kölcsön kamatszolgáltatásai és biztosítása körül, föltehető, hogy a kormány lausannei útját ez is sür­gőssé teszi és ott ez a kérdés is szóba kerül. Mennyi folyt be a transzfer­alapra A Nemzeti Bank közlése szerint a transzferalapra a június 23-ával letelt félév alatt összesen 47.8 millió pengő folyt be, ebből esedékessé vált szelvényekre és adósságcímle­tükre belföldön az alap 10.5 milliót fizetett ki. Vannak ezenkívül olyan külföldi tartozások is, amelyek nem kötvényeken alapulnak. Ezeket a Nemzeti Bank külön számlán ke­zeli és álladékuk június 23-án 6,3 millió pengő volt. 1­4 A kormány megszüntette a nép­szövetségi kölcsön kamatainak valutában való fizetését A kötvénytulajdonosok egyesülete szerződésszegéssel vádolja a magyar kormányt és jelentést tett a Nép­szövetségnek. — A hitelezők az összes lekötött jö­vedelmeket zár alá akarják venni. — A kormány a nemzetközi válsággal magyarázza az előállt kényszerhelyzetet A „Magyar Távirati Iroda" je­lenti. A „Budapesti Közlöny" pén­teki számában a népszövetségi köt­vénybirtokosok egyesülete­ hirdet­ményt tesz közzé, amelyben közli, hogy a Magyar Nemzeti Bank, illetve a magyar kormány nem tudja rendelkezésre bocsátani azt a szükséges valutamennyiséget, amellyel az 1924. évi népszövet­ségi kölcsön az augusztus 1-i kamat- és tőkerészletét ki le­hetne fizetni.­­A kötvényesek egyesülete az e célra rendelkezésre álló tartalékalapot fogja kiegészítés gyanánt fölhasz­nálni. Bár a magyar kormány ki­fejezte azt a szándékát, hogy amint módjában van, ismét fölveszi a valutában való fizetést, mégis — a hirdetmény szerint — a vonat­kozó nemzetközi szerződés további megszegésével olyan utasítást bo­csátott ki, hogy a kölcsön biztosítékául lekötött jövedelmekből a jövőben csu­pán annyit utaljanak ki a köt­vénytulajdonosok egyesületének a Nemzeti Banknál lévő számlá­jára, amennyi a Nemzeti Bank hivatalos árfolyama szerint az esedékes pengő ellenértékének megfele. Az egyesület haladéktalanul lé­pést tett, hogy a megállapodás meg­szegése ellen óvást emeljen és óvá­sáról a Népszövetség főtitkárát is értesítette. * A kormány részéről a hitelezők­nek ezt a hirdetményét a követ­kezőképen magyarázzák: A kormány egyelőre csak a köl­csön szolgálatára szükséges össze­geknek megfelelő pengőket utalja át. Ez azt a látszatot keltheti, mintha a magyar kormány az ere­deti kölcsönfeltételeket nem akarná szándékosan megtartani. A kor­mány a múlt év szeptember óta állandóan tájékoztatta a kötvény­tulajdonosokat az ország pénzügyei­ről és devizahelyzetéről és min­denben a Népszövetség pénzügyi bizottságának kívánsága szerint akart eljárni. Állandóan figyelmeztette a pénzügyi bi­zottságot, hogy a devizakészle­tek el fognak fogyni az európai külkereskedelmi poli­tika és a mezőgazdasági válság következtében. Ennek ellenére azonban mostanáig minden erő­feszítéssel megszerezte a népszö­vetségi kölcsön törlesztésére szük­séges devizákat. A devizahiány most olyan nagyfokú, hogy a további át­utalás­ lehetetlenné vált. Az is a kormány akaratán kívül esik, hogy ezidőszerint nem utal át a kötvényesek egyesületének na­gyobb összeget, mint amennyi a népszövetségi kölcsön törlesztésére valóban szükséges. A kölcsön biz­tosítására lekötött állami bevételek ugyanis mintegy hatszorosa a tényleg szükségelt tőke- és kamat­törlesztésnek. A kötvényesek egye­sülete úgy határozott, hogy az ál­lami bevételeknek fedezetül szol­gáló teljes összegét mindaddig zá­rolja, amíg a magyar állam devizá­ról nem gondoskodik. Minthogy ezek a bevételek az állami összes bevételeknek 30%-át teszik ki, a zárolás az állami élet fenn­akadását jelentené. Ezt nem akarhatják a kötvény­tulajdonosok sem, mert ezzel az állami élet és a gazdasági rend fölborulna. A költségvetés egyensúlyát és a pengő értékállandóságát veszélyez­tetné, ha az állam a ténylegesen szükségelt törlesztésen fölüli ösz­szeggel szabadon nem rendelkez­hetne. Arra is rámutatnak, hogy a legközelebbi félévre a kötvény­tulajdonosok egyesületének elég devizatartaléka van és amint lehet­séges, a magyar kormány újra megkezdi az átutalást. Ünnepnapi olvasmányaiból idézget egyik újságnyilatkozatá­­ban Kenéz kereskedelemügyi mi­­niszter , és fölfedezi számunkra a világgazdasági válságot. Nyo­matékkal, minden szót erősen kis hangsúlyozva adja tudtunkra, hogy, milyen rosszul állnak a dol­gok a külföldön és csak akkor halkul el kissé, amikor elismeri, hogy bizony Magyarországon sem megy jól, és van oka a pa­naszra itt is minden társadalmi osztálynak. Hát ez vigasztalásnak éppen annyi, mint cselekedetnek: semmi! Amikor a miniszter megszólal, mást várnak tőle azok a társa­­dalmi osztályok, amelyeknek való­­ban van okuk a panaszra, a sira­lomra, sőt a kétségbeesésre is. Mást várnak. Elsősorban nem a sírókkal való együtteírást, ha­­nem cselekedetet, még­pedig olyant, ami alkalmas a sírás meg­­szüntetésére, a könnyek letörlé­­sére. Nem vigasztalás az sem, hogy a kereskedelmi miniszter a tennivalók tekintetében a kor­mány számára semmiféle fölment­­­st nem talál abban, hogy világi gazdasági válság van. Ez is csak megállapítás és egyáltalában nem cselekedet. Aminthogy megállapí­tás — és üres megállapítás az is —, hogy a kormány minden egyes tagja ismeri és teljesíti a kötelességét... Az üresség abban van, hogy, ebből a fölismerésből teljességgel hiányzik­ a kötelességteljesítés. És mennél jobban hiányzik, annál nagyobb a kormány felelőssége. Mert ismeri a kötelességét, csak éppen nem teljesíti. Nézzünk csak körül Ünnepi olvasmányaiból, ame­lyek bízvást hétköznapi olvasmá­­nyok is lehetnének, a kereske­­delemügyi miniszter is nyomaték­kal és elsősorban azokra a jelen­­ségekre mutat, amelyek a munka­­nélküliséggel állanak összefüggés­­ben. Milyen kár, hogy ezekből az eléje terjesztett világgazdasági jelentésekből valamely kegyes lélek eltüntette azokat a hatal­­mas erőfeszítéseket, amelyeket minden más országnak a kormá-­ nya harcba állít a munkanélküli­ségnek, ha nem is végleges leküz­désére, de legalább nagymértékű­ enyhítésére! így aztán a kegyes lélek eltüntette minisztere elől a k­ülföldi példák egész sorát is, amelyeket nemcsak a kereskede­lemügyi miniszternek, hanem az egész kormánynak követnie kel­­­ene. Nemcsak kellene, hanem kötelessége volna követni és itt minálunk is gyakorlattá valósít­­ani, hogy a nyomor ne rombol­jon szét mindent, amit érdemes volna a jövő számára is megment­­eni. A magyar kormány ezekből a példákból egyetlenegyet sem köt

Next