Népszava, 1932. július (60. évfolyam, 137–165. sz.)

1932-07-26 / 159. szám

1932 július 26. NÉPSZAVA A belügyminiszter megakadályozza az Erzsébet-sugárút kiépítését! Hogy milyen konok rosszindulat­tal és fölényes hozzánemértéssel intézik a hivatalos körök a köz­munkák ügyét, arról Keresztes-Fischer belügyminiszter újabb bi­zonyítékot szolgáltatott. A belügy­miniszter ugyanis hétfőn — az egyik városházi kőnyomatos jelen­tése szerint — rövid leiratot inté­zett Sipőcz polgármesterhez, amely­ben közli, hogy az Erzsébet-sugárút megnyitá­sát a jelenlegi gazdasági viszo­nyok között időszerűtlennek tartja, a főváros tehát a sugárút megnyi­tását, illetően a sugárút torkola­tában álló fővárosi bérháznak a Közmunkatanács birtokában lévő tabáni telkekkel való elcserélését halassza jobb időkre. A kormány egyszerűen nem adja beleegyezé­sét eme nagyszabású munkaalkalom teremtéséhez. Tudvalévően az Erzsébet-sugárút megnyitása esetén a magántőke ré­széről is nagyobb arányú munkák megkezdése volna várható. Ezeket a munkákat is egyetlen tollvonás­sal lehetetlenné tette a belügymi­niszter, aki, úgy látszik, nem akar oly közmunkát látni, amely ezer és ezer munkanélkü­lit juttathatna munkához és megélhetéshez. A szénkartell föloszlatdsfti és a tű­rh­etetlen szérarazsesfa lelörését Követelik a szociál-neu­­okrata szén- és f@kiskeresk@i3&k Az idők jele volt az az impozáns gyűlés, amelyet a szociáldemokrata fa- és szénkiskereskedők tartottak vasárnap, hogy tiltakozzanak­­ a szénkartell és a tűrhetetlen szén­árak ellen. Több mint 100 fa- és szénkiskereskedő gyűlt egybe szo­ciáldemokrata felhívásra és tett ta­núságot amellett, hogy a maga ér­dekeit össze akarja kapcsolni a fogyasztók érdekeivel és a maga gazdasági, törekvéseiért a szervezett munkásság oldalán kíván harcolni. Az izzó hangulatban lefolyt gyű­lés kimondotta, hogy ha követelé­seit szép szóval nem tudja meg­valósítani, vállalja a harcot is és ha kell, kimegy az utcára és vállalja a felelősséget, a fogyasztók és a kiskereskedők egyező érdekében a sztrájkért is. A gyűlés előadói: Farkas István országgyűlési képviselő, Bresz­tovszky Ede és Szilágyi Antal tör­vényhatósági bizottsági tagok, Ha­lász József, Burger Jenő, Radó Gyula, Berkó Antal, Vasas Ferenc és Tajvári Sándor elvtársak fölszó­lították a jelen voltakat, hogy a szervezett nagytőke támadására szervezetük kiépítésével válaszolja­nak. A jelenlevők kimondták, hogy létrehozzák a szociáldemokrata fa-és szénkiskereskedők szervezetét, mert régi szakmai egyesületük nem képviseli érdekeiket. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely követeli a szénkartell feloszlatását, a szénuzsora letörését, a nagy­kereskedők számára a zsákolás és csomagolás eltiltását, a szén igazságos elosztását és a gáz­gyári koksznak közvetlenül a kiskereskedelemhez való jutta­tását. A memorandumban foglalt követe­léseket nagy küldöttség nyújtja majd át a kereskedelmi miniszter­nek, a szénellátás miniszteri bizto­sának, a polgármesternek és a gáz­gyár igazgatóságának. A jelenlevő fa- és szénkiskereskedők elhatároz­ták, hogy a megindított mozgalom érdekében minden csütörtökön este 8 órakor összejövetelt tartanak a Dob­ utca 90. I. 7. számú egyesületi helyiségben. A fa- és szénkiskereskedők memo­randumával a Népszava mai szá­mának más helyén foglalkozunk. ©«•©a V­ agy mondjuk, ahogy elmondotta nekünk Grünwald Sándor buda­pesti szabómester, aki az izgalmak­tól betegen futott föl hozzánk. Rosszul ment az üzlet, drága a lak­bér, Grünwald Sándor arra az el­határozásra jutott, hogy vesz vala­hol a környéken egy kis telket, kölcsönpénzen építtet, rá egy kis házat, vet eléje egy kis konyha­kertet és amit Pesten lakbérért fizet, azzal letörleszti a ház vtízel-Végy telket Gyálligeten! — ol­vasta mindenütt és mert Gyálliget csak 21 kilométerre fekszik a fő­várostól, elment a parcellázóiroda vezetőjéhez, méltóságos dr. Dob­ránszky Béla kormányfőtanácsos, ügyvéd úrhoz, hogy telket vegyen tőle. A telkek nagyméltóságú gróf Károlyi László tulajdonában van­nak. A méltóságos úr barátságos ember. Hamar meg lehet vele egyezni. Grünwald úr fizessen ennyi meg ennyi előleget, a többit igy meg ugy, mi majd fölépítünk ön­nek egy egyszobás házat és oda be­költözhetik! Grünwald úr boldog, aláírja az előzetes szerződést, amelyben b­enne van az is, hogy a nagyméltóságú grófra a megállapodás nem köte­lező. De hát ez csak forma — nyug­tatja meg a méltóságos jogtanácsos a tisztelt című szabómestert, aki bízva a „formában", fölmondja budapesti lakását. Simán nelm megy a dolog (persze, vagy két hónapig húzódik, közben a kormányfőtaná­csos úr kétszer cseréltet telket a szabómesterrel, végre a harmadik telken fölépül a kétszobás vályog­ház (mert közben rábeszélték, hogy építtessen inkább kétszobásat) és elérkezik a végleges szerződés alá­írásának ideje és a birtokbavétel. Fölmegy a szabómester­ a méltó­ságos úrhoz, aláírja a szerződést. Kicsit szija a fogát, m­ert a szer­ződésben annyi mindenféle kikötés van, amivel a földet a lába alól ki lehet húzni. Választott biróság, amelybe csak a gróf ur nevez birót. Nemfizetés esetén az eddig fizetett összeg, mint bánatpénz, elvész stb., stb. De már jó tul lenni az egé­szen, hiszen a pesti lakásban már szétszedtek mindent: „Az ellenleve­lem, méltóságos ur!" A méltóságos felel: „Majd holnap, kedves bará­tom, a gróf úr nincs idehaza." Eljön a holnap is. A megrakott bútoros kocsi reggel hattól kezdve poroszkál Gyálliget felé. Már lát­szik a pirostetős, takaros vályog­házikó és a szabómester felesége, aki nagybetegen indult neki az út­nak, örül, hogy egészséges falusi életet fog kezdeni. De csak a kapuig örül. A kapunál egy marcona bácsi állítja meg: „A gróf úr nem írja alá a szerződést, csak akkor, ha ön még 1000 pengő előleget lefizet." A férj Pesten, a bútor a kocsin, az asszony betegen, 1000 pengő nincs. Késő délután megérkezik a férj. Kis házhelyet, egy stráfkocsit és síró feleséget talál az országúton. Rohan a mérnökhöz. Mi baj, mi történt? „A nagyméltóságú gróf rossz információt kapott önről. Csak 8©ao­­»OGi Végy telket Gyálligeten ? A gróf, a kormányfőtanácsos és egy szegény szabócska akkor engedi beköltözni, ha 1000 pengőt fizet és ha ellenkezni próbál, csendőrökkel viteti el." Megérkezik a méltóságos ügyvéd. „Méltóságos Ur! Hát ezt lehet?" Méltóságos előveszi az előszerző­dést, amely szerint a grófnak joga van a vevőt visszautasítani. „Mél­tóságos Ur, most tetszett a rossz információt rólam kapni? Hiszen két hónapja tárgyalunk és két hó­nap alatt harmadik parcella ez, amelyre Méltóságod rábeszélt?" „Kedves Barátom! Hiába min­den, a gróf csak igy nyugszik bele. Ha nem akarja, teszek egy másik ajánlatot. Visszaadom a Foglalóját. Adok még kétszáz pengő kártérí­tést, de írja alá, hogy semmi egyéb igénye nincs és akkor menjen Isten hírével." Országúton, bútoroskocsival, födél nélkül, beteg asszonnyal, aláírták a sztornírozó szerződést. A bútor egy sufniba kerül, az asszony a vo­natra. A fáradalmakat egy pesti szállodában próbálta kipihenni. Nem sikerült, ma, két hét után, még min­dig betege az esetnek. A bútorok közben visszakerültek. Drága pén­zen lakás is akadt és a mi szabó­mesterünk, aki minden jogáról és minden igényéről írásban lemon­dott, elmélkedhetik most azon, h­ogy várjon minden, ami törvényes és szerződésen nyugvó, egyben meg­engedhető és rendes dolog-e? Ellenben egy bizonyos: a leg­közelebbi időben nem vesz parcel­lát Gyálligeten! Dunaharaszti közelében egy 30 év körüli, jól öltözött nő oszlásnak ind­ult holttestét sodorta partra a Duna. Ki­létének megállapítására a csendőrség nyomozást indított. Remilong József 29 éves magántiszt­viselő Rákospalotán, az Eötvös­ utca 8. számú h­áz előtt vasárnap délután szíven lőtte magát. A Rókus-kórházba szállították, ahol néhány óra múlva meghalt. A zsebében egy cédulát talál­tak, amelyre a következő sorok voltak írva: — Az ember mindennap meghal egy kicsit. — Az éset nem más, mint mindennap eltemetni magunkból valamit. Sz. Mária 19 éves háztartásbeli leány az újpesti rakpartnál a Dunába ugrott. Partra mentették. — O. János 20 éves munkanélküli asztalos, akinek nincs hozzátartozója, elkeseredésében ruháját a lágymányosi vasúti összekötő hídnál a Dunába dobta s azután ő is a hullámokba vetette magát. Amikor sikerült partramenteni, a mentők a Rókusba szállították. K. Istvánné 25 éves gyári munkásnő a Szentendrei­ út 74. számú lakásán lugköoldattal. — R. Márton 26 éves vas­utas a Kén­ utcai teherpályaudvaron lugköoldattal. — L. Mártonná a Ceglédi­út 5. számú házban levő lakásán lugkö­oldattal megmérgezte magát. — D. Ala­josné 63 éves házfelügyelőnő az Aréna­út 146. számú házban levő lakásán föl­vágta az ereit. — Dr. E. Józsefné 31 éves asszony a Fadrusz­ utca 2. számú házban levő lakásán mellbelőtte magát. Az életuntakat a mentők a Rókus­kórházba szállították. Hétfőn délután a Mátyáshegy déli oldalán mellbelőtte magát egy fiatal­ember, akinél egy MOVE - igazolványt találtak, L. Gyula 24 éves pápai szüle­tésű egyén nevére. Most jelent meg­ IX. kiadás. Szerkeszti: Schreiber József. Az uj közlekedési rende­letek, az uj utcajegyzék, az uj nemzetközi jelzések stb. kiegé­szítésével. A 600 oldalas könyv ára 4 P. Kapható a Népszava­könyvkereskedésben, Budapest, VII. Erzsébet­ körút 35. sz. alatt Vidéki előfizetőink figyelmébe­­ A mai napon postai befizetőlapot mellékelünk azon előfizetőink lap­példányaihoz, akiknek az előfizetése július 30-án lejár. Kérjük­­. előfize­tőinket, hogy miután a pénzkülde­mény csak 30­ nap múlva érkezik hozzánk, a megújítást mielőbb küldjék be, nehogy kénytelenek le­gyünk a lap küldését beszüntetni. Ahol a Népszavát saját kézbesí­tőnk hordja szét, ott az előfizetést a lapkézbesítőnél kell megújítani. A Népszava kiadóhivatala. HÍREK Készülődés a legújabb gázh­áborúra Az angol vegyimunkások szövet­ségének főtitkára, Arthur I. Gil­lian röpiratban ismerteti a jövő háborújának, a vegyiháborúnak borzalmait. Rámutat arra, hogy a gáz már a legutóbbi háborúban is a tömeggyilkolás legrettenetesebb eszköze volt. Azóta a háborús tech­nika hihetetlenül fejlődött. Már a háború végén az antantállamoknak annyi mustárgázuk volt, hogy egész Németországot megfojthat­ták volna. A röpiratból a következő meg­döbbentő statisztika mered elénk: A világháborúban összesen 380 tonna bombát dobtak Londonra, ezt a mennyiséget ma 12 óra alatt lehetne előállítani. A repülőgépek akciórádiósa ma meghaladja az 1000 mérföldet, sebességük órán­ként a 200 mérföldet, teherbírásuk a 4,5 tonnát, nem is szólva a rá­diótól irányított pilótanélküli gé­pekről. Nagy-London egész lakos­ságát 42 tonna mustárgázzal meg lehetne fojtani és ezt ma egyetlen légi támadással lehetne ledobni. A jövő háborújában döntő szere­pet játszik majd a légi- és gáz­fegyver, amelyről egyetlen kor­mány sem hajlandó lemondani és amelynek korlátozása vagy ki­küszöbölése eddig lehetetlennek bi­zonyult. Minden állam a legna­gyobb gonddal készül a jövő gáz­háborújára. A világ legnagyobb mérgesgáz­gyárát az Egyesült Államok épí­tették Edgewoodban 45 millió dol­lár költséggel. Falain belül áll 218 gyárépület, 79 egyéb épület, 21 mér­föld rendes nyomtávú, 7,5 mérföld keskeny nyomtávú vasúti vágány, 15 mérföld makadámút, 11 mérföld magasfeszültségű villamosvezeték, naponként 800 tonna mérgesgázt termelhet és 66.000 tonna lövedéket tölthet. 1400 tonna mérgesgázt tart állandóan raktáron és a világ­háború­­ utolsó hónapjában 925 munkása halt meg gázmérgezésben. Angliában működik a világ leg­nagyobb vegyi trösztje, a 75 millió font alaptőkéjű angol birodalmi vegyipari vállalat (Imperial Che­mical Industries), amelynek körébe száz gyár tartozik. Ez kontrollálja Anglia robbanóanyag termelésének 90%-át, alkáli termelésének 100%-át s gyárai bármely pillanatban hadi­üzemre kapcsolhatók át. Nitrogénnek a levegőből való ki­vonására a tröszt Billingham-on-Tessben óriási telepet épített. Az alkohol, chlorin, bromin és egyéb hadiszempontból fontos termékek gyártását ugyancsak ez a tröszt kontrollálja, amely a Németország­tól átvett vegyi titkokat is kezeli. A kormány a répacukor termelését is szubvencionálja, tekintettel a fontos melléktermékekre, mint amilyen a glicerin, alkohol, aceton stb. Portonban, Salisbury mellett, a hadvezetőség nagy mérgesgáz­farmot létesített, ahol állatokon és önként jelentkező embereken pró­bálják ki a gázok hatását. Ilyen célokra 1918 óta 188 katona jelent­kezett önként. Erre a gázfarmra és a suttonpaksi mérgesgázgyárra a kormány eddig másfélmillió fontot költött. A röpirat végső következtetés« Fisher tengernagy, hires mondás»*

Next