Népszava, 1932. július (60. évfolyam, 137–165. sz.)

1932-07-28 / 161. szám

1932 július 28. MŰVÉSZET I­RODALO­M—»III Hill III •••imiHMIIIII»«!.» Témát s keres az iró, ha eszmélő föllángolásait el­oltja az a tudat, hogy amit akar, azt nem írhatja meg. Ha azonban az iró békétlen a jelen való társa­dalmi berendezkedéssel, tehát ha­ladó szellemű és azzal lemond min­den hivatalos támogatásról, siker­ről és elismerésről, akkor­­ nem kell témát keresnie. Ha lefotogra­fálja képességeinek gyűjtőlencséi­vel a körülötte elfolyó életet, amely hömpölyögve ragadja magával a mindenhol­ mindegy ember zokogó tragédiáit, akkor a nap minden órájában fölös számmal talál meg­írásra érdemes életsorsot, fejlődés­történetet. Molnár Ákos, a kitűnő novel­lista, írói működésének minden sza­kaszán vállalta a Gidgesvintek so­rából való kiközösítés terheit és maradt küzdő lélek, szabad szellem, a polgári társadalom moráljának ostorozója. A mesemenet fejleszté­sének elhajlás nélkül való célra­törése, a leírások bravúros mozgal­massága, elevenítő készség a stílus­ban. Molnár Ákosnak olyan írói tulajdonságai, amelyek megbecsült helyet biztosítanak számára a progresszív szellemű magyar írók gárdájában. Realisztikus szemlélete, megfigyeléseinek részből az egészre következtető pontossága és össze­függéseket megállapító ítéletei csak még jobban aláhúzzák azt a szembe­szállást, amivel a mai életet nézi. A Pantheon kiadásában „J­ós la­t" címmel most megjelent novelláskötetében hét meséje ugyanannyi fotográfiát ad magáról az íróról is. Esett emberek a hősei, telve nagy vágyakozással az élet felé, amelynek apró örömeit sem tudják megszerezni. Érzékenyke­dők, de hagyják, hogy elsodorják őket ösztönök és indulatok. Az eseteket a munkanélküliség, a­ válság adja. A társadalmon kívül rekesztett, állástalan dolgozó lelki elfejlődése döbbenetes életre kel Molnár Ákos meséiben. Az álmai­ban csalódott gyermek kitűnő rajza s a tisztviselőtársadalom meg­ragadó portrébuvárlatai, ezek azok a határok, amelyeket a könyv be­jár. Az író néhol kiütköző szatírá­val és fölénnyel nézi a dolgokat, poénjei vigasztalanok, de minden írásában érezni kell, hogy nem a fatalista jóslatokban, hanem a küzdő, harcos ember sorsigaz­ító törekvéseiben hisz. Nyigri Imre. (*) A névtelen katona naplója. A név­telen katona emberfölötti szenvedésének naplója ez a könyv. A névtelen katona háborúba megy, mert odakényszerítik, kitart mindvégig, mert nincs más vá­lasztása, akarata ellenére „hős" lesz, amikor egyszerűen az életét igyekszik menteni, borzadva néz a véres szu­ronyra, megvetéssel kitüntetéseire, bé­kés, nyugodt élet után sóvárog és az át­szenvedett négyesztendős háborús pokol után éppen az öldöklés utolsó napjaiban halálos sebet kap. „Miért?" — kérd­­el­mében a regény. Fájó, nagy kérdés ez, amelyre nem kaptunk és nem kapunk választ. Miért? — kérdezi az íróval sok­millió áldozata a világháborúnak: özve­gyek, árvák, rokkantak. Miért? Nincs válasz. Vaskó István könyve, amely Ungvárott jelent meg, a legmegrázóbb olvasmányok egyike. Valóban vérrel írt napló ez. Vaskó Béla szakaszvezető mondja el benne életét a pokoli négy háborús évben, amelynek csaknem min­den napját a fronton töltötte. Nincs eb­ben a regényben semmi a regényírók hatásos eszközeiből és színes fantáziájá­ból. Látszik, hogy írója egyszerű mun­kásember, aki élményeit meséli elkor­nya nélkül keresetlen szavakkal, őszin­tén és bátran. És éppen ez az egyszerű őszinteség emeli ezt a könyvet a hábo­rús irodalom fölé és éppen ezek a kere­setlenül őszinte szavak adják vissza tel­jes borzalmukban azokat a szenvedése­ket, amelyeken a front névtelen katonái mindennap átmentek, hogy másnap újabb borzalmakra ébredjenek. Ez a vér­rel írt napló vádirat a háború ellen és egyben a legérdekesebb és legmegrendí­tőbb emberi dokumentumok egyike, írójának nevét meg kell jegyezni. Vaskó Istvánnak, ennek az ismeretlen munkás­írónak a helye a legjobbak sorában van. Aki könyvét végigolvassa, xijra átéli a névtelen katona minden szenvedését, a háború kegyetlen embertelenségét és céltalanságát. És már nemcsak azt kér­dezi: miérti, hanem azt is kiáltja: soha többé háborút i­szp. á. (*) „Weekend." Szenes Andor „Week­end"-jének zivatarra hajló, borús időt jósol a meteorológia. Ez a szerda este bemutatott operett alig lesz alkalmas nagyobb kirándulásokra, teszem arra, hogy nyár végén a Budai Színkörből az egyik vagy másik pestoldali színházhoz vitorlázzék át, amint azt Sebestyénék régebbi slágerdarabjai megtették. Ak­kor bizony nem volt „Weekend", de volt finise a szezonnak, amire az idén ilyen körülmények között alig van ki­látás... Mindettől eltekintve: milyen jó szövegötlet a weekend! Milyen vér­beli kollektív szöveg telnék ebből a hét­végi nyaralásból! A forró hetek lerobo­tolt köznapjaiban százezrek, milliók gondolatai keringenek, a szombat dél­utánnal kezdődő másfélnapos vakáció körül. Milyen fontossá vált épp a tár­sadalom munkásosztálya számára ez a hétvég. Alig akad nyári darabnak szánt téma, amely mindnyájunkat közelebbről érdekelné. Hiszen mindnyájunk fölsza­badulásának, megújhodásának vágyai­örömei valahogyan a weekenddel tarta­nak fönn szoros képzettársítást... Sze­nes Andor ötlete azonban már a darab címével kimerült. A cím aktuális, a cse­lekmény régimódi, a dialógus a lehető legelavultabb. De Sándor Jenő zenei öt­leteit sem rágalmazhatjuk meg különö­sebb újszerűséggel. Mindezt — ha kissé másképen is — már hallottuk valahol. Komor Vilmos karnagy egyébként len­dülettel vezényelte a jól szóló zenekart. Lóránth Vilmos rendező viszont előkelő szalonba ülteti bele a koplaló Szilárd­családot... Az előadás éltető lelke: Latabár Kálmán. Akaratlanul is Rátkai Mártonra kellett gondolnunk: ő lehetett fiatalkorában ilyen rugalmas és fölvil­lanyozó. Latabár Kálmán bejön, illetve beszökken, félrecsapja a kalapját és­­ már kapcsolata is van a közönséggel. Zilahy Irén primadonnásan-lehiggad­tan tért vissza a budapesti színpadra: el­hagyta kisleányos modorosságát és e veszteséggel csak nyert. Zlubay Elsie­nek sürgősen beszélni és énekelni kell tanulnia. Ezek a szorított, préselt garathangok merőben elfogadhatatlanok. Csordos Gyula hiába titkolja, hogy kínosan feszeng az effajta szerepekben. (J. S.) (•) A Garibaldi-emlékkiállítás leíró katalógusát Tóth László és Zambra Ala­jos egybeállításában kiadta a Nemzeti Múzeum. A katalógus ismerteti a kiál­lítás levél-, hírlap-, könyv-, zenemű-, kép-, szobor-, érem- és fényképanyagát, mégpedig egyidejűen magyar és olasz nyelven. (a) Az „Automobilisták Zsebkönyvé"­nek IX. kiadása most hagyta el a saj­tót. Az értékes zsebalakú könyv 500 ol­dalon gazdag tárházát nyújtja mind­azoknak a tudnivalóknak, amelyek a kezdő vagy régi autóst érdeklik. Közli a magyar és nemzetközi vonatkozású rendeleteket, az autóvezetés elsajátításá­hoz szükséges szaktudnivalókat, a ma­gyar és nemzetközi kilométertávolság­jelzéseket, valamint a teljes budapesti útmutatót a legújabb utcák feltünteté­sével. A könyvet Schreiber József elv­társ szerkesztette, a­ Világosság-nyomda állította elő és a Népszava-könyvkeres­kedés hozza forgalomba. NÉPSZAVA 31 & Bee&tfasztfriffefi&l«» A német haditengerészet vitorlás iskolahajójának, a „Niobe"-nak ka­tasztrófáját már minden részleté­ben tisztázták. A hajó délután­­43 órakor jó időjárás mellett haladt a Fihman-Waldban, amikor vészjós­lóan közeledett felé egy csúnya, sötét felhő. A dagadó vitorlákkal haladó h­ajón bevonták a felső vi­torlát. A szélroh­amok azonban olyan hirtelen érték utól, hogy a hajó rögtön baloldalra dőlt, nem tudott sem fölemelkedni, sem pedig a szél felé fordulni. A szerencsétlenség a másodperc töredékei alatt játszódott le és a legénység nem tudta teljesíteni a parancsnoknak azt az utasítását sem, hogy szereljék föl magukat mentőövvel és a csónakokat oldoz­zák el. Az első tiszt,­­ aki látta a szélroham közeledését, „evezőt jobbra" vezényelt, pillanatok múlva azonban a hajó már a tengerfené­ken volt. A katasztrófát csak azok élték túl, akik a fedélzeten tartóz­kodtak, mentőpadokat­­ és mentő­öveket ragadtak meg és így fenn tudták magukat tartani. A tengernagyi hivatal jelentése szerint a szeren­csetlenségért senkit sem terhel felelősség. A katasztrófát az elemek el­háríthatatlan erejű okozta. A hajó vezetője, Ruhfuss kapitány, a német tengerészet legkiválóbb tisztjeinek egyike. A megmenekül­tek közül csupán a hajó szakácsa sebesült meg, aki a hajó féloldalra fordulásakor forró vízzel súlyosan leforrázta magát. Az elsüllyedt hajó mintegy 20 méter mélységben fekszik. Estész éjszaka fényszórók világították be a katasztrófa szín­helyét, újabb hajótörötteket vagy ha­jóroncsokat azonban nem talál­tak. A mentésre indult h­ajók és repülőgépek eredménytelenül tér­tek vissza. Az elsüllyedt hajó 109 utasa közül tehát csak azok mene­kültek meg, akiket a „Köln" nevű hómét Cirkáló Kielbe szállított. A hiányzó 69 ember — több­nyire tengerészkedettek — a hullámsírban lelte halálát. A fedélközben a katasztrófa idején elméleti oktatás folyt és ezért az ott tartózkodók nem tudtak meg­menekülni, mert a nyílásokat elő­zően lezárták. Egész Kiel városa a borzalmas szerencsétlenség hatása alatt áll. Megindultak a tárgyalások a „Niobe" kiemelése érdekében. A „Slund" és „Sperber" vontatógőzö­sök szerdán reggel a szerencsétlen­ség színhelyére érkeztek és meg­kezdték a búvármunkálatokat. A „Niobe" legénységének siro­m­vó hozzátartozói valósággal ostrom alá vették a kieli matrózlaktanyákat s amikor a negyven menekült lehaj­tott fővel valósággal gyászmenet­ben bevonult a tengerészkaszár­nyába, a síró anyákból és kétségbe­esett fiatal menyasszonyokból álló várakozók megrohamozták őket, mert mindenkiben föléledt a re­mény, hogy az ő hozzátartozója menekült meg. Lemondtak arról a reményről is, hogy az eltűntek kö­zül néhányat talán dán halászhajók megmentettek, vagy hogy egyesek úszva érték el a katasztrófa szín­helyétől nem túlságosan távol eső partot. Egy német aknakutató hajó Roedbyben (Saaland) volt, hogy az ottani dán hatóságok közreműködé­sét kérje a kutatómunkálatokhoz. Az egész dán partvidéket alarmi­rozták, de eddig semmit sem talál­tak eary erumicsónakon kívül, amelyről azt hiszik, hogy a „Niobe"­ról való. Eutinból jelenti a „M. T. I.". Az itteni kaszárnyán szerdán a „Niobe" katasz­trófája alkalmából a szolgálati zászlót félárbocra eresztették. Három fölis­műveslegény, a nemzeti szocialista párt tagjai, a lobogót leszakították. Gyorsí­tott eljárásban tárgyaló bíróság elé állítják őket. • • • i­z­mtot Anglia kivitele meghaladja az Egyesült Államok kivitelét Londonból jelentik. A „News Letter" című folyóirat a következő hivatalos adatokkal bizonyítja, hogy Anglia a múltévi súlyos visszaesés után újra a világ legfontosabb exportállama lett. Ez év első felében a három legnagyobb exportállam kivitele a következő össze­gekre rúgott: Anglia 187 millió font, az Egyesült Államok 163.3 millió font, Németország 149.5 millió font. Ellenben 1931 első felében a helyzet a következő volt: Az Egyesült Államok 263.2 millió font, Németország 238.4 millió font, Anglia 199,2 millió font. 7 Háborús veszedelem Selma és Paraguay közt Az amerikai tőkések keze van a játékb­an (La Paz, július 27-) A bolíviai kormány általános mozgósítást ren­delt el és két ezred, valamint az őrségi szolgálathoz szükséges legény­ség kivételével az egész hadsereget a Gran Chaco területén összponto­sítják. Paraguay hasonló intézke­désekre még nem szánta el magát, de az ellenségeskedések kitörése az izgatott és feszült hangulat követ­keztében minden percben várható. A Bolívia és Paraguay között kü­szöbön álló ellenségeskedés vissza­vezethető először is a két ország közt elterülő Gran Chaco nevű ős­területre, melyre mindkét ország igényt tart. De a területért folyó versengés mögött egyéb is van. Állítólag olajforrások vannak a kérdéses területen, amelyeket az Egyesült Államok kapitalistái sze­retnének megkaparintani, nem éppen az olajért, amiben nincs hiány világszerte, hanem a konkur­rencia kiküszöbölése céljából. És mivel az Unió Bolíviát a kezében tartja, ennek akarja Gran Chacót is juttatni. Katonai tekintetben is Bolívia az erősebb, úgy, hogy min­den valószínűség szerint Paraguay­nak kell majd engednie. P­ert vizsgáltákt a spiritiszta szélgrásusos elmeállapotát László Lá­szló spiritiszta szélhámos évekkel ezelőtt még a tudományos kö­röket is foglalkoztatta „túlvilági ké­pességeivel". Kiderült azonban, hogy libazsíros vattával végezte material­izá­ciós kísérleteit. Közben elítélték amiatt is, hogy egy leányismerősével közös öngyilkosságra szánta el m­­gát. A leány még­­is hali, ő azonban csak kisebb sérüléseket szenvedett. Tömeges betörések, lopások miatt in­dult­ meg ellene k­ésőbb eljárás, mert bűntársaival — Csehi József lakatossal, Bicskei Károly műszerésszel és Lencse Károly soffőrrel — egész sereg helyre betört és 30.000 pengő kárt okozott. Ezt az ügyet se­rdán tárgyalta a törvényszék Schadl-tanácsa, amely a védő kérésére hozzájárult ahhoz, hogy László László elmeállapotát törvényszéki orvosszakér­tők vizsgálják meg. Nyilatkozat. A sajtótörvényre való hivatkozással a következő nyi­latkozat közlését kérték tőlünk: A Népszava július 26-iki számá­ban „Végy telket Gyálligeten!" cí­men megjelent közleményre vonat­kozóan a következőket jelentem ki: 1. Grünwald Sándort azért nem en­gedtem beköltözni, mert a 6400 pengő értékű ingatlant 240 pengő előleg ellenében akarta birtokba venni. A beköltözést közvetlenül megelőző nap késő estéjén pedig azt az információt kaptam, hog­y Grünwald Sándor több lakásából a lakbér kifizetése nélkül távozott és csak le nem foglalható bútorai van­nak, továbbá, hogy ellene több vég­rehajtás van folyamatban. 2. A közlemény állításával szemben az aláírás nem a poros országúton, hanem másnap délelőtt alulírott­nak az irodájában történt. 3. Grün­wald Sándor felesége nem volt be­teg, ellenben ragaszkodott a par­kettás szobához, a zománcozott fürdőkádas és vörösréztartályú kályhás fürdőszobához és a na­­gyobb terjedelmű lakáshoz. Grün­wald Sándor Budapesten nem mondta föl a lakását, hanem neki mondták azt föl, mégpedig bérnem­fizetés címén. Mindezek következ­tében szükségesnek tartottam még áldozatot is hozni azért, hogy Grün­wald Sándor ne kerüljön Gyál­ligetre. Budapest, 1932 július 27. Tisztelettel: dr. Dobránszky Béla, ügyvéd. Olvasd a Népszavat és szerezz új előfizetőket

Next