Népszava, 1932. július (60. évfolyam, 137–165. sz.)
1932-07-28 / 161. szám
1932 július 28. MŰVÉSZET IRODALOM—»III Hill III •••imiHMIIIII»«!.» Témát s keres az iró, ha eszmélő föllángolásait eloltja az a tudat, hogy amit akar, azt nem írhatja meg. Ha azonban az iró békétlen a jelen való társadalmi berendezkedéssel, tehát haladó szellemű és azzal lemond minden hivatalos támogatásról, sikerről és elismerésről, akkor nem kell témát keresnie. Ha lefotografálja képességeinek gyűjtőlencséivel a körülötte elfolyó életet, amely hömpölyögve ragadja magával a mindenhol mindegy ember zokogó tragédiáit, akkor a nap minden órájában fölös számmal talál megírásra érdemes életsorsot, fejlődéstörténetet. Molnár Ákos, a kitűnő novellista, írói működésének minden szakaszán vállalta a Gidgesvintek sorából való kiközösítés terheit és maradt küzdő lélek, szabad szellem, a polgári társadalom moráljának ostorozója. A mesemenet fejlesztésének elhajlás nélkül való célratörése, a leírások bravúros mozgalmassága, elevenítő készség a stílusban. Molnár Ákosnak olyan írói tulajdonságai, amelyek megbecsült helyet biztosítanak számára a progresszív szellemű magyar írók gárdájában. Realisztikus szemlélete, megfigyeléseinek részből az egészre következtető pontossága és összefüggéseket megállapító ítéletei csak még jobban aláhúzzák azt a szembeszállást, amivel a mai életet nézi. A Pantheon kiadásában „Jós lat" címmel most megjelent novelláskötetében hét meséje ugyanannyi fotográfiát ad magáról az íróról is. Esett emberek a hősei, telve nagy vágyakozással az élet felé, amelynek apró örömeit sem tudják megszerezni. Érzékenykedők, de hagyják, hogy elsodorják őket ösztönök és indulatok. Az eseteket a munkanélküliség, a válság adja. A társadalmon kívül rekesztett, állástalan dolgozó lelki elfejlődése döbbenetes életre kel Molnár Ákos meséiben. Az álmaiban csalódott gyermek kitűnő rajza s a tisztviselőtársadalom megragadó portrébuvárlatai, ezek azok a határok, amelyeket a könyv bejár. Az író néhol kiütköző szatírával és fölénnyel nézi a dolgokat, poénjei vigasztalanok, de minden írásában érezni kell, hogy nem a fatalista jóslatokban, hanem a küzdő, harcos ember sorsigazító törekvéseiben hisz. Nyigri Imre. (*) A névtelen katona naplója. A névtelen katona emberfölötti szenvedésének naplója ez a könyv. A névtelen katona háborúba megy, mert odakényszerítik, kitart mindvégig, mert nincs más választása, akarata ellenére „hős" lesz, amikor egyszerűen az életét igyekszik menteni, borzadva néz a véres szuronyra, megvetéssel kitüntetéseire, békés, nyugodt élet után sóvárog és az átszenvedett négyesztendős háborús pokol után éppen az öldöklés utolsó napjaiban halálos sebet kap. „Miért?" — kérdelmében a regény. Fájó, nagy kérdés ez, amelyre nem kaptunk és nem kapunk választ. Miért? — kérdezi az íróval sokmillió áldozata a világháborúnak: özvegyek, árvák, rokkantak. Miért? Nincs válasz. Vaskó István könyve, amely Ungvárott jelent meg, a legmegrázóbb olvasmányok egyike. Valóban vérrel írt napló ez. Vaskó Béla szakaszvezető mondja el benne életét a pokoli négy háborús évben, amelynek csaknem minden napját a fronton töltötte. Nincs ebben a regényben semmi a regényírók hatásos eszközeiből és színes fantáziájából. Látszik, hogy írója egyszerű munkásember, aki élményeit meséli elkornya nélkül keresetlen szavakkal, őszintén és bátran. És éppen ez az egyszerű őszinteség emeli ezt a könyvet a háborús irodalom fölé és éppen ezek a keresetlenül őszinte szavak adják vissza teljes borzalmukban azokat a szenvedéseket, amelyeken a front névtelen katonái mindennap átmentek, hogy másnap újabb borzalmakra ébredjenek. Ez a vérrel írt napló vádirat a háború ellen és egyben a legérdekesebb és legmegrendítőbb emberi dokumentumok egyike, írójának nevét meg kell jegyezni. Vaskó Istvánnak, ennek az ismeretlen munkásírónak a helye a legjobbak sorában van. Aki könyvét végigolvassa, xijra átéli a névtelen katona minden szenvedését, a háború kegyetlen embertelenségét és céltalanságát. És már nemcsak azt kérdezi: miérti, hanem azt is kiáltja: soha többé háborút iszp. á. (*) „Weekend." Szenes Andor „Weekend"-jének zivatarra hajló, borús időt jósol a meteorológia. Ez a szerda este bemutatott operett alig lesz alkalmas nagyobb kirándulásokra, teszem arra, hogy nyár végén a Budai Színkörből az egyik vagy másik pestoldali színházhoz vitorlázzék át, amint azt Sebestyénék régebbi slágerdarabjai megtették. Akkor bizony nem volt „Weekend", de volt finise a szezonnak, amire az idén ilyen körülmények között alig van kilátás... Mindettől eltekintve: milyen jó szövegötlet a weekend! Milyen vérbeli kollektív szöveg telnék ebből a hétvégi nyaralásból! A forró hetek lerobotolt köznapjaiban százezrek, milliók gondolatai keringenek, a szombat délutánnal kezdődő másfélnapos vakáció körül. Milyen fontossá vált épp a társadalom munkásosztálya számára ez a hétvég. Alig akad nyári darabnak szánt téma, amely mindnyájunkat közelebbről érdekelné. Hiszen mindnyájunk fölszabadulásának, megújhodásának vágyaiörömei valahogyan a weekenddel tartanak fönn szoros képzettársítást... Szenes Andor ötlete azonban már a darab címével kimerült. A cím aktuális, a cselekmény régimódi, a dialógus a lehető legelavultabb. De Sándor Jenő zenei ötleteit sem rágalmazhatjuk meg különösebb újszerűséggel. Mindezt — ha kissé másképen is — már hallottuk valahol. Komor Vilmos karnagy egyébként lendülettel vezényelte a jól szóló zenekart. Lóránth Vilmos rendező viszont előkelő szalonba ülteti bele a koplaló Szilárdcsaládot... Az előadás éltető lelke: Latabár Kálmán. Akaratlanul is Rátkai Mártonra kellett gondolnunk: ő lehetett fiatalkorában ilyen rugalmas és fölvillanyozó. Latabár Kálmán bejön, illetve beszökken, félrecsapja a kalapját és már kapcsolata is van a közönséggel. Zilahy Irén primadonnásan-lehiggadtan tért vissza a budapesti színpadra: elhagyta kisleányos modorosságát és e veszteséggel csak nyert. Zlubay Elsienek sürgősen beszélni és énekelni kell tanulnia. Ezek a szorított, préselt garathangok merőben elfogadhatatlanok. Csordos Gyula hiába titkolja, hogy kínosan feszeng az effajta szerepekben. (J. S.) (•) A Garibaldi-emlékkiállítás leíró katalógusát Tóth László és Zambra Alajos egybeállításában kiadta a Nemzeti Múzeum. A katalógus ismerteti a kiállítás levél-, hírlap-, könyv-, zenemű-, kép-, szobor-, érem- és fényképanyagát, mégpedig egyidejűen magyar és olasz nyelven. (a) Az „Automobilisták Zsebkönyvé"nek IX. kiadása most hagyta el a sajtót. Az értékes zsebalakú könyv 500 oldalon gazdag tárházát nyújtja mindazoknak a tudnivalóknak, amelyek a kezdő vagy régi autóst érdeklik. Közli a magyar és nemzetközi vonatkozású rendeleteket, az autóvezetés elsajátításához szükséges szaktudnivalókat, a magyar és nemzetközi kilométertávolságjelzéseket, valamint a teljes budapesti útmutatót a legújabb utcák feltüntetésével. A könyvet Schreiber József elvtárs szerkesztette, a Világosság-nyomda állította elő és a Népszava-könyvkereskedés hozza forgalomba. NÉPSZAVA 31 & Bee&tfasztfriffefi&l«» A német haditengerészet vitorlás iskolahajójának, a „Niobe"-nak katasztrófáját már minden részletében tisztázták. A hajó délután43 órakor jó időjárás mellett haladt a Fihman-Waldban, amikor vészjóslóan közeledett felé egy csúnya, sötét felhő. A dagadó vitorlákkal haladó hajón bevonták a felső vitorlát. A szélrohamok azonban olyan hirtelen érték utól, hogy a hajó rögtön baloldalra dőlt, nem tudott sem fölemelkedni, sem pedig a szél felé fordulni. A szerencsétlenség a másodperc töredékei alatt játszódott le és a legénység nem tudta teljesíteni a parancsnoknak azt az utasítását sem, hogy szereljék föl magukat mentőövvel és a csónakokat oldozzák el. Az első tiszt, aki látta a szélroham közeledését, „evezőt jobbra" vezényelt, pillanatok múlva azonban a hajó már a tengerfenéken volt. A katasztrófát csak azok élték túl, akik a fedélzeten tartózkodtak, mentőpadokat és mentőöveket ragadtak meg és így fenn tudták magukat tartani. A tengernagyi hivatal jelentése szerint a szerencsetlenségért senkit sem terhel felelősség. A katasztrófát az elemek elháríthatatlan erejű okozta. A hajó vezetője, Ruhfuss kapitány, a német tengerészet legkiválóbb tisztjeinek egyike. A megmenekültek közül csupán a hajó szakácsa sebesült meg, aki a hajó féloldalra fordulásakor forró vízzel súlyosan leforrázta magát. Az elsüllyedt hajó mintegy 20 méter mélységben fekszik. Estész éjszaka fényszórók világították be a katasztrófa színhelyét, újabb hajótörötteket vagy hajóroncsokat azonban nem találtak. A mentésre indult hajók és repülőgépek eredménytelenül tértek vissza. Az elsüllyedt hajó 109 utasa közül tehát csak azok menekültek meg, akiket a „Köln" nevű hómét Cirkáló Kielbe szállított. A hiányzó 69 ember — többnyire tengerészkedettek — a hullámsírban lelte halálát. A fedélközben a katasztrófa idején elméleti oktatás folyt és ezért az ott tartózkodók nem tudtak megmenekülni, mert a nyílásokat előzően lezárták. Egész Kiel városa a borzalmas szerencsétlenség hatása alatt áll. Megindultak a tárgyalások a „Niobe" kiemelése érdekében. A „Slund" és „Sperber" vontatógőzösök szerdán reggel a szerencsétlenség színhelyére érkeztek és megkezdték a búvármunkálatokat. A „Niobe" legénységének siromvó hozzátartozói valósággal ostrom alá vették a kieli matrózlaktanyákat s amikor a negyven menekült lehajtott fővel valósággal gyászmenetben bevonult a tengerészkaszárnyába, a síró anyákból és kétségbeesett fiatal menyasszonyokból álló várakozók megrohamozták őket, mert mindenkiben föléledt a remény, hogy az ő hozzátartozója menekült meg. Lemondtak arról a reményről is, hogy az eltűntek közül néhányat talán dán halászhajók megmentettek, vagy hogy egyesek úszva érték el a katasztrófa színhelyétől nem túlságosan távol eső partot. Egy német aknakutató hajó Roedbyben (Saaland) volt, hogy az ottani dán hatóságok közreműködését kérje a kutatómunkálatokhoz. Az egész dán partvidéket alarmirozták, de eddig semmit sem találtak eary erumicsónakon kívül, amelyről azt hiszik, hogy a „Niobe"ról való. Eutinból jelenti a „M. T. I.". Az itteni kaszárnyán szerdán a „Niobe" katasztrófája alkalmából a szolgálati zászlót félárbocra eresztették. Három fölisműveslegény, a nemzeti szocialista párt tagjai, a lobogót leszakították. Gyorsított eljárásban tárgyaló bíróság elé állítják őket. • • • izmtot Anglia kivitele meghaladja az Egyesült Államok kivitelét Londonból jelentik. A „News Letter" című folyóirat a következő hivatalos adatokkal bizonyítja, hogy Anglia a múltévi súlyos visszaesés után újra a világ legfontosabb exportállama lett. Ez év első felében a három legnagyobb exportállam kivitele a következő összegekre rúgott: Anglia 187 millió font, az Egyesült Államok 163.3 millió font, Németország 149.5 millió font. Ellenben 1931 első felében a helyzet a következő volt: Az Egyesült Államok 263.2 millió font, Németország 238.4 millió font, Anglia 199,2 millió font. 7 Háborús veszedelem Selma és Paraguay közt Az amerikai tőkések keze van a játékban (La Paz, július 27-) A bolíviai kormány általános mozgósítást rendelt el és két ezred, valamint az őrségi szolgálathoz szükséges legénység kivételével az egész hadsereget a Gran Chaco területén összpontosítják. Paraguay hasonló intézkedésekre még nem szánta el magát, de az ellenségeskedések kitörése az izgatott és feszült hangulat következtében minden percben várható. A Bolívia és Paraguay között küszöbön álló ellenségeskedés visszavezethető először is a két ország közt elterülő Gran Chaco nevű ősterületre, melyre mindkét ország igényt tart. De a területért folyó versengés mögött egyéb is van. Állítólag olajforrások vannak a kérdéses területen, amelyeket az Egyesült Államok kapitalistái szeretnének megkaparintani, nem éppen az olajért, amiben nincs hiány világszerte, hanem a konkurrencia kiküszöbölése céljából. És mivel az Unió Bolíviát a kezében tartja, ennek akarja Gran Chacót is juttatni. Katonai tekintetben is Bolívia az erősebb, úgy, hogy minden valószínűség szerint Paraguaynak kell majd engednie. Pert vizsgáltákt a spiritiszta szélgrásusos elmeállapotát László László spiritiszta szélhámos évekkel ezelőtt még a tudományos köröket is foglalkoztatta „túlvilági képességeivel". Kiderült azonban, hogy libazsíros vattával végezte materializációs kísérleteit. Közben elítélték amiatt is, hogy egy leányismerősével közös öngyilkosságra szánta el mgát. A leány mégis hali, ő azonban csak kisebb sérüléseket szenvedett. Tömeges betörések, lopások miatt indult meg ellene később eljárás, mert bűntársaival — Csehi József lakatossal, Bicskei Károly műszerésszel és Lencse Károly soffőrrel — egész sereg helyre betört és 30.000 pengő kárt okozott. Ezt az ügyet serdán tárgyalta a törvényszék Schadl-tanácsa, amely a védő kérésére hozzájárult ahhoz, hogy László László elmeállapotát törvényszéki orvosszakértők vizsgálják meg. Nyilatkozat. A sajtótörvényre való hivatkozással a következő nyilatkozat közlését kérték tőlünk: A Népszava július 26-iki számában „Végy telket Gyálligeten!" címen megjelent közleményre vonatkozóan a következőket jelentem ki: 1. Grünwald Sándort azért nem engedtem beköltözni, mert a 6400 pengő értékű ingatlant 240 pengő előleg ellenében akarta birtokba venni. A beköltözést közvetlenül megelőző nap késő estéjén pedig azt az információt kaptam, hogy Grünwald Sándor több lakásából a lakbér kifizetése nélkül távozott és csak le nem foglalható bútorai vannak, továbbá, hogy ellene több végrehajtás van folyamatban. 2. A közlemény állításával szemben az aláírás nem a poros országúton, hanem másnap délelőtt alulírottnak az irodájában történt. 3. Grünwald Sándor felesége nem volt beteg, ellenben ragaszkodott a parkettás szobához, a zománcozott fürdőkádas és vörösréztartályú kályhás fürdőszobához és a nagyobb terjedelmű lakáshoz. Grünwald Sándor Budapesten nem mondta föl a lakását, hanem neki mondták azt föl, mégpedig bérnemfizetés címén. Mindezek következtében szükségesnek tartottam még áldozatot is hozni azért, hogy Grünwald Sándor ne kerüljön Gyálligetre. Budapest, 1932 július 27. Tisztelettel: dr. Dobránszky Béla, ügyvéd. Olvasd a Népszavat és szerezz új előfizetőket