Népszava, 1932. október (60. évfolyam, 218–236. sz.)

1932-10-02 / 219. szám

14 g­ resszus a nemi élet megjavításáról írta: dr Tofis Béla*) A tudatlanság a legtöbb esetben szoros összefüggésben v­an a sze­génységgel: a szegénység nyomorát a tudatlanságból, babonás tévhitek­ből és a népies hagyományokból táplálkozó hibás fölfogások egész sora súlyosbítja. A tudatlanság és tájékozatlanság rengeteg bajt és szenvedést okozott éppen a dolgozók testi és lelki életében, ezért fokozott aggodalommal kell a nem­i élet terü­letén a tudatlanságot megítélnünk. A nemi élet jelenségeiről, jelentő­ségéről, egészséges és beteg meg­nyilvánulásairól uralkodó fölfogá­sok nemcsak a szegénységgel együttjáró tudatlanság sötétségé­ben tévelyegnek, de ezt a tudat­lanságot a jelenlegi társadalmi be­rendezkedések egész apparátusa a csilládtól kezdve az iskolán keresz­tül egészen az egyházig és a tör­vényhozásig minden hatalmával és erejével még jobban elmélyíteni igyekszik. Boldogtalan emberek A családi nevelés iránya a magját ül­teti el annak a fölfogásnak, hogy a nemi életnek minden, de legfőképen korai megnyilvánulása piszkos, bűnös és szé­gyelnivaló, sőt egészségtelen. Majd az iskolai rendszeren keresztül, amely a nemi felvilágosítás rendkívü­l jelentős munkáját szintén elhanyagolja és azok­nak a törvényeknek segítségével, ame­lyek a nemi életet „rendezni" kívánják — ez a fölfogás az embert a nemi élet nyomorékjává teszi. A legfontosabb élet­jelenségekről, előítéletekről, hagyomá­nyoktól és téves eszméktől eltorzított "ké­pet kapott és nem ismerve az emberi test és lélek tapasztalati úton, tudomá­nyosan nyert igazságait, boldogtalan, rossz idegzetű­ ember lesz belőle. Az egyház, amely a természettudo­mány és orvostudomány kutatásainak eredményeit teljesen elhanyagolta, a tu­datlanságnak és az ebből eredő téves fölfogásnak készséges ápolójául kínálko­zott, ugyanakkor, amikor a kenyérgon­dok mellett nemi gondok között is síny­lődő emberiség kiáltása mind hango­sabb kezdett lenni. Azonban a tudomá­nyos kutatók éppen természettudomá­nyos alapon, tapasztalataik segítségével belevilágítottak abba a ködbe és zűrza­varba, ami a nemi élet területén ural­kodott és a tudomány világosságában semmivé foszlott álszemérem mellőzésé­vel arra jöttek rá, hogy a mai ember nem a természettudományos alapon mert­ismert élettani tényeknek megfelelő nemi életet él. Az uíserők Ennek a megismerésnek egyenes kö­vetkezménye az volt, hogy a nemi élet kutatóinak, az orvosoknak az emberiség jóléte érdekében a nemi élet megváltoz­tatására, tudományos alapon történő megreformálására kell törekedniök. August Forel szocialista természettudes volt az első, aki a nemi kérdést a hozzá tapadt előítéletektől, álszeméremtől meg­fosztotta és az egész kérdést a hazug­ságok és téves fölfogások ködéből ki­boncolta. Az ő munkásságából egy, az egész művelt világon nagy tudományos­­fölkészültséggel rendelkezi­ iskola indult ki, amelyül­ céljául a nemi élet­ tudomá­nyos alapon történő megújítását tűzte ki. Jelenleg Magnus Hirschfeld nevéhez fűződik ennek az iskolának a működése, amelyik valóságos új tudományágként megjelenő ismerettömeget­ közöl a nemi étet területéről. A sseml­­élet,modern ku­tatói olyan ismereteket közölnek, ame­lyek a legszigorúbb tudományos kutatá­sok és kísérletezések eredményei. Mégis: az új tudományág és művelői is állandó üldözéssel, megnemértéssel és a hagyo­mányos előítéletek túlzott ellenállásával találkoznak. Ha­­ennek a heves és foly­tonosan nagyobb erővel lobogó h­arcnak !) A Népszava megírta, hogy Totis Béla elvtársunk a nemi élet reformjáért küzdő ligának a m­ú­lt héten Brünnben tartott kongresszusán előadást tartott a fogamzás megelőzéséről és a népesedés kérdésének tárgyalásánál az elnöki tisztet töltötte be, az okát meg akarjuk érteni, úgy azokat az eredményeket és következtetéseket kell szemü­gyr­e venni, amelyek a nemi élet kutatóinak munkája nyomán jelent­keztek. A kutatások közvetlen eredménye az a cél volt, hogy a nemi életet ki kell sza­badítani megkötöttségéből és a súlyos bilincsekből, amit a mai társadalom ra­kott rá. Felismerték, hogy a társadalom mai berendezkedésében a nemi élet ter­mészetességét természetellenes boldogta­lansággá változtatja, holott a társadalmi berendezkedések célszerű megváltozta­tása új örömöket és új boldogságot tudna az emberi élet legfontosabb terü­letén biztosítani. Azonban éppen a tár­sadalmi viszonyok megváltoztatása az, ami ellen a fönnálló társadalmi rend leghevesebben küzd és a kerítésnek egyetlen cölöpét sem engedi kimozdí­tani, attól félvén, hogy az egész kori*'* összedűl. Így a legmodernebb orvostudo­mányi kutatások, amelyek bebizonyítot­ták, hogy a nemi élet és a gazdasági be­rendezkedés között szoros kapcsolat­ van, a fenti okok miatt nem mélyítették el ezt a belátást annyira, hogy az újonna­n nyert természettudományos ismeretek a gyakorlati életben alkalmazhatók lenné­nek. A születések szabályozása az érdeklődés központjában A nemi élet kutatóinak a napokban Brünnben tartott világkongresszusa kö­zölte a nemi élet terén végzett kutatá­soknak legújabb eredményeit. Hogy mi­lyen súlyosan megrögzött és téves hitek­től agyonhalmozott erőkkel kell az or­vosoknak a nemi élet területén m­eg­küzdeniök, azt talán az bizonyítja legjob­ban, hogy a líb­u­m­i kongresszus egy egész napot szentelt a gyermek nemi élete kérdéseinek, újabb és újabb érvekkel bi­zonyítva, hogy az természetes életjelen­ségnek és semmiesetre sem beteges meg­nyilvánulásnak fogható föl. H­atalmas felkészültséggel és komoly érvekkel küz­dött a kongresszus a homoszexualitás he­lyes megértéséért is. A legkitűnőbb szak­emberek egységesen foglaltak állást azért, hogy a homoszexualitást ne bűn­cselekménynek, hanem gyógyítandó rend­ellenességnek fogja föl végre a társa­dalom. A nemi élet kutatóinak legnagyobb érdeklődése — a megváltozott gazdasági körülmények miatt — a születésszabá­lyozás és a fogamzásmegelőzés kérdései irányában nyilvánult meg. A különböző nemzetek részéről megjelent orvosok egymásután mondották el a szülési kényszerre ítélt nők nyomorúságát, az abortusz-járvány pusztítását és e sorok írója hívta föl a figyelmet arra, hogy a modern népbetegség, az abortusz első­sorban a proletariátus asszonyai sorá­ban pusztít és az abortusz mint beteg­ség is egészen másképen folyik le az egyes társadalmi osztályok női között. Egyhangú követelés volt az, hogy az abortusz-törvényt a megváltozott gazda­sági viszonyoknak megfelelően alakítsák át. A fogamzásmegelőzés problémája azzal az érdeklődéssel került tárgyalásra, ami kijár ennek a tudománynak, amelyik gyermekcipőjét kinővén, máris hatalmas fejlődésnek indult. A fogamzásm­egelőzés az összes mű­veit nyugati államokban hatóságilag is, társadalmilag is elinté­zett kérdés és már csak tudományos probléma. Állami tilalomról, a fogam­zást megelőző szerek terjesztésének meg­akadályozásáról Angliában, Franciaor­szágban, Németországban, Hollandiában, Lengyelországban, Észtországban, Dá­niában nem gondol többé senki. A fo­gamzásmegelőzést az élet­ irtózatos erejű követelése ezekben az államokban meg­oldotta, úgy, hogy ma a tudósok egész sora csak azon fáradozik, hogy minél megbízhatóbb, minél olcsóbb és minél egészségesebb szereket találjon föl, ame­lyek e célt szolgálják. A szereket nagy­szerűen kiépített, megszervezett tanács­adóhelyek juttatják el az arra szoruló nőkhöz. A nemi élet egészségét nemcs­ak az ember testi és lelki életét közvetle­nül érintő szokások határozzák meg, hanem az orvosi tapasztalás igaz­ságossága további követeléseket is támaszt. A nő teljes fölszabadítása, a válási törvények enyhítése, a há­zasságon kívül született gyermek társadalmi egyenjogúsítása azok a legsürgősebb feladatok, amelyeket a nemi élet reformjaiért tudományos alapon küzdő liga célul kitűzött E célok mellett a prostitúció ellen való állandó küzdelem a liga műkö­dési területe. A sexológusok kongresszusán el­hangzott előadások, elméletek és kí­vánságok tudományosak, igazságo­sak és nagyvonalúak voltak. Ben­nünk csak egy kételyt hagytak: ho­gyan kerülnek „az élet zöldelő fá­jára"? ... IFFEF SZAVA A­ munkanélküliség megszünteté­sére bölcs nemzetgazdászok sürge­tik az állami munkakényszert. Fas­cista módra katonai szervezetekbe akarják tömöríteni a munkanélkü­lieket, akiket azután közmunkák el­végzésére vezényelnének ki. Persze, C­sak a szűkös ellátást kapnák ezek a kivezényeltek az elvégzett munka fejében és egészen bizonyos, hogy az a „munkanélküli", aki a dolgo­zók által összehordott hatalmas munkanélkülijövedelmekből él, nem kényszerítődik be ezekbe a szer­vezetekbe. A­ nincstelenek munkakényszeré­nek gondolatával találkoztunk már más alkalommal is a történelemben. Legutóbb Szeged szabad királyi város tanácsának 1800-ban kelt szi­gorú rendeletét ásták ki a levéltár­ból, amely szintén ezzel a kérdéssel foglalkozik: „Hirdettetik, hogy minden ala­csonyabb sorsú lakosok otthon he­nyélő é­s házi gondoskodásukra szükségtelen leányaikat büntetés és királyi adó reájuk vetése terhe alatt szolgálatra adni tartozzanak." Április havában jelent meg az első rendelet, amelyet már május havában a következőképen egészí­tettek ki: „Az már megtett hirdetések kö­vetkezésében Felsővároson Vékes János, Alsóvároson Kerny Sándor, Palánkban Pálfy József tanácsbéli urak a végre kihirdetik, hogy min­den ollyatén alacsonyabb sorsú, dolog­fogható fiúkat és leányokat kik szüleik házuknál és gazdasá­guk mellett odahaza nem szüksége­sek, hanem henyélő életet élni, vagy dologtalanul szüleik kénye szerént haszontalankodni tapasz­taltatnak, szorgalmatosan jegy­zékbe vegyék, midőn valaki férfi vagy leány szolgára szükségét je­lenti, az ollyanokat azonnal szol­gálatra meghatározandó bérért átal adják, melynek következésé­ben egyszersmind ki is hirdettetik, hogy az szolgát s szolgálót kere­sők az nevezett uraknál jelentsék magukat." Mind a két rendelet az „alacso­nyabb sorsú" fiatalokra vonatkozik, akiket a saját, sőt szüleik akarata ellenére is „szolgálatra azonnal átal adják" a városi urak. Hogy erre a szolgálatra a maga jószántából nem szívesen jelentkezett senki, arról még ma is tudnak beszélni az öreg proletárasszonyok. Beszélnek arról, hogy a szolgálóleányoknak reggel 4-től este 11-ig egy pilla­natra sem volt szabad megállni. Nagymosás­napokon még korábban kezdtek és még későbben végeztek. A meg nem­állást szó szerint kell venni, mert még étkezés közben sem volt sza­bad leülni. Még a kevésbé szigorú helyen is, ahol legalább az ebédet 1932 október 2. ülve ehette meg a szolgálóleány, ott is azonnal föl kellett állnia he­lyéről, ha asszonya vagy valaki a háziak közül benyitott a konyhába. Szép dolog is az a munkakény­szer, különösen akkor, ha a vagyon dologtalanjait nem éri vele semmi veszedelem! „Gyermekhalandóság" az állatvilágban Az emlősök és a madarak között „csecsemőkor"-ban igen nagy a halálo­zászás. A madaraknál például a fé­szekbe rakott tojásból alig 40 százalék fejlődik annyira, hogy szárnyrakelve, elhagyhatja a fészket. A ragadozók, baglyok, keselyűk és sok más ellenség© a madárvilágnak, elrabolja őket már a fészkükből. Ráhibázott... Vidéki gyermekcsoport járt a parla­ment épületében, hogy megtekintse az ország házát. Kinn ragyogó napsütés, benn, a pom­pázó márványboltozat árnyékában ün­­­nepélyes félhomály. — Tanító néni — szólítja meg kísérő­jét egy élénkszemű falusi fiúcska —, meddig maradunk még ebben a sötét­,­ben? — Hát nem tetszik neked ez a gyö­nyörű palotai — Hiszen szép-szép — mondja meg a győzödéssel a gyerek —, tudom, hogy itt hozzák a törvényeket az ország kép­viselői, jó. De mégis csak szebb a nap­fény, mint ez a sötétség itt... — és nevetett egyet. Ugyan, tudta-e ez a kis magyar pro­t letárfia, mennyire igazat mondott? A rend a legjobb védekezés a szerencsétlenségek ellen Régi holmi a pincében, a háztartás­,­ban, a padláson, megrongált kémények, tűzveszélyes dolgokkal, mint benzinnel, petróleummal, olajjal, vasalóval szbivel való könnyelmű és vigyázatlan bánás az okai legtöbbször a tűzeseteknek. A gáz és a villamosság a legkitűnőbb­ segítői a háziasszonynak a háztartás­ban, mert mindkettő úgyszólván veszély nélkül kezelhető, ha gondosan és elő-­ vigyázatosan bánunk az eszközökkel. Mégis mindig újból előfordul, hogy romlott gázcsövekhez égő gyufaszállal érnek hozzá, elszakadt gumicsövekért nem cserélnek ki idejében, hogy a gáz­csapokat nem zárják el gondosan, a fürdőkályhákkal nem bánnak elővigyá­zatosan, a villamosvezetéket és biztosí­tékot hozzá nem értő módon javítják, a gázvasalót vagy villanyvasalót a hasz­nálat után nem kapcsolják ki. Ilyen gondatlanságok következményei nemcsak az, hogy bútorok, vasalóruhin, vasalódeszka megrongálódnak, hanem efajta vigyázatlanságból nagyon soks­­zor tűz is támadhat. ­ Ha a katonák vissztérnének.. • A következő a meséje egy új an­gol színdarabnak: A világháború után húsz évvel, a fegyverszünet évfordulójának valame­lyik ünnepén kikelnek sírjukból a név­telen katonák. A verduni csatatér közös temetőjében életrekelnek a német és francia halottak, kiegyenesítik merev tagjaikat és a milliós sereg elindul az életbe. A halottak hazatérnek ottho­nukba. De hogy megváltozott minden! Az egyik feleségét más férj oldalán ta­lálja, a másiknak családja földönfutó lett. A hősök, akiknek valamikor dicsőd­séget ígértek, családjukat pusztultan, züllötten, nyomorogva lelik föl. Mindenütt csak bajt, panaszt, munka­nélküliséget és éhezést találnak. Ekkor a halottaknak egy küldöttsége a Nép­szövetséget keresi föl, hogy számonkér­ja az ígéreteket. De amit ott tapasztalnak, az még kétségbeejtőbb. Megtudják, hogy az elhalt hősök hátramaradottjai az egész világon kolduskenyéren élnek. De ez nem elég. A francia és a német kül­dött szó harcából eléjük tárul a valóság. Épülő hadihajók, légi flották, készülő seregek, mindenütt lázas, titkos, rette­netes készülődés az új gyilkolásra. Mi­csoda kiábrándulás a szegény halottak­nak, akiket az „utolsó háború" jelsza­vával küldtek a harctérre. Nem, ebből nem kérnek. Inkább a sír nyugalma, mint ilyen élet. És a halott hősök las­san, fáradtan, csüggedten visszabandul­kolnak a közös sírba. Ezt a darabot adják Irondon egyik legjobb színházában.

Next