Népszava, 1932. november (60. évfolyam, 237–260. sz.)

1932-11-03 / 237. szám

1932 november 3. NÉPSZAVA 7 i, a Munkanélkülisegély pedig nincs. Ez a határozott kijelentés tudvalevően az új kormányprogramnak egyik legfontosabb pillére. Téved az, aki azt hiszi, hogy csak az ipari mun­kásokat érdekli. Rég elmúlt már az az idő, amikor a biztos állások sáncai mögött ülők, vagy a szabad­foglalkozásúak bőséges jövedelmé­nek fellegvárában élők megmoso­lyogták az iparoslegényeket, akik mindenféle önsegélyző egyesülete­ket alapítottak. A biztos élet szint­jén élők sehogy sem tudták meg­érteni és komolyan venni, miért játszanak egyletesdit az iparoslegé­nyek. Miért tárgyalnak nagy ko­molyan temetkező segélyről, az öz­vegyek és árvák megsegítéséről, az írségbejutottak és munkanélküliek támogatásáról. Miért raknak kraj­cárt krajcár mellé, hogy mind­ezekre a segélyekre kellő időben teljék. Érthetetlen dolog volt bi, ez nagyon azokvnak a szempontjából, akik jól kerestek és jól éltek s ha véletlenül itthagyták az árnyék­világot, hozzátartozóikra kisebb­nagyobb vagyonkát, vagy legalább is nyugdíjat, avagy életjáradékot hagytak. A munkanélküliség és egyéb gazdasági katasztrófa akko­riban valóban csak az ipari mun­kásság problémája volt. De az idők és a gazdasági viszonyok alaposan megváltoztak. Ma már nincs dol­gozó réteg, amelyhez tartozókba bele ne nyilallott volna a nemzeti munkaprogram kérlelhetetlen meg­állapítása, munkanélkülisegély pe­dig nincs. És ha a legnagyobb kö­zület: az állam nem oldja meg a munkanélküliség problémáját és a községi közületek követik a jó pél­dát, mi más marad hátra a nagy válság hajótöröttjeinek, mint hogy önsegélyhez folyamodjanak. Lám, a képzőművészek most azon­­­tana­kodnak, hogy önsegélyző egyesüle­tet alapítanak az ínségben levő munkátlan művészek segélyezésére, az elhunyt művészek eltemetésére és közvetlen hozzátartozóiknak azonnal való segélyezésére. A festő­művészek és a szobrászművészek tehát­­ félévszázados késedelem­mel követik az iparoslegények egy­kor meg­mosolygott példa adását. Ezzel — akarva, nem akarva — el­temerik, hogy a termelésben és a társadalomban való elhelyezkedésük is ugyanolyan, mint az ipari mun­kásoké. Ha majd az ebből adódó következtetéseket is levonják a dol­gozók némely más rétegeivel egye­temben, aligha­ hangozhatik el többé kormányprogram, amely sar­kalatos pontjaként azt hirdesse: munkanélküliség élv pedig nincs". Roosevelt munkanélkü­li Segélyt ígér Roosevelt demokrata elnökjelölt Bostonban tartott beszédében a munkanélküliség kérdésével foglal­kozott. Az ötnapos munkahét be­vezetését kívánta. Azonfelül szük­ségesnek mondta, hogy az munka­nélkülieket állami segítségben ré­szesítsék ott, ahol a községektől nem kapnak segélyt. Kérdés, hogy a dolgoknak ez az elkésett fölisme­rése sok munkásszavazatot hódít-e Roosevelt számára. Anglia 300 millió fontos konverziós kölcsönt bocsát ki Az angol pénzügyminisztérium kedden aláírási felhívást bocsátott ki 300 millió fontos névértékű 97­/s árfolyamú 3%-os kölcsönre, amely­­1935 március 1-től kezdve teljes névértékben fizettetik vissza. Ezzel a kölcsönnel 7%-os, 5%-os, 4­/2%-os, 4%-os kamatozású, összesen 569 milió font névértékű kölcsön, illetve kincstári jegy december és február között esedékessé váló részletét akarják visszafizetni. Shanghai vizió T. Zoltán 25 esztendős magán­tisztviselő Shanghairól álmodott és idekerült, a törvényszék Méhes­tanácsa elé. Nem megy ez könnyen, amíg megtalálja azt a helyet az emel­vény előtt, ahova egy vádlottnak szabályszerűen kell állani. Néhány félszeg mozdulatot, lépést tesz, ke­retes szemüvege mögül zavartan pislog és különben sápadt arca egészen a­­ füléig elvörösödik. Nyurga, a feje kissé jobbfelé ha­jolva előre billen, ahogyan meg­szokta már az Íróasztal fölé hajol­va, számolva, olvasva, reggeltől estig dolgozva ezt a testtartást, amely már élete végéig hűséges kísérője lesz. Egyéniségének deko­ratív ismertető jele. De hogy a vádlotti foglalkozást még nem szokta meg, sőt egyáltalán meg se próbálta meg, ez jól látszik rajta. A vád ellene különben: a kato­naság szolgálati fegyelme ellen el­követett izgatás vétsége és ez a körmondatszerűen rejtelmes és fe­nyegető vád azért fogalmaztatott meg ü­gyészileg, hivatalos zordon­sággal T. Zoltánnal szemben, mert — amint már föntebb említettük — Shanghairól álmodott. Ez pedig úgy történt, hogy nevezett vádlott a sokat emlegetett kínai város kö­rül annak idején folyó háború ide­jén buzgón olvasta a tudósításokat és amint a borzalmas véres képek viziószerűen fölláncoltak előtte, irodalmi hangulatba ringatták és Shanghai kér­eletéről irt egy no­vellát a „Munka­" című lapba. Méhes elnök olvassa a novellát. Arról van benne szó, hogy egy kínai gyermek, „akinek apja egy napon vette a kalapját és többé nem tért vissza", hogyan bukdácsol az összelőtt házak, szétroncsolt halottak között, miközben az euró­pai negyedben a bankárok ágyu­részvényekben spekulálnak. T. Zoltán azt mondja, hogy nem érzi magát felnötelnek, és megihlet­ték a kínai-japán háború borzalmai és ennek adott kifejezést novellá­jában. — Miért viziózik, hiszen nem is volt katona? — mondja neki Méhes elnök. Valóban, minek viziózik egy pesti magántisztviselő, akinek ál­lása van és 130 pengő havi fizetése és ezért dolgoznia kell reggeltől estig ilyen és ilyen cégnél? Ez ép­pen elég elfoglaltságot ad neki, minek kell képzeletében harc­terekre kirándulnia és azzal törőd­nie, hogy miben spekulálnak az európai negyed bankárai Shanghai­ban? Kürti Nándor elvtárs védőbeszé­dében azt fejtegeti, hogy még ak­kor sem lehet a vádlottat elítélni a katonaság fegyelme elleni izga­tás címén, ha ilyesmit ebből a novellából valóban rá lehetne bizo­nyítani, mert a magyar törvények szerint csak a magyar katonaság szolgálati fegyelme elleni izgatást lehet büntetni. Ezt fejtegeti Kürti elvtárs meggyőző érvekkel és a vé­gén azt mondja, hogy „fölmentést kérek".­­ Méhes elnök pedig azt mondja, négyhónapi fogház. Ez a törvény­szék ítélete, ennyire ítélik T. Zol­tánt a shanghai vízióért, mert az ítélet indokolása szerint „a cikk alkalmas arra, hogy a katonai szolgálatot gyűlöletes színben tün­tesse föl". T. Zoltán már nem piros, az arca viaszsárga és izzadt. Kitámolyog a teremből a négyhónapi fogházá­val, amelyet a shanghai vízióért kapott. b. gy: Kezdő és haladó fotótanfolyam kez­dődik a Rádió Munkás Klubban. Egy­egy tanfolyam 8 hétig tart a következő tananyaggal: 1. Kémiai ismeretek. 2. Optikai ismeretek. 3. Vegyszerek és el­járások. 4. Laboratóriumi útmutatások. 5. Nagyítások. 6. Gyakorlati fényképe­zés. Részletes feltételek a helyszínen minden szerdán és szombaton 6—8, va­sárnap 10—12 óra között a Rádió Mun­káss Klub laboratóriumában (VIII, Magdolna­ utca 5—7, III.). E az üldözött Népszaváért folytatott lelkes agitációt a­ Nép­szava betiltása erőteljesen megélén­kítette­ Szervezeteinkben minde­nütt fokozottabb munkába kezdtek az agitátorok ezrei. A fővárosban, annak környékén és a­ vidéken egy­aránt folyik az áldozatteljes munka és noha a gazdasági nyomorúság a dolgozó rétegeket úgyszólván telje­sen kiszakította, mégis a kiadott jelszó, hogy november végéig tízezer új elő­fizetőt kell szerezni a Népszavá­nak, a megvalósulás, a beteljesülés út­ján van. Nyolc teljes napig néma volt a Népszava, de agitátorai nem voltak némák és szerte vitték mindenüvé a szocialista agitáció szavait. A betiltás alatt fokozottabban érezték a dolgozó tömegek, hogy milyen kincsük nekik a Népszava, hogy milyen nélkülözhetetlen fegy­ver a kezükben és milyen, szinte elviselhetetlen hiányérzetet kelt bennük, ha nem juthat a kezükbe. Ezekre az érzésekre és az elvtár­sak szilárd, szocialista meggyőző­désére apellálunk, amikor arra hív­juk föl őket, hogy ha lehet, még jobban fokozzák a munkatempót, az agitáció lendületét. Soha talán nagyobb szükség nem volt arra, hogy a Népszava tábora megszaporodjék, mint most, ezekben az időkben. November 1-én új előfizetést nyi­tunk. Azokat, akik a Népszava előfize­tőinek táborában vannak, arra kér­jük, hogy előfizetési díjukat egyen­lítsék ki a­ Népszava kihordójánál, akik a Népszavát postán kapják, a laphoz mellékelt csekk útján küldjék be az előfizetés díját, hogy a lapot akadálytalanul tovább kü­ldhessük. Minden előfizetőnket — a heti és a havi előfizetőket egyaránt — új­ból arra kérjük, hogy a betiltás idejére esedékes elő­fizetési díjat ne vonják el a Népszavától, váltsák be előfizetési nyugtájukat minden levonás nélkül, éppen úgy, mintha a betiltás nyolc napja alatt is megkapták volna a lapot . Ha minden előfizetőnk csak egyetlen új előfizetőt szerez is, óriási új tömegek sorakoznak a Népszava zászlaja alá. A Népszava előfizetési díja most olyan alacso­nyan van megszabva, hogy a leg­szegényebb ember is elviselheti. Egy hétre 50 filér, egy hóra 2 pengő. Egyes szám: 8 fillér, vasárnapokon és ünnepnapokon 16 fillér. Az alábbi előfizetési szelvényt használják föl olvasóink, küldjenek be rajta új előfizetőket. Míg­ a ki kit»rt­e be V»«\ Csnt'-u 4 ali T8­ f*e ki Megrendelem a Népszavát. — Fizetem havonta — hetenként utca szám ...emelet — ajtó Név: Foglalkozás: 1. Város. —­ Nyelves női sárcipa elsőrendű gyártmány Párja­­bUS­Zler BAROSST­IS. Rl DIVATHÁZ Baross-tifr 2 József főherceg-szálló épületében így is lehet. .. Néhány hét előtt zsúfolt vonatok hoztak vendégeket Budapestre Ro­mániából. A vonatokon erdélyi ma­gyarok és szászok, óromániai romá­nok jöttek, itt eltöltöttek néhány kellemes napot, pénzt hagytak itt szállodásoknál, vendéglősöknél, ke­reskedőknél, szórakozóhelyeken és azután a néhány szép nap emléké­vel visszamentek. Senki sem öltöt­te utánuk a­­nyelvét: „oláhok!" És igy is volt h­elyes. Legutóbb magyarok jártak ide­genforgalmi tanulmányúton Tas­nády Szüts András államtitkár ve­zetésével Romániában. A magyar idegenforgalmi bizottság tagjait, amint erről most beszámolnak, az egész útvonalon a legnagyobb szí­vélyess­éggel fogadták és a hatósá­gok által rendezett banketteken meleg ünneplésben volt részük. Bukarestben konferenciát tartottak a­ román idegenforgalmi hatósá­gokkal együtt. Kirándultak Kon­stantába, Szinaiába, mindenütt ba­rátság és rokonszenves érdeklődés fogadta őket A magyar határról táviratban üdvözölték Maniu mi­niszterelnököt és a román kormány több más tagját. Maniu kijelen­tette, hogy a magyar idegenfor­galmi tanácshoz hasonló román in­tézményt szándékozik létesíteni, hogy ennek révén is megindulhas­son a két ország között a gazda­ságilag annyira fontos, kölcsönös, minden melléktekintet nélküli ide­genforgalmi együttmunkálkodás. Hát nem jobb ez a módszer, mint a gyűlölködés a szomszédok között? Mennyivel m­esszebb tartanánk, ha a felelősségérzet és a lelkiismeret nemcsak futó alkalmakon kiáltaná: így is lehet... á­ si lengyel kormány jóváh­agyja a Szovjetoroszországgal kötött egyezményt A hétfő esti bukaresti lapok azt írják, hogy a bukaresti lengyel követ közölte Titulescu külügy­miniszterrel, hogy a szejm még az idén ratifikálja a lengyel-orosz megnemtámadási szerződést és hogy a lengyel kormány nem támogat­hatja többé a román kormányt Szovjetoroszországgal szemben. Var­sói jelentések szerint a szejm már a legközelebbi napokban megkezdi a lengyel-orosz megnemtámadási szerződés vitáját, ilyenformán a ratifikálás még november folyamán megtörténik, tekintet nélkül arra, hogyan alakulnak az orosz-román tárgyalások. Ez az eljárás igen bonyolultá teszi az ügyet, mert a lengyel kormány annak idején ha­tározottan megígérte, hogy nem ratifikálja a lengyel-orosz szerző­dést, amíg Románia és Oroszország között hasonló megegyezés nem jön létre. A Vásárpénztár nyilatkozata. A Vá­sárpénztár vezetősége az alábbi nyilat­kozat közlését kérte: „A napokban az a hír járta be a sajtót, hogy a főváros törvényhatósági tanácsának október hó 20-án tartott ülésén Nagy Ferenc tanács­tag azt a bejelentést tette, hogy a Vá­sárpénztárnál polgármesteri tilalom el­lenére meg nem engedett pénzösszegek utalványoztattak. Nem felel meg ez az állítás a valóságnak, mert 1. a Vásár­pénztár igazgatóságának működését semmiféle polgármesteri rendelet nem korlátozta; 2. a szóbanforgó utalványo­zások a főváros adminisztrációjával egyetértésben történtek, a e tételekkel kapcsolatban sem hit­len, sem sza­bálytalan követelés nem történt. Egyéb­ként ez ügyben a büntetőbizóságmál keresünk elé ertet."

Next