Népszava, 1933. február (61. évfolyam, 26–48. sz.)

1933-02-01 / 26. szám

10 csökkentésével egyedül az egyen­súlyt helyreállítani nem lehet. Ezért veszik igénybe 50 millió erejéig a transzferalapot,­­ mivel az ezidei deficit 150 millióról 100 millióra csökken. Az egyensúly helyreállítása ér­d­ekében 30 millióval kívánja csökkenteni a kiadásokat, 25 millióval emelni a bevételeket. Belső kölcsönt vesz igénybe: 45 milliót ebből az ipartól­­25 milliót... („A kartellektől!" — kiáltják a balolda­lon) ... 20 milliót a mezőgazdaság­tól... (Propper Sándor: „Váltóban, vagy pénzben?" — Zaj.) kötelez­vényben, amely a lejáratkor köz­tartozások födözésére lesz fordít­ható... (Esztergályos János: „Sose látják viszont a pénzüket!" — Zaj.) A forgalmi adót nem kívánja emelni... (Zaj az egységes párton.) Az egyfázisrendszert kiterjesztik újabb termelőágakra. A fogyasztási adónál új adó­nemeket hoz be. (Zajos tiltako­zás a­ szociáldemokratáknál.) "Behozza a villanykörte - adót. (Fölkiáltások a szociáldemokra­táknál: „Terjesztik a sötétsé­get!") Megadóztatják a rádió­készülékeket ... (Peyer: „Adóztassák meg a rádió­monopóliumot!" — Kubák: „Jó rádiószózat!") Hiszen a gyertya­ is meg van adóztatva! (Malasits: „Vissza a faggyúgyertyához!") A szeszadónál nem tervez nagyobb megterhelést. ( Propper: „Fellner Pali nem engedi!") Emelik a kávé, a tea és a többi gyarmatáru adóját. (Folytonos zaj. — Kabók: „Elcsúsznak a banánhéjon!") A­ vasutak jövedelmezősége az egész világon csökkent. A teherautók köz­úti adóját duplájára emelik. (Óriási zaj, tiltakozások a szociáldemokra­táknál. — Kabókot és Proppert az elnök rendreutasította. — Szeder: „Adóztassák meg a közbeszólásokat is!") Tervbe van véve a­ benzin adó­jának emelése. Tervezik a hirdetések megadóz­tatását. (Buchinger gúnyosan: „Adóztassák meg az árverési hirdetéseket!") Ez összesen 8 millió bevételt jelent, tehát a hiány födözésére túlnyomóan egyenes adókat kell igénybe­venni, így a­ házadóalan 20%-os pótlékolá­sára kerül sor. Ez alól azonban a tulajdonostól lakott kis- és nagy­községbeli házakat és a kétszobás városi házakat mentesítik. Ezzel szemben a házbérek eddigi megkötöttsé­gét viszont megszünteti a kor­mány. (Óriási zaj. — Weltner Jakab: „Hogy átháríthassák ezt a terhet is a szegény lakókra!" — Peyer Károly: „Tehát majd tízezrével lakoltatják ki az em­bereket!") Az alkalmazottak ke­reseti adóját 25%-kal emelik. (Óriási zaj a szociáldemokraták­nál. — Buchinger Manó: ,25-öt érdemelne az ilyen kormány!") A jövedelmi adót 100%-kal pót­lékolják meg az eddigi 30%-os pótlék helyett. A vagyonadó­pótlékot föntartják, a társulati adót 40%-kal pótlékolják, a rok­kantadót pedig 100%-kal. (Nagy zaj az ellenzéken. — Györki Imre a fagyos nyugalommal ülő egységespártiak felé: „Most tapsoljanak, tisztelt kormány­párt!" — Kabók Lajos gúnyo­san Gömbös felé: „És ez az élet kormánya!" — Woltner Jakab: „Hol maradt a 97. pont: a lelki­ismeretesség?") A kormány elő­irányozta a közalkalmazotti fizetések csökkentését is. (Óriási zaj. — Homonnay: „Sztranyav­szky, az egységes párt jelenlegi elnöke legutóbb ezért lépett ki az egységes pártból!") A nyugdijasok a nemzeti jövedelem 1.7-ét veszik igénybe és ezért a nyugdijak csökkentése is elkerül­hetetlen. (Kabók Lajos: „A fegyve­res erőt mennyivel akarják apasz­tani?" — Zaj.) A nyugdijasok 40%-a az ország földarabolása folytán özönlött ide. (Peyer: „Szüntessék meg az osztrák generálisoknak a nyugdíjak folyósítását!") Ezután magyarázgatta a pénzügyminiszter, hogy a közalkalmazottakat az illet­mények csökkentése révén nem éri különösebb sérelem, mert a megél­hetés indexe amúgy is jobban csök­kent, mint a közalkalmazottak fize­tése. A havi 100 pengőn aluli fize­téseket, nem csökkentik. Nem,terjed ki a fizetéscsökkentés a családi- és egyéb pótlékokra. Ilyenformán a deficit eltüntetése a követke­zőképen történik: 50 milliót nyernek a transzferpénzek be­nem fizetésével, 45 milliót terem­tenek elő az ipartól és mező­gazdaságtól fölveendő belső köl­csön révén, 25 milliót tesz ki az egyenes adók emelése, illetve­­ megpótlékolása. 8 milliót akar a kormány fedezni a közvetett adók emelésével és új adók be­vezetésével, viszont a kiadáso­kat 30 millióval csökkentik, amiből 18 millió jut a dologi kiadásokra és 12 millió a személyi kiadásokra. Föltétlenül kímélni kell az adóemeléseknél a mező­gazdaságot, ez a szempont vezérelte a kormányt. Ami már most a jövő­évi, 1933—34. évi költségvetést illeti, az idei 806 milliós költségvetésből 40 milliót akarnak lefaragni, úgy, h­o­gy az új költségvetés kiadásai­nak végösszege 766 millió lesz, de a transzferalapba nem kell majd továbbra is befizetni évi 50 milliót, úgy, hogy végeredményben 716 millió kiadás födözéséről kell majd gondoskodni. Reméli, hogy ez nagyobb nehéz­ségek nélkül lehetséges is lesz. (Ulain: „Pénzügyminiszter úr, az államcsődöt tessék bejelenteni!" — Propper„A rendszer teljes csőd­jét!" — Buchinger: „Lemondani!" — Nagy zaj.) Az ezt követő, 1934— 35. évi költségvetésnél revízió alá kell venni az egész állami beren­dezést és annak során intézménye­ket kell majd kíméletlenül meg­szüntetni. • A múlt kastélyából át kell majd költözni egy modern, sze­rény lakásba. (Nagy zaj az el­lenzéken és gúnyos fölkiáltá­sok: „Most jönnek erre rá, amikor már itt a csőd?" — Propper Bethlen felé: „István gazda mestkapta! A nagy kas­télyberendező!") Az állami szervezet modern át­építésére van szükség, olyan állami életre, amely nem áldoz a nemzeti jelszavakból, de leszámol az üres jelszavakkal. (Gúnyos derültség és fölkiáltások az ellenzéken: „És ezt a jelszavak kormánya mondja!") Ezt az átszervezést ő — a pénzügy­miniszter —, a belügyminiszter és a miniszterelnök hajtják majd végre. Ez az 1933. év folyamán történik meg. A MÁV helyzetéről a Svájcból idehívott külföldi szak­értő nem adott kedvezőtlen képet. A MÁV-nál már jelentős leépíté­sek történtek, motor- és sínautók bevezetését akarják még, valamint más átszervezéseket fognak végre­hajtani. Az állami vasgyáraknál szoros együttműködés szükséges az egyes ágazatok között. Ha meg­egyeznek bizonyos magániparok­kal, akkor szó lehet az állami gyárak egyes üzemágainak beszüntetéséről. Amikor a sajtó az ő adóemelő ter­veit bírálta, nem írták meg, hogy mit kellene ehelyett tenni, és ha ezeket a kritikákat követné, ölhe­tett kézzel ülnie. (Malasits: „Az or­szágnak csak azzal tennének szol­gálatot, ha elmennének helyükről!" — Fábián: „Jobb volna az ország­nak, ha ölhetett kézzel ülnének!") Nincs más kint, mint a tervezett adóemelések, mert a kiadásokat jobban nem lehet csökkenteni. (Föl­kiáltások az ellenzéken: „Hát nem tudja a miniszter úr, hogy az em­bereknek már úgyis utolsó párná­jukat viszik adóba!") A Népszövet­ség pénzügyi bizottságának elnöke levélben közölte vele, a pénzügy­miniszterrel, hogy nem emel kifo­gást az ellen, ha 50 milliót nem fizetnek be a transzferalapba és ha ebből legföljebb 15 milliót a kormány produktív munkákra fordít (Friedrich István inge­rülten az asztalra csap: „Mi köze ehhez a genfi pénzügyi bi­zottságnak ! Hát nem vagyunk mi önálló állam?" — Peyer Ká­roly: „Hol a nemzeti öncélú­ság?" — Kertész Miklós: "Szép, hogy saját pénzünkből 15 mil­liót engednek közmunkákra fordítani." — Biró Pál egysé­gespárti Rima-vezér: „Legalább ötezer munkás kan ezáltal ke­nyeret!" — Malasits Géza: „Még ötven s­em, ahogy mi önöket is­merjük!" — Óriási zaj.) Imrédy pénzügyminiszter foly­tatta: Ha nincs is túl nagy összeg­ről szó, ezek a munkálatok rövide­sen megindulhatnak. Főként ár­mentesítő és csatornázó munkála­tokról van szó. Az ipari munkák finanszírozására külön alapot csi­nálnak majd. A főváros a legutóbbi megállapodás alapján a közüze­mekben 10 milliót ruházhat be. Nagy probléma a mezőgazdaságra nehezedő adósságok rendezése, ami nem történhetik meg hatalmi szó­val, hanem csak a hitelezőkkel való megegyezés útján. A kamatterhek csökkentése érdekében szintén ala­pot akarnak teremteni, hogy ilyen­formán elérhessék a mezőgazda­ságra nehezedő kamatterhek le­csökkentését 1—1­s%-ra. (Rassay: „És miből csinálják meg ezt az ala­pot?") A kamatilletéket 5%-ra emeli föl a kormány. Éber Antal: „A takarékoskodást akarják megadóztatni!" — Fábián: „Mindenkit agyonvernek!" — Óriási zaj. — Az elnök megszólaltatja a viharcsengőt. — Bródy Ernő: „A városi polgár dögöljön meg! Szé­gyen gyalázat!"­­- Az elnök rend­­reutasítja Bródyt. — Nagy zaj. Imrédy pénzügyminiszter. A Népszövetség pénzügyi bizottsága a kliringegyezmények ellen foglalt állást. A kormány ezt az állás­pontot magáévá teszi és ezért tárgyalások indultak meg, hogy az osztrák-magyar kliringegyez­mény­ kivételével a többi kliring­egyezményeket megszüntessék. (Györki Imre: „És milyen nagy eredménynek tüntették föl eze­ket a klíringegyezményeket!") Reméli, hogy a hitelszervezet, a bankok támogatni fogják a kor­mányprogram végrehajtását. A stresai konferencián is megállapí­tották, hogy az agrárállamok közt Magyarország van a legjobban eladósodva. Ennek enyhítése céljából állan­dóan érintkezésben kíván lenni a külföldi hitelezőkkel. Londonban megállapodás történt a rövidlejá­ratú hitelek rögzítésére vonatko­zóan. Reméli, hogy rövidesen sor kerül a transzfermoratórium-A­nde­let olyirányú módosítására, hogy a pénzügyminiszter a befizetés módo­zatait rendeletben szabhatja meg, eltérően a mostani rendszertől. (Ulain: „őrültség a transzferalap! A legnagyobb uzsora!") A kor­mány a maga programját a terme­lés fejlesztésére, az államháztartás egyensúlyának biztosítására és az á­l­lams­zervezetnek a­torgan­izál­ás­ára építi föl. (Propper Sándor: „Miért mondott le az előző kormány? Hiszen mindezt így az is meg tudta volna csinálni!") Más pro­gram, mint amit most vázolt, nem volna célravezető. (Viharos ellent­mondások az ellenzéken.) Reméli, hogy ha göröngyös is az út, ame­lyet végig kell járni, mégis kivezet majd a mostani szörnyű helyzetből. Ezzel a pénzügyminiszter be­fejezte kétórás besédét és az egységespártiak sorra oda­siettek hozzá, hogy üdvözöljék a bejelentett adóemelések és az újabb közalkalmazotti fizetés­csökkentés alkalmából. — Föl­kiáltások a szociáldemokraták­nál az egységespártiak felé. Csak örüljenek az adóemelések­nek, gratuláljanak hozzá! Az ország népétől majd megkapják rá a választ Az elnök ekkor szünetet rendelt el. A szünet után Imrédy pénzügy­miniszter törvényjavaslatot terjesz­­tet be a tőle előzően említett belső államkölcsön fölvételéről. Bessenyey alelnök napirendi in­dítványt tett: javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki azokat a ja­vaslatokat, amelyeket bizottságilag már letárgyaltak. Este 7 órakor térjenek át az interpellációkra. NÉPSZAVA 1933 február 2. Tizenkét éven át folyt a bűnös tékozlás és ennek rettenetes árát most az éhező néppel akarják megfizettetni Peyer Károly elvtárs az elnöki javaslattal szemben azt javasolta, hogy szerdán délelőtt 10 órára hív­ják össze az ülést és tűzzék ki napirendjére a pénz­ügyminiszter expozéjának tár­gyalását. A pénzügyminiszter bejelentése tel­jesen hasonlatos a Tisza-féle drá­mai hangú bejelentéshez, hogy el­vesztettük a háborút. (Nagy zaj.) A többség megtapsolta a pénzügy­miniszter beszédét, mert arra gon­dolt, hogy ez a pénzügyminiszteri program biztosítja számára a meg­maradás lehetőségét. A többség számára csak ez a fontos, az ország szenvedő népével nem törődik. (Óriási zaj.) A pénzügyminiszter bejelentései­nek katasztrofális lesz a hatása. 150 millió új terhet akarnak a népre hárítani, de azok az összegek, ame­lyeket a pénzügyminiszter mint új bevételi tételeket jelölt meg, csak elméleti jellegűek. Adókat akarnak emelni, de az alapottevő jövedel­meket ugyanakkor csökkentik. Ez az egyik tévedésük. A másik pedig az, hogy az új adók és az újabb adóemelések alapjául a mai kerese­teket, jövedelmeket és házbéreket veszik tekintetbe, holott a kormány hibás pénzügyi po­litikája tönkre teszi az adóala­nyokat. Az agyonsanyargatott lakókat, kiszolgáltatják a házi­uraknak. Ezzel szemben csak egyet tehet a becsületes ember: megszervezni a lakók sztrájk­­ját. (óriási zaj. ) Közbekiáltá­sok a jobboldalról: „Ez izga­tás!" — Fölkiáltások a szociál­demokratáknál: „Ez anarchia!" — Sauerborn: „Oda fogunk jutni!­" 1934—35-re ígéri a miniszter a költ­ségvetés egyensúlyát, mi azt re­méljük, hogy addigrra más kor­mányzat keresi majd itt a kibonta­kozást. (Élénk helyeslés a balolda­lon.) Nem lett volna szabad éveken át pazarolni, néha hozzánemértéssel intézni az államügyeket, szélhámo­soknak milliókat juttatni. Ilyen ország nem számíthat a külföld hitelére. Az áll®­mi gazdálkodás minden területén folyt a bűnös pazarlás. Pedig volt idő, amikor az államkasszá­ban 1200 milliós fölösleg he­vert, de ezt is elherdálták, különböző akciók, szubvenciók ürügye alatt. (Malasits: JZsabka urat tömték pénzzel!") Ahol ilyen gazdálkodás folyik, ott nem hív­hatják föl az állam polgárait, hogy szedjék össze utolsó erejüket. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy meg­állapítsuk, hogy a pénzügyminisz­ter módszerei nem alkalmasak az állam pénzügyi egyensúlyának biz­tosítására. A kormány megszegte ígéretét, hogy nem nyúl hozzá a tiszt­viselői fizetésekhez. (Nagy zaj.) És most itt van a köztisztvise­lők és nyugdíjasok fizetésének, illetve illetményeinek a leszállí­tása. Ez az ország nem képes elviselni az óriási adókat és az állami appa­rátus hatalmas költségeit. Vallja be a kormány, hogy az ország a sok pénzpocsékolásba tönkrement és nem képes fizetni a külföldi adósságot. Milyen jogon­­veszi

Next