Népszava, 1933. február (61. évfolyam, 26–48. sz.)
1933-02-01 / 26. szám
10 csökkentésével egyedül az egyensúlyt helyreállítani nem lehet. Ezért veszik igénybe 50 millió erejéig a transzferalapot, mivel az ezidei deficit 150 millióról 100 millióra csökken. Az egyensúly helyreállítása érdekében 30 millióval kívánja csökkenteni a kiadásokat, 25 millióval emelni a bevételeket. Belső kölcsönt vesz igénybe: 45 milliót ebből az ipartól25 milliót... („A kartellektől!" — kiáltják a baloldalon) ... 20 milliót a mezőgazdaságtól... (Propper Sándor: „Váltóban, vagy pénzben?" — Zaj.) kötelezvényben, amely a lejáratkor köztartozások födözésére lesz fordítható... (Esztergályos János: „Sose látják viszont a pénzüket!" — Zaj.) A forgalmi adót nem kívánja emelni... (Zaj az egységes párton.) Az egyfázisrendszert kiterjesztik újabb termelőágakra. A fogyasztási adónál új adónemeket hoz be. (Zajos tiltakozás a szociáldemokratáknál.) "Behozza a villanykörte - adót. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Terjesztik a sötétséget!") Megadóztatják a rádiókészülékeket ... (Peyer: „Adóztassák meg a rádiómonopóliumot!" — Kubák: „Jó rádiószózat!") Hiszen a gyertya is meg van adóztatva! (Malasits: „Vissza a faggyúgyertyához!") A szeszadónál nem tervez nagyobb megterhelést. ( Propper: „Fellner Pali nem engedi!") Emelik a kávé, a tea és a többi gyarmatáru adóját. (Folytonos zaj. — Kabók: „Elcsúsznak a banánhéjon!") A vasutak jövedelmezősége az egész világon csökkent. A teherautók közúti adóját duplájára emelik. (Óriási zaj, tiltakozások a szociáldemokratáknál. — Kabókot és Proppert az elnök rendreutasította. — Szeder: „Adóztassák meg a közbeszólásokat is!") Tervbe van véve a benzin adójának emelése. Tervezik a hirdetések megadóztatását. (Buchinger gúnyosan: „Adóztassák meg az árverési hirdetéseket!") Ez összesen 8 millió bevételt jelent, tehát a hiány födözésére túlnyomóan egyenes adókat kell igénybevenni, így a házadóalan 20%-os pótlékolására kerül sor. Ez alól azonban a tulajdonostól lakott kis- és nagyközségbeli házakat és a kétszobás városi házakat mentesítik. Ezzel szemben a házbérek eddigi megkötöttségét viszont megszünteti a kormány. (Óriási zaj. — Weltner Jakab: „Hogy átháríthassák ezt a terhet is a szegény lakókra!" — Peyer Károly: „Tehát majd tízezrével lakoltatják ki az embereket!") Az alkalmazottak kereseti adóját 25%-kal emelik. (Óriási zaj a szociáldemokratáknál. — Buchinger Manó: ,25-öt érdemelne az ilyen kormány!") A jövedelmi adót 100%-kal pótlékolják meg az eddigi 30%-os pótlék helyett. A vagyonadópótlékot föntartják, a társulati adót 40%-kal pótlékolják, a rokkantadót pedig 100%-kal. (Nagy zaj az ellenzéken. — Györki Imre a fagyos nyugalommal ülő egységespártiak felé: „Most tapsoljanak, tisztelt kormánypárt!" — Kabók Lajos gúnyosan Gömbös felé: „És ez az élet kormánya!" — Woltner Jakab: „Hol maradt a 97. pont: a lelkiismeretesség?") A kormány előirányozta a közalkalmazotti fizetések csökkentését is. (Óriási zaj. — Homonnay: „Sztranyavszky, az egységes párt jelenlegi elnöke legutóbb ezért lépett ki az egységes pártból!") A nyugdijasok a nemzeti jövedelem 1.7-ét veszik igénybe és ezért a nyugdijak csökkentése is elkerülhetetlen. (Kabók Lajos: „A fegyveres erőt mennyivel akarják apasztani?" — Zaj.) A nyugdijasok 40%-a az ország földarabolása folytán özönlött ide. (Peyer: „Szüntessék meg az osztrák generálisoknak a nyugdíjak folyósítását!") Ezután magyarázgatta a pénzügyminiszter, hogy a közalkalmazottakat az illetmények csökkentése révén nem éri különösebb sérelem, mert a megélhetés indexe amúgy is jobban csökkent, mint a közalkalmazottak fizetése. A havi 100 pengőn aluli fizetéseket, nem csökkentik. Nem,terjed ki a fizetéscsökkentés a családi- és egyéb pótlékokra. Ilyenformán a deficit eltüntetése a következőképen történik: 50 milliót nyernek a transzferpénzek benem fizetésével, 45 milliót teremtenek elő az ipartól és mezőgazdaságtól fölveendő belső kölcsön révén, 25 milliót tesz ki az egyenes adók emelése, illetve megpótlékolása. 8 milliót akar a kormány fedezni a közvetett adók emelésével és új adók bevezetésével, viszont a kiadásokat 30 millióval csökkentik, amiből 18 millió jut a dologi kiadásokra és 12 millió a személyi kiadásokra. Föltétlenül kímélni kell az adóemeléseknél a mezőgazdaságot, ez a szempont vezérelte a kormányt. Ami már most a jövőévi, 1933—34. évi költségvetést illeti, az idei 806 milliós költségvetésből 40 milliót akarnak lefaragni, úgy, hogy az új költségvetés kiadásainak végösszege 766 millió lesz, de a transzferalapba nem kell majd továbbra is befizetni évi 50 milliót, úgy, hogy végeredményben 716 millió kiadás födözéséről kell majd gondoskodni. Reméli, hogy ez nagyobb nehézségek nélkül lehetséges is lesz. (Ulain: „Pénzügyminiszter úr, az államcsődöt tessék bejelenteni!" — Propper„A rendszer teljes csődjét!" — Buchinger: „Lemondani!" — Nagy zaj.) Az ezt követő, 1934— 35. évi költségvetésnél revízió alá kell venni az egész állami berendezést és annak során intézményeket kell majd kíméletlenül megszüntetni. • A múlt kastélyából át kell majd költözni egy modern, szerény lakásba. (Nagy zaj az ellenzéken és gúnyos fölkiáltások: „Most jönnek erre rá, amikor már itt a csőd?" — Propper Bethlen felé: „István gazda mestkapta! A nagy kastélyberendező!") Az állami szervezet modern átépítésére van szükség, olyan állami életre, amely nem áldoz a nemzeti jelszavakból, de leszámol az üres jelszavakkal. (Gúnyos derültség és fölkiáltások az ellenzéken: „És ezt a jelszavak kormánya mondja!") Ezt az átszervezést ő — a pénzügyminiszter —, a belügyminiszter és a miniszterelnök hajtják majd végre. Ez az 1933. év folyamán történik meg. A MÁV helyzetéről a Svájcból idehívott külföldi szakértő nem adott kedvezőtlen képet. A MÁV-nál már jelentős leépítések történtek, motor- és sínautók bevezetését akarják még, valamint más átszervezéseket fognak végrehajtani. Az állami vasgyáraknál szoros együttműködés szükséges az egyes ágazatok között. Ha megegyeznek bizonyos magániparokkal, akkor szó lehet az állami gyárak egyes üzemágainak beszüntetéséről. Amikor a sajtó az ő adóemelő terveit bírálta, nem írták meg, hogy mit kellene ehelyett tenni, és ha ezeket a kritikákat követné, ölhetett kézzel ülnie. (Malasits: „Az országnak csak azzal tennének szolgálatot, ha elmennének helyükről!" — Fábián: „Jobb volna az országnak, ha ölhetett kézzel ülnének!") Nincs más kint, mint a tervezett adóemelések, mert a kiadásokat jobban nem lehet csökkenteni. (Fölkiáltások az ellenzéken: „Hát nem tudja a miniszter úr, hogy az embereknek már úgyis utolsó párnájukat viszik adóba!") A Népszövetség pénzügyi bizottságának elnöke levélben közölte vele, a pénzügyminiszterrel, hogy nem emel kifogást az ellen, ha 50 milliót nem fizetnek be a transzferalapba és ha ebből legföljebb 15 milliót a kormány produktív munkákra fordít (Friedrich István ingerülten az asztalra csap: „Mi köze ehhez a genfi pénzügyi bizottságnak ! Hát nem vagyunk mi önálló állam?" — Peyer Károly: „Hol a nemzeti öncélúság?" — Kertész Miklós: "Szép, hogy saját pénzünkből 15 milliót engednek közmunkákra fordítani." — Biró Pál egységespárti Rima-vezér: „Legalább ötezer munkás kan ezáltal kenyeret!" — Malasits Géza: „Még ötven sem, ahogy mi önöket ismerjük!" — Óriási zaj.) Imrédy pénzügyminiszter folytatta: Ha nincs is túl nagy összegről szó, ezek a munkálatok rövidesen megindulhatnak. Főként ármentesítő és csatornázó munkálatokról van szó. Az ipari munkák finanszírozására külön alapot csinálnak majd. A főváros a legutóbbi megállapodás alapján a közüzemekben 10 milliót ruházhat be. Nagy probléma a mezőgazdaságra nehezedő adósságok rendezése, ami nem történhetik meg hatalmi szóval, hanem csak a hitelezőkkel való megegyezés útján. A kamatterhek csökkentése érdekében szintén alapot akarnak teremteni, hogy ilyenformán elérhessék a mezőgazdaságra nehezedő kamatterhek lecsökkentését 1—1s%-ra. (Rassay: „És miből csinálják meg ezt az alapot?") A kamatilletéket 5%-ra emeli föl a kormány. Éber Antal: „A takarékoskodást akarják megadóztatni!" — Fábián: „Mindenkit agyonvernek!" — Óriási zaj. — Az elnök megszólaltatja a viharcsengőt. — Bródy Ernő: „A városi polgár dögöljön meg! Szégyen gyalázat!"- Az elnök rendreutasítja Bródyt. — Nagy zaj. Imrédy pénzügyminiszter. A Népszövetség pénzügyi bizottsága a kliringegyezmények ellen foglalt állást. A kormány ezt az álláspontot magáévá teszi és ezért tárgyalások indultak meg, hogy az osztrák-magyar kliringegyezmény kivételével a többi kliringegyezményeket megszüntessék. (Györki Imre: „És milyen nagy eredménynek tüntették föl ezeket a klíringegyezményeket!") Reméli, hogy a hitelszervezet, a bankok támogatni fogják a kormányprogram végrehajtását. A stresai konferencián is megállapították, hogy az agrárállamok közt Magyarország van a legjobban eladósodva. Ennek enyhítése céljából állandóan érintkezésben kíván lenni a külföldi hitelezőkkel. Londonban megállapodás történt a rövidlejáratú hitelek rögzítésére vonatkozóan. Reméli, hogy rövidesen sor kerül a transzfermoratórium-Andelet olyirányú módosítására, hogy a pénzügyminiszter a befizetés módozatait rendeletben szabhatja meg, eltérően a mostani rendszertől. (Ulain: „őrültség a transzferalap! A legnagyobb uzsora!") A kormány a maga programját a termelés fejlesztésére, az államháztartás egyensúlyának biztosítására és az államszervezetnek atorganizálására építi föl. (Propper Sándor: „Miért mondott le az előző kormány? Hiszen mindezt így az is meg tudta volna csinálni!") Más program, mint amit most vázolt, nem volna célravezető. (Viharos ellentmondások az ellenzéken.) Reméli, hogy ha göröngyös is az út, amelyet végig kell járni, mégis kivezet majd a mostani szörnyű helyzetből. Ezzel a pénzügyminiszter befejezte kétórás besédét és az egységespártiak sorra odasiettek hozzá, hogy üdvözöljék a bejelentett adóemelések és az újabb közalkalmazotti fizetéscsökkentés alkalmából. — Fölkiáltások a szociáldemokratáknál az egységespártiak felé. Csak örüljenek az adóemeléseknek, gratuláljanak hozzá! Az ország népétől majd megkapják rá a választ Az elnök ekkor szünetet rendelt el. A szünet után Imrédy pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztet be a tőle előzően említett belső államkölcsön fölvételéről. Bessenyey alelnök napirendi indítványt tett: javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki azokat a javaslatokat, amelyeket bizottságilag már letárgyaltak. Este 7 órakor térjenek át az interpellációkra. NÉPSZAVA 1933 február 2. Tizenkét éven át folyt a bűnös tékozlás és ennek rettenetes árát most az éhező néppel akarják megfizettetni Peyer Károly elvtárs az elnöki javaslattal szemben azt javasolta, hogy szerdán délelőtt 10 órára hívják össze az ülést és tűzzék ki napirendjére a pénzügyminiszter expozéjának tárgyalását. A pénzügyminiszter bejelentése teljesen hasonlatos a Tisza-féle drámai hangú bejelentéshez, hogy elvesztettük a háborút. (Nagy zaj.) A többség megtapsolta a pénzügyminiszter beszédét, mert arra gondolt, hogy ez a pénzügyminiszteri program biztosítja számára a megmaradás lehetőségét. A többség számára csak ez a fontos, az ország szenvedő népével nem törődik. (Óriási zaj.) A pénzügyminiszter bejelentéseinek katasztrofális lesz a hatása. 150 millió új terhet akarnak a népre hárítani, de azok az összegek, amelyeket a pénzügyminiszter mint új bevételi tételeket jelölt meg, csak elméleti jellegűek. Adókat akarnak emelni, de az alapottevő jövedelmeket ugyanakkor csökkentik. Ez az egyik tévedésük. A másik pedig az, hogy az új adók és az újabb adóemelések alapjául a mai kereseteket, jövedelmeket és házbéreket veszik tekintetbe, holott a kormány hibás pénzügyi politikája tönkre teszi az adóalanyokat. Az agyonsanyargatott lakókat, kiszolgáltatják a háziuraknak. Ezzel szemben csak egyet tehet a becsületes ember: megszervezni a lakók sztrájkját. (óriási zaj. ) Közbekiáltások a jobboldalról: „Ez izgatás!" — Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Ez anarchia!" — Sauerborn: „Oda fogunk jutni!" 1934—35-re ígéri a miniszter a költségvetés egyensúlyát, mi azt reméljük, hogy addigrra más kormányzat keresi majd itt a kibontakozást. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem lett volna szabad éveken át pazarolni, néha hozzánemértéssel intézni az államügyeket, szélhámosoknak milliókat juttatni. Ilyen ország nem számíthat a külföld hitelére. Az áll®mi gazdálkodás minden területén folyt a bűnös pazarlás. Pedig volt idő, amikor az államkasszában 1200 milliós fölösleg hevert, de ezt is elherdálták, különböző akciók, szubvenciók ürügye alatt. (Malasits: JZsabka urat tömték pénzzel!") Ahol ilyen gazdálkodás folyik, ott nem hívhatják föl az állam polgárait, hogy szedjék össze utolsó erejüket. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megállapítsuk, hogy a pénzügyminiszter módszerei nem alkalmasak az állam pénzügyi egyensúlyának biztosítására. A kormány megszegte ígéretét, hogy nem nyúl hozzá a tisztviselői fizetésekhez. (Nagy zaj.) És most itt van a köztisztviselők és nyugdíjasok fizetésének, illetve illetményeinek a leszállítása. Ez az ország nem képes elviselni az óriási adókat és az állami apparátus hatalmas költségeit. Vallja be a kormány, hogy az ország a sok pénzpocsékolásba tönkrement és nem képes fizetni a külföldi adósságot. Milyen jogonveszi