Népszava, 1933. március (61. évfolyam, 49–74. sz.)

1933-03-01 / 49. szám

10 anyagot foglaltak le, ezek között olyan utasításokat, hogy „miként kell végrehajtani kommunista­­forradalom esetén a terrorisztikus intézkedéseket orosz módra". Ezekben az utasításokban — a hi­vatalos jelentés szerint— szó volt arról, h­ogy „haladéktalanul föl kell gyújtani valamennyi kor­mányépületet, kastélyt, múzeu­mot és fontos üzemeket". Csodálatos, hogy éppen azon a napon, amikor ezek a tervek le­lepleződtek, beszüntették a par­lament épületének ellenőrzését, úgy, hogy a földszintől a kupoláig 25—30 tűzcsóvát helyezhettek­­ el észrevétlenül a fáklyákkal jár­káló tettesek. Fölmerül a kérdés: hogyan juthattak be ezek a go­nosztevők — a birodalmi gyűlési választások előtt öt nappal — a parlament, épületébe? Hogyan volt az lehetséges, hogy senki őket észre nem vette, hogy a földszinttől a kupoláig nyugodtan gyújtogathattak? Hogyan van az, hogy egy rendőrtisztviselő a sötét épület­ben több embert látott, akik égő fáklyákkal rohantak föl és alá és mégis csupán csak egyet, egyet­lenegyet sikerült ezek közül el­fogni? Ez az egy is éppen holland kommunista volt, aki nyomban készségesen átnyújtotta a holland kommunista párt igazolványát és a szabályszerűen kiállított út­levelet és nyomban hajlandó volt azt vallani, hogy ő bizony nemcsak a kommunista párttal, de a szo­ciáldemokrata párttal is kapcso­latot tartott fönn. Különös, hogy a német kom­munisták Hollandiából importál­tak egy párttagot, öt nappal a birodalmi gyűlési választások előtt, hogy a birodalmi gyűlés épületét fölgyújtsa. Különös — ismételjük —" az is, hogy csu­pán ezt az egyetlenegy kommati­nistát sikerült a rendőrségnek el-, fognia. Az is szerfölött különös, hogy a birodalmi kormány hivatalos jelentése milyen pontosan szá­mot tud adni a német kommu­nista, párt terveiről, arról, hogy „kedd reggel 4 órára nagy fosz­gatásokat terveztek", arról, hogy „a parlament fölgyújtása volt a jel a polgárháború megkezdésére"­ stb., stb. És mégis — a parla­ment épületét elfelejtették őriz­tetni. Különös, nagyon különös az is, hogy amikor fölgyújtják a par­lamentet, a demokráciának ezt a templomát, ugyanakkor irtó­hadjáratot indítanak a szociál­demokrata lapok és választási röpiratok ellen, az egész szociál­demokrata párt ellen, amely az 1918-as forradalom óta ember­fölötti áldozatokat hozott a német demokráciáért és hatalmas nép­szerűségét vetette oda gátnak a diktatórikus törekvések ellen. Nagyon-nagyon különös, hogy a horogkeresztes rohamosztagok, mint a rendnek fölesküdt védel­mezői léphetnek föl a német dráma színpadán és véresszájú demagógok, akik hosszú eszten­dőkön keresztül veszedelmeztet­ték a német köztársaság létét, most úgy szerepelhetnek, mint a tulajdon, a rend, a belbéke őrzői és bajnokai. Kik gyújtották föl a­­ német birodalmi gyűlés palotáját, öt nappal a választások előtt? Kik­nek állott ez érdekében?! Olyan kérdés ez, amelyre nemcsak a német nép, hanem az egész demo­kratikus világ feleletet vár. Öt nappal a választások előtt erre alig jöhet felelet. De ki fog derülni föltétlenül, hogy kik dob­ták a tűzcsóvát a német demo­krácia épületére és kik akarták fölgyújtani egész Németországot, hogy ami benne kultúra, értelem, világosság és szabadság, az mind elpusztuljon.., dalom merült föl, hogy a porosz országgyűlés épülete lesz a hasonló g­aztettek legközelebbi célpontja. Az országgyűlés épületeinek minden helyiségét átvizsgálták, de semmi­féle gyanús jelenséget nem állapí­tottak meg. Nemcsak Poroszország­ban, hanem a nemzeti szocialista vezetés alatt álló többi német államban is kivétel nélkül elkobozták a szociáldemokrata párt válasz­tási nyomtatványait. Ma délre már teljesen valótlannak bizonyult a kormány részéről köz­zétett az a híradás, mintha a gyújtogató azt val­lotta volna, hogy összeköttetés­ben áll a szociáldemokratákkal. Mivel ez a hazugság nem sike­rült, most azzal vádolják a szociál­demokratákat, hogy olyan híreket terjesztenek, amelyek szerint a birodalmi gyűlés épületét a nemzeti szocialisták gyújtották föl. Szélsőjobboldali lapok a szociál­demokratákat teszik felelőssé azért, hogy a szocialista sajtó a külföl­dön­, különösen Franciaországban nemzeti szocialista manővernek minősíti a birodalmi gyűlés épületének az égését. A jobboldali sajtó ezért jogosnak minősíti a szociáldemokraták ellen életbe léptetett rendszabályokat, mégpedig azon az alapon, hogy ha a szocialista sajtó elkobzására ürü­gyül fölhozott hamis beállítás nem is indokolja a lapok eltiltását és elkobzását, hát akkor azért kell betiltani azokat, mert a szociáldemokraták vádolha­tók annak a híresztelésnek a terjesztésével, hogy a horog­keresztesek választási manő­verből maguk gyújtották föl a birodalmi gyűlés épületét. (Berlin, február 28.) A hatalmi mámorban dühöngő jobboldali sajtó ujjongva üdvözli a szociáldemo­kratáikkal szemben elkövetett tör­vén­ytiprásokat. A „Börsenzeitung" szerint a kommunisták és a szo­ciáldemokraták magukra vessenek, ha m­ost bekövetkezik a nagy le­számolás. A kommunisták termé­szetese­n nem ijednek meg az első ökölcsapásra és alapos előkészüle­teiket egyelőre aligha döntik ha­lomra. A „Vossische Zeitung" azt írja, kívánatos lenne, hogy a szociál­demokrata pártot ne hoznák kap­csolatba a birodalmi gyűlés palo­tája ellen elkövetett bűnös me­rénylettel. Ez a merénylet az egész német nép ellen irányult. A német nép, amelyet a világgazdasági vál­ság úgy fölkavart, mint egyetlen más államot sem­ a­ most már egy éve tartó állandó választási harc­ban olyan rendet és fegyelmet ta­núsított, hogy a világ sem tudta megtagadni tőle elismerését. Ez a nép nem érdemelte meg ezt a gyalázatos merényletet. Rosszab­bat a német nép leg­elvakult­abb ellensége sem tehetett volna. (Páris, február 28.) Az Emberi Jogok Ligájának francia csoportja fölhívást intéz minden demokrati­kus országhoz, hassanak oda, hogy kormányaik a rendelkezésükre álló módokon igyekezzenek elhárítani a faszizmust, az Európát fenyegető veszedelmet. A németországi hely­zet — mondja a fölhívás — óráról­órára komolyabbá válik. A dikta­túra van uralmon, amely Hitler csoportjait egyesíti a nagyiparo­sokkal, a nagybirtokosokkal és a volt hadsereggel. A sajtót elnémí­tották. Elismert államférfiakat, mint Brüninget és Stegerwaldot sértegetnek és tettleg bántalmaz­nak. A rendőrséget arra kényszerí­tik, hogy gyilkosokat támogasson és nemzeti szocialistáikat, acélsisa­kosokat vegyenek maguk közé. Az összeütközések és gyilkosságok száma napról-napra növekszik. Ez az a borzalmas látvány, amelyet ma a birodalom nyújt. A népjogok teljes elstiprása „alkoth­iányos" ala­pon (Berlin, február 28.) Kedden este kihirdették és azonnali hatállyal életbe lépett a Kormány legújabb szükségrend­elet­e. A szükségrende­letet az alkotmány II. szakasza alapján bocsátották ki és a követ­kező hat szakaszból áll: 1. Az alkotmánynak a személyes sza­badságra, a szólásszabadságra, az egye­sülési és­ sajtójogra, továbbá a posta, telefon és táviró használatára, a levél­titok szentségére és a házkutatások el­rendelésére vonatkozó szakaszait hatá­lyon kívül helyezik. 2. A szükségrendelet határozmányai érvénybe lépnek az egyes országokban is, még abban az esetben is, ha egyes kormányok azok életbeléptetése ellen a legfelsőbb törvényszékhez fordulnak. Ebben az esetben a szükségrendelet életbeléptetése átmenetinek tekintendő. 3. Az egyes országok kormányai és hatóságai hatáskörük keretében tartoz­nak végrehajtani az új szükségrendelet­ben foglalt intézkedéseket. 4. Az egyes országok kormányai és hatóságai tartoznak a 2. szakaszban foglalt intézkedések ellen vétőket bíró­ság elé állítani, amely legalább egyhavi börtönnel és 150—15.000 márka pénzbün­tetéssel sújtja őket. Az első szakasz el­len vétők legalább hathavi fegyházbün­tetéssel, enyhítő körülmények fönforgá­sa esetén börtönbüntetéssel sújtandók. Helye van a vagyonelkobzásnak is. Aki közveszélyes bűncselekményt követ el, legalább háromévi fegyházbüntetés­sel sújtandó. 5. Halálbüntetéssel sújtandó, aki haza­árulást követ el, vagy mérgezést, gyúj­togatást, robbantást, árvízveszedelmet, vasúti szabotázst követ el. A halálbün­tetést életfogytiglani vagy 15 évi fegy­házbüntetésre csakis különleges enyhítő körülmények fönforgása esetén lehet át­változtatni. Halállal büntetendő, aki a birodalom elnöke, vagy a kormány ellen, vagy pe­dig a kormány által kinevezett kor­mánybiztosok ellen merényletet követ el, vagy merénylet elkövetésére bujtó­kat. A fegyveres hatalom ellen fegyver­­rel támadókat szintén ennek a szakasz­nak az alapján ítélik el. (Berlin, február 28.) A birodalmi kormány minisztertanácsot tartott és elhatározta, hogy nem hirdeti ki a kivételes ka­­tonai állapotot. De a kormány ragaszkodik ahhoz a szükségrendelethez, amely na­gyon messzemenő intézkedéseket tesz a kommunisták ellen. (Folytatás az 1. oldalr­ól) NÉPSZAVA 1933 március 2. És amíg a híveket bebörtönzik... (Berlin, február 28.) Kedden dél­után a berlini rendőrség bezárta a­ kommunista párt­­ összes berlini helyiségeit. A Bülow-téren a Lieb­knecht Károly házra, a kommu­nisták székházára, kitűzték a ho­rogkeresztes zászlót. Este egy ro­hamosztag jelent meg az épület előtt. Az osztag vezetője beszédet tartott és kijelentette, hogy a ho­rogkeresztes zászlónak a Lieb­knecht házra való kitűzésével be­teljesül Horts-Wessel munkája. (Berlin, február 28.) A berlini szovjet nagykövetségen szerdán dél­előtt nagy ünnepi reggeli lesz. Lit­vinov külügyi népbiztos Genf­ből jövet Berlinbe érkezik és ebből az alkalomból a nagykövet­ség reggelit ad a tiszteletére. Az orosz bolsevizmus képvise­­lőjének a tiszteletére . Neurath birodalmi külügyminiszter és Bülow külügyi államtitkár is résztvesz a reggelin. Miskolc város­i pzofiDíjhatósági bizottsága egsfbanggoiag gfüvsieSi a gyütéstirtalmi­ rendelet visszavonását (Miskolc, február 28. — A Nép­szava tudósítójának jelentése.) Mis­kolc törvényhatóságában levő elv­társak részéről Reisinger Ferenc országgyűlési képviselő elvtárs in­dítványt nyújtott be, amelyben kérte, hogy a törvényhatósági bi­zottság írjon föl a kormányhoz és a feliratban kérje a gyűléstilalmi rendelet visszavonását. Indokolá­sában rámutat arra, hogy a tilalmi rendelet a legelemibb polgári jo­gától, a gyülekezési szabadságtól fosztja meg az ország népét, ho­­y a rendeletet végrehajtó rendőr­hatóságok odáig mennek, hogy a szakszervezetekben még szociálpo­litikáról sem lehet beszélni. A meg­győző érvek hatása alatt, a törvényhatósági közgyűlés egyhangúlag elfogadta az in­dítványt és fölírt a kormány­hoz a gyűléstilalmi rendelet visszavonása érdekében. A polgármesteri jelentéshez Rónai Sándor elvtárs szólt hozzá és rámu­tatott arra, hogy a munkanélküliség csökkentése érdekében a város ve­zetősége részéről semmi intézkedés nem történt. Javasolta, hogy a tör­vényhatósági bizottság a város képviselőit és felsőházi tagjait küldje a kormányhoz küldöttségi­leg, hogy a beruházásra szánt 15 millió pengőből Miskolcnak már korábban ter­vezett állami közmunkák végre­hajtására szükséges összeget utalja ki. A törvényhatóság ilyen értelemben határozott. Dr. Csík­­József javasolta, hogy a diósgyőri vasgyárnál történt tisztviselői elbocsátások megszünte­tése érdekében írjanak föl a kor­mányhoz. Ezzel kapcsolatosan Rei­singer elvtárs rámutatott arra, hogy a diósgyőri vasgyárnál eszten­dőkön keresztül több mint 1000 mun­kást bocsátottak el, a tisztviselői létszámot pedig egyetlenegyszer sem apasztották. Ennek következté­ben ma az a helyzet, hogy két­három munkásra jut egy tisztviselő, miért is a gyár nem tud rentábilis vállalkozás lenni és így tehát a gyár föntartása érdekében nem le­het kifogásolni, bármennyire fáj­dalmas is, hogy tisztviselőket bo­csátottak el. A törvényhatósági bizottság Rei­siger elvtárs indokolását tette ma­gáévá, azzal, hogy a diósgyőri vasgyár föntartását a kormánynál szorgalmazza, mert az igen fontos érdeke úgy Miskolcnak, mint az egész vár­megyének. • ••Ki­ sz­áltak között nem szabad erőszakos eszközöket alkalmazni (Genf, február 28.) A leszerelési értekezlet politikai bizottságának egyik albizottsága kidolgozta az új háborúellenes európai egyez­ménytervezetet. A tervezet a­ locar­nói hatalmak kezdeményezésére ké­szült és kimondja, hogy az európai kormányok attól az óhajtástól ve­zérelve, hogy a leszerelés ügyét elősegítsék és Európa népei között megerősítsék a kölcsönös bizalom szellemét, kinyilatkoztatják azt az elhatározásukat, hogy semmi kö­rülmények között sem folyamodnak egymás között az erőszakhoz, mint a nemzeti politika eszközéhez. Ez a nyilatkozat messze túknegy a Kell­ogg-paktum határozatain, amely csak a háborút tiltotta meg. Az új paktum ellenében minde­n európai államot arra kötelez, hogy semm­i körülmények között se al­kalmazzon erőszakos eszközöket. Az erőszak alkalmazásának a meg­tiltása természetesen nem vonat­kozik a­ bel­politikára, sem azokra a megtámadott államokra, amelyek védelmi háborút folytatnak. Olvasd a Népszavát és­­ szerezz új előfizetőket! át és ír 'heti !

Next