Népszava, 1933. május (61. évfolyam, 99–122. sz.)

1933-05-03 / 99. szám

UK!, évfolyam 99. szám. AZ EUOFIZElfiS k&M Negyede»» 8 pengi — kfllRSldre 12"— peng» Egy hőm . 2 pengő — külföldre 4-50 pengi Ausztriában egy hóra 2-50 pengi SZERKESZTŐSÉG: Vffl, CONTI-OTCA L SZ. Telefonszám - SO-3-50 és 30-3-31 Jv ! ILaIKa Budapest 1933 május 3. szerda 8 fillér MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám­ára 8, vasárnap IS fillér. Ausztriában lé,vas. 24 crescben. Franciaországban 180 tr., Csehszlovákiában hétköznap 5 lk, vas. 1­50 Sk. Romániában hétköznap 4 lei, vasárnap 8 lei. KIADÓHIVATAl. Vm, CONTI-UTCA­­­SZ. Telefonszám ....... 30-3-30, 30-3-31, 30-3-31 A szocialista hűsé szolidaritás és a ünnepe volt az r­s­tályharcos vegység s elseje ma Mindenütt hatalmas tömegek vonultak fel a szociáldemokrata májusi ünne­pélyekre.­­ Budapest, a főváros környéke és a vidék dolgozó tömegei lelkesen tüntettek a szociáldemokrácia mellett Az egész világ dolgozó népe megünnepelte a nemzet­közi szocialista szolidaritás ünnepnapját Vo­lta­k már a magyar májusok sorában ragyogóbb, szikrázóbb szépségű, diadalmasabb erejű má­jusi ünnepek, amikor miénk volt az utca, amikor ezen a napon egyetlen kalapácsütés nem hang­zott el, amikor százezres tömegek vonultak a káprázatos májusi napfény alatt és dalaik betöltötték az egész várost és a jövő felhőt­lenül sugárzott rájuk. Voltak ilyen hatalmas erejű májusaink, de eddig talán egyetlen május el­seje sem mutatta meg olyan döntő bizonyossággal a magyar prole­tariátus eljegyzettségét a szocia­lizmussal, mint ez a mostani. Mert soha súlyosabb időkben nem ün­nepelte még meg Magyarország dolgozó népe a nemzetközi szoli­daritás ünnepnapját, mint az idén. Az osztályharc nemzetközi frontján eddig példátlan erőfeszí­téssel folyik a küzdelem és a nyo­morúságtól meggyöngült tömegek defenzívába szorulnak. A német birodalomban, a szocializmus klasszikus földjén a hitleri bar­bárság kíméletlen erőszakkal ti­porta le a szociáldemokrata mun­kásmozgalmat, szinte egyik nap­ról a másikra semmisítette meg a weimari alkotmányt, a demokrá­ciát, a szabadságot és a jogegyen­lőséget. El nem tagadható, hogy a né­met munkásmozgalomnak ez a drámája mélységesen megrendí­tette minden ország dolgozó tö­megeit és­­ május elseje túlságo­san közel esett ehhez a tragédiá­hoz. A polgári sajtó alaposan ki is használta ezt a közelséget és a nemzetközi szolidaritás megsem­misüléséről, a májusi gondolat haláláról, a marxizmus csődjéről harangozott. Valóságos pergőtüzet ontott a nemzetközi szolidaritás ünnepnapjára. A­ célzat világos volt: ki akarta használni a német események következtében kelet­kező lelki megrendülést a mun­kástömegsfere kiábrándítására. Ásat sze akarta törni a tömegek hitét, meg akarta rendíteni­ a munkás­ság önbizalmát és meggyőződését, el akarta érni azt, amire a kapi­talista sajtó fél évszázad óta hiába törekszik,­­el -, akarta homá­lyosítani május elsejének sugárzó fényét. És mégis: ezekben a tragikus időkben, amikor szinte az egész világ összefog a feltörekvő mun­kásosztály ellen és amikor a gaz­dasági kényszerűségek roppant ereje alatt nyög a proletariátus, a magyar munkásság ragyogó ön­tudattal, legendás hűséggel és dacos elszántsággal emelte ma­gasra a májusi gondolat vörös lobogóját. Nagy próba volt ez és a próba sikerült. Külsőségeiben volt a magyar munkásságnak nagyobb, szebb, zengőbb májusi ünnepe, de mély­ségben, bensőségben, acélos ö­n­tudatban alig volt májusi ünnepe a magyar munkásságnak, amely az idei május elsejével fölveh­etné a versenyt, mert soha ilyen meg­próbáltatásban nem volt része még a magyar munkásosztálynak sem, ilyen rettentő szenvedések alatt még sohasem nyögött és soha még annyi oldalról ki nem kezdték a magyar szocialista munkásmozgalmat, mint ma. Valóban, csak a belső erő volt az, amely ennek a májusi ünne­pünknek lendületet adott, a belső erő volt az,­ amely tömegeinket megmozgatta. Nem segített ebben semmi külső tényező, mert sajnos, az utóbbi hónapokban sem a nem­zetközi munkásmozgalomban nem alakultak kedvezően a munkás­osztály hadállásai, sem idehaza nem enyhült a nyomás. A gyűlés­tilalom szinte acélfalként választ el bennünket a nagy tömegektől, a munkanélküliség nemhogy csök­kent volna, hanem növekedett, gazdasági harcok erőt növelő, fel­frissítő, a tömegek harci kedvét fokozó hatásai sem érvényesülhet­nek, mert hiszen a rettenetes gaz­dasági válság a munkásosztályt a gazdasági harcok területén is defenzívába szorítja. Igen, május elseje ünnep volt, ünnep lehetett, seregszemle volt, seregszemle lehetett. Büszkén je­lenthetjük, hogy az ünnep és a seregszemle sikerült. Magyarország szervezett mun­kássága nem lett hűtlen a szociál­demokráciához, nem lett hűtlen a májusi gondolathoz, hatalmas hit­teljes tömegekben vonult fel az ünnepi gyűlésekre, lelkesedéssel tett hitet a szociáldemokrácia mellett és bizonyságot tett arról, hogy szocialista meggyőződése, a jöv­­vőbe vetett hite, öntudatos el­szántsága erősebb, mint minden ellene irányuló támadás. Tízezre­k vonultak föl az ország­ban és a magyar munkásságnak ezt a hatalmas megmozdulását hiába akarják meg nem történtté tenni a polgári újságok, a ma­gyar munkásmozgalom történetei­ből ezt a napot kitörölni nem le­het és ebben a május elsejei de­monstrációban benne rejlik a magyar munkásmozgalom dicső­séges fölemelkedésének, ragyogó győzelmeinek záloga. A magyar szervezeti munkás­ság új erőt nyert ebből a május elsejéből és ha beteljesíti azt, amit ígért mindenütt a májusi gyűléseken, hogy nekilát szerve­­zeteinek és sajtójának megerősí­téséhez, sorai megtisztításához és elvégzi a szocialista agitáció áldo­zatos, de annyira nélkülözhetetlen munkáját és hogy megteszi, ebben nincs okunk kételkedni, akkor ez a május elseje kiindulása lesz a magyar munkásmozgalom nagy­szerű reneszánszának, győzelmes megerősítésének... Budapest munkásságának tömeges felvonulása a májusi ünnepi gyűlésekre Budapesten hat különböző helyen gyűltek össze a szervezett munká­sok a május elsejei ünnepi gyű­lésekre. Már a koradélelőtti órák­ban tömegesen vonultak fel elvtár­saink a lakhelyükhöz legközelebb eső gyűlésre. Az idő kedvezett, Nap­fényes május elseje volt. A szer­vezett munkásság fegyelmezetten hajtotta végre a párt és a Szak­szervezeti Tanács határozatát és azokban az üzemekben is, ahol nem volt lehetséges a teljes munkaszü­net, demonstratív munkabeszünte­téssel adta tanújelét a munkásság a májusi gondolathoz való törhetet­len ragaszkodásának. A gyűléseken mindenütt nagy tömegek vettek részt és nyoma sem volt sehol a­ reménytvesztettségnek, lelkesen tüntettek mindenütt a szo­ciáldemokrácia mellett és a lelke­sedő tömegek hangja, elnyomta az itt-ott befurakodó bolsevisták rend­bontó és ünneprontó kísérletezéseit s az ünnepti ggyűlések mindenütt a szociáldemokrata munkástömegek törhetetlen egységét demonstrálták. A Vasmunkás Otthon dísztermében lelkes tömeg várta az ünnepély kezdetét. Már 10 órakor zsúfolásig megtelt, a hatalmas helyiség és a karzatokon sem volt már hely a később érkezők számára. A tüntetés hangjai elnémultak és ezer meg ezer szemben tajtvadott fel az öröm / o -ra

Next