Népszava, 1933. május (61. évfolyam, 99–122. sz.)

1933-05-03 / 99. szám

60 éven túl is Élhetsz még sok évet, Csak [^lil^BISLID vízzel Rendezd emésztésed! tüze, amikor a Vasmunkások Dal­kara rázendített az ismert proletár­énekre: „Itt van újre május elseje". Azután a „Munka dalá"-t énekelte el a dalalda. Az ünnepély szónoka Peyer Ká­roly elvtárs volt, aki hatalmas, he­lyenként megrázó erejű beszédben méltatta május elseje jelentőségét és a munkásság nemzetközi küzdel­mét a reakcióval. Az óriási tömeg lelkes szeretettel hallgatta Peyer elvtárs szavait és csak néhány föl­bérelt ember próbált zavart­­t kel­teni éretlen közbeszólásaival. Kísér­letük azonban a hallgatóság fegyel­mezett egységén hajótörést szenve­dett. — 1889-ben mondta ki a párizsi szocialista kongresszus, hogy a munkásság május elsejét választja ünnepnapjának — kezdte beszédét Peyer elvtárs —, hogy az egész világon tüntessen a munkásosztály követelései mellett. Azóta a világ nagy átalakuláson ment keresztül. A technika rohamos fejlődése ré­vén a termelt áruk mennyisége óriási módon megnövekedett, a tö­megek vásárló­képessége ezzel szem­ben állandóan csökkent és egészen a minimumra zsugorodott. A pia­cokért f­olyó harc létrehozta az imperialista politikát és az ebből származó őrült fegyverkezés veze­tett a világháborúhoz, amely tíz­millió ember életébe került és tönkretette a győző és legyőzött államokat egyaránt. Több mint­­10 millió embert fe­nyeget az éhhalál és az egész világon a pusztító nyo­raor a legjobb melegágya a jobb­ és baloldali demagógiának. "A kapitalizmus a bukástól való rettegésében a proletárok sorai kö­zött toboroz harcosokat, hogy meg­akassza a szocializmus győzelmes előny­omulását. A lumpenproleta­riátusra, a társadalom eme rotha­dási termékére építi fel harmadik birodalmát Hitler és a hitehagyott, elv nélküli tömegeket sorakoztatja a szocializmus ellen Moszkva is. A német proletárság kettészakí­tása a legnagyobb bűne Moszk­vának (Hosszantartó, általános helyeslés), mert csak így juthatott diadalra Németországban a kapitalizmus utolsó mentőkísérlete, a fasizmus. Moszkva parancsára rontották le a bolsevisták azoknak a váraknak a falait, amelyeket a munkásosztály olyan sok fáradsággal felépített és hogy milyen barátja Moszkva a proletárságnak, azt láthatjuk abból a tényből is, hogy amikor Német­országban gyilkolják a munkáso­kat, Litvinov népbiztos fényes es­télyen ünnepli a munkás gyilkos, reakciós német kormányt. (Élénk pfuj­kiáltások, hosszantartó zaj.) — Csak a szociáldemokrácia egy­séges, elítél minden diktatúrát, mert tudja, hogy diktatúrára csak annak van szüksége, aki a nép ellen akar kormányozni. Hitlerék csak az uralomrajutásig legénykedtek és fenyegetődztek, most már meglapulnak, alázatos­kodnak és hétrét görnyednek az amerikai banktőke előtt. A reakció pillanatnyi fölülkere­kedése nem ingathatja meg a szocializmus győzelmébe vetett hitünket. A marxizmus igazsá­gai sohasem voltak olyan ele­venek, mint napjainkban. (Hosz­sza­ntartó éljenzés.) Mit ad majd a fasiszta reakció a félrevezetett tömegeknek, amikor azok kiábrándulnak a nacionalista jelszavaikból és látjá­k, hogy a meg­segített kapitalizmus még kenyér­rel sem láthatja el őket? A szocializmus fája a kijózano­dás napjaiban újra kihajt majd és erősebb lesz, mint valaha! {Lelkes taps.) — Nálunk is vannaik, ajká­k a hit­leráj mellett szeretnének pecsenyét sütni maguknak, de szerencséire nálunk már mindenki tudja, hogy az antiszemitizmusból nem lakhat­nak jól a tömegek. Dolgozzunk fáradhatatlanul a demagógia ellen és tartsunk ki a szocializmus igaz­ságai mellett, amint német elvtár­saink teszik, akik a hitlerizmus bu­kása után ismét magasra emelik majd zászlóikat. De a bolsevista zászlókat nehéz lesz összegyűjteni, mert azok nagy részét a Hitler­zenekarok hangjai mellett éget­ték el.­­ Az egységfrontot magának a proletárságnak kell megalkotnia a nemzetközi fasiszta pestis ellen, de nem moszkvai parancsra, ha­nem a szociáldemokrácia ma­gasztos eszméje alapján. (Hosz­szantartó taps.) A magyar munkásság is tizen­négy év óta szenved a reakció nyo­mása alatt, de hősiesen harcol jo­gaiért. Ne is veszítsük el hitünket egy pillanatra sem! Merítsünk új erőt a szocializmus igazságaiból. Tartsunk ki szervezeteink mel­lett, erősítsük a Népszavát, so­rakoztassuk a szocializmus zász­laja alá a proletármilliókat, hogy egy új, boldogabb május elsejét vívhassunk ki magunk­nak és felépíthessü­k a szocializ­­mus világát! A szűnni nem akaró tapssal fo­gadott beszéd után a dalárda a „Föl, szocialisták!" kezdetű mun­kásindulót énekelte, amelynek hangjainál a hatalmas tömeg las­san oszladozni kezdett. Az építőmunkások szék­házában megtartott gyűlésen...óriási tömeg jelent meg. A zsúfolt helyiségből százan és százan­­ kiszorultak és az abba torkolló teremben helyezked­tek el. Száll Mihály elvtárs meg­nyitó beszéde után­­Weltner Jakab elvtárs méltatta a májusi ünnep jelentőségét. Nagyon sokan vannak most — mondotta —, akik csüggedten és leverten szemlélik az eseményeket. A kapitalizmus mindenütt a vilá­gon rohamra indult a munkás­osztály ellen és az erőszak eszkö­zeivel, a diktatúrával akarja el­nyomni azokat a munkásokat, akik helyesebb és észszerűbb termelő módot követelnek. A szuronyok ereje azonban nem tudja leküzdeni a gazdasági vál­ságot. Amit a mi nagy tanítómestereink hirdettek, az betűről-betűre betelje­sedett. A kapitalista világ válsága egyre élesebb formákat ölt és min­den nemzetközi konferencia elle­nére rohamos arányban kiszélese­dik. Ezen a területen a mai zeild bölcsei nem tudnak semmiféle ered­ményt sem felmutatni és a tehetet­lenségük elleplezésére mozgósítják különböző jelszavak alatt azokat a tömegeket, akiket éppen az ő esztelen rendszerük kergetett a nyo­morúságba. Ezért kell fölényes nyugalommal hirdetnünk, hogy nincs ok a csüggedésre, csak a konjunktúra-szocialisták távoz­nak el a párttól, amikor baj van, de azok, akiket az öntuda­tos meggyőződésük és a tudo­mányos fölkészültségük hozott a sorainkba, azok éppen ezek­ben az időkben dolgoznak sok­kal nagyobb lelkesedéssel, mert nagyon jól tudják, hogy igazságaink ereje győzelemre segít bennünket. Hiába akarják meg­csúfolni a májusi és úr nemzetközi­ség nagy gondolatát. Amint a le­nézett és megvetett munkás lépés­ről-lépésre kiküzdötte jogait és a társadalom legfontosabb tényezője lett, úgy a mostani nagy átalakulás kü­szöbén is tudnunk kell, hogy csak a szocializmus válthatja meg az emberiséget a nyomortól és a szenvedéstől. Az A budapesti nagyszabású májusi ünnepi gyűléseket mint koszorú fogta körül a budapestkörnyéki munkásság lelkes májusi tüntetése. Budafok, Csepel, Pesterzsébet, Új­pest, Kispest munkássága igazán lelkesen­ készült­ föl május elsejének megünneplésére és mindenütt igen nagy tömegek jelentek meg az ün­nepi gyűléseken, öregek és fiata­lok, férfiak és asszonyok ezrei so­rakoztak föl a májusi seregszemlén. Szocialista fegyelemmel és öntuda­tos hűséggel tüntettek a szocializ­mus igazságai mellett. Budafokon a Schmidt-féle vendéglőben tartot­tak jól sikerült májusi ünnepélyt elvtársaink. A Budafoki Munkás­dalkar éneke és Klie Antal elvtárs szavalata után Pollacsek Gyula elvtárs üdvözölte a megjelenteket, majd Bechtler Péter elvtárs mél­tatta május elsejének jelentőségét. A munkásmozgalom legnagyobb el­lensége ma a nemzetközi fasizmus — mondta többek között. — Meggyő­ződésünk, hogy ebből a küzdelem­ből cak a szocializmus kerülhet ki győztesen. A tetszéssel fogadott be­széd után Klie elvtárs szavalatával és a dalárda énekével ért véget az ünnepély. Csepelen A csepeli munkásság tömegei már a koradélelőtti órákban ellep­ték a Munkásotthon tágas udvarát. Lelkes elvtársaink a májusi emlék­lapot, a „Nők Napja" emléklapot árusították és a Népszaváért agi­táltak. Délelőtt 11 órakor mindenki bevonult a­­­agy színházterembe, amely zsúfolásig megtelt hallgató­sággal. A terem karzatán a fiata­lok szorongtak. A nagy színpadon a csepeli dalárda rázendített az „Itt van újra május elseje" kez­detű dalra, azután a zenekar kísé­rete mellett énekelte el a „Föl, szo­cialisták!" kezdetű indulót. Hegyi Imre elvtárs elnöki megnyitója után Pajor Rudolf elvtárs mondott ünnepi beszédet, amelyet sűrűn szakított félbe az elvtársaik lelkes tetszésnyilvánítása. A beszéd befe­jezése után a dalárda zenekari kí­sérettel elénekelte a „Ne csü­ggesz­szen" kezdetű munkásindulót és a nagysikerű ünnepély ezzel befeje­ződött. Kispesten a régi hittel és lelkesedéssel ünne­pelték meg a munkások május el­sejét. A Munkásotthon udvaráb­ már kora reggel gyülekezni kezd­tek a munkások és Pestszentlőrincről is százával jötte­k át az elvtársak. Az ünnepélyein a kispesti­ munkás-­ dalkar énekelt szocialista dalokat. Az ünnepélyt Barrey Gyula elvtárs nyitotta meg. Május elseje jelentő­ségét pedig Propper Sándor elvtárs ismertette. A figyelemmel hallga­­­ tot beszédet gyakran szakították félbe a jelenlevők tetszésnyilvání­tásai. Propper elvtárs a régi har­cok és célkitűzések érintése utáni rámutatott arra, hogy ma, a kapitalizmus utolsó sza­­kaszában az osztályharcnak is új fejezete következett el a munkásság számára. Az ellenfél minden erejét beleviszi ebbe a küz­delembe és azé­rt a munkásságnak, is teljes erővel és egységgel kell fölvonulnia. A munkásosztály har­cának kimenetele nem lehet kétsé­ges, de a küzdelem tartama és a győzelem ára változó lehet asze­rint, amint a munkásság öntudato­san tör céljai felé és elősegíti a történelmi erők munkáját, vagy nemtörődömségével és közönyössé­gével hátráltatja a fejlődés mene­tét. Az impozáns ünnepély Barrey elvtárs lelkesítő szavaival ért véget. Pesterzsébeten a Munkásotthon hatalmas színház­termében gyűlt össze az öntudatos munkásság, hogy megünnepelje a nemzetközi szolidaritás ünnepét, május elsejét. A terem szorongásig megtelt az ünneplőkkel, akiket Szuppinger József elvtárs köszön­tött. Az ünnepi beszédet Szakasits Árpád elvtárs mondotta. Azzal kezdte beszédét, hogy május elseje mindig kifejezi a munkásosztály, aktivitásának erejét, de ez az akti­vitás függ a mindenkori gazdasági és politikai helyzettől. Az aktivitás azonban nem mindig fejezi ki a küzdő tömegek öntudatának és szo­cialista meggyőződésének mélysé­gét és erejét. A szocializmust két erő építi. Az egyik erő a gazdasági fej­lődésben rejlik, a másik a tö­megek osztálytudatában. A gazdasági fejlődés most katasz­trófába jutott. Megálltak a gépek és megállt a munka. Rettenetes nyomor önti el a világot és ebben a roppant özönvízben nagy meg­próbáltatás elé kerültek a tömegek. A szocialista osztályöntudat próbá­ját állják. Nem mindenütt siker» ünnepi gyűlés ezután lelkes hangu­latban véget ért és a tömeg mun­­k­ás dal­ok éneklésével távozott. Az óbudai munkások a Somogyi Béla­­ Munkásotthonban ünnepelték meg az idei Májust. A nagyterem megtelt ünneplő mun­kásokkal és nagyszámban jelentek meg az ünnepségen a kerületben lakó munkásasszonyok is. A megjelenteket Blaskó Artúr elvtárs, fővárosi bizottsági tag üd­vözölte bensőséges szavakkal. Az ünnepi szónok Büchler József elv­társ, országgyűlési képviselő volt, aki összehasonlította a szabad Májusokat a mostani keresztre­feszített májussal. Azért üldözik a májusi gondolatot, mert látják, hogy a Május ma már nem csak világfakadást jelent, hanem a szocialista gondolat győzelmét is. A megdöbbent kapitalizmus föl­vonultatja hadseregeit a fasizmus képében a szocializmus ellen. Nem vitás, hogy ez az osztályharc a szocializmus győzelmével végződik. Föl kell azonban készülnünk­­ a három. Meg kell erősítenünk intéz­ményeinket, szervezeteinket és saj­tónkat. Ez a Május a befelé tanító Május. Megtanít bennünket eleven­nél­ A főváros környékének munkássága lelkesen tüntetett a májusi eszmények mellett I f­. * NÉPSZAVA 1933 május 3. dákkal arra, hogy mit jelent a testvérharc és a széthúzás. Számoljon mindenki lelkiismereté­vel: megtett-e mindent a szocialista munkásmozgalom előbbrevitele ér­dekében? Nagy utat kell még meg­tennünk. Vonjuk le mindannyian a történtekből a tanulságokat és ké­szüljünk föl a harcra és a győze­lemre ! Blaskó Artúr elvtárs lelkes záró­szavai után a gyűlésen résztvevők együttesen elénekelték a „Föl, szo­cialisták" kezdetű fiak­ és az ünnep­ség emelkedett hangulatban ért véget. A könyvkötők székházában a VI. és VI. kerület belső részé­nek lakói jöttek össze a májusi ün­nepségre. A díszterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A Könyv­kötők Dalkara szocialista dalokat énekelt. Az ünnepi beszédet Bu­chinger elvtárs mondta, aki vissza­pillantást vetett a munkásharcok négy évtizedes eseményeire és rá­mutatott azokra az új feladatokra, amelyek nemcsak a magyar, ha­nem az egész világ munkásaira várnak. Azután lelkes szavakkal a munkásegység biztosítására és a­ nemzetközi fasiszta reakció elleni bátor küzdelemre buzdította a megjelenteket. A hatalmas tömeg lelkes helyeslése mellett jelentette ki, hogy a legfontosabb feladat­ a pártintézmények, a szervezetek és a pártsajtó megerősítése.

Next