Népszava, 1933. augusztus (61. évfolyam, 173–198. sz.)

1933-08-01 / 173. szám

11KI. évfolyam 173. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 6 pengő — küllőldre 12­— pengő Egy hóra : 2 pengő — küllőldre 4-50 pengő Ausztriában egy hóra ....... 2­50 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UCCA 4. SZ. Telefonszám ...... 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Budapest, 1933 augusztus 1. Kedd 8 miér Egyes szám ára 8, vasárnap 16 fillér. ^Ausztriában MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁM^7^wX c^Arti^^ft^^i^yMj­M KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP •Kr­­~n/ \ Romániában hétköznap 4 lei, vasárnap 8 lei. é­s 10 • 1 •! |IM |' rtt9-V KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI UCCA 4. SZ. KRONI­A Telefonszám ...... 30-3-30, 30-3-31, 30-3-32 A római út után Gömbös miniszterelnök a Buda­pest felé robogó vonaton nyilat­kozott az újságíróknak Mussoli­nival folytatott tárgyalásairól és azokról a kül- és belpolitikai impresszióiról, amelyeket a mi­niszterelnök Rómából magával hozott. Kétségtelen, h­ogy az or­szág közvéleménye nagy érdeklő­déssel várta ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot. Hiszen a parla­ment ülései október végéig szüne­telnek, ennek folytán a képviselő­ház külügyi bizottsága sem ülhet össze, az újságokban való nyilat­kozás tehát most az egyetlen módja, lehetősége annak, hogy a miniszterelnök római útjának eredményeiről, és ott folytatott tanácskozásainak lényegéről tájé­koztassa az ország népét. Amikor Gömbös Rómába eluta­zott, mi úgy gondoltuk, hogy ennek a római útnak lényege abban keresendő, hogy a négy­hatalmi paktum Európában új helyzetet teremtett, járhat­ósábá tette a dunai államok gazdasági, sőt talán politikai pacifikálásá­nak útját is és a miniszterelnök ennek az új helyzetnek és az annak folytán kínálkozó új kül­politikai lehetőségeknek megvita­tása érdekében utazott Rómába. Ezzel kapcsolatosan mi már Göm­bös elutazásakor leszögeztük azt a fölfogásunkat, hogy azok az új lehetőségek, amelyeket esetleg a négyhatalmi paktum nyit meg a dunai államok gazdasági együtt­működése, Magyarország és szom­szédjai között egy kedvezőbb at­moszféra kialakulása számára, semmiképpen sem realizálhatók Párizs megkerülésével. És ha a kormány változatlanul azt is vallja­, hogy az olasz barátság a magyar külpolitika alappillére, mégis minden lehető alkalmat föl kell használnia annak bizonyítá­sára, hogy mindenben számot vet a francia diplomáciának a közép­európai kérdésekben különösen döntő befolyásával. Hiszen ha minden út Budapestről Rómába vezet is, Párizs Rómán át is meg­közelíthető, különösen amióta a négyes paktum Párizst és Rómát kétségtelenül közelebb hozta egy­máshoz. És mégis: éppen erre nem talá­lunk egy szónyi utalást sem a miniszterelnök nyilatkozatában. Ez az, amit elsősorban hiányol­nunk kell, különösképpen azért, mert a miniszterelnöknek erről a római tárgyalásairól szóló nyi­latkozatában éppenséggel nem csak Rómáról, sőt nem csak Bécs­ről, hanem , hogy a kormány külpolitikai vonalvezetésének tel­jes képét kapjuk — Berlinről is szó esik. Szó esik pedig azzal, hogy ,,e fővárosok felé nem csak gazdasági vonalaink vezetnek, hanem a politikai barátságok szá­lai is". Márpedig ha való tény is, hogy Párizs ma már — ha kerü­lővel is, de — Rómán át is meg­közelíthető, az kétségtelen, hogy a Berlin felé való baráti orientá­lódás hangoztatása ma nagyobb elkanyarodást jelent Párizstól, mint bármikor az utóbbi eszten­dőkben. Maga a miniszterelnök is megállapítja, hogy „a négyes pak­tum máris olyan légkört terem­tett, amelyben az aktuális politi­kai és gazdasági kérdések reális megoldása látszik lehetségesnek". És éppen ezért meggyőződésünk az, hogy olyan kis országnak, amely e reális megoldások lehető­ségeit a maga számára reális mó­don gyümölcsöztetni kívánja, föl­tétlenül észre és figyelembe kell vennie azt az egyöntetű elzárkó­zást, amely a német horogkeresz­tes uralommal szemben európa­szerte, de Európán túl is megnyi­latkozik. A reálpolitika — min­den szimpátiákon túl — az Álló­sággal való számotvetést jelenti és váljon ki vonhatná kétségbe, hogy a mai Berlin csak a diplo­máciai bonyodalmak, afférok és tiltakozások, míg a mai Párizs a diplomáciai sikerek és befolyások középpontja? Amikor ezt rideg tárgyilagos­sággal megáilispítjuk, „nem néz­zük a külpolitikát olyan belpoli­tikai szemüvegen át, amelyet a pártpolitika elhomályosít" — ami­től Gömbös óva inti azokat, akik a külpolitika problémáihoz hozzá­szólnak. De éppen ettől való tar­tózkodásunk és az a szigorú határ­vonal, amelyet a miniszterelnök hozott meg nyilatkozatában a kül­politika problémái és a belpolitika kérdései között, teszi számunkra rejtélyesen érthetetlenné, hogy a magyar miniszterelnök nemcsak kül-, de belpolitikai impressziókat is hozott haza magával római útipoggyászában. Azt mondotta ugyanis Gömbös már itthon, az őt üdvözlő egységespárti elnök sza­vaira reflektálva, hogy „ő — a ma­gyar kormányelnök — Rómában azt a benyomást szerezte, hogy nemcsak külpolitikai elgondolásai helyesek, hanem a belpolitikaiak is, amiket a nemzeti egység je­gyében indított el". Nem tudjuk, nem értjük, m­it akar ez jelenteni. Hát lehetséges, elképzelhető volna az, hogy a magyar miniszter­elnök a külföldön keresse, kutassa a próbáját annak, hogy a belpoli­tikában helyes úton jár-e? Hát mérvadó vagy utat mutató lehet-e bármilyen vonatkozásban Róma arra vonatkozóan, hogy ez az ország hogyan rendezze a maga belpolitikai problémáit, hogy a szabadságnak az országává legyen-e, avagy egy pá­rtdiktatú­rás rendszernek szolgai lemásoló­jává? Azt mondja Gömbös minisz­terelnök egy olasz lapban közölt nyilatkozatában, hogy „a fasiszta rendszer Magyarországon értékte­len utánzat volna". De ha a mii­niszterelnök ezt hirdeti és vallja — és ha ezt a fölismerését a gya­korlatban is hasznosítani kívánja —, akkor milyen belpolitikai ta­pasztalatokat hozhatott haza ép­pen a fasizmus hazájából? Szerin­tünk a miniszterelnöknek ebből a fölismeréséből csak az a kon­zekvencia vonható le, hogy a ma­gyar belpolitikából ki kell végül küszöbölni mindazt, ami valóban „a fasizmus értéktelen utánzata". Gömbös nem egyszer hangoz­tatta, hogy ő a szabad kéz politi­kájának híve. Ez pedig valósággá váltva azt kell hogy jelentse, hogy a miniszterelnök külpolitikai útjai nem eredményezhetik a ma­gyar külpolitika egyoldalú meg­merevítését és még kevésbé azt, hogy a magyar miniszterelnököt a belpolitika vonalvezetésében a külpolitikai útjain szerzett im­pressziói irányítsák. Egy északi germán lesújtó kritikája Hitlerékről Möller svéd népjóléti miniszter az északgermán fajelméletről. — A birodalmi gyűlés már látszat szerint sem él.— Biztosítás a vízözön esetére?... . Az északi germán fajta megta­gadjai a közösséget a horogkeresz­tesekkel. Gustav Möller svéd nép­jóléti miniszter Landban tartott beszédében foglalkozott a német nemzeti szocialisták fajelméletével és a következőket állapította meg: — Amikor a nemzeti szocialista Németország az igazi északi ösz­tönre ape­llál, ezzel maga ítéli el mostani rendszerét. Itt, az északi országokban féltve őrizzük a régi északi népszabadságokat. Az északi fajta ál­lítólagos képviselői, akik­nek első cselekvésük abból áll, hogy a nép szabadságát lábbal ti­porják, nekünk nem, vérrokonaink. Ha azt tartják szükségesnek, hogy fajtiszta északi­ emberek kormá­nyozzák Németországot, akkor tő­lünk­­ kellene vinni ilyeneket, de olyan embert nem találnak nálunk, aki a népeket akarná letip­ni.­­ Az idők jellegzetes vonása, hogy Skandinávia népeit szo­ciáldemokraták kormányozzák, akik a nemzeti szocialisták szemé­ben a zsidók után a legrosszabb csapást jelentik. Az északi álla­mok népei azért ültették kormány­rúdhoz a szociáldemokratákat, hogy befejezzék a művet és ezekben az országokban biztosítsák a demokráciát és a népszabadsá­gokat. A birodalmi gyűlésnek semmi köze a törvényekhez (Berlin, július 31.) A miniszter­tanács elhatározta, hogy a törvé­­nyek kihirdetése a jövőben nem azzal a szöveggel kezdődik, hogy „a birodalmi kormány beterjesz­tette, a birodalmi gyűlés megsza­vazta és az elnök jóváhagyta", ha­nem egyszerűen így: „A birodalmi kormány a következő törvényt ha­tározta el és hirdeti ki." A jövő­ben minden külföldi szerződést is a birodalmi­, kormány ratifikál. A törvények­­ életbeléptetését is meg­gyorsították és a jövőben minden törvény már a kihirdetést követő napon életbelép. Biztosítás a vízözön esetére? A birodalmi kormány sietve cá­folta a minap azokat a híradá­sokat, amelyek szerint egy bajor repülőgépgyár 4 millió márka érté­kű ajándékkal méltatta Göring po­rosz miniszterelnök 50 milliós ren­deléseit. Most a „Magyarország" berlini­ tudósítása szerint kiderült, hogy a nemzeti szocialista párt vezető tag­­jai külföldi bankokban óriási ös­­­­szegeket helyeztek letétbe, hogy uralmuknak Németországban való összeomlása után külföldön gondtalanul megélhessenek. A párt kebelén belül bizottság alakult ezeknek a korrupt politiku­soknak a teljes leleplezésére. A bi­zottság feladata, hogy külföldön bizalmas nyomozást indítson annak a megállapítására, melyik vezető állásban levő nemzeti szocialistá­nak van bankbetétje, hol és meny­­nyi. Annyit máris megállapítottak, hogy különböző nemzeti­­szocialista politikusok Svájcban, Hollandiában és Franciaországban álneveken többmillió márkát helyeztek el. A korrupciós listán szerepel állítólag magának Hitlernek és Göringnek a neve is. Megint agyonlőttek egy támadó kommunistát (Berlin, július 31.) Iserlohnban vasárnap éjszaka kommunisták két rohamosztagost megtámadtak. A­ támadókat el akarták fogni, de

Next