Népszava, 1933. augusztus (61. évfolyam, 173–198. sz.)
1933-08-01 / 173. szám
11KI. évfolyam 173. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 6 pengő — küllőldre 12— pengő Egy hóra : 2 pengő — küllőldre 4-50 pengő Ausztriában egy hóra ....... 250 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UCCA 4. SZ. Telefonszám ...... 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Budapest, 1933 augusztus 1. Kedd 8 miér Egyes szám ára 8, vasárnap 16 fillér. ^Ausztriában MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁM^7^wX c^Arti^^ft^^i^yMjM KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP •Kr~n/ \ Romániában hétköznap 4 lei, vasárnap 8 lei. és 10 • 1 •! |IM |' rtt9-V KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI UCCA 4. SZ. KRONIA Telefonszám ...... 30-3-30, 30-3-31, 30-3-32 A római út után Gömbös miniszterelnök a Budapest felé robogó vonaton nyilatkozott az újságíróknak Mussolinival folytatott tárgyalásairól és azokról a kül- és belpolitikai impresszióiról, amelyeket a miniszterelnök Rómából magával hozott. Kétségtelen, hogy az ország közvéleménye nagy érdeklődéssel várta ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot. Hiszen a parlament ülései október végéig szünetelnek, ennek folytán a képviselőház külügyi bizottsága sem ülhet össze, az újságokban való nyilatkozás tehát most az egyetlen módja, lehetősége annak, hogy a miniszterelnök római útjának eredményeiről, és ott folytatott tanácskozásainak lényegéről tájékoztassa az ország népét. Amikor Gömbös Rómába elutazott, mi úgy gondoltuk, hogy ennek a római útnak lényege abban keresendő, hogy a négyhatalmi paktum Európában új helyzetet teremtett, járhatósábá tette a dunai államok gazdasági, sőt talán politikai pacifikálásának útját is és a miniszterelnök ennek az új helyzetnek és az annak folytán kínálkozó új külpolitikai lehetőségeknek megvitatása érdekében utazott Rómába. Ezzel kapcsolatosan mi már Gömbös elutazásakor leszögeztük azt a fölfogásunkat, hogy azok az új lehetőségek, amelyeket esetleg a négyhatalmi paktum nyit meg a dunai államok gazdasági együttműködése, Magyarország és szomszédjai között egy kedvezőbb atmoszféra kialakulása számára, semmiképpen sem realizálhatók Párizs megkerülésével. És ha a kormány változatlanul azt is vallja, hogy az olasz barátság a magyar külpolitika alappillére, mégis minden lehető alkalmat föl kell használnia annak bizonyítására, hogy mindenben számot vet a francia diplomáciának a középeurópai kérdésekben különösen döntő befolyásával. Hiszen ha minden út Budapestről Rómába vezet is, Párizs Rómán át is megközelíthető, különösen amióta a négyes paktum Párizst és Rómát kétségtelenül közelebb hozta egymáshoz. És mégis: éppen erre nem találunk egy szónyi utalást sem a miniszterelnök nyilatkozatában. Ez az, amit elsősorban hiányolnunk kell, különösképpen azért, mert a miniszterelnöknek erről a római tárgyalásairól szóló nyilatkozatában éppenséggel nem csak Rómáról, sőt nem csak Bécsről, hanem , hogy a kormány külpolitikai vonalvezetésének teljes képét kapjuk — Berlinről is szó esik. Szó esik pedig azzal, hogy ,,e fővárosok felé nem csak gazdasági vonalaink vezetnek, hanem a politikai barátságok szálai is". Márpedig ha való tény is, hogy Párizs ma már — ha kerülővel is, de — Rómán át is megközelíthető, az kétségtelen, hogy a Berlin felé való baráti orientálódás hangoztatása ma nagyobb elkanyarodást jelent Párizstól, mint bármikor az utóbbi esztendőkben. Maga a miniszterelnök is megállapítja, hogy „a négyes paktum máris olyan légkört teremtett, amelyben az aktuális politikai és gazdasági kérdések reális megoldása látszik lehetségesnek". És éppen ezért meggyőződésünk az, hogy olyan kis országnak, amely e reális megoldások lehetőségeit a maga számára reális módon gyümölcsöztetni kívánja, föltétlenül észre és figyelembe kell vennie azt az egyöntetű elzárkózást, amely a német horogkeresztes uralommal szemben európaszerte, de Európán túl is megnyilatkozik. A reálpolitika — minden szimpátiákon túl — az Állósággal való számotvetést jelenti és váljon ki vonhatná kétségbe, hogy a mai Berlin csak a diplomáciai bonyodalmak, afférok és tiltakozások, míg a mai Párizs a diplomáciai sikerek és befolyások középpontja? Amikor ezt rideg tárgyilagossággal megáilispítjuk, „nem nézzük a külpolitikát olyan belpolitikai szemüvegen át, amelyet a pártpolitika elhomályosít" — amitől Gömbös óva inti azokat, akik a külpolitika problémáihoz hozzászólnak. De éppen ettől való tartózkodásunk és az a szigorú határvonal, amelyet a miniszterelnök hozott meg nyilatkozatában a külpolitika problémái és a belpolitika kérdései között, teszi számunkra rejtélyesen érthetetlenné, hogy a magyar miniszterelnök nemcsak kül-, de belpolitikai impressziókat is hozott haza magával római útipoggyászában. Azt mondotta ugyanis Gömbös már itthon, az őt üdvözlő egységespárti elnök szavaira reflektálva, hogy „ő — a magyar kormányelnök — Rómában azt a benyomást szerezte, hogy nemcsak külpolitikai elgondolásai helyesek, hanem a belpolitikaiak is, amiket a nemzeti egység jegyében indított el". Nem tudjuk, nem értjük, mit akar ez jelenteni. Hát lehetséges, elképzelhető volna az, hogy a magyar miniszterelnök a külföldön keresse, kutassa a próbáját annak, hogy a belpolitikában helyes úton jár-e? Hát mérvadó vagy utat mutató lehet-e bármilyen vonatkozásban Róma arra vonatkozóan, hogy ez az ország hogyan rendezze a maga belpolitikai problémáit, hogy a szabadságnak az országává legyen-e, avagy egy pártdiktatúrás rendszernek szolgai lemásolójává? Azt mondja Gömbös miniszterelnök egy olasz lapban közölt nyilatkozatában, hogy „a fasiszta rendszer Magyarországon értéktelen utánzat volna". De ha a miiniszterelnök ezt hirdeti és vallja — és ha ezt a fölismerését a gyakorlatban is hasznosítani kívánja —, akkor milyen belpolitikai tapasztalatokat hozhatott haza éppen a fasizmus hazájából? Szerintünk a miniszterelnöknek ebből a fölismeréséből csak az a konzekvencia vonható le, hogy a magyar belpolitikából ki kell végül küszöbölni mindazt, ami valóban „a fasizmus értéktelen utánzata". Gömbös nem egyszer hangoztatta, hogy ő a szabad kéz politikájának híve. Ez pedig valósággá váltva azt kell hogy jelentse, hogy a miniszterelnök külpolitikai útjai nem eredményezhetik a magyar külpolitika egyoldalú megmerevítését és még kevésbé azt, hogy a magyar miniszterelnököt a belpolitika vonalvezetésében a külpolitikai útjain szerzett impressziói irányítsák. Egy északi germán lesújtó kritikája Hitlerékről Möller svéd népjóléti miniszter az északgermán fajelméletről. — A birodalmi gyűlés már látszat szerint sem él.— Biztosítás a vízözön esetére?... . Az északi germán fajta megtagadjai a közösséget a horogkeresztesekkel. Gustav Möller svéd népjóléti miniszter Landban tartott beszédében foglalkozott a német nemzeti szocialisták fajelméletével és a következőket állapította meg: — Amikor a nemzeti szocialista Németország az igazi északi ösztönre apellál, ezzel maga ítéli el mostani rendszerét. Itt, az északi országokban féltve őrizzük a régi északi népszabadságokat. Az északi fajta állítólagos képviselői, akiknek első cselekvésük abból áll, hogy a nép szabadságát lábbal tiporják, nekünk nem, vérrokonaink. Ha azt tartják szükségesnek, hogy fajtiszta északi emberek kormányozzák Németországot, akkor tőlünk kellene vinni ilyeneket, de olyan embert nem találnak nálunk, aki a népeket akarná letipni. Az idők jellegzetes vonása, hogy Skandinávia népeit szociáldemokraták kormányozzák, akik a nemzeti szocialisták szemében a zsidók után a legrosszabb csapást jelentik. Az északi államok népei azért ültették kormányrúdhoz a szociáldemokratákat, hogy befejezzék a művet és ezekben az országokban biztosítsák a demokráciát és a népszabadságokat. A birodalmi gyűlésnek semmi köze a törvényekhez (Berlin, július 31.) A minisztertanács elhatározta, hogy a törvények kihirdetése a jövőben nem azzal a szöveggel kezdődik, hogy „a birodalmi kormány beterjesztette, a birodalmi gyűlés megszavazta és az elnök jóváhagyta", hanem egyszerűen így: „A birodalmi kormány a következő törvényt határozta el és hirdeti ki." A jövőben minden külföldi szerződést is a birodalmi, kormány ratifikál. A törvények életbeléptetését is meggyorsították és a jövőben minden törvény már a kihirdetést követő napon életbelép. Biztosítás a vízözön esetére? A birodalmi kormány sietve cáfolta a minap azokat a híradásokat, amelyek szerint egy bajor repülőgépgyár 4 millió márka értékű ajándékkal méltatta Göring porosz miniszterelnök 50 milliós rendeléseit. Most a „Magyarország" berlini tudósítása szerint kiderült, hogy a nemzeti szocialista párt vezető tagjai külföldi bankokban óriási összegeket helyeztek letétbe, hogy uralmuknak Németországban való összeomlása után külföldön gondtalanul megélhessenek. A párt kebelén belül bizottság alakult ezeknek a korrupt politikusoknak a teljes leleplezésére. A bizottság feladata, hogy külföldön bizalmas nyomozást indítson annak a megállapítására, melyik vezető állásban levő nemzeti szocialistának van bankbetétje, hol és menynyi. Annyit máris megállapítottak, hogy különböző nemzetiszocialista politikusok Svájcban, Hollandiában és Franciaországban álneveken többmillió márkát helyeztek el. A korrupciós listán szerepel állítólag magának Hitlernek és Göringnek a neve is. Megint agyonlőttek egy támadó kommunistát (Berlin, július 31.) Iserlohnban vasárnap éjszaka kommunisták két rohamosztagost megtámadtak. A támadókat el akarták fogni, de