Népszava, 1933. szeptember (61. évfolyam, 199–223. sz.)

1933-09-29 / 222. szám

Szívbetegeknek és érelmeszesedés­ben szenvedőknek a természetes „Ferenc József"-keserűvíz haszná­lata könnyű és pontos bélműködést biztosít. (X) Kiknek a kudarca a Vásárpénztár kudarca? Melyik jobboldali párt hitbizo­mánya legyen a főváros? Válto­zatlanul ez a kérdés áll a város­politika homlokterében. A főváros népének véleményére, persze, senki sem kíváncsi. A miniszterelnök pénteken újra Kozma Jenő községi­párti elnököt fogadja. Úgy Koz­máék, mint a helyükre törekvő fabódyék azt hirdetik, hogy ezzel a megbeszéléssel dől el majd az ő javukra a szerencse. Állítólag a szombati minisztertanács is foglal­kozik a fővárosi ügyekkel. Ha a tízezreknek nincs is vacso­rájuk, a politikai vacsoraszezon teljes gőzzel megindult. A József­városi Polgári Kaszinó vacsoráján Timetty Béla hangoztatta — nyilván Sztranyavszkyék felé adresszálva—, hogy ők, egyedül ők a „Gömbös­eszmény" budapesti letéteménye­sei. Payr Hugó hisztérikus jelen­ségnek mondotta a Vásárpénztár körül támadt izgalmat. A Vásár­pénztár kudarca — mondotta —, nem az önkormányzat kudarca, hanem egyes igazgatási közegek bűne... Payr ezzel a kijelentésével a po­litikai felelősség kérdését akarta jobblétre szenderíteni. Abban igaza van Payrnak, hogy nem az önkor­mányzat kudarcáról van szó. Nincs, mert egyrészt azt a rend­szert, ahova a kurzus a községi igazgtást juttatta, csak csúfolni le­het autonómiáinak, másrészt, igenis, beszélni kell véres kudarcról,­­ a Wolff-Kozma-önkényuralom teljes csődjéről. Egyébként hangoztatta Payr, hogy az önkormányzat fel­függesztése, kormánybiztos kikül­dése csak egyeseknek a vágya le­het, de arra komoly ok nincsen ... Kánya külügyminiszter a kisántánt és a siúnál (Párizs, szeptember 28.) Az „Agence Économique et Financiére" beszélgetést közöl Kánya Kálmán külügyminiszterrel a kisántáni po­litikájáról. A magyar külügymi­niszter a többi között a következő­ket mondja nyilatkozatában: — Magyarországot többnyire olyan népek veszik körül, amelyek a gaz­dasági szempontok helyébe politikai szempontokat állítanak és mestersé­ges eszközökkel akarják föllendí­teni kereskedelmüket. Nem na­gyon hihető például, hogy Cseh­szlovákia, amelynek magának is aránylag korlátolt piaca van, föl tudná venni a jugoszláv és román mezőgazdasági termelés egész fö­löslegét, vagy hogy ez a két utóbbi állam elegendő mennyiségű áru­cikket tudna vásárolni a cseh ipar­tól. Az utódállamok minden próbál­kozása eredménytelen marad addig, amíg a politikai szempontok győze­delmeskednek a gazdasági szem­pontok fölött. Magyarország termé­szetesen mindenkor hajlandó csat­lakozni olyan tervhez, amely való­ban hasznot hoz és biztosítja a jó­létet, a haladást és a fejlődést azon­ban nem lehet elérni, ha nem békül­nek ki igazán őszintén az összes érdekelt körök. M­egalakul az új egyiptomi kormány (Kairó, szeptember 28.) Az új kor­mány megalakult. Miniszterelnök és külügyminiszter: Jehija basa, a szenátus eddigi elnöke; hadügy- és tengerészeti miniszter: Szalib Sami bég. Jehija kijelentette, hogy kor­mánya folytatja Szidki basa politi­káját. Ez ugyan kikapcsolta a par­lamentet, politikai körökben viszont elkerülhetetlennek tartják az új vá­lasztásokat. 10 NÉPSZAVA 1933 szeptember 26. Felhívás az összes közüzemek munkásaihoz! A tiltakozó nagygyűlés nem a Vigadóban, hanem a vasmunkások székházában teszt Munkások! A bankkapitalizmus birtokba sze­retné venni a közüzemeket és ezért munkanélkülivé akar tenni sokezer közüzemi munkást. Ez ellen a köz­üzemi munkásoknak fel kell emel­niök tiltakozó szavukat. E célból október 1-én, vasárnap délelőtt fél1 órakor a vasmunká­sok székházában (VIII. Magdolna ucca 5) Elvtársak! nyilvános tiltakozógyűlést tartunk. A gyűlés előadói: Peyer Károly­­ elvtárs, országgyűlési képviselő,­­ Pásztor Imre, Horovitz Gábor, Lá­zár Emil és Mih­ók Sándor elvtár­sak, törvényhatósági bizottsági ta­gok-Közüzemi munkások! Jelenjetek meg tömegesen a gyűlésen! (Kérjük az elvtársakat, hogy a fenti címváltozásra hívják föl a közüzemi munkások figyelmét és az újabb röpiratokért küldjenek be még a mai nap megbízottakat a közüzemi munkások titkárságába. VII. Magdolna ucca 5, I. em.7.) Henderson relési Paul­ Boncoust és Neurath német mi­niszter hosszasan tanácskozott (London, szeptember 28.) Hender­son, a leszerelési értekezlet elnöke, Genfből Londonba érkezett, hogy részt vegyen a munkáspárt ,jövő hé­ten kezdődő országos tanácskozá­sán. Kijelentette Henderson, hogy a leszerelési értekezlet eddigi ha­ladása arra a reményre jogosít, hogy két vagy három hónapon belül megkötik a leszerelési egyez­­ményt. (Genf, szeptember 28.) Csütörtö­kön csak bizottsági ülések voltak. A hivatalos tanácskozáson kívül diplomáciai megbeszéléseket foly­tattak. Paul­ Boncour francia kül­ügyminiszter délután több mint egy óra hosszat tanácskozott Neurath német külügyminiszterrel. A tár­gyalásról kiadott német kommüniké szerint a két államférfi a Német­országot és Franciaországot érintő kérdéseket és a leszerelés problé­máját vitatta meg. Genfi népszövet­ségi körökben nagy érdeklődést kel­tett a tanácskozás, mivel az utóbbi napokban már olyan hírek terjed­tek el, hogy a folyó ülésszak alatt nem lesz semmiféle érintkezés a né­met és a francia kormány meg­bízottai között. (Genf, szeptember 28.) A köz­gyűlés politikai bizottsága ma dél­előtt tartott ülésén Tessan francia küldött hangsúlyozta, hogy a vi­lágot megzavaró válságok idején szükségesebb, mint bármikor, hogy a népeknek megadják a tisztán­látás lehetőségét. A franciák a sajtószabadságot az emberi és polgári jogvédelem lényeges előfeltételének tartják. Igazságtalanságot nem lehet más­képpen helyrehozni, mint hogy mó­dot nyújtsanak arra, hogy a rosz­szat őszintén leleplezzék és ennek következtében orvosolják az egyén­nek vagy a nemzetnek okozott kárt. Az újságíró függetlenségétől függ a világ közvéleményének a nevelése. Ezért kívánja Franciaország, hogy az újságíróknak meg­legyen ez az értékes és jóté­kony szabadságuk. (Genf, szeptember 28.) Göbbels elő­adást tartott a sajtó képviselői előtt és elpanaszolta, hogy a világ köz­véleményének nagy része nem érti meg a nemzeti szocializmust és bizalmatlan iránta. Merész fordu­lattal kijelentette, hogy a nemzeti szocialista mozgalom nem erőszak­kal és nem terroral került hata­lomra. Tagadta, hogy Németország­ban antiszemita terror lenne. Ki­sebb-nagyobb egyéni kilengések for­dultak ugyan elő, de ezek az apró incidensek nem jönnek számításba. Azt azonban, természetesen, nem lehet tűrni, hogy a zsidó emigráció olyan rémhíreket terjesszen a kül­földön, amelyből azt kell kiolvasni, hogy maguk a­ német kormány tag­jai gyújtották föl a birodalmi gyű­lés épületét. Kijelentette még Göb­bels, hogy Németország őszintén hajlandó közreműködni Európa bé­kéjének biztosításában. Milyen érzékenyek ezek a mi evangélikus egyház­férfiaink, különösen a civilek és különösen, ha egységespártiak. Most Pesthy Pál szólalt meg a bányai evangélikus egyházkerület közgyűlésén és megállapította, hogy „nem szerencsés és opportun is az a hang, amelyet a német politikai és egyházi élet átalakulásával kapcso­latban az egyház némely reprezen­tánsa megütött". Hiszen — mon­dotta — Hitlerék a végveszély pil­lanatában cselekedtek és ezt a vég­veszélyt csak a leggyorsabb tem­pójú intézkedésekkel­­­ehetett el­kerülni. Hogy miféle végveszélyről volt szó Németországban, arról Pesthy Pál hallgatott. Viszont Raffay püspök ellené­re annak, hogy Pes­thy olyan nagyon a védelmébe vette a barnainges barbárságot, arról beszélt, hogy lehetetlen szó­nél­k­ül elmenni amellett, hogy Né­metországban a politikai és egyházi élet egy vágányra került. „Az egy­ház és az állam összeolvasztása a történelem tanulsága szerint min­dig és mindenütt egészségtelen vollt. Németországban az állam most erő­szakosan­ belenyúlt az evangélikus egyház életébe..." Pesthy, az elnök, nem utasította rendre Raffay püs­pököt. Ellenban azok az evangé­likusok, akik még hordják maguk­ban a tradíciókat, azok Pesthy Pált, és volt igazságügy-minisztert, az egy­házkerületi felügyelőt bizonyára rendreutasítják Lefaragják a közpénzekkel dolgozó vállalatok mammut­fizetéseit A közpénzekkel működő üzemek és vállalatok felügyeletével megbízott fó­rum, a Közérdekeltségekre Felügyelő Állami Hatóság hónapok óta vizsgálja, milyen megtakarításokat lehet keresz­tülvinni azoknál a vállalatoknál, ame­lyeknél az államnak vagy bármely közhatóságnak érdekeltsége van. Körül­belül 100 ilyen vállalat működik és a felügyeleti hatóság elsősorban az egy­mást váltogató kormányok részéről el­helyezett vezetők rendkívül magas fize­téseit kívánja leszállítani. Az az álta­lános irányelv, hogy a vállalati vezető­emberek fizetése az 1000—1200 pengőt ne lépje túl. Feltűnő, hogy viszont éppen a megvesztegetési botrányáról híres ISUSZ-nál meg akarják hagyni a 2000 pengős igazgatói fizetéseket. A felügye­leti hatóság eddig a Falusi Kislakáso­kat Építő Szövetkezet, az Altruista Bank, a Kisbirtokosok Országos Föld­hitelintézete, az Iparosok Országos Köz­ponti Szövetkezete és a Köztisztviselők Termelő és Fogyasztási Szövetkezete, valamint az Egyetemi­ nyomda vezetői­nek magas illetményeit vizsgálta, de hamarosan sorra kerülnek a fővárosi és vidéki autonómiák üzemei és vállal­kozásai is. A fizetésleszállítások ügyé­ben végső soron a belügyminiszter dönt. Népfel­ruh­ázás­i akció, így nevezi el a kormánypárti sajtó Fabinyi kereskedelemügyi minisz­ter akcióját, amelyet a közeli na­pokban kezd meg. A szegény la­kosságot, elsősorban a falusi népet akarják olcsó ruházati cikkekkel ellátni, állítólag 20—30%-kal olcsóbb szövettel és fehér­neműanyaggal. Ez az állami népfelruházási akció nem új. Már az elmúlt években is kísér­leteztek vele. A gondolat nem éppen elvetendő, de a nyomor olyan ré­mületes arányokat öltött a falvak­ban és városokban egyaránt, hogy még olcsó szövetre és olcsó fehér­neműre sincs pénzük az emberek­nek. A városi lakosok, ha éppen akad néhány fillérjük, a szegény­piacokon vásárolnak, Budapesten a Teleki téren, a falusiak meg sehol­ Sokkal jobban tenné a kormány, ha munkát teremtene és ha megvédené a munkabéreket, hogy a széles dol­gozó tömegek abba a helyzetbe jus­sanak, hogy meg tudják vásárolni azt, amire szükségük van. Mert rendben van, hogy 25—30% -kal ol­csóbb szövettel és fehérneművel akarják ellátni a kisembereket, de honnan vegyék a kisemberek a másik 70 vagy 75%-ot. A Munkaügyi Hivatal megküldte a kormányoknak a munkaidő meg­rövidítésére vonatkozó kérdőponto­kat. Genfből jelentik: A nemzetközi munkaügyi értekezlet legutóbbi ülésének határozata alapján a Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal meg­­kereste a kormányokat, hogy a munkaidő megrövidítése tárgyában föltett kérdésekre közöljék vélemé­­­nyüket. A kormányok válasza alap­ó­ján dolgozza ki ugyanis a Munka­ügyi Hivatal a nemzetközi meg­állapodások tervezetét. A kormá­nyokhoz azt a kérdést intézték, vaj­­jon indokoltnak tartják-e, hogy a nemzetközi munkaügyi értekezlet a munkaidő megrövidítésére egyez­ménytervezetet fogadjon el avégett, hogy ezen az úton is előmozdítsák a munkanélküliség csökkenését. A további kérdések a munkabérek színvonalának kiegyenlítéséről, a szabályozás hatályossági területé­ről, a munkaidő megállapítandó mértékéről, bizonyos gazdasági ágak szempontjából való kivételekről és különleges szabályokról, továbbá a megállapodások foganatosításá­nak ellenőrzéséről szólnak. A kor­mányokat felkérte a Hivatal egye­bek között arra is, hogy nyilatkoz­zanak, kívánják-e a nemzetközi munkaügyi értekezlet állásfoglalá­sát a mindinkább érvényesülő tech­nológiai munkanélküliség kérdésé­ben is. OLVASD A NÉPSZAVÁT ÉS SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET

Next