Népszava, 1933. szeptember (61. évfolyam, 199–223. sz.)

1933-09-28 / 221. szám

1933 szeptember 28. NÉPSZAVA — Az „ezerédes", így nevezi a nincstelen falusi a szacharint, amelyet cukor helyett használ, ha van mihez használni. Mert cukor­hoz évszámra nem jut, nem engedi hozzá a kartell, amely inkább be­szántatja az eladhatatlan mennyi­séget, csakhogy ne kelljen csök­kenteni az árakat. A nincstelen városi és falusi proletár pedig a tápláló cukor helyett szacharinra kényszerül. A cukorkapitalizmus felelős tehát, hogy a szacharin­csempészet olyan nagyarányúra nőtt az utóbbi években. Szerdán ismét száz kilogramm csempészet szacharint találtak a vámtisztvise­lők a Nyugati pályaudvaron. A küldemény címzettjét, Grünberger Zsigmond szállítót előállították. Kihallgatása során elmondta, hogy a küldemény átvételével egy Spitzer nevű ember bízta meg, akinek sem keresztnevét, sem lakáscímét nem tudja. Spitzer gyakran kapott külföldről árut, amelyet különféle vidéki városokba irányított. A nyo­mozás megállapította, hogy Spitzert tulajdonképpen Grosznak hív­ják. Két szacharincsempészt sike­rült előállítani. A nyomozás folyik . Hajszolják a zugvafutásokat. Szer­dán délben a főkapitányság megismé­telte az idegenellenőrző razziát. A Ki­rály uccából és a Wesselényi uccából egyszerre hatoltak be a detektívek a Hombach uccába és az ott tartózkodó embereket kivétel nélkül igazolltatták­. Aki nem­ tudta magyar állampolgársá­gát igazolni, vagy pedig ittartóskodási engedélyét felmutatni, az idézést ka­pott, amellyel néhány napon belül je­lentkeznie kell az idegenellenőrző ható­ságnál. Előállítás nem történt. — Fellázadt 1500 fegyenc. A filadel­fiai fegyházban 1500 fegyenc felgyúj­totta a matracait, majd irtózatos lár­mával kitört celláiból, a börtönőröknek esett és súlyosan megsebesítette a fegy­házigazgatót is. Hosszú küzdelem u­tán sikerült csak a rendőröknek és tűzol­tóknak a fegyenceket visszaszorítani és a tüzet lokalizálni. A Nagyothallók és megsiketü­ltek számára a Magyar Nagyothallók Országos Egyesü­lete október havában kezdődő díjtalan tan­folyamot rendez a Sz­ájról való leolvasás elsajátítására. Jelentkezni október 3-tól minden kedden este 11l 8-ig VIII. Horánszky ucca 16. szám II. emelet alatt lehet.­­ BELVÁROSI (Irányi ucca 20): A szoknyás regiment. Fősz.: Anny Ondra. A szerelem városa. Fősz.: Josef Schmiedt, a világ legjobb énekese és Charlotte Ander. (Elő­adások: .'9, 1­8, 10; bálterem: '/iS; vasár­nap: jobbterem­: %4, fi, %9; bálterem­: 5, 10.) CAPITOL FILMPALOTA (Baross tér. Keleti pályaudvar mellett. Telefon : 31—3—37): Lupe Velez, a Vadmacska. Fősz.: Edmund Love, Az erdők szerelmese. Fősz.: George O'Brien. (Vii, V46, 18, 10; vasárnap: Vi2. VA, Vili, 3/18, 10.) Az első előadás minden­nap félhelyárakkal. — Vasárnap délelőtt­­/ill órakor : Ifjúsági matiné, félhely­árakkal. CASINO FILMSZÍNHÁZ (Eskü tér 5 Tel.: 831—02) : Prolongálva! Dalol a mámor. írták: Cuba, Bernauer, Fősz.: Jan Kiepura, Jenny Jugo, Paul Kemp, Paul Hörbiger. Hiradók. (Előadások­ kezdete hétköznap: 4, fi, 8, 10; ünnepnap és vasárnap: 2, 4, fi, 8 és 10 órakor.) Az első előadáson min­dennap félh­elyárak! CITY FILMSZÍNHÁZ (V. Vilmos császár út 36—3°.. Tel.: 111—40): Kisasszony feleség, zenés vígjáték. Fősz.: Annabella és Jean Murat. Aniakciak, riportfilm 7 fölv. Hír­adó. (4, fi, 8, 10; vasárnap és ünnepnap: 2, 4, fi, 8, 10.) Az első előadás mindennap félhelyárakkal. DÉCsI FILMSZÍNHÁZ (Teréz körút 28. Tel.: 259—53 és 213—43). A direktor úr barátnője, aranyos történet egy csúnya lányról. Fősz.: Dolly Haas, Max Hailsen, Otto Wallburg. Híradók. (Az előadások kezdete hétköznap: 4,­­1, 8, 10; vasárnap és ünnepnap: 2, 4, 6, 8, 10.) Az első elő­adáson mindennap félhelyárak! ELDORADÓ-MOZGO (Népszínház ucca 31): A szerelem városa. Fősz.: Josef Schmidt. Légi ké­kis tó. Fősz.: Richard Bartholmes. (Előadások: 4, %7, 9410; vasárnap: 12-től folytatólag.) ELITE (Lipót körút 16. Telefon: 10—1—51): Az úrinő, dráma. Fősz.: Irene Dunne. A szoknyás regiment, vígjáték. Fősz.: Anny Ondra. (4, 7, 10; vasárnap: 2, V£5, US és 10 órakor.) FÉSZEK (József körút 76. Telefon: 10—40). Légi kikötő. Fősz.: Richard Barthelmes. A szoknyás regiment. Fősz.: Anny Ondra. (Előadások: 4, 447, %10; vasárnap délután: %2-től folyt.) FORUM FILMSZÍNHÁZ (Kossuth Lajos ucca 18. Telefon: K17—07 és 895—43). Szivek melódiája. Schubert muzsikája. Fősz.: Eggerth Márta, Luise Ullrich, Hans Járay, Hans Moser. Magyar dalbetét. (Híradók. (Előadások hétköznap: 4, 6, 8 és 10; vasárnap és ünnepnap: 2, 4, 6, 8, 10.) Az első előadáson mindennap félhelyárak! JÓZSEFVÁROSI (Kálvária tér 6. Tel.: 346— 44). Az úrinő. Fősz.: Irene Dunne. A szok­nyás regiment. Fősz.: Rimy Ondra. (Foly­tatólagos előadások: 15, 7,­­610, vasárnap: 2 órától folyt.) Az első előadás minden­nap mérsékelt helyárakkal! KAMARA MOZGÓSZINHÁZ (Dohány ucca és Nyár ucca sarok. Telefón : 4-10—27): Madame Dubarry. Fős­..: Norma Tal­madge és Conrad Nagel. Híradó. (Előadá­sok kezdete hétköznap: 4, 6, 8, 10; vasár­nap: 2, 4, 6, 8, 10.) Az első előadás min­dennap félhelyárakkal. NKP-MOZGÓ (Váci út 76. Telefón: 926-80): Légi kikötő, dráma 10 fölv. Fősz.: Richard Bei­thelmess. Tündöklő asszonyok 10 fölv. Fősz.: Bebe Daniels és Warner Baxter. (5-től, vasárnap: 11-3-tól folyt.) OLYMPIA (Erzsébet körút 26. Tel.: 429-47): A szerelem városa. Fősz.: Josef Bchmiedt és Charlotte Ander. Lrégi kikötő, dráma. Fősz.: Richard Barthelmes és Sally Kil­lers. Hangos hiradók. (4, 7, 10; vasárnap: Vi3, 5, 8), 10.) OMNIA MOZGÓ (Kölcsey ucca 2. Telefon: 301—25): öt sztár premierje! A vadmacska. Fősz.: Edmund Lowe, Victor Mac­Lagley, Lupe Velez. Az erdők szerelmese. Fősz.: George O'Brien, Maurin Sullivan. Híradó. (4, 6, 8, 10; vasárnap és ünnepnap: 2, 4, 6, 8, 10.) Az első előadás mindennap mér­sékelt h­elyárú. PALACE (Erzsébet körút 8. Tel.: 305—23): Kokain, a fehér méreg gyilkos útja sze­relmeken és izgalmas kalandokon keresz­tül. Fősz.: Douglas Fairbanks jr. Hír­adók. (Az előadások kezdete hétköznap: 4, 6, 8, 10; vasárnap és ünnepnap: 2, 4, 6, 8 és 10.) Az első előadáson mindennap félhelyárak! PATRIA (Népszínház ucca 13. Tel.: 456—73). Az úrinő. Fősz.: Irene Dunne. A szoknyás regiment. Fősz.: Anny Ondra. (Előadások: 4,­­3410; vasárnap: 942-től folyt.) RADUJS-METRO FILMPALOTA ,Nai­ymezo­ncca 22-24. Tel. : C20-98 és 292-50). Prolongálva! Alattunk a pokol. Fősz.: Robert Montgomery, Walter Huston, Madge Evans, Jimmy Durante. Katolikus nagygyűlés Bécsben (riportfilm). Hangos magyar világhíradó. Fox-híradó. A világ hangja. (Előadások 2—6-ig folyt., azután 6, 8, 10; vasárnap 2, 4, 6, 8, 10 órakor.) Vasárnap délelőtt 11 órakor óriási Gyer­mekmatiné. Jegyek 50 fillértől 1 pengő 20 fillérig. REX (VII. István út 39. Telefon: 321—75). A szerelem városa. Fősz.: Josef Schmiedt, Charlotte Andor. A szoknyás regiment. Fősz.: Anny Ondra, Otto Walburg. Hír­adó. (%4, %7, 3410; vasárnap és ünnepnap: 942, %5, VIS. 10.) Az első előadás mérsé­kelt helyárakkal. RIALTO (Rákóczi út 70. Telefon: 394-97). Az úrinő. Fősz.: Irene Dunne. Agglegény, apák, 10 fölv. Fősz.: Stan és Pan. Charley, a macskák barátja. (4, %7, H10; vasárnap: 2. Via, 7, % 10-től folyt.) — Vasárnap dél­előtt Vi 11-től: Ifjúsági matiné. ROYAL-APOLLÓ (Erzsébet körút 45. Tel.: 42­)—46 és 419—02): A bor. Gárdonyi Géza örökbecsű színműve Jilmen. Fősz.: Rózsa­hegyi Kálmán,­­Jávor Pál, Kéry Panni. Híradók. (Az előadások kezdete hétköz­nap: 4, 6, 8, 10; vasárnap és ünnepnap: 2, 4, 6, 8, 10.) Az első előadáson minden­nap félhelyárak! TIVOLI (VI. Nagymező u. 8. Tel.: 230-49): A szerelem városa. Fősz.:­­Josef Schmidt és Charlotte Ander. Az úrinő. Fősz.: Irene Dunne. Híradó. (V14, 117, V­ilo; vasárnap: 2 órától folyt.) TURAN (Nagymező ucca 21. Tel.: 264—20): A szoknyás regiment. Fősz.: Anny Ondra, Adele Sandrock. Légi kikötő. Fősz.: Ri­chard Barthelmes, Sully Killers. Esküvő akadályokkal. Fősz.: Fatty. (V44.­­.45, 7 és •3410; vasárnap: a 12, V15, 7 és 3410 órakor.) WINKLER (Hungária út 61. Tel.: 920-12): Csókos Veronika. Fősz.: Gaál Franciska és Hörbiger Pál. Dupla férj, vidám házas­sági komédia. (5, 7, 9; vasárnap: 3, 5, 8 és 9 órától. — Betörők véres éjszakai csatája egy iskolában. Pestújhelyen az éj­szaka folyamán a Szű­cs István utcai elemi­­ iskolában betörők jár­tak. Az igazgatói irodába akartak jutni, a vészcsengő azonban föl­riasztotta az altisztet és két fiát, akik a menekülő betörőket el akar­ták fogni. Hermann Sándor, az egyik fiú puskatussal ütlegelni kezdte a betörőket, akik vasdorong­gal védekeztek. A fiú több sérülést szenvedett és a betörőknek sikerült elmenekülni. A nyomozás meg­indult. — ÖTVENEZER KÍNAI A VÍZBE­FÚLT. A Jangcekiang júliusi és augusztusi árvízpusztításairól­ most készült el a hivatalos becslés. Meg­állapították, hogy az árvízkatasztró­fát részben az segítette elő, hogy a folyó gátjait védősáncnak használták a rablóbandák és a katonaság között vívott harcokban. Ezek a harcok a gátakat erősen megrongálták és így nem tudták a megduzzadt folyót medrében tartani. Az áradás követ­keztében még ma is hatalmas terüle­tek vannak víz alatt és évekig meg­művelhetetlenek lesznek, mert másfél­méter magasságban borítja el őket ."3 iszap. Az éhínség még ma is egy­millió embert fenyeget. Az áradásban összesen 50.000 ember pusztult el. — A német hóhér dolgozik. A lipcsei törvényszéki fogház udvarán szerdán reggel felakasztották Kunze Walter ügynököt, aki tavaly november 19-én Sonnenkalb Ottó autóügynököt egy Lipcse melletti erdőben meggyilkolta és kirabolta. Mozgófényképszínházak­ műsora k­ ­ 111 IRTA: VERA­ FIGMER FORDÍTOTTA: GÁRDOS MARISKA Schlüsselburgból való elbocsátása után egy esztendővel a „Ruszkoje Bogacstvo" című folyóiratban egészen váratlanul egy versemre akadtam, a lap túlsó oldalán pedig rigmusokba szedett válaszra, amely alá M (Mihajlovszkij) betű volt jegyezve. Man­­csarov vitte ki versemet a börtön falai kö­zül. Könnyes meghatottság vett erőt rajtam. Szavam eljutott szabadságban élő barátaim­hoz, az ő gyengéd érzéseik a falakon keresz­tül repültek hozzám. * Az 1896. esztendőben egyidejűen öt másik társunk hagyott el bennünket. II. Miklós cár 1894-ben lépett trónra. Az izgalom való­ságos hulláma öntött el bennünket: bizonyo­san amnesztiát fog adni, talán még mi is viszontláthatjuk a szabadság fényét. A bör­tönfelügyelőség meg volt győződve róla, hogy Schlüsselburg ki fog ürülni. Fedorov felügyelő már gratulált is bekövetkező sza­badulásunkhoz. Az a tiszt, aki a műhelyeket vezette, tiszt­ségét annyi liberalizmussal kezelte, hogy a műhelyekben nyitott ajtók mellett tartóz­kodhattunk. Mindnyájan az asztalosműh­ely­ben gyűltünk össze, társaink körülvettek engem és Ludmilla "Wolkensteint és Sebalin előbb egyikünkkel, majd a másikunkkal per­dült táncra. De az öröm korainak bizonyult. Hangart, aki jobban­ volt tájékozva és nem táplált illúziókat, megrótta a tisztet eljárásáért. A túl korán engedélyezett szabadságot újra megvonták tőlünk és emelkedett hangula­tunk elsuhant. Fogalmunk sem volt mind­arról, mi zajlik le odakünn a szabadságban és apránként, amikor életünkben semmiféle változás nem állott be, elsorvadt bennünk a reménység, így múlt el egy esztendő. Éppen a régi fogházban dolgoztunk, amikor az őrmester egészen váratlanul megjelent és néhány tár­sunkat, köztük Ludmilla Wolkensteint is a parancsnokhoz vezette. Mi döbbenten és rossz sejtelmektől gyötörten maradtunk vissza. Társaink azonban nemsokára vissza­tértek. Egészen föl voltak dúlva, amikor elmesél­ték, hogy a parancsnok közölte velük, mi­szerint a koronázási kiáltvány értelmében a „bizonytalan időre szóló kényszermunkára" elítélt Vaszilij Ivanov, Aschenbrenner, Szta­rodvorszkij és Polivanov büntetését húsz évre változtatták meg. Pankratov, Szurov­cev, Janovics és Ludmilla Wolkenstein bün­tetését egyharmadára szállították le, ennek folytán három utóbbi elvtársunknak nyom­ban el kellett h­agyniuk az erődítést. Ez a részamnesztia, amely a többi elvtárs eddigi helyzetén nem változtatott, nem oko­zott örömet a szabadulóknak. Ludmilla szíve mélyéig föl volt háborodva. Amikor teli örömmel, hogy legalább néhányan elhagy­hatják a kriptánkat, gratulálni akartunk neki, hallani sem­ akart gratulációról vagy örömn­yilvánulásról. Csak nagysokára volt képes belenyugodni a változhatatlanba. Megkezdődtek az elutazás előkészületei. Ludmillának végtelenül nehezére esett bennünket elhagyni a sokesztendei együtt­lét után, amelyet annyi közös baj és szenve­dés itatott át. Szeretett bennünket és tudta, hogy némelyikünk számára annyira nélkü­lözhetetlen, mint a levegő és a világosság. Utolsó beszélgetéseinkben is gyengéd gon­doskodásáról tett tanúságot, amikor engem ismételten arra kért, hogy meg ne felejtkezn­­em arról, hogy elutazása viss­samaradó tár­saink számára különösen súlyos megpróbál­tatás ... November 24-én négy másik tár­sunk, Martinov, Sebaljev, Janovics és Szu­rovcev társaságában hagyta el a börtönt. Elutazása előtti óráit az én cellámban töl­tötte el. Egész idő alatt zokogott és én vigasztaltam. Utolsó megindító búcsúszavai­ban azt mondotta, hogy a legjobb embere­ket, akiket valaha is talált az életben, Schlü­sselburgban kell hagynia. Déli egy órakor vezették ki őket egymás­után a cellákból és azután az erődből. Oda­künn még egyszer megállottak és utolsó búcsút intettek. Cellánk ablakából néztük eltávolodó társainkat. Még egyszer vissza­néztek, hogy megindítóan integessenek. A férfiak lekapták sapkáikat és azokat lobogtatták, Ludmilla újra és újra megállott és zsebkendőjével integetett felénk. Mi is fehér zsebkendőkkel integettünk vissza. Tekintetünk utoljára simogatta meg az életbe visszatérő barátainkat. Ebben a pilla­natban úgy tűnt föl, mintha körülöttünk új, sötét üresség keletkezett volna. Már elérték a külső kaput és mindörökre eltűntek szemünk elől. A mi számunkra megszűntek létezni, olybá tűnt föl, mintha szakadék nyelte volna el őket. Egyetlen sor írásból sem értesülhettünk további sorsuk­ról ... A sötétség, a magányosság átkolt körül bennünket, mindenben Maeterlinck „Vakjai"-hoz hasonlóan, öt társunk elutazása életünkben mély űrt hagyott vissza. Ludmilla Wolkenstein személye ebből egészen jelentékeny részt igényelt. A többieket, így Sebaljevet és Janovicsot személyes tulajdonságaikért tar­tották igen nagyra, Szurovcev pedig különö­sen emberiességében volt egyetlen a maga nemében. (Folytatása következik) 11

Next