Népszava, 1933. október (61. évfolyam, 224–250. sz.)

1933-10-01 / 224. szám

LXI. évf. 224. szám Budapest, 1933 október 1,vasárnap Ára 16 ülév­­, i­nterkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti­uccs 4 • Megjelenik­ hétfő kivé Évforduló A félhivatalos és az úgyneve­zett ellenzéki lapok is lelkesen ünneplik Gömbös Gyula minisz­terelnökségének évfordulóját. Mi nem ünneplünk az ünneplőkkel és nem hisszük el a félhivatalos­nak, hogy ez az évforduló „tör­ténelmi" jelentőségű. Egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a Göm­bös-kormány minden nagyobb megrázkódtatás nélkül immár tizenkét hónapja van a helyén és ha a viszonyok nem változnak, talán még a kétesztendős jubi­leumot is eléri. Ridegen és tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a Károlyi­kormány meddő tehetetlensége kedvező helyzetet teremtett min­den kormányalapításnak és ami­kor Gömbös, mint valami új me­teor jelent meg a magyar politi­kai égboltozaton, az ország lakos­ságának jórésze bizalommal és reménységgel várta tőle az új rendszer megszületését Az első rádióüzenet tagadhatatlanul mély hatást keltett és amikor később Gömbös az egyhelyben topogó és pipázó magyarokról beszélt, min­denki azt hitte, hogy valóban „gyorsvonati sebességgel" gázol" végig minden olyan akadályon, amely a gazdasági élet útját el­torlaszolja és a politikai reakciót alátámasztja. ' ' Volt néhány határozottan ro­konszenves kijelentése. Ezek közé tartozik elsősorban az a mon­dása, hogy nem kíván a lelkeken taposni, hogy hatósági erőszak­kal nem befolyásolja az erők sza­bad játékát, hogy a szabadság­jogokat kiterjeszti és sok más olyan megállapítása, amely re­mélni engedte a korrupció és a reakció bénító bilincseinek meg­lazulását. Tizenkét hónap a mostani vál­ságos viszonyok között nem kö­telez végleges leszámolásra. Ha azonban az évforduló ünneplői mérleget készítenek, akkor mi is nyugodtan számonkérhetjük, hogy mi valósult meg az adott ígére­tekből, hogy a Gömbös-kormány­nak milyen cselekedetei nevez­hetők történelmi jelentőségűek­nek, milyen intézkedésekkel javí­tották meg az­­ország népének gazdasági helyzetét, mi történt a politikai jogok kiszélesítésének dolgában? A számadás ezen a területen igen siralmas eredményt mutat. Sajnos, gazdasági téren még csak egyhelyben sem topogunk, hanem föltartóztathatatlanul csúszunk egyre lejjebb. A­ munkanélküliek száma emelkedett, a munkabérek­ viszont ijesztő arányban csökken­tek.­­Ez a kettős ható ok lehetet­lenné teszi a gazdasági élet fejlő­dését. A statisztikai adatok egész tömege bizonyítja, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége ínséges nyomorúságban vergődik és milliók szorulnak közsegélyre.­­Akik még bírják, azok is ijedten tapasztalják, hogy egyre jobban össze kell szorítani a nadrág­szíjat, hogy az egyensúlyt csak az igényeik folytonos csökkenté­sével tudják megtartani. A fogyasztás rohamos hanyat­lását éppen az állami adóbevéte­lek adataiból lehet megállapítani és semmiféle ünnepi himnusszal nem lehet elkendőzni azt a szo­morú valóságot, hogy egy pa­rányi töredéket leszámítva, ma mindenki kevesebbet eszik és rongyosabb, mint amilyen ezelőtt egy esztendővel volt. Egyetlen réteg ünnepelhet őszinte örömmel: a nagybirtoko­sok kicsiny csoportja. A mező­gazdasággal foglalkozók érdeké­ben emelték az adókat és az or­szág egész gazdasági erejét az ő szolgálatukba állították. De a részesedés az állami kedvezmé­nyekből nem egyenlő mértékben szolgálta a mezőgazdasági lakos­ság érdekeit, mert a nincsetlen mezőgazdasági munkásoknak még ma is egypengős napszámbére­kért kell dolgozniuk és a kis­gazdák óriási tömegei kétségbe­esetten vergődnek, hogy a föld ki ne csússzék a lábuk alól. Gazdasági téren tehát nem tör­tént javulás, viszont a politikai reakció bilincsei sokkal szoro­sabbak, mint amilyenek ezelőtt egy esztendővel voltak. Az idő­közi választások azt bizonyítot­ták, hogy az erőszak még ma is kisegítő eszköze a közvélemény meghamisításának. A statárium megszűnt és visszavonták a gyű­léstilalmat is. De csak az avatat­lanok hiszik el, hogy a kormány­rendelet hatása olyan helyeken is érvényesül, ahol a rendőrkapitá­nyok és a főszolgabírák más véle­ményen vannak. Az ország szá­mos városában és községében az ellenzék még ma sem tarthat gyű­léseket, mert az illetékes tényezők egyszerűen nem veszik tudomásul a gyűléstilalom fölfüggesztésének tényét. És kell beszélni a sajtószabad­ságról? Miféle sajtószabadság az, amelyet a lapbetiltó végzések réme fenyeget? A sajtót ma fö­lülről lehet dirigálni és az a lap, amely a kormány intelmeit nem veszi figyelembe, esetleg kiteszi magát annak, hogy másnap nem juthat el már az olvasók elé. A titkos választójog is üres ígé­ret maradt. Azzal nyugtatják­ a közvéleményt, ho­gy a kormány­program a közeli megvalósítást­ ígéri, de még egyetlen komoly lé­pés sem történt, hogy törvény­javaslat formájában a parlament is foglalkozhasson ezzel a kér­déssel. Az esztendős jubileum mérlege tehát úgy a gazdasági, mint a politikai cselekedetek dolgában igen sovány. A kormánysajtó leg­följebb azzal tetszeleghet, hogy a német és az osztrák diktatúrákkal szemben nálunk a polgárok sza­badsága jobban van biztosítva. De ha a szabadságról beszélünk, akkor nem a német nácikhoz, ha­nem a nagy nyugati államokhoz kell mérni a mi jogainkat. Ezek­kel szemben az összehasonlítás arra az eredményre vezet, hogy minden területen csak az és csak annyi történhet, amit­ és ameny­nyit a kormány akar, mert amíg a nyílt szavazás szégyene az al­kotmányos élet alapja, addig sza­badságról beszélni sem lehet. Ha majd igazi cselekedeteket látunk, ha megvalósulnak a sza­badságjogok kiterjesztéséről han­goztatott ígéretek, ha­ a nép nagy tömegeinek gazdasági helyzetét ugyanolyan szerettel és­ áldozat­készséggel javítják, mint a nagy­birtokosokét, akkor talán még mi is ünnepelünk az ünneplőkkel. A leszerelés még mi­nd­ig bizonytalan — mondja Kánya külügyminiszter A magyar külügyminiszter nyilatkozata genfi tapasztalatairól (Genf, szeptember 30.) A „Magyar Távirati Iroda" genfi tudósítójának alkalma volt beszélgetést folytatni Kánya Kálmán külügyminiszter­rel, aki elutazása előtt genfi be­nyomásairól a következőképp nyi­latkozott: — Súlyt vetettem rá — mondotta a külügyminiszter —, hogy szemé­lyesen képviseljem Magyarországot a Népszövetség közgyűlésén és föl­használjam ezt az alkalmat arra is, hogy a Genfben összegyűlt állam­férfiak körében tájékozódjam a bennünket , is, érintő !. nemzetközi kérdésekről. — A Népszövetség idei ülésszaká­nak súlypontját nem annyira a közgyűlés hivatalos napirendjén szereplő, inkább technikai jellegű kérdések alkották, az érdeklődés még az előző éveknél is nagyobb mértékben azokra a kulissza mögötti megbeszélé­sekre terelődött,­ amelyeket az egyes hatalmak kép­viselői egymás között folytattak. — E megbeszélések homlokteré­ben a leszerelés kérdése áll. Ismer­tek azok a nehézségek amelyek a Népszövetség ebbeli munkáját évek óta­ hátráltatják és amelyek arra indították a főbb európai kormá­nyokat, hogy a négyhatalmi pak­tum szellemében igyekezzenek e­­lőbb egymás között közös megállapo­dásra jutni és így kiküszöbölni azokat a véleményeltéréseket, ame­lyek e kérdésben fönnállanak. Nyilvánvaló, hogy Magyarország, minthogy a békeszerződés minden követelményének régóta eleget tett, a legnagyobb,­ érdeklődéssel tekint a népszövetségi alapokmányban le­fektetett leszerelési kötelezettség ál­­­talános érvényesítése elé. Magyar­országra nézve e kérdés rendezése annál nagyobb fontossággal bír, minthogy valóságos katonai állam­szövetség fenyegető gyűrűjétől kö­rülvéve egészen védtelenül áll Európa közepén. A magyar kormány célja nem a fegyverkezés, . . 1 , hanem oly igazságos egye­nsúlyi helyzet elérése, amely a tartós bé­kének, szerves előfeltétele. Ilyen állapot teremtése nemcsak­­nekünk magyaroknak, hanem az európai biztonságnak­ is érdeke.­­ Sajnos, a leszerelésnek önma­gában " világos kérdését " az elmúlt évtizedek fejlődése folyamán kü­lönböző más problémákkal kap­csolták össze, mint amilyen az el­lenőrzés, biztonság, szankciók, ame­lyeknek kielégítő megoldása a je­len megbeszélések magva. A különböző érdekek összes­egyeztetése természetesen rop­pantun bonyolult és hosszas tárgyalásokat igénylő feladat. E tárgyalások kimenetele ez idő szerint még bizonytalan. Végleges formulák eddig még nem bontakoztak ki. Mindazonáltal iz nem szabad föladni a reményt, hogy végre sikerülni fog olyan­ meg­oldást találni,­ amely áthidalja a még fennálló nagy ellentéteket és bennünket is kielégít. Meggyőző­désem, hogy ha azok az eszmék, amelyek a Népszövetség alapját alkotják, valamennyi résztvevőnél őszintén elfogadásra találnak, a Népszövetség az igazságra ésv,jog­egyenlőségre irányuló európai fej­lődés­­­ek ha­szín és­­ tényezője. .lehet.­(Gerif, szeptember 16.) Kánya Kálmán­ külügyminiszter szomba­ton délelőtt látogatást tett , Beck lengyel külügyminiszternél. Ké­sőbb Musanov bolgár miniszter­elnököt látogatta meg. Délután sir John Simon angol külügyminisz­ter kereste fel őt szállójában. Ká­nya szombat este 6 óra 2 perckor elhagyta Genfet. Mengelse Ferenc külügyi sajtófőnököt szaktárgya­­lásai még egy-két napig Genfben tartják.

Next