Népszava, 1933. november (61. évfolyam, 251–274. sz.)

1933-11-03 / 251. szám

LXI. évf. 251. szám Budapest, 1933 november 3. péntek • ''Tw­ . \ - - • ' JO A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI ÍTÖ Z­L­Ö­­NY­E Szerkesztőség és kérdóhivatal: VH1, Conti ucca . • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Győzelem! A német tragédia másnapján munkába lépett a sírásók nemzet­közi kara. Elzengték a halottas éneket, ki nyílt kárörömmel, ki titkos elégtétellel, keményen és lágyan, magyarázva és csúfol­kodva. A szocializmus meghalt, a munkásmozgalom a múlté.. De alig múlt el néhány hét vagy hónap, a történelem mértékével mérve még csak nem is pillanat és rendre-sorra, északról és dél­ről, keletről és nyugatról érkezett a cáfolat. Finnországban a lap­pók rémuralma megtört Finn elvtársaink legyőzték azokat, akik a fehér terror módszereit alkal­mazták velük szemben. Svájcban, a jólét szigetén, az idegenforga­lom hazájában, ebben az ország­ban, amelyet az irigység hangján említ a jámbor és jómódú európai polgár, egymás után városról-vá­rosra hódítja el a szociáldemokrá­cia a többséget. Norvégiában ra­gyogó választási győzelem. Fut a reakció, fejvesztve üríti ki politi­kai hadállásait, vörös egész Skan­dinávia! És most Anglia. Anglia három­száz városában községi választás volt. A mandátumok egyharma­dát töltik be újra. Amikor eze­ket a sorokat papírra vetjük, még nincs itt minden eredmény, de már látszik a munkáspárt mindent elsöprő, fölényes és biz­tonságos választási győzelme. Győ­zelem — egyelőre a községpoli­tikai fronton. És amint az eddigi pótválasztások is azt mutatták, hogy az angol közvélemény meg­elégelte a konzervatívok pártural­mát, amelyhez MacDonald sze­mélye szolgáltatja a hátvédet, úgy mutatkozik meg most, a köz­ségi választásokon az angol nép­nek az az akarata, hogy fölszá­moltat­ja az egész eddigi rend­szert, széttöri a nagybirtok és nagytelke politikai uralmát és visszaadja a brit birodalmat a munkáspártnak, amely látva lát­ván azt, ami Közép-Európában történt érezve azt ami ma népe és a népek számára kockán forog, egyenesvonalú, kompromisszumok­tól ment szocialista politikát csi­nál. Temetnek. Íme, itt a válasz, itt a cáfolat. Cáfol Swansea, Nor­wich, Sheffield, Leeds népe, amely 197 új mandátumot szerzett a munkáspártnak, cáfol az a 25 vá­ros, amelyben a szocialista párté a többség, övé a polgármester, övé a közigazgatás. Temetnek? Az angol általános választások, MacDonald pálfordulása után fennen hirdették: vége. És íme, bebizonyult hogy a sírásók hal­nak meg és­­ a halott új életre kel! És ez nem is lehet másként. A mi igazságainkat nem a perc szá­mára mérték. A mi gondolataink nem függenek konjunktúrától és nincs semmi közük ahhoz, hogy a politikai ügyeskedők, a profi­közéletiek mit hirdetnek. Amíg vannak osztályok, vannak osz­tályellentétek. Amíg vannak el­nyomók, vannak elnyomottak és addig mindig él az elnyomottak­ban a fölemelkedés vágya és en­nek a vágynak egyetlen képvise­lője, az elnyomottak sorsának egyetlen gondviselője a munkás­párt! Ez a nagy győzelem, amelynek jelentőségét csak az értékelheti igazán, aki egyfelől tudja, hogy az angol politikai életben mit je­lentenek a községi választások és másfelől arról is van fogalma, hogy az angol munkáspárt az angol birodalom élén az angol külpolitika új irányát is jelenti, s egy csapásra megfordítja az európai politika irányát. A háborús veszedelem eloszló­ban van. Az angol munkáspárt a békét jelenti és Anglia választó­közönsége hitet tett a béke mel­lett. A szociálpolitika lebontásá­nak, ennek a ledér „aki­ bírja marja" fölfogásnak vége. Anglia közönsége megbuktatta a munka­nélkülisegély csökkentését. A nyo­mornak hadat üzentek. Bald­vinék üzletemberi kíméletlensége és MacDonald fellegjáró paposko­dása megbukott Új Európa kez­dődik. A horogkereszt a diktatúra, a reakció korán örvendezett Rosz­szul tudta és rosszul tudja a tör­ténelmi leckét. A­ haladás gondo­latának, a társadalom újjáalaku­lása gondolatának időleges dikta­túrák nem állhatnak útjába. Epi­zódok ezek a fejlődés történeté­ben, keserves, szörnyű, véres epi­zódok, jaj azoknak, akiket elér, szöges ostorával, tőrével, ember­fojtó, gondolatbilincselő rablán­caival. De azt hinni, hogyha ho­rogkeresztet tesznek a Nap elé, a Nap elhomályosul, alantas téve­dés. Azt gondolni, hogy elég a fegyver az eszme ellen, lehet egye­sek véleménye, de nem lehet az emberiség belenyugvó tudata. Angliában győzött a munkás­párt. És ha netán valakinek a vá­lasztási sikerek fölött gúnyolódó kedve volna, mert az egyik ser­penyőbe a szavazatokat, a má­sikba a géppuskákat, a lángszóró­kat és az internálótáborokat vetik, erre nagyon egyszerű a válasz. Azok, akik a haladás, azok, akik a fejlődés mellett hitet tesznek szavazatukkal, azt is tudják — fasizmus és horogkereszt meg­győzték őket erről —, hogy a ha­ladást nemcsak szavazatokkal kell szolgálni és hogy a szocializmus nem végződhetik az urnánál. „Kö­szönöm, hogy erre megtanítottál", mondja a munkásság Shakespeare szavaival a horogkeresztnek. Kö­szönöm és nem felejtem el. A szocializmus örökös készen­létet jelent az osztályharc min­denféle formájára, aszerint, h­ogy mire kényszeríti a proletariátust ellenfele. S ha Angliában egyszer ami lehetetlen, mert ott a ha­ladó gondolatnak, mert ott a sza­badságnak Sok vérrel szentelt hagyománya­i­ól — föltámadna a fasizmus, a munkáspárt szavazói megmutatnák, hogy nemcsak szó- Eddig 970 munkáspárti mandátum az angol községi választásokon 176 mandátum a tiszta nyereség (London, november 2. — A Nép­szava tudósítójától.) Nagy-Bri­tanniában szerdán és csütörtökön a községi politika egyik leg­fontosabb hadjárata fejeződött be. Két nap alatt Anglia és Wales több mint háromszáz közsé­gében (London kivételével) a köz­ségi képviselők­ egyharmadát vá­lasztották újra. Több mint tizen­nyolcmillió embert, a lakosságnak a felét érinti ez a választás, amely sok tekintetben annyira fontos, mint a politikai választások, mert a közsésitanácsok a lakosság életét legközelebbről érintő ügyeket inté­zik. A reakciósok a választási agitá­ció folyamán azzal akarták rémí­teni a szavazókat, hogy a munkás-párt fölemeli majd az adóterhekket. Ez azonban nem vezetett célra. Könnyen ki lehetett mutatni, hogy azokban a városokban, ahol eddig is munkáspárti többség volt, em­berségessé tették a közigazgatást és csökkentették az adókat. "De "ott csakugyan emelték a lakosság ter­heit, ahol konzervatív többségek uralkodtak. A konzervatívok nagyon sok városban nem is jelöltették ma­gukat a saját cégérük alatt „községi reformpárt", „haladó­párt", „adófizetők pártja" és egyéb álneveken igyekeztek a községek­ben mandátumot hódítani. A munkáspárt az előrelátás poli­tikáját viszi be a községi ügyekbe, a közigazgatás megjavításával kü­szöböli ki a fölösleges pocsékolást. Igyekszik megszüntetni a munka­nélkülisegélyek kifizetésénél újab­ban alkalmazott szigorított rend­szabályokat célul tűzte ki a nyo­mortanyák kiirtását, olcsó, egész­séges lakások építését, a villany-, gáz- és vízszolgáltatás olcsóbbá­tételét, satöbbit. A választások eddig ismert ered­ménye már nyilvánvaló bizonyíték­­át szolgáltatja annak, hogy a la­­­kosság általában szembefordul a kormány politikájával. Jelentős kö­­­rülmény, hogy a munkáspárt a legnagyobb ipari városokban megszerezte a többséget. (London, november 2.) Szerdán és csütörtökön több mint 300 angol vidéki városban tartott választá­­sokon a munkáspárt feltűnő sike­reket ért el. Az eddig beérkezett jelentések szerint 970 munkáspártit választottak meg, ezek közül 176 mandátum tiszta nyereség. Megválasztottak ezenkívül 644 kon­zervatívot (tiszta veszteség 106 mandátum), 231 liberálist­­(tis­zta veszteség 28) és 576 pártonkívülit (tiszta veszteség 42). A munkáspárt eddig 17 városban volt többségben, most 10 új városban kapott többsé­get, többek között Leeds, Sheffield, Swansea és Norwich városokban. A bukott jelöltek között van Simon brit külügyminiszter felesége, aki Manchesterben liberális program­mal lépett föl. A községi választások eredménye a múlt héten Old Fulham kerület­ben a kormánypárt jelöltjét ért megsemmisítő vereség folytatását jelenti „Németország szembetalálja magával az egész világot..."* Benes expozéja (Prága, november 2.) A képviselő­ház és szenátus külügyi bizottsá­gainak utolsó ülésén Benes külügy­miniszter nagy beszéd keretében foglalkozott az általános külpoliti­kai helyzettel, főként Németország­nak a Népszövetségből történt ki­lépésével s a leszerelési értekezlet­ről való távozásával. Rámutatott, hogy Németország ez elhatározásai a külföldön bizalmatlanságot és aggodalmat keltettek és az volt a fölfogás, hogy Németország mind-' ezzel elutasította a versaillesi szer­­­ződés katonai rendelkezéseit. A­ német nemzeti szocialista forrada­lom fölborította azt az eddigi lassút­ fejlődést amelynek végeredménye­ Európának valamennyi állam-' egyenlőségén és f­üggetlenségén " vazni tudnak, hanem utódai, méltó utódai a chartistáknak. A szocia­lizmus, az akadályokon keresztül, terroron túl győzedelmeskedő szo­cializmus diadalénekének hang­jait halljuk a csatornán túlról. És az európai reakciósoknak bizony van okuk rá, hogy, érté­keiket átértékeljék. Angliában megbukott a reakció. Haladunk,­­előre a győzelem felé. Ennek tu­data acélozza meg­ azok lelkét, akik e percben diktatúráik rabsá­gában vannak. Ebben a percben és ahogy a tör­ténelem bizonyítja, nem sokáig­.

Next