Népszava, 1933. december (61. évfolyam, 275–298. sz.)

1933-12-31 / 298. szám

I 18. oldal ­ Elárverezték a bécsi Sacher­szállót. A régi Bécsnek egyik neve­zetessége szűnik meg február első napjaiban. A bécsi Sacher-szálló hitelezői elárvereztetik ezt a nagy­hírű palotát, amely már olyan na­gyon­­ hozzátartozott a régi Bécs­nek lényegéhez. A törvényszéki szakértők a nagy szállodaépületet 510.000 schillingre becsülték, a leg­magasabb kínált ár azonban csak 270.000 schilling. A szállodának békében 32.000 aranykorona volt az évi jövedelme. Nincs mit sajnál­koznunk rajta. Nem csatlakozunk a könnyes meghatódók táborához. Csak megállapítjuk, hogy a régi monarchiának, a Habsburg-biroda­lomnak egyik legjellegzetesebb em­léke omlik össze, úgy látszik, végle­gesen, Bécsbe utazgató magyar miniszterek és miniszterelnökök sokszor szálltak meg ebben a nagy­hírű szállodában. Éttermében gyak­ran fordult a monarchia népeinek sorsa. Híres és nevezetes dorbézo­lások, mulatságok színhelye volt a Sacher-szálloda, amelyet a Habs­burg-főhercegek is szívesen föl­kerestek. A Habsburg-birodalom bukását tizenöt évvel élte túl ez a szálloda. De azóta csak vergődött. Most elviszi a gazdasági válság. Nem érezünk részvétet, de annál mélyebben sajnáljuk az óriás szál­loda-üzem seregnyi alkalmazottját, akik nehezen juthatnak az utcáról vissza a munka mellé. — Hogy ne menjen ki a meleg. Tyn­kos János naszvadi gazda lefekvés előtt elzárta a kályha füstkijáratát, hogy ne menjen ki a meleg. A régi sövényfal azonban átüszkösödött és a lappangó tűz lángba borította a gerendapadlást. Mivel a lakásban minden szellőzőnyílást elzár­tak, a füst a szobában rekedt és a gazda édesanyjával együtt megfulladt. — Előadás a Feministák Egyesületé­ben. Január 5-én, pénteken este 7 óra­kor előadást tartanak a Feministák Egyesületében dr Kunvári Bella és Hirn Irence „Az egyenjogúság problémájáról a köz- és magánalkalmazottaknál" cím­mel. — Roosevelt postája, Roosevelt, az Északamerikai Egyesült Államok elnöke hivatalba lépése óta, tehát 1933 márciu­sától ez év végéig 1.620.000 levelet és cso­magot, valamint 220.000 táviratot kapott. Napi postája átlag 18.000 levél volt. Hogy mennyi volt ebből kérő és mennyi a tanácsadó, arról nem szól a híradás. — Gombostűt evett. K. M. 15 éves Ör­kényi háztartási alkalmazott karácsony másodnapján fél liter hipermangánol­datba nyolc gramm aszpirint kevert és megitta. Tettét idejében észrevették és a kihívott orvos gyomormosást alkalma­zott. Szombaton a leány megismételte öngyilkossági kísérletét és 15 gramm aszpirint vett be, továbbá 20 gombostűt nyelt. Eszméletlen állapotban szállítot­ták kórházba. Állapota válságos. Színházak,mozik és hangversenyek hírei „Az ellopott szerda." (Ufa, Uránia, City és Corso.) Magyar film, vígjáték és minden különösebb beharangozás nél­kül is kedves, ötletes, jól sikerült alko­tás. Főszereplője Szőke Szakáll, aki már annyiszor megnevettette a film közönsé­gét sajátos, szívből jövő humorával, kedves, póztalan játékával. Ezúttal egy ügyefogyott fotoriportert alakít, akinek sorsa a véletlenek sorozatán keresztül őszinte, harsogó kacagást vált ki és bukdácsolásaiból, tanácstalan helyzete­iből az életnek mégis kimenti és elhozza neki a sikert. Nagyon tud nevettetni, minden erőszakoltság nélkül és tökéle­tesen testéhez szabott szerep ez. De a többi szereplők is remekül játszanak. Ilajda Eta széphangú és kellemes játékú színésznő. Hajmássy Miklós ezúttal is helyénvaló bonviván és Gyergyai István megérdemelten szaporítja eddigi sike­reit. Külön érdekessége a filmnek Rubin­stein Ernának, az ismert hegedűművész­nőnek szereplése- aki beigazolja, hogy nemcsak a hegedűnek mestere, hanem meglepően otthonos a színjátszásban is. Gertler Viktor, a film rendezője mű­vészi ösztönnel sorakoztatja föl hátterül a szebbnél szebb magyar motívumokat, anélkül, hogy giccses lenne. Ama kevés magyar filmek közül való ez, amely nem okoz csalódást annak, aki végignézte. NÉPSZAVA 1933 december 31. Abesszínia, a lehetőségek országa . A létszám betelt. A mérnök úr már nem vesz föl senkit. A mérnök úr, dr Benda László az első magyar etiópiai tudományos expedíció kiszemelt vezetője. Geológus. Expedíció-láz Magyarországon és kivált Budapesten ma minden kalandos természetű kisdiák és minden új életre vágyó bukott egzisz­tencia őt irigyli. Ezért nehéz is bejutni hozzá. Amióta a napilapok útján nyil­vánosságra jutott, hogy a Magyar Föld­rajzi Intézet tudományos etiópiai expe­díciót tervez, amelynek dr Benda László lesz a vezetője, azóta csörszuccai laká­sán egymásnak adják a kilincset a sze­rencsevadászok. A legkülönbözőbb társa­dalmi rétegből jönnek emberek, akik mind részt szeretnének venni az expedí­cióban. Katonatisztek, gimnazisták, fű­szerkereskedők, pincérek, vendéglősök és tanárok, fiatalok és öregek jönnek jelent­kezni. De hiába. A válasz mindig egy­forma és elutasító, ugyanaz, am­it én kaptam, amikor az expedíció vezetője után érdeklődtem.­­• A létszám már betelt. A mérnök úr már nem vesz föl senkit. Vannak, akik nem hagyják magukat elküldeni. A vendéglős letérdelt az ajtó előtt és úgy könyörgött, hogy vigye ma­gával. Még pénzt is ígért.­l.100 pengő hozzájárulást az expedíció költségéhez — természetesen utólagos havi 100 pen­gős részletekben. A pincér azzal érvelt, hogy őrá szük­ség lesz a filmen, amit majd az expedí­cióról készítenek. Az expedíciófilm nem valódi, ha nincs rajta egy igazi pincér és mindentől eltekintve, neki jó film­arca van. A vegyeskereskedő szalámit ígért, ha elviszi, de mindegyik között legmeghatóbb volt az a kis, 14 éves gim­nazista, aki azt mondta: — Bácsi kérem, tessék engem elvinni az expedícióra, én már egyben részt vet­tem. Engem kicsi koromban már gyer­meknyaraltatási expedícióval kivittek Belgiumba... Miért éppen Abesszínia? — Tizenketten, esetleg tizennégyen indulunk az expedícióval Budapestről. Csupa olyan ember, aki valamilyen tudományos részét vállalja a munká­nak — mondja dr Benda László, mi­után meggyőződött, hogy nem az ex­pedícióban való jelentkezés végett jöt­tem. — Majd lent, Abessziniában csat­lakozik hozzánk 120 bennszülött. — Folytatni akarjuk azt a munkát, amellyel Körösi Csom­a Sándor, Magyar László, Vámbéry, Xanthus, id. Lóczy Lajos, Stein Aurél szereztek megbecsü­lést a magyar névnek. Ezek azonban mind csak egyéni utazások voltak. Arai útunk lesz az első magyar tudományos expedíció. — A magyar kutatók eddig mind Ázsiát járták, mi Afrikába megyünk, Abesszínia magasföldjének tanulmányo­zására. Miért? Ennek sok minden oka van. Közrejátszik természetesen az is, hogy ez közelebb van és így a­ költség kisebb, de nem hagyhattuk ügyelmen kívül azt a szempontot sem, hogy Afrika Európa gazdasági életében mind nagyobb és nagyobb szerepet játszik. Abesszínia pedig valóságos kincses­kamra és teljesen ismeretlen az euró­­paiak előtt. — Abesszínia tízszer akkora, mint a mai Magyarország és tízszer gyérebben lakott. Valósággal a kihasználatlan le­­hetőségek hazája. A kávé itt rengeteg mennyiségben vadon terem és minőség­­ben jobb a legjobb brazíliai kávénál. Nagyon alkalmas vidék ez gyapotter­mesztésre. Néhány európai telepes ott ezzel már vagyont is szerzett. A gabonát évente háromszor lehet aratni. Nagyon sok tér nyílik az állattenyésztésre, föl lehetne lendíteni a gyapjútermelést is és a borkereskedelmet. Szeretném, ha ez a terület expedíciónk nyomán megnyílna a magyar munkások és vállalkozók szá­­mára.­­ Ennek a gazdag országnak egyhar­m­adrésze, mintegy 300.000 négyzetkilo­méter teljesen ismeretlen az európaiak előtt. Ezt az ismeretlen területet akarjuk mi bejárni. Az expedíció négy útszakasza — Expedíciónk útja négy különböző vidéken vezet keresztül. Az első rész 1500 méter magasságig süppedékes, mo­csaras, őserdős terület. „Kola"-nak hív­ják. Itt sok az oroszlán, leopárd, pár­duc, kafferbivaly, a mérgeskígyó és a moszkitó. Ez egészségtelen terület, sok a betegség, kolera, lepra, malária, na­gyon elterjedt a szifilisz. Ez a terület nagyrészt lakatlan. — Következő útszakaszunk 1500—2700 méter magasságban vezet. Ezt a vidé­ket a bennszülöttek „Vojna - Dega"-nak nevezik, ami magyarul annyi, mint „szőlő-gabona". Ez mezőgazdaságilag kulturáltabb vidék, sűrűbben is lakott. — A harmadik szakasz 2700—3000-ig már kopár vidék, a negyedik pedig 3000 méteren fölül egészen sivár. — Természetesen jól fölkészülünk mind a négy útszakaszra. Viszünk nyári vá­szonruhát és téli katonaszövetruhát, bundákat és meleg sapkákat, de viszünk parafasisakot is. A nagy forróság mel­lett számítunk 12 fokos hidegekre is. Duplafalú sátrakat viszünk és fegyve­reket, számítunk arra is, hogy egyes vidékeken friss vaddal táplálkozunk, megkóstáljuk majd az antilop- és gazella­húst. Bár viszünk magunkkal jócskán hús- és főzelékkonzerveket, száraz tész­tát, szárított gyümölcsöt, lekvárt, szalá­mit, sajtot, vajat. A pénz! — Az expedíció az előzetes számítások szerint 250.000 pengőbe kerül. Ezt a pénzt Mária Terézia-tallérokban visszük magunkkal. Ott lent sem a dollárnak, sem a fontnak, hanem csak a Mária Terézia­ tallérnak van becsülete. — A negyedmillió pengő egy részét a magyar tudományos intézetek adják, egy részét a film­vállalat adja, amelynek az expedíció filmezési jogát átadjuk. A fennmaradó százezer pengőt szeretnénk társadalmi úton összehozni.­­ Az eddigi magyar kutatók mind magukra hagyatva, nélkülözések között végezték hősies munkájukat. Emlékez­zünk csak Körösi Csom­a Sándor hallat­lan nélkülözéseire, de még legutóbb is Baktay Ervin úgy ment el indiai útjára, hogy mindenét eladta, csakhogy a költ­ségeket előteremtse. Mi hisszük, hogy ez az expedíció fölkelti a társadalom ér­deklődését és áldozatkészségét. — Jó befektetés lesz ez a pénz. Az­ expedíció sikere a magyar földrajzi tudomány nemzetközi sikerét jelenti és gazdag tudományos adatgyűjtésre szá­mítunk. Abesszíniának, vagy másnéven Etiópiának gandarkörnyéki és az attól északra, a Rasz Dasan hegycsoport­ban, Semia hegyóriásai között elterülő vidékét akarjuk tudományosan földrajzi, földtani, néprajzi, embertani, állattani, növénytani vonatkozásaiban földolgozni és tanulmány tárgyává tenni mágneses és légköri viszonyait is.­­ Elkészítjük majd a Tana-tó mély­ség­­­térképét is. Ez a tó ötször akkora, mint a Balaton. Az expedíció már ka­pott is egy csónakmotort, amelynek ennél a munkánál nagy hasznát vesszük. A nők is A rövidszárú angol fapipa kialszik dr Benda László szájában. A lelkes magya­rázat közben egészen megfeledkezett róla. Pedig ez a fapipa az egyetlen, ami külsőre is megadja neki , az explorátor jelleget. — Hogy szánta rá magát erre az útra? — Világéletemben erre készültem. Folytatni nagy, magyar utazók: Körösi Csom­a, Magyar László, Vámbéry, id. Lóczy munkáját. De nem akar magáról beszélni. Inkább elmondja, hogy nők is jönnek jelent­kezni az­ útra. Eddig öt nő jelentkezett. A legfiatalabb 18 éves volt, a legidősebb 68. Ez a hatvannyolcéves­ festőnő, aki mindenáron be akart jutni az expedí­cióba. Volt egy újságírónő is, aki jelent­kezett és egy tanárnő is. — Sokan jönnének. Sokan az itthoni rosszból akarnak menekülni, sokan új izgalmakat akarnak keresni, sokan szen­zációkat akarnak hajhászni. — Ez az expedíció azonban a tudo­mányt, a megismerést és az emberiség ügyét akarja szolgálni. Szélpál Árpád. i . .... •­­v / - •• pi — A Hungária újabb győzelme. A Hungária csapata szombaton mérkőzött a Kreuzlingen FC csapatával és azt­ 3:0 (0:0) arányban legyőzte. — Rumot kért, azután leütötte. Mol­nár László kaposvári fűszeres üzletébe betért egy fiatalember és egy pohár ru­mot kért. Amikor a kereskedő az üve­gért nyúlt, a fiatalember hátulról kala­páccsal fejbevágta. Molnár azonban nem vesztette el azonnal eszméletét, hanem segítségért kiáltott, amire a támadó el­­­menekült. A kereskedő koponyája be­lszakadt­, de sérülése nem életveszedell­yes. A rendőrség nyomozást indított.

Next