Népszava, 1934. március (62. évfolyam, 48–72. sz.)

1934-03-01 / 48. szám

LXIL év­f. 48. szám Budapest, 1934 március­­ március 1. csütörtök ^fA £ K­im ^O^lMf^ /•ij?" / A­.MAGYARORSZÁG 1 SZOCIÁLDEMO­KRATA PÁR­T KÖZ­PONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4­ • Megjelenik hétfő ki­­­v­é­t­e­l­é­v­e­l minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 „Képesítő hatály" Kezdetben volt a rendiség és Mária Terézia „Ratio educa­tionis"-a (nevelésügyi rendelete). Azután jött az iskolai műveltség egyre szélesebb körben való el­terjedése (persze, szigorú vagyoni cenzus alapján) és jött a Vajda Péter nevű jobbágyfinak s számos társának előretörése a magyar kultúrában. Utána következett 1848 és utána 1867. Elvileg min­denki számára nyitva minden iskola és főiskola. Mármint, ha van pénze, hogy tanulmányait elvégezze. Azután jön Wlassics Gyula kultuszminisztersége és 1895-ben a nők is bejuthatnak az egyetem egyik-másik karára. Utána 1918-ig semmi sem tör­ténik. Csak az, hogy a két egye­temből­ h­árom lesz. Csak az, hogy a nőknek — igen rövid időre — megnyitják az összes fakultáso­kat. Azután hamarosan jön 1919 — és jön a lex Haller, a numerus clausus. A három egyetemből négy lesz. A zsidókat kiszorítják az egyetemről és megszületik a numerus clausus első fogalma­zása, 5% zsidó és nem több. Ké­sőbb ennek kiegészítéseképpen megpróbálják a középiskolák „megtisztítását" is és­­ fölvételi vizsgát tétetnek negyedik elemis­tákkal, tízéves gyerekekkel. A két törvény egyszerre bukik meg. A fölvételi vizsgát eltörlik és a humerus clausust módosítják. Ez a lex Klebelsberg, amely szerint most már nem a faji hovatarto­zás, hanem a szülő foglalkozása és a gyermek tanulmányi ered­ménye az irányadó. Négy egyetem van, egy műegye­tem és az ország évről-évre han­gos a kiszorultak jogos panaszá­tól. De minden évben hangosabb a kedvezményezettek, a bejutot­tak nagy többsége is. Sok a zsidó, túllépi az országos arányszámot, kevés az állás és a fölvétel körüli kedvezmény nem jelent bizonyos­ságot arra, hogy a fölvételből ál­lás is lesz. A diákság tüntet, harsány zsi­dóverések élénkítik a petyhüdő vért, a műegyetemről kizárnak négy diákot, verekedőket és meg­verteket vegyesen, bár nem egyenlő arányban, az egyeteme­ket bezárják és kinyitják, har­mincas bojkottbizottságok alakul­nak, Debrecenben ostromállapotot teremt a diákság a Nagyerdőn, — míg végre a kormány kiegyezik a tüntetőkkel. A paktum pontjai: n­éhány száz új­­állás (nem munka­alkalom, hanem állás) és­­ a nu­merus clausus intézményes bizto­sítása. Mármint nem ,a lex Kle­belsbergé. A­­lex Halleré. Igenám, de ez nincs érvényben. Újra életbe léptetni még a horog­kereszt szomszédságában is teher­tétel. Kultuszminiszterünk, az úgynevezett szellemtörténeti isko­la feje, megoldja a kérdést más­kép. Reformálja az egyetemre való bejutást — a középiskolában. Reformálja nem pontozással, ahogy eredetileg híre járt és ami egészen rossz módszer lett volna — hanem másképpen, még rosszab­bul. A diák nyolc éven át tanul. Jól vagy rosszul. Nyolc éven át viselkedik. Jól vagy rosszul. Az­után érettségizik. Jól vagy rosszul. És amikor mindezen túl van, elő­áll egy rejtelmes bizottság, nem tudni, honnan, nem tudni, kikből s megállapítja, mégpedig „középis­kolai tanulmányai folyamán elért tanulmányi eredményének, erköl­csi­­magaviseletének és egyénisé­gének gondos mérlegelése alap­ján", hogy „alkalmas"-e az egye­temre. És csak az juthat be, akit a bizottság alkalmasnak ítél. Hogy is szól a közismert német mondás, magyar fordítása? „Az ember észreveszi a szándékot és rosszkedvű lesz tőle." Mert e ren­delkezés igazi célját és belső szán­dékát lehetetlen nem észrevenni. Lehetetlen, h­ogy föl ne ismerjük: itt a lex Haller újból való beveze­téséről van szó, rosszabb formá­ban, mert a mostani nemcsak faji szűrő, hanem politikai is. A mi osztályunk gyermekeinek mindegy.­­Minket másféle nume­rus clausus tart vissza az egye­temről. A szegénység numerus claususa. A munkásgyerek szá­mára nincs konviktus, nincs pro­tektor, nincs lehetősség. És mégsem lehet közömbös szá­munkra a dolog. Nem lehet, hogy gyerekek: 10 évestől 18 éves koru­kig állandóan lidércnyomással a lelkükön éljenek. Lehetetlen, h­ogy valaki nyolc­ éven át tanuljon, dolgozzon és azután megbukjék — egy fajbiológiai és politikai ellen­őrző­ vizsgálaton. Lehetetlen és embertelen. Még embertelenebb, mint a mai érettségi. Amely, mint hírlik, megmarad és a tetejébe jön ez a reform. A gondolat nem új. Romániá­ban is csinálják vagy tíz éve. Ide­gen bizottság vizsgáztatja az érettségizőket és hihetetlen nagy a­ bukások­­aránya. Csodálatoskép­pen — s ezt a miniszter úrnak is tudnia kell — a kisebbségi diákok buknak,a legnagyobb százalékban. Álláspontunk tiszta: EL ezzel a javaslattal a tanulás szabadsága nevében. Lehet, hogy a. . reakció meggyőződése szerint a­ tanítás és tanulás szabadsága idegét múlt, ócska és kicsúfolásra való elv. Mi mégis kitartunk mellette, mert a társadalom szabadsága csak a szellem szabadságából születhet­ik­ meg. A faj biológiai fölülérettsé­giztetés pedig a szellem szabad­sága helyett újabb ketrece, aka­dálya, fékje, gátja a szellemnek. Az osztrák szocialista párt húsz vezető tagját márciusban bíróság elé állítják Bizonytalan az új osztrák alkotmány sorsa.­­ A francia és angol közvélemény ellenzi a Habsburg-restaurációt Letért a horogkeresztes ultimátum: egyelőre csend (Bécs, február 28.) Az új osztrák alkotmány már részleteiben is el­készült. Egyelőre azonban nem tud­ják, hogy miképpen hajtsák végre. Az alkotmány életbeléptetéséhez a kormányon kívül a szövetségi el­nök és a nemzeti tanács hozzá­járulása szükséges. Bizonyosra ve­hető, hogy Miklas elnök nem hajlandó az új alkotmányt kényszerrendelet­tel életbe léptetni. Új elnököt viszont a már régebben törvényesen keresztü­lvitt alkot­mánymódosítás értelmében csak népszavazással lehet megválasztani. Viszont nem túlságosan valószínű hogy Dollfuss ezt­lőszerint szívesen vállalná a népszavazás kocká­­zatát. Így a kormány egyetlen útja csak az államcsíny lehet, amellyel az új alkotmányt, egyszerűen Ausztriára kényszerítik, vagy a fölelevenített háborús kivételes rendeletek vala­melyik paragrafusába kapaszkodva olyan új elnököt iktatnak be, aki hajlandó a Dollfuss-kormány által összeállított nemzeti tanács illeté­kességét elfogadni. Legújabban Schönburg-Hartenstein elnökségé­ről beszélnek, de szóba került Star­hemberg elnökké választása is. A nemzeti tanácsnak, amelynek szociáldemokrata tagjait törölték, ezidőszerint 1­9 tagja van: 66 ke­resztény­szociális, 10 parasztpárti, 9 nagynémet és 4 Heimwehr-párti. Ezek közül azonban a 1­) paraszt­párti és nagynémet képviselő vagy ellene, szavazna az alkotmányterve­zetnek, vagy meg sem jelenne a ta­nácskozásokon, amikor is az alkot­mányozó gyűlé­s egyszerűen nem is volna határozatképesnek tekinthető. Érthető, hogy Miklós elnök ezzel a csonka országgyűléssel nem­ akarja az új alkotmány érvényességét ki­mondani. Mindenesetre a belpoliti­kai helyzet még teljesen kialaku­latlan és a megoldásról még senki sem tud bizonyosat. Lejárt a horogkeresztes ultimátum (Bécs, február 28.) Szerdán déli 12 órakor lejárt az úgynevezett Habicht - ultimátum határideje. Amint ismeretes, Theo Habicht, az osztrák nácipárt Münchenben tar­tózkodó vezére rádióbeszédben nyolcnapos határidőt szabott az osztrák kormánynak a horogkeresz­tes politikával való megegyezésre. A hatóságok minden eshetőségre készen várták az ultimátum le­jártát, egész Ausztriában riadókészült­séget rendeltek el. Bécsben az összes középületeket rendőrkordonnal vették körü­l. Az esti órákig nem történt semilyen rendzavarás. Nemzeti szocialista tüntetőket keresnek a bécsi kanálisokban (Bécs, február 28.) A rendőrség átkutatta a parlament és a város­háza környékén elhúzódó főcsator­nákat, mert titkos jelentés érkezett a rendőrségre, hogy nemzeti szo­cialista tüntetők rejtőztek el azok­ban. A nemzeti szocialisták né­hány héttel ezelőtt is olyan módon tüntettek, hogy a főcsatornákba vonultak töme­gesen és onnan énekelték a Horst Wesseldalt. Bűnvádi eljárás a szociáldemokrata párt vezetőségi tagjai ellen (Bécs, február 28.) A rendőrségi vizsgálat eredményei alapján a szociáldemokrata pártvezető­ség 20 tagja ellen bűnvádi el­járást indítanak. Seitz, Emmerling, Danneberg, Kor­ner tábornok, Eisler, a védő­­szövet­ség vezérkari főnöke és mindazok, akiknek tudomása volt a védő­szövetség ellenállásának előkészí­téséről, vagy éppen résztvettek a végrehajtásában, legkésőbb egy hónapon belül bíróság elé kerül­nek. Hazaárulással, lázadással, részben pedig bűnpártolással vá­dolják őket. Külön vizsgálatot folytatnak ab­ban az irányban, hogy a különböző szocialista gazdasági vállalatok, a Munkásbank, a szakszervezetek és más gazdasági szervek nem mozdí­tották-e elő a védőőrség fölfegy­verkezését. Azokat a szocialistákat, akik el­len nincsenek terhelő bizonyítékok, egyelőre továbbra is rendőri fog­ságban tartják. A Habsburg-restaurációt egész Európában ellenzik (Párizs, február 28.) A párizsi sajtó továbbra is változatlan ér­deklődéssel tárgyalja a Habsburg­restauráció lehetőségét. A lapok csaknem egyértelműen hangoztat­ják, hogy a kisantant számíthat Francia­­országra, amely semmi körülmények között sem járulhat hozzá akár egy oszt­rák császárság, akár­­ az osztrák­

Next