Népszava, 1934. március (62. évfolyam, 48–72. sz.)
1934-03-25 / 68. szám
1934 március 25. NÉPSZAVA AZ OSZTRÁK MUNKÁSOK FÖLKELÉSE ÍRTA: OTTO BAUER VIII. Ho! hibáztunk? Megvertek bennünket és mindnyájunk agyát az a kérdés kínozza, vájjon a magunk okozta politikai hiba, a magunk vétke idézte-e elő a véres katasztrófát. Vannak, akik azt mondják: politikánk évek óta túl doktrinér, túl radikális, túl engesztelhetetlen, túl baloldali volt. És ezzel idéztük elő a párt összeomlását. Mások meg a fordítottját hirdetik: politikánk túl aggodalmaskodó, túl visszariadó volt, hiányzott belőle a forradalmi lendület, amely magával ragadta volna az egész népet, túl hosszú időre halasztottuk a küzdelmet és ezzel okoztuk a vereséget, tehát túl jobboldaliak voltunk. Hol az igazság? Hogy hibákat követtünk el, nem vitás, csak aki nem cselekszik, nem követ el hibát. E hibák őszinte beismerése hasznos, mert a mi tapasztalatainkból fontos tanulságokat meríthetnek az utódok. Hibáinkat annyival is inkább beismerhetem, mert velük senki mást nem vádolok: azokért a hibákért, amelyeket elkövettünk, felelősebb vagyok mindenkinél. Két év előtt, 1932 áprilisában a tartománygyűlési és községi választások az osztrák nemzeti szocializmus ugrásszerű emelkedését mutatták. A nagynémetek, akik Schober kikényszerített visszalépése óta ellenzékben voltak, továbbá a nemzeti szocialisták a nemzeti tanács újraválasztását, követelték. A keresztény-szociálisok póni felélmet éreztek az új választással szemben. Ha akkor készek lettünk volna arra, hogy a nemzeti tanácsban az új választások kiírása ellen szavazzunk és ha biztosítottuk volna az akkor kormányon levő Burescht, hogy ugyanúgy „tolerálni" fogjuk, ahogy a német szociáldemokrácia tolerálta a Brünning-kormányt, talán megakadályozhattuk volna, hogy a keresztényszociálisok, a Landbund a Heimwehrekkel alkosson kormányt. Nem ezt tettük. A választásokat hasznosaknak tartottuk, mert azt akartuk, hogy a nemzeti szocialisták a parlamentbe kerüljenek és az a kényszer, hogy az adott gazdasági és politikai kérdésekhez állást kell foglalni, leleplezi demagógiájukat. A német szociáldemokrácia tapasztalatai után joggal tartottunk attól, hogy a türelmi politika zsákutcájába kerülünk Azt hittük, hogy csak friss, ellenzéki politika óvhatja meg a szociáldemokráciát attól, hogy a gazdasági válság következtében elnyomorodott és elkeseredett tömegek a nemzeti szocializmushoz ne vetődjenek. Magunk tartásának következménye az volt, hogy a reresztényszociálisok a Heimwehrrel léptek szövetségre és Dollfuss Fey-jel alakított kormányt. Megelőzőleg az 1930-as őszi választásokon legyőztük az első keresztény-szociális Heimwehr - koalíciót, a Vaugoin-Starhemberg-kormányt. Ez a tapasztalat tévesztett meg bennünket 1932-ben, félreismertük, hogy egy olyan időpontban, amelyben a fasizmus Németországban viharos emelkedőben van, a fasiszták részvétele a kormányban sokkalta veszedelmesebb. Az 1932. évi választásokon tanúsított magatartásunk talán hiba volt. „Baloldali elkanyarodás." Még egy ilyen hibát követtünk el. Amikor a Dollfuss—Fey-kormány idején a vasutasok 1933. évi március elsejei kétórás tüntető sztrájkja után a kormány a vasutasok megrendszabályozásával felelt, március 4-én parlamenti indítvánnyal próbáltuk ennek elejét venni. Mivel a kormánynak csak egy szónyi többsége volt, minden szavazat döntően esett latba. Nekünk azonban egy szavazatunk hiányzott, annak révén, hogy Renner, mint a nemzeti tanács elnöke, elnöki minőségéből folyólag nem szavazhatott. Azt éreztük, hogy a vasutasokkal szemben nem felelhetünk azért, hogy Renner elnöki állása miatt alulmaradunk a szavazásnál és ezzel többszáz vasutast kiteszünk a megrendszabályozásnak. Ezért azután Renner, az én tanácsomra, a keresztényszociálisokkal való összetűzés következtében, lemondott elnökségéről. Erre lemondott a keresztényszociális és a nagynémet alelnök is. Másnap volt Hitler nagy választási győzelme Németországban. Buzgalmunkban, hogy a hiegrendszabályozással fenyegetett vasutasokat megvédjük, nem gondoltunk arra, hogy a német átalakulásnak milyen közvetlen hatása lehet Ausztriára, így azután Renner lemondása adta meg a Dollfuss-kormánynak az ürügyet arra, hogy a parlamentet kikapcsolja. Ez kétségtelenül hiba volt, ismét „baloldali elhajlás". A parlamentet kikapcsolták, a diktatúra berendezkedett. Az a kísérletünk, hogy március 15-én újból megkezdjük a parlament munkáját, Dollfuss erőszakán hajótörést szenvedett. Erre március 15-én általános sztrájkkal kellett volna felelnünk! Sohasem volt olyan alkalmas a helyzet, mint éppen azon a napon. A német ellenforradalom akkor szántott át viharaival az országon és fölkorbácsolta az osztrák tömegeket. A munkástömegek a harcra hívó jelet várták. A vasutasok még nem voltak olyan szétziláltak, mint tizenegy hónappal később. A kormány katonai szervezete sokkal gyöngébb volt, mint 1934 februárjában Akkor talán győzhettünk volna. De visszariadtunk a küzdelemtől. Még hittük, hogy tárgyalások révén békés megoldáshoz juthatunk. Dollfuss megígérte, hogy rövid időn belül, március végén vagy április elején tárgyal velünk alkotmány-és házszabályreformról. Akkor még balgák voltunk és hittünk az ígéreteknek. Kikerültük a küzdelmet, mert meg akartuk takarítani a véres polgárháború katasztrófáját. És tizenegy hónappal később mégis kitört a polgárháború, de számunkra lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között. Hibát követtünk el, összes hibáink legvégzetesebbikét. És ez alkalommal „jobboldali elhajtásról" volt szó. Túl jobboldali, vagy túl baloldali volt a politikánk? Nincs olyan sztratégia, amely azt tanítaná, hogy a győzelmet minden esetben támadással, vagy minden esetben védekezéssel kell kiharcolni és hogy a döntés mindig a jobbszárnyon, vagy mindig a balszárnyon következik be. A proletártaktika problémái az események viharos fejlődésének korszakában, sokkal bonyolultabbak, semhogy a jobb- és baloldal egyszerű formulájára vissza lehetne vezetni őket. Azok a hibák, amelyeket elkövettünk, egyszer baloldali, máskor jobboldali elhajlások voltak arról az útról, amelyről most a későbbi események tudatában, úgy véljük, hogy helyes lett volna. De amilyen kevéssé tagadjuk a hibákat, amelyet elkövettünk , megakadályozhattuk volna-e, az osztrák ellenforradalmat a fasizmus németországi győzelme után? Megóvhatott volna-e bennünket más politika, más taktika? Ha az 1932. évi áprilisi választások után türelmi politikát folytatunk Bureschkormánya felé, nem kerültünk volna pontosan a német szociáldemokrácia sorsára? Ha Renner március 4-én nem mond le elnöki tisztéről, várjon a német átalakulás következtében megriadt kormány nem keres más ürügyet a parlament kikapcsolására? Ha 1933 március 15-én harcot kezdünk, nem következik-e be a feketék és barnák koalíciója, akik akkoron még sokkal jobb viszonyban voltak, mint ma és nem lett volna-e ezáltal Hitler úr Ausztria fölött? Az olasz munkásság egészen 1922-ig „baloldali" forradalmi, a kommunizmushoz rokonságot mutató politikát folytatott — a politika katasztrófával végződött. A német szociáldemokrácia éppen megfordítva. Igen államférfiúi, igen nemzeti, igen „jobboldali" utat választott — ugyancsak megverték. Mi, Ausztriában, az olasz és a német szélsőség között megpróbáltuk a középutat — minket is legyőztek. A munkásosztály vereségének okai nyilván mélyebben fekszenek, mint pártjai taktikájában, mélyebben, mint az egyes taktikai hibákban. PULLOVER DARABJA KAPHATÓ PÓK ÁRUHÁZAKBAN . Akinek gyakran fáj a gyomra, bélműködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, annak a természetes „Ferenc József" keserűvíz csakhamar szabályozza a székletét, rendbehozza az emésztő sót, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. Kórházi bizonyítványok tanúsítják, hogy a természetes „Ferenc József" víz biztos és kellemes hatása következtében —kiváltkép ülőfoglalkozásoknál — állandó használatra rendkívül alkalmas. (X) 9. oldal Olajforrásokat találtak Angliában Szocializálják a termelést (London, március 23.) Tíz évi kutatás után sikerült az angol szigeten is olajmezőkre bukkanni. Hírek szerint a Pennini-hegység ig déli részében igen gazdag olajforrásokat fedeztek föl. A kutatómunka az utolsó hónapokban kapott új erőre, amikor egy amerikai vállalat is bekapcsolódott a fúrásokba. A „Daily Express" csaknem kiapadhatatlan bőségű forrásokról számol be. A felfedezésnek mérhetetlen a közgazdasági jelentősége. Anglia egész világpiaci helyzetét döntően átalakítaná, hogyha csak függetleníteni is tudná magát a külföldi olajbehozataltól, vagy éppen vezető szerephez juthatna a petróleumtermelés terén. Az angol kormány már javaslatot terjesztett be, amelyben indítványozza, hogy minden Angliában fellelhető petróleumforrást köztulajdonná nyilvánítsanak. Egyben felhatalmazást kér arra is, hogy a kutatásokat továbbra is folytathassa és fúrási munkálatokat végeztethessen a telektulajdonosok beleegyezése nélkül is. 200.000 300.000