Népszava, 1934. március (62. évfolyam, 48–72. sz.)

1934-03-25 / 68. szám

1934 március 25. NÉPSZAVA AZ OSZTRÁK MUNKÁSOK FÖLKELÉSE ÍRTA: OTTO BAUER VIII. Ho! hibáztunk? Megvertek bennünket és mind­nyájunk agyát az a kérdés kínozza, vájjon a magunk okozta politikai h­iba, a magunk vétke idézte-e elő a véres katasztrófát. Vannak, akik azt mondják: poli­tikánk évek óta túl doktrinér, túl radikális, túl engesztelhetetlen, túl baloldali volt. És ezzel idéztük elő a párt összeomlását. Mások meg a fordítottját hirdetik: politikánk túl aggodalmaskodó, túl visszariadó volt, hiányzott belőle a forradalmi lendület, amely magával ragadta volna az egész népet, túl hosszú időre halasztottuk a küzdelmet és ezzel okoztuk a vereséget, tehát túl jobboldaliak voltunk. Hol az ig­azság? Hogy hibákat követtünk el, nem vitás, csak aki nem cselekszik, nem követ el hi­bát. E hibák őszinte beismerése hasznos, mert a mi tapasztalata­inkból fontos tanulságokat merít­hetnek az utódok. Hibáinkat annyi­val is inkább beismerhetem, mert velük senki mást nem vádolok: azokért a hibákért, amelyeket el­követtünk, felelősebb vagyok min­denkinél. Két év előtt, 1932 áprilisában a tartománygyűlési és községi vá­lasztások az osztrák nemzeti szo­cializ­mus ugrásszerű emelkedését mutatták. A nagynémetek, akik Schober kikényszerített visszalépé­se óta ellenzékben voltak, továbbá a nemzeti szocialisták a nemzeti tanács újraválasztását, követelték. A keresztény-szociálisok póni felél­met éreztek az új választással szemben. Ha akkor készek lettünk volna arra, hogy a nemzeti tanács­ban az új választások kiírása ellen szavazzunk és ha biztosítottuk volna az akkor kormányon levő Burescht, hogy ugyanúgy „tole­rálni" fogjuk, ahogy a német szo­ciáldemokrácia tolerálta a Brün­ning-kormányt, talán megakadá­lyozhattuk volna, hogy a keresz­tényszociálisok, a Landbund a Heimwehrekkel alkosson kormányt. Nem ezt tettük. A választásokat hasznosaknak­ tartottuk, mert azt akartuk, hogy a nemzeti szocialis­ták a parlamentbe kerüljenek és az a kényszer, hogy az adott gaz­dasági és politikai kérdésekhez ál­lást kell foglalni, leleplezi dem­agó­g­iájukat. A német szociáldemo­krácia tapasztalatai után joggal tartottunk attól, hogy a türelmi politika zsákutcájába kerülünk Azt hittük, hogy csak friss, ellen­zéki politika óvhatja meg a szo­ciáldemokráciát attól, hogy a gaz­dasági válság következtében el­nyomorodott és elkeseredett töm­e­gek a nemzeti szocializmushoz ne vetődjenek. Magunk tartásának kö­vetkezménye az volt, hogy a re­resz­tényszociálisok a Heimwehrrel lép­tek szövetségre és Dollfuss Fey-jel alakított kormányt. Megelőzőleg az 1930-as őszi választásokon legyőz­tük az első keresztény-szociális Heimwehr - koalíciót, a Vaugoin-Starhemberg-kormányt. Ez a ta­pasztalat tévesztett meg bennünket 1932-ben, félreismertük, hogy egy olyan időpontban, amelyben a fa­sizmus Németországban viharos emelkedőben van, a fasiszták rész­vétele a kormányban sokkalta ve­szedelmesebb. Az 1932. évi válasz­tásokon tanúsított magatartásunk talán hiba volt. „Baloldali elkanya­rodás." Még egy ilyen hibát követtünk el. Amikor a Dollfuss—Fey-kormány idején a vasutasok 1933. évi már­cius elsejei kétórás tüntető sztrájk­ja után a kormány a vasutasok megrendszabályozásával felelt, már­cius 4-én parlamenti indítvánnyal próbáltuk ennek elejét venni. Mi­vel a kormánynak csak egy szónyi többsége volt, minden szavazat dön­tően esett latba. Nekünk azonban egy szavazatunk hiányzott, annak révén, hogy Renner, mint a nemzeti tanács elnöke, elnöki minőségéből folyólag nem szavazhatott. Azt éreztük, hogy a vasutasokkal szem­ben nem felelhetünk azért, hogy Renner elnöki állása miatt alul­maradunk a szavazásnál és ezzel többszáz vasutast kiteszünk a m­eg­rendszabályozásnak. Ezért azután Renner, az én tanácsomra, a keresz­tény­szociálisokkal való összetűzés következtében, lemondott elnöksé­géről. Erre lemondott a keresztény­szociális és a nagyném­et alelnök is. Másnap volt Hitler nagy választási győzelme Németországban. Buzgal­munkban, hogy a hiegrendszab­ályo­zással fenyegetett vasutasokat meg­védjük, nem gondoltunk arra, h­ogy a német átalakulásnak milyen köz­vetlen hatása lehet Ausztriára, így azután Renner lemondása adta meg a Dollfuss-kormánynak az ürügyet arra, h­ogy a parlamen­tet kikapcsolja. Ez kétségtelenül hiba volt, ismét „baloldali elhaj­lás". A parlamentet kikapcsolták, a diktatúra berendezkedett. Az a kí­sérletünk, hogy március 15-én új­ból megkezdjük a parlament mun­káját, Dollfuss erőszakán hajó­törést szenvedett. Erre március 15-én általános sztrájkkal kellett volna felelnünk! Sohasem volt olyan alkalmas a helyzet, mint­ ép­pen azon a napon. A német ellen­forradalom akkor szántott át viha­raival az országon és fölkorbácsol­ta az osztrák tömegeket. A mun­kástömegek a harcra hívó jelet várták. A vasutasok még nem vol­tak olyan szétziláltak, mint tizen­egy hónappal később. A kormány katonai szervezete sokkal gyön­gébb volt, mint 1934 februárjában Akkor talán győzhettünk volna. De visszariadtunk a küzdelemtől. Még hittük, hogy tárgyalások révén békés megoldáshoz juthatunk. Doll­fuss megígérte, hogy rövid időn belül, március végén vagy április elején tárgyal velünk alkotmány-és h­ázszabályreformról. Akkor még balgák voltunk és hittünk az ígére­teknek. Kikerültük a küzdelmet, mert meg akartuk takarítani a vé­res polgárháború katasztrófáját. És tizenegy hónappal később mégis ki­tört a polgárháború, de számunkra lényegesen kedvezőtlenebb körül­mények között. Hibát követtünk el, összes hibáink legvégzetesebbikét. És ez alkalommal „jobboldali el­hajtásról" volt szó. Túl jobboldali, vagy túl baloldali volt a politikánk? Nincs olyan sztratég­ia, amely azt tanítaná, hogy a győzelmet minden esetben táma­dással, vagy minden esetben véde­kezé­ssel kell kiharcolni és hogy a döntés mindig a­ jobbszárnyon, vagy mindig a balszárnyon következik be. A proletártaktika problémái az események viharos fejlődésének korszakában, sokkal bonyolultab­bak, semhogy a jobb- és baloldal egyszerű formulájára vissza le­hetne vezetni őket. Azok a hibák, amelyeket elkövettünk, egyszer baloldali, máskor jobboldali elhaj­lások voltak arról az útról, amely­ről most a későbbi események tuda­tában, úgy véljük, hogy helyes lett volna. De amilyen kevéssé tagadjuk a hibákat, amelyet elkövettünk , megakadályozhattuk volna-e, az osztrák ellenforradalmat a fasizmus németországi győzelme után? Meg­óvhatott volna-e bennünket más politika, más taktika? Ha az 1932. évi áprilisi választások után tü­relmi politikát folytatunk Buresc­h­kormánya felé, nem kerültünk volna pontosan a német szociál­demokrácia sorsára? Ha Renner március 4-én nem mond le elnöki tisztéről, várjon a német átalakulás következtében megriadt kormány nem keres más ürügyet a parla­ment kikapcsolására? Ha 1933 már­cius 15-én harcot kezdünk, nem kö­vetkezik-e be a feketék és barnák koalíciója, akik akkoron még sok­kal jobb viszonyban voltak, mint ma és nem lett volna-e ezáltal Hit­ler úr Ausztria fölött? Az olasz munkásság egészen 1922-ig „baloldali" forradalmi, a kommunizmushoz rokonságot mu­tató politikát folytatott — a poli­tika katasztrófával végződött. A német szociáldemokrácia éppen megfordítva. Igen államférfiúi, igen nemzeti, igen „jobboldali" utat választott — ugyancsak megverték. Mi, Ausztriában, az olasz és a né­met szélsőség között megpróbáltuk a középutat — minket is legyőztek. A munkásosztály vereségének okai nyilván mélyebben fekszenek, mint pártjai taktikájában, mélyebben, mint az egyes taktikai hibákban. PULLOVER­ DARABJA KAPHATÓ PÓK ÁRUHÁZAKBAN . Akinek gyakran fáj a gyomra, bélműködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéres­sárga, étvágya megcsappant, annak a természetes „Ferenc József" ke­serűvíz csakhamar szabályozza a székletét, rendbehozza az emésztő s­ót, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. Kórházi bizonyít­ványok tanúsítják, hogy a termé­szetes „Ferenc József" víz biztos és kellemes hatása következtében —­kiváltkép ülőfoglalkozásoknál — ál­landó használatra rendkívül alkal­mas. (X) 9. oldal Olajforrásokat találtak Angliában Szocializálják a termelést (London, március 23.) Tíz évi ku­tatás után sikerült az angol szige­ten is olajmezőkre bukkanni. Hí­rek szerint a Pennini-hegység ig déli részében igen gazdag olajforrásokat fe­deztek föl. A kutatómunka az utolsó hónapok­ban kapott új erőre, amikor egy amerikai vállalat is bekapcsolódott a fúrásokba. A „Daily Express" csaknem kiapadhatatlan bőségű forrásokról számol be. A felfedezésnek mérhetetlen a közgazdasági jelentősége. Anglia egész világpiaci helyzetét döntően átalakítaná, hogyha csak függetleníteni is tudná magát a külföldi olajbehozataltól, vagy ép­pen vezető szerephez juthatna a petróleumtermelés terén. Az angol kormány már javasla­tot terjesztett be, amelyben indítványozza, hogy minden Angliában fellelhető petróleum­forrást köztulajdonná nyilvá­nítsanak. Egyben felhatalmazást kér arra is, hogy a kutatásokat továbbra is foly­tathassa és fúrási munkálatokat végeztethessen a telektulajdonosok beleegyezése nélkül is. 200.000 300.000

Next