Népszava, 1934. június (62. évfolyam, 121–144. sz.)

1934-06-02 / 121. szám

1934 júni­us 2. flaHEBEKS NÉPSZAVA Győztek a háziurak, győztek mindazok a té­nyezők, amelyek nem akarták, hogy föllendüljön a lakásépítkezés. A pénzügyminiszter híven, azt is mondhatnók: makacsul kitartott első álláspontja mellett, amelyet költségvetési expozéjában körvona­lazott: lakásfölösleg van, nem lehet általános rendkívüli házadómentes­séget adni. És nem is adott. Az új házadómentességi rendelet, amelyet a kőnyomatos alapján a Népszava csütörtöki számában mi is közöl­tünk, első pillanatra tetszetősnek látszik, de­­ csak első pillanatra. A rendelet teljes szövege azonban alaposan kiábrándító. Egészen szűk területre szorítja a házadómentes­ség kedvezményét, amely így az­után egyenlő a semmivel. Elképesztő, hogy ilyen rendelet megjelenhetett olyan időben, ami­kor az egész építőipar a szó szoros értelmében a földön hever s amikor az építőiparban érdekelt mintegy 100.000 építőipari munkás úgyszól­­ván az éhhalál küszöbén áll. A családi házakra adott kedvez­mény különösen szűkmarkú és amellett éppen azért, mert csak egé­szen jelentéktelen területre terjed ki, még azt a csekély előnyt is, amely belőle származik, megsem­misíti a — telekárak emelkedése. És — csak Budapestre vonatkozik. Ez a rendelet tehát semmiképpen sem viszi előre sem a lakáskérdést, sem pedig az építőipari munkanél­küliség kérdését a megoldás felé.Ezért változatlanul folytatni kell a küzdelmet olyan kormányintézke­désekért, amelyek, ha meg nem is oldják, de legalább enyhítik az építőipari válságot. Elsősorban is követelnünk kell a szűkmarkú rendelet hatályának kiterjesztését budapesti viszonylat­ban és országos viszonylatban egy­aránt. A kormánynak kötelessége, hogy az építőipari anyagkartelleket meg­rendszabályozza, hogy ezzel is le­hetővé tegye az építkezéseket. Változatlanul valljuk, hogy a mai házadórendszer teljes egészé­ben elvetendő. Helyette be kell ve­zetni, ha egyelőre fokozatosan is, a telekértékadót, amely helyesen al­kalmazva egyfelől az adózás igaz­ságos mértékét, másfelől az építke­zések folytonosságát biztosítja. Mindezeken túl a főváros felé is van szavunk. Ha már a pénzügy­miniszter ilyen szűkre szabta a rendkívüli házadómentesség ked­vezményét, a főváros kiterjesztheti azt. Nevezetesen: azokat az új há­zakat, amelyekre csak a rendes, 15 évi házadómentesség ter­jed ki, a fő­város a saját hatáskörében mente­sítheti a községi pótadó és az egyéb illetékek alól s ezzel némileg ki­egyenlíthetné a pénzügyminiszter házadómentesség rendeletének hiá­nyait és hátrányait. Ismételjük: a harcot nem lehet és nem szabad föladni az építkezése­ket előmozdító kormányintézkedé­sekért. Nagy bércsökkentések Olaszországban (Róma, június 1.) Az olasz kor­mány utasítást adott ki, amelyben a nagyipari vállalatoknak a béreit és fizetéseit újból szabályozza. A béreket és fizetéseket az egész vo­nalon 8—12%-kal leszállítják. Az olasz gyáripari szövetség elnök­sége táviratilag biztosította Mus­­solinit, hogy az „olasz ipar izzó meggyőződéssel és hódolattal kö­veti a Duce parancsait". A mun­kások és tisztviselők nem küldtek hódoló táviratot. A Francia Bank a leszámítolási kamatlábat 3%­-­­ól 2­1%-ra szállí­totta le. fi arcot a csenyérdrágítás ellen! Amíg a munka­bérek egyre job­ban és egyre mélyebbre süllyednek és a munkanélküliek tömegei szinte elképzelhetetlen nyomorúságban küszködnek létük megmaradásáért, addig az élettartás költségei mind­jobban emelkednek és elsősorban a szegény emberek legfontosabb táp­lálékát, a kenyeret drágítják bűnös lelkiismeretlenséggel. Nem keressük most, hogy váljon egyedül a pékek okai-e a rendsze­res kenyérdrágításnak (ők tiltakoz­nak e vád ellen), vagy más ténye­zőknek még nagyobb szerepük van a kenyérdrágításban, csak egysze­rűen megállapítjuk, hogy a szegény emberek tápláléka ellen folytatott ez a kíméletlen hadjárat tűrhetetlen és szembe kell vele szállni, mert hovatovább a kenyér fényűzési cikké­­rukkol elő. Példátlan, hogy egy agráror­szágban a szegény emberek milliói számára megfizethetetlen legyen a kenyér. Valóságos cinizmusszámba megy ilyen körülmények között, hogy fajvédelemről szónokolnak, az egyke ellen hadakoznak. Hiszen a fajvédelem alapja, hogy a nép olcsó és elegendő táplálékhoz jusson, ne legyen kénytelen éhezni, megvonni magától a legelemibb élelmiszert is: a kenyeret. Pedig már itt tar­tunk. A dolgozók és a munkanélküliek egyaránt éheznek és egyre kevésbé juthatnak hozzá mindennapi kenye­rükhöz. A kenyérdrágítók semmivel sem törődnek, csak a maguk hasznát keresik, a kormány pedig, úgy lát­szik, gyenge ahhoz, hogy rendet te­remtsen a kenyérdrágítók dzsun­geljében. Mindezeknél fogva éles harcot kell indítani a kenyérdrágí­tók ellen. A jövő héten Budapesten és a környéken tiltakozó népgyűlé­seken kezdjük meg a kenyérdrágí­tók ellen való küzdelmet. A gyűlési felhívást lapunk más helyén közöl­jük. „A leszerelési értekezlet fs. még sohasem volt súlyosabb helyzetben, mint m©stíf Leszereléssel kell biztosítani az államok egyenlőségét. Ked­dre halasztották a főbizottság ülését (Genf, június 1.) A leszerelési ér­tekezlet főbizottsága csütörtökön nem tartott ülést. Az itt időző ál­lamférfiak megbeszélték a helyze­tet. A hat semleges állam képvise­lői az új helyzetnek megfelelően dolgozták át emlékiratukat. A pénteki ülésen Simon angol külügyminiszter bejelentette, hogy este Londonba utazik, hogy jelen­tést tegyen kormányának a tárgya­lások eddigi lefolyásáról. Henderson elnök mindjárt az ülés megnyitása után azt indítványozta, hogy a főbizottság keddig szakítsa félbe munkáját, hogy közben a delegációk meg­vitathassák és áthidalhassák a fölmerült nehézségeket. Henderson javaslatát nagy tetszés­sel fogadták és elhatározták, hogy megkezdett vitát estig folytatják és azután megkezdik a szünetet. Az ülés első szónoka Beck ezre­des lengyel delegátus volt. Hangsú­lyozta, hogy Lengyelországot nem terheli felelősség a hónapok óta tartó diplomáciai tárgyalások si­kertelenségéért, mert a lengyel kormányt nem vonták bele ezekbe a megbeszélésekbe. Litvinov javas­latait a világbéke szempontjából örvendetesnek minősítette, de azt az aggodalmát fejezte ki, hogy az orosz indítvány elfogadása teret nyújtotta a revíziós gondolatnak. Litvinov javaslata ugyanis a Népszövetséget akarja reví­zió alá venni. Beck ezután arról beszélt, hogy Lengyelország a leszerelési értekez­let kezdete óta nem emelte katonai kiadásait, hogy ezzel is elősegítse az értekezlet sikerét. Bejelentette, hogy Lengyelország elfogad a fegyverkezések korlátozására vo­natkozó minden olyan intézkedést, amely általános jellegű és minden államra kiterjeszthető. Wellington Koo kínai főmegbí­zott főleg a biztonsági problémáról beszélt. Általános leszerelési egyez­mény egymagában véve nem elég. Szükség van kollektív jellegű biz­tonsági rendszerre is. Wellington Koo élesen támadta a japánokat, akik nem is titkolják agresszív szándékaikat és hatalmas fegyver­kezéseiket. Kétségtelen, hogy a Ja­pánhoz hasonló államok időnként minden lelkiismeret furdalás nél­kül hajlandók lesznek arra, hogy brutális erőszakkal lete­perjék békés szomszédaikat. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt években a távolkeleti viszonyokat, az bizonyára megérti, hogy mire céloz. Wellington Koo azzal fejezte be beszédét, hogy olyan biztonsági rendszert kell teremteni, amely nemcsak Európára terjed ki, hanem magában foglalja az egész világot. Sandler svéd külügyminiszter kifejtette, hogy az általános leszerelés az egyen­jogúság megvalósításának a legjobb módja, mert így a leszerelt államoknak nem kell felfegyverkezniök, hogy elérjék a katonai paritást. Az egyenjogúságot viszont feltétlenül meg kell valósítani, mert így kí­vánja nemcsak az igazság, hanem a józan emberi ész is. Sandler ezután fölolvasta a sem­leges államok öt pontból álló le­szerelési javaslatát: 1. Különbizottságot kell alakí­tani a megkötendő nemzetközi egyezmény végrehajtási biztosíté­kainak tanulmányozására. 2. Az elnöki tanács haladéktala­nul megvizsgálja az állami és magánfegyvergyártás és kereske­delem ügyét. 3. Az elnöki tanácsot megbízzák, hogy revideálja az angol javaslatot és készítse elő a tervezet újabb tárgyalását. Ebben a munkában a következő gyakorlati szempontokat kell legelsősorban figyelembe venni: teljesen el kell tiltani a légi bom­bázást és a légi háború előkészíté­sét, meg kell semmisíteni a katonai repülőflottákat, olyan módon, hogy az egyezmény életbeléptetésekor elpusztítják a katonai repülőgépek egy részét, a többit pedig záros ha­táridőn belül semmisítik meg. A polgári repülőgépeket katonai cé­lokra nem szabad felhasználni, az ágyúk kaliberénél és a hajók tonnatartalmánál olyan maximu­mot szabad engedélyezni, amelyet minden állam alkalmazhat. 4. Az általános fegyverkező ver­seny megakadályozása érdekében nyilván kell tartani az egyes álla­moknak megengedett haderőt és hadianyagot. 5. Az elnöki tanács felhatalmazást kap, hogy abban a pillanatban összehívhassa a leszerelési értekez­letet, amikor döntő határozatokat kell hozni. Litvinov orosz külügyi népbiztos nyomban a javaslat ellen szólalt föl. Kijelentette, hogy a benne fog­lalt részletkérdéseket a leszerelési értekezlet már régebben kimerí­tően megvitatta, anélkül, hogy kéz­zelfogható eredményt ért volna el. Litvinov sajnálkozott azon, hogy Simon angol külügyminiszter ki­vételével egyetlen szónok sem fog­lalkozott az orosz javaslatokkal és a beterjesztett indítványok egyike sem tette magáévá az orosz tervet. Ilyen körülmények között szüksé­gesnek tartja, hogy mégegyszer és a legnagyobb nyomatékkal meg­ismételje a javaslatát, amely sze­rint a leszerelési értekezletet állan­dó békekonferenciává alakíta­nák át. A leszerelési értekezletnek most már szakítania kell az állandó tétlenség állapotával és át kell térnie az állandó tevékenység állapotára. Rüzsdi bég török külügyminisz­ter új határozati javaslatot terjesz­tett be, amely szerint az értekezlet jegyzőkönyvet dolgozzon ki az an­gol külügyminiszter részére,­ érin­tett kérdésekre vonatkozólag. Az értekezlet politikai bizottsága részletesen tanulmányozza a biz­tonság problémáját általában, azon­kívül pedig különös tekintettel arra a célra, hogy a hatalmak általános európai, vagy több regionális biz­tonsági egyezményt kössenek a locarnói szerződés és a nemrégiben megkötött Balkán-egyezmény alap­elveinek megfelelően. A török kül­ügyminiszter javasolta továbbá, hogy az értekezlet elnöki tanácsa különbizottságot nevezzen ki, amelyben a biztonság és leszerelés kérdésében közvetlenül érdekelt ál­lamok lennének képviselve. Titu­lescu román külügyminiszter a kis­ántáni, Mamosz görög külügymi­niszter Görögország nevében csat­lakozott a török indítványhoz. Az általános vita ezzel végetért. Henderson elnök rövid záróbeszé­det tartott­ amelyben megváltoz­tatta az ülés elején tett javaslatát és azt kérte, hogy kedd helyett szerdára napolják el a főbizottság­ ülését. Az értekezlet vita nélkül elfogadta Henderson indítványát. Ilyenformán az értekezlet főbizott­sága jövő szerdán tartja legköze­lebbi ülését. 3. oldal A Fruita csak Stühmer névvel valódi. 2 Franci­aország újabb három milliárdot költ fegyverkezésre (Párizs, június 1.) Pétain hadügy­miniszter csütörtökön a kamara nyílt a Budai Strandfürdő III. Újlaki rakpart. 5, 7, 9, 51, 72 villamosok, a szépvölgyi úti megállónál

Next