Népszava, 1934. július (62. évfolyam, 145–170. sz.)

1934-07-01 / 145. szám

krte­x.vVVvVv 2. oldal új^iA V ­de a munkaügyi szervezetnek nem minden tagja tagja a Nép­szövetségnek. Mégis sokan azono­sítják a munkaügyi hivatal műkö­dését a Népszövetségével. Ez a fölfogás­­téves. A Nép­szövetség tisztára a kormányok szövetsége. A Munkaügyi Hivatal egyik csoportjában szóhoz jutnak a népek is. Ott ülnek a kormá­nyok és munkáltatók képviselői mellett a munkásokéi is. A szer­vezetnek van munkás­szektora. Ez elvileg is fontos, mert a szervez­kedési szabadság, a munkásság nemzetközi osztályharca elismeré­­­sét jelenti. De a gyakorlati jelen­­­tősége is nagy, különösképpen a­­ fasizmus támadása idején. A m­u­i­káscsoport, amelyben az osztály­harcos szakszervezetek képviselői vannak többségben, a szakszerve­zeti szabadság minden elnyomása ellen tiltakozik. Az olasz állami szakszervezetek küldötteinek való­ságos vesszőfutásban van részük. Igaz,­ hogy az eredményei a munkaügyi szervezetnek, ha a Népszövetségénél komolyabbak is, eléggé szerények. A munkaügyi­­ értekezletek csak ajánlatokat tesz­nek az államoknak, határozataik csak úgy érvényesek, ha ratifikál­ják azokat. A szociális reakció tűzzel-vassal küzd a ratifikálás ellen. De még így, is bátran mond­hatjuk, hogy a munkaidő meg. •Rövidítése, a munkanélküliségi biztosítás térhódítása, a minimá­lis munkabérek gondolata és még számos más szociálpolitikai eszme iigen sokat köszön a munkaügyi szervezetnek. Épúgy a munkaügyi tudomány, fejlődése is. A szociális­­reakció érvei ellen a Munkaügyi­­Hivatal az adatok egész régióját .Szokta fölsorakoztatni. A gentfi szervezet fő feladata a Szociálpolitikai gondolatok, intéz­mények fejlesztése. A szociálpoli­itikai fejlődés országaiból átviszi­k ezeket­ a hátramaradottabb orszá­gokba, különböző gyarmatokba is. S ezzel­ megvédi bizonyos mérték­ben a fejlettebb országok vívmá­nyait az alacsonyabb szociálpoli­tikai kultúra piszkos versenyével szemben. De van-e ma sok értelme a szociálpolitikáért folyó harcnak? Ma, amikor a szocializmusért való küzdelem aktuális? Akik ezt az ellenvetést teszik, kettőről feled­keznek meg. A munkásvédelem nem j­­elent Se még szocializmust. De minden időben megkönnyítője, egyik elő­feltétele a szocializmusért vívott küzdelemnek. Marx szavai a mun­kások testi és szellemi újjászüle­téséről a munkásvédelem hatása alatt korszerűek mindaddig, amíg kapitalizmus van. De tovább me­gyünk. Még szocialista társada­lomban is, különösen az átmeneti időkben a szocialista átalakulás nem teszi fölöslegessé a munkás­védelmet. S a szocialista társa­dalmakat igen erős érdek fűzi a munkásvédelem nemzetközi úton való terjesztéséhez kapitalista ál­lamokban. Az Egyesült Államo­­kat követni fogja a munkaügyi szervezetbe való belépésben való­színűleg Oroszország is. Ezzel nemcsak megerősödik a genfi, szer­vezet frontja, hanem ez a szerve­zet valóságos ítélőszékké alakul át. ítélőszékké az ellen az egye­düli számbajövő hatalom ellen, amely falain kívül maradt. A nemzeti „szocializmus" Németor­szága ellen. Amerika belépése örvendetes jel. Jele annak,­­hogy a középkori elzárkózottság, a rendi világ kaszt-, szelleme fölé vivő erők mellett napjainkban más erők is érvé­nyesülnek. Olyanok, amelyek nem a dohos múlt, hanem a sza­badabb jövő felé visznek. Nem a munkás álnemzeti jelszavakkal való elnyomása,, hanem a­ munka nemzetközi együttműködése felé. —-G— ' NÉPSZAVA A német eseményekről szóló tudósítás folytatása az első oldalról megmutatják, hogy a német nem-­­zisek mögött élethalálharcra ké­tét egységéről és az osztályharcok s szülő ellentétes táborok várnak a megszűnéséről a világba szórt fiú- t döntő összecsapás pillanatára... „Borzalmas erkölcsi mocsárban" a rohamosztag-főnök (Berlin, június 30.) Németország­nak szombaton izgalmas napja­ volt. Híre terjedt, hogy a roham­osztagok egy része Röh­m vezérkari főnök vezeté­sével ellenforradalmat hajtott végre, hogy Bajorországban véres har­cokra szerint a sor kormány csapa­tok és rohamosztagok között Böhm összejátszott Schleicher tábornok­kal és vele együtt szervezte meg a mozgalmat. A híreszteléseknek tápot adott az a körülmény is, hogy a távíró- és telefonforgalmat várat­lanul beszüntették és a külfölddel is megszak­adt minden összeköttetés. Csak a késő délutáni órákban ad­ták ki a hivatalos jelentést, amely némi magyarázatát adta a dolgok­nak. A német közvélemény a nemzeti szocialista párt sajtóirodájának rádióközlemé­nyéből értesült először a történtekről. A közlemény szerint a szombatra virradó éjszaka „kü­lönböző események játszódtak­­le, amelyek arra vezettek, hogy Hitler kancellár elcsapta Röhmöt, a ro­hamosztagok vezérkari főnökét. Bi­zonyos elemek már hónapok óta megkísérelték, hogy éket verjenek a rohamosztagok és a­ nemzeti szo­cialista párt közé. Röhm összeköttetésbe lépett Schlei­eher tábornok volt kancellárral is és földalatti összeesküvést szőtt a rendszer ellen." A sajtóiroda közlése szerint Böhm ismert szerencsétlen la­jlama lassankint olyan elviselhetetlen ter­helő körülményeket idézett elő, hogy a mozgalom vezére és a ro­hamosztagosok főnöke a legsúlyo­sabb lelkiismereti összeütközésbe került. Böhm különböző egyénekkel keresett összeköttetéseket, sőt tár­gyalásai egy külföldi hatalomig, illetve annak képviseletéig is ki­terjedtek, végre azután sem a párt, sem az állam szempontjából nem kerülhették el többé a beavatko­zást. A kancellár néhány kísérőjével személyesen ment Wiesseebe, hogy ott az ellenállás legcsekélyebb kí­sérletét már csírájában elfojtsa. A letartóztatás keresztülvitele erkölcsileg olyan szomorú ké­pet mutatott, hogy a részvét legcsekélyebb nyoma sem le­lehetett helyénvaló. Ezek közül a rohamosztagos vezetők közül néhányan örömfiúkat vittek magukkal. Egyiküket a legundorítóbb hely­zetben riasztották föl és tartóztat­ták le. A „vezér" parancsot adott, hogy ezt a kelevényt kíméletlenül irtsák ki. A jövőben nem tűri, hogy egyes beteges hajlamú te­remtések tisztességes emberek millióinak legyenek terhére és kompromittálják őket. Hitler Münchenben beszédet tar­tott a főbb rohamosztagos vezetők előtt tudatta velük azt az elhatáro­zását, hogy a rohamosztagokból kö­nyörtelenül kiirtja az engedetlen, továbbá társadalomellenes vagy be­teges elemeket. Utalt arra, hogy Röhmöt éve­ken át fedezte a legsúlyosabb támadásokkal szemben, a legutóbbi fejlemények azonban arra kényszerítik, hogy minden személyi érzése fölé emelje a moz­galom és ezzel az állam javát. (Párizs, június 30.) Berlini jelen­tés szerint Göring porosz minisz­terelnök a külföldi sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában elmondta,­­hogy két hét óta tudták már, hogy­­a rohamcsapatok vezetőségének egy kis klikkje a.irOTh forrásokat akar elő­készíteni és fölfordulást az ál­lamban. A rendőrök szemmel tartották őket, Röhmöt fölfüggesztették hivatalá­tól és letartóztatták, azonkívül még sok rohamosztagvezetőt tartóztatt­­nak le. Azoknak egy része, akiket ez az intézkedés érintett, öngyil­kosságot követett el, másokat, akik ellenálltak, megöltek. Ernstet, a berlin-brandenburgi ro­hamosztagok parancsnokát is letar­tóztatták. Schleichert és feleségét detektívek lőtték agyon (Berlin, június 30.) Schleicher tá­bornok, a weimari Németország utolsó kancellárja életével fizetett az ellenforradalomban való rész­vételéért- A porosz titkos állam­rendőrség detektívjei szombaton délelőtt agyonlőtték a tábornokot. A detektívek le akarták taróztatni Schleichert, ő azonban nem volt hajlandó önként megadni magát és az utolsó pillanatban is, amikor már látta, hogy minden hiábavaló, a harcot választotta. Revolverrel a kezében esett el a detektívekkel vívott tűzharcban. Mellette esett el felesége is, akit szintén megöltek a detektívek golyói. Schleicher tábornok, aki feleségé­vel együtt az utóbbi napokat egy berlinkörnyéki szanatóriumban töl­tötte, revolverrel a kezében fogadta a behatoló detektíveket. Hogy ki lőtt először: Schleicher tábornok, vagy a detektivek, az a hivatalos jelentésből nem derül ki. A kom­müniké csak annyit mond, hogy amikor a detektivek látták, hogy Schleicher tábornoknak fegyver van a kezében, ak­ik revolvert rántottak Mindkét részről lövések dördültel f­el. A detektivek golyói találtak Schleicher tábornok holtan rogya össze. Felesége, amikor látta, hol mi történik, odaugrott férje­mel (Prága, június 30.) A németor­szági események híre itt roppant föltüdést keltett. Már Röhmnek kö­ülbelül két hét előtt történt szó­ és az egyik golyó őt is megölte. Ibadságolása óta tudott dolog volt, Röhm kapitány sorsáról a késő esti órákban kiadott hivatalos je­lentések még mindig nem közölnek egészen világos részleteket. A nem­hogy a rohamosztagosok egy cso­portja és Hitler kancellár tábora között ellentétek vannak. Röhm, úgy látszik, szabadságolása után tett szocialista párt sajtóirodájának kommünikéje szerint Böhm kapi­tányt és társaságát „szexuális bűnö­zésen" érték, ami annyira fölhábo­rította Hitler kancellárt, hogy a legkönyörtelenebb intézkedésekre adott utasítást. Böhm kapitány ár­talmatlanná tételére, amint ismere­tes, maga Hitler kancellár ment ki az összeesküvők főhadiszállására, a Tegern-tó partján fekvő Wiessee városkába. A kancellár néhány bi­zalmas emberével együtt behatolt az összeesküvők tanyájára és ekkor derült csak ki, hogy Röhm és társai milyen borzas, más erkölcsi mocsárban élnek. Fiatal gyermekek voltak a bűn­tanyán és a behatolók szemei elé leírhatatlan látvány tárult, amely migyárt az első pillanatban azt az elhatározást érlelte meg Hitler kancellárban, hogy ilyen gyaláza­tos dolgok résztvevőivel szemben nem lehet szó kegyelemről. Hogy azután ennek az elhatározásnak mi lett a következménye, arról a kommüniké nem számol be. A német forrongás 1934 július 1. A serdülő ifjúságnak adjunk he­tenként legalább egyszer reggel fölkeléskor egy-egy kispohárnyi természetes Ferenc József keserű­vizet, mert gyomor-, bél- és vértisz­tító hatásának, fiúknál és leányok­­nál egyaránt, igen fontos eredmé­nyeket köszönhetünk. A gyermek­­klinikákon a Ferenc József vizet a kisdedek makacs székszorulásánál és nagyobb gyermekek gyomorbél­hurutjánál már régóta kitűnő si­kerrel alkalmazzák. (X) folytatta az ellentét szítását. A je­lek szerint Röhm, aki tulajdonkép­pen szociális kérdésekben a mér­séklet emberének számított, any­­nyira szélsőségbe kanyarodott, hogy meg akarta dönteni Hitler uralmát. Arra nézve informálva vol­tak itt, hogy a " rohamosztagosok" körében mindinkább a szélsőséges áram­lat kerekedik fölül. Ezt az áramlat az úgynevezett második forradalmat követelte és céljaiban már alig különbözött a bolsevizmustól. Annyi bizonyos, hogy az úgynevezett második forrada­lom hívei messze túlmentek azon, amit a szociáldemokra­­ták valaha követeltek. Ennek a tábornak híveiből kerül­tek ki azok a jelszavak, amely a „reakció" vádját zúdították min­denkire, aki bármiképpen a mérsék­let emberének vallotta magát, így az egész úgynevezett polgári tábort és mindenkit, aki valamiképen nem hirdetett szélsőséges elveket, reak­ciósnak neveztek el. A „polgár" fo­g­alma Németországban a második­orradalom híveinek agitációja kö­vetkeztében gyűlöltebb volt, mint a „burzsoá­zia" fogalma Szovjet-Oroszor­szágban. Minden jel arra vallott, hogy Hit­­­ler ellene van a szélsőséges, úgy­nevezett nemzeti bolsevista forrada­lomnak. Erre mutat az is, hogy Hess, Hitler helyettese a minap komoly figyelmeztetéssel fordult mindazok ellen, akik a szélsőséges forradalmat megvalósítani akar­ják. Úgy látszi­k azonban, hogy a szélsőségesek kenyértörésre akarták vinni a dolgot, talán éppen azért, mert Böhm rohamosztagos vezérkari főnököt megnyerték maguknak. Berlinben a rendőrség megszállta a roham­osztagosok székházát (Párizs, június 30.) Az Havasa iroda berlini értesülése szerint a minisztériumok környékén minden csöndes. Göring porosz miniszter­elnök hivatalos helyiségei előtt mintegy 50 államrendőr tartózko­dik. A Tiergarten-negyedben, ahol a rohamcsapatok vezérkari főnök­ségének székháza van, nagy rend­őri felvonulást lehet észlelni. A­ rendőrség a városnegyedben kor­dont vont és a rohamcsapatok tag­jai közül senkit sem engednek a kordonon át. Délután órakor az államrendőrség egy osztaga megszállta a rohamcsapatok székházát. A védőszövetség több osztaga is a helyszínre érkezett három autó­buszon. Az államrendőrség elfog­lalta a berlini pályaudvarokat. Olyan hírek vannak forgalomban, hogy több fontosabb személyiséget letartóztattak. Beavatott körökben annak a vé­leménynek adtak kifejezést, hogy a helyzet további fejlődése attól függ, váljon a rohamosztagok fegy­verei a birodalmi hadsereg, illetve a védőosztagok kezében vannak-e vagy sem. A fennálló rendelkezé­sek szerint ugyanis a rohamcsapa­toknak éjszakára a fegyvereket be kellett szolgáltatniok. Mivel a kormánynak már napok óta tudomása volt a rohamoszta­gok körében uralkodó nyugtalan­ságról, a védőosztagok csütörtök óta készültségben voltak. Minden­esetre megállapítható, hogy Hitler ezidőszerint kétségtelenül ura a helyzetnek és így sikerült megakadályozni a második forradalom kitörését. (Folytatás a 11. ol­dalon)

Next