Népszava, 1934. augusztus (62. évfolyam, 171–195. sz.)

1934-08-01 / 171. szám

2. oldal Emésztési nehézségek, gyomorfájás, gyomorégés, csalánkiütés, rosszullét, fejfájás, idegizgalmak, álmatlanság esetén a természetes „Ferenc József" keserűvíz megszünteti az emésztési zavarodat, fertőtleníti a gyomrot és a beleket, a vérkeringést helyes útra tereli és fölfrissíti a szellemet Az egyetemi kiklinikákon végzett kísérletek bizonyítják, hogy az alkoholisták a valódi „Ferenc József" víz használata folytán étvágyukat majdnem teljesen visszanyerik. (X) volna-e menteni a kancellárt. A szakértő kifejtette, hogy bár a halál a lassú elvérzés és az így beállott teljes elgyngülés következtében állt be, kétségtelen, hogy a leggondosabb ápolással is csak napokkal lehetett volna meghosszabbítani Rollfuss életét. A gerincsérülés folytán a karok, vállak és az egész gerinc megbénult, tehát a kancellár menthetetlen volt. Az orvosszakértő végül közölte, hogy a második lövést félméter távolságból adták le, a golyó csak súrolta a nyakat, de komolyabb sérülést nem okozott. A védelem indítványait elutasítják A szakértők kihallgatásával a bizonyítási eljárás befejeződött. A védelem újabb tanúk megidézését kérte. Elsősorban tisztázni kívánták volna a legfontosabb kérdést, hogy joguk volt-e az igazságügyi hatóságoknak a per megindításához. Ezért követelték Miklas elnök és Schuschnigg kancellár megidézését, hogy föltétlenül el lehessen dönteni azt a kérdést, nem kell-e azonnal beszüntetni az egész pert, tekintettel arra, hogy a felelős osztrák kormány a puccsistáknak szabad elvonulást biztosított? Az államügyész élesen ellenezte a bizonyítás kiegészítését. A törvényszéki félbeszakította a tárgyalást, majd rövid tanácskozás után a tárgyalást vezető elnök kihirdette adöntést, amelynek értelmében a rendkívüli törvényszék a védelem összes indítványait elutasítja. Ezután az elnök átadta a szót avád képviselőjének. Az ügyész röviden megismételte a vádindítványt, amelyet a tárgyalás elején tett, majd a védők kerültek sorra. Mind a hárman kétségbe vonták a rendkívüli katonai törvényszék illetékességét. Mese a zöld disznóról, meg a kék sasról Írta: Körmendi Zoltán Nagyapó már hetvenhároméves, de még sohasem mesélt a zöld disznóiról. Mindig csak ígérte. Maga Ikörré gyűjtötte gyermekeit, később unokáit és megkérdezte, meséljen-e a zöld disznóról... Aztán másról mesélt. Most is úgy tett. Három nemzedék ült körülötte és bár erősen fogadkozott, hogy ezúttal már igazán a zöld disznóról szól majd a mese, mindyárt azzal kezdte,hogy az Óperenciás tengeren túl él egy nagy madár. Leírta csőrét, karmát, lefestette ragyogó kék tollazatát és azt mondta: milliók és milliók szemében a világ legcsodálatosabb madara ez. Legendák szállnak arról, hogy megváltozik a föld képe, ha valahol ez a madár leereszkedik. Megtermékenyülnek a szántatlan ugarak. Benépesülnek az elhagyotttárnák. Kohók vörös fénye világít a reménytelennek látszó éjszakába. Gyárak zakatolása váltja föl a kétségbeesés csendjét. A munkanélküliek eseti tábora dolgozók öntudatos seregévé változik. A kizsákmányolók kapási skalózcsapata pedig az emberszeretet zarándok - kórusává. — Mese a zöld disznóról! — szólt közibe egy későn étkezett, tiszteletlen unoka. — Mese a zöld disznóról... — ismételte nagyapó. — Nem is ígértem mást. Ez a mese száll most szájról szájra. Akad, aki el is hiszi. Talán csak az meri kétségbevonni igazságát, aki a Wellington, White & Co. történetét is ismeri. Wellingtonnek ötlete volt, Whitenek pénze Az & Co-nak semmije sem volt, de ismerte Wellingtont is, meg Whitet is. Addig közvetített köztük, addig alkudozott velük, míg végül köztük maradt. Wellingtonnek ötletein kívül elvei is voltak. Azt mondta, üzemében csak képzett, csak öntudatos és kizárólag jól fizetett munkások dolgozhatnak. A tiszteletreméltó elv jól bevált és a társak az első évben húszszázalékos hasznon osztozkodtak. Mister & Co keveselte a hasznot. White, akinek csak pénze volt sok, ötlete és elve annál kevesebb, neki adott igazat. A második évben Wellington már nem volt társ. Ebben az évben három sztrájkot kellett letörni, de sikerült a béreket harminc százalékkal leszállítani és a munkaidőt két órával meghosszabbítani. A haszon mégis nyolc és fél százalékra zsugorodott. Mister White csak társa kecsegtető ígéretei kedvéért maradt még egy évig a vállalatba®. Meg is bánta. A harmadik év ráfizetéssel zárult Mister & Co. néhány centért a vállalat egyedüli tulajdonosává lett. Ekkor aztán fölvirult a vállalat. Először is a Wellington vásárolta modern, biztosító szerkezetekkel ellátott gépek cseréltek gazdát. Az ócskavasként összevásárolt életveszélyes gépek mellől elszökdöstek a régi munkások. Egy-kettőre egészen új személyzet került a kicserélt gépek mellé. Nyomorékok, félkegyelműek, ügyefogyottak, körözött gonosztevők, elhagyott gyermekek. Ezeknek sohasem volt túlsok a munkaidő és túl kevés a bér A nyomorékok közül sokan még nyomorékabbakká lettek, a félkegyelműek, gonosztevők és elhagyott gyermekek jócskán fölkerekítették a halálozást de a cég virült virágzott. Silány árut termelt de nagyon olcsón. EBmister & Co. csakhamar az U. S. A. legtekintélyesebb polgárai közé tartozott A konkurrencia megsokallta mister & Co. sikereit Törvényjavaslatot nyújtottak be az életveszélyes gépek kiküszöbölése érdekében és a félkegyelműek foglalkoztatása ellen. Wellington hozta ennek a hírét Wellington, aki, mint a legtöbb ötlettel és elvvel telített ember, ekkor már tökéletesen nyomorgott. — Nem baj — mondta mister & Co. és apró szemével vidáman hunyorgatott. — Mondd, Wellington, okos embernek tartod magadat! — Okosnak és becsületesnek — válaszolta Wellington. Mister & Co. abbahagyta a Hunyorgatást. — Majd ha becsületes emberre lesz szükségem, föltétlenül rád gondolok. — És Wellingtont örökre elrejtette. Witere gondolt. Whitere, akinek ugyan ötlete sem volt meg elve sem, de mégis nyomorgott. Könnye is kicsordult, amikor volt társa pompás autóját megpillantotta. — White, én téged tönkretettelek, kifosztottalak — sóhajtotta mister & Co. — Bizony, bizony — bólogatott White. — Nézd, White, ha te elkeseredésedben fölgyújtanád a gyáramat az esküdtek biztosan fölmentenének. Mr. Whitenek sohasem voltak ötletei, de mások ötleteit könnyen megértette. — A biztosítás? — kérdezte. — Nagyon jó. Akkor is érvényes, ha más világrészben építem föl a gyárat. — Mennyit adsz? — Tíz százalékot. — Adj tizenötöt! — Rendben van. — Mi köze ennek akék sashoz? — kérdezte az egyik unoka. Nagyapó mosolygott. — Ma olvastam az újságban, hogy a Wellington, White & Co. cég is elfogadta Roosevelt munkakódexét és kitűzte a kék sast — Na látod! — lelkesedett egy optimista. — Látom — nézett rá komolyan nagyapó. — A biztosítási összegből az Egyesült Államok határán túl épült az új, nagy üzem. Az Unióban csak kis szerelőműhelyei van nak ... Szóval a kék madár legottó diája: mese a zöld disznóról. NÉPSZAVA 1934 augusztus 1 Azt állították, hogy nem gyilkosság történt, hanem politikai merénylet. A világon mindig voltak politikai merényletek és azok elkövetőit nem lehet banditáknak és gyilkosoknak tartanni. A vád- és védbeszédek elhangzása után az elnök berekesztette a tárgyalást és a bíróság ítélethozatalra vonult vissza. ítélet: halál, három óra múltán kivégzés (Bécs, július 31.) A rendkívüli katonai törvényszék félórás tanácskozás után kihirdette az ítéletét. Dellfuss kancellár gyilkosát, Planetta Ottót és a horogkeresztes puccs vezérét, Holzweber Ferencet kötél általi halálra ítélték. A bíróság bűnösnek mondotta ki Mariettát a hazaárulás és gyilkosság, Holzweber Ferencet pedig a hazaárulás bűntettében. Az ítélet ellen nem volt fellebbezés és kegyelmi kérvényt sem lehetett benyújtani. A halálos ítéletet délután 4 óra 45 perckor mindkét vádlotton végrehajtották. Először Holzwebert akasztották föl, utána Planetta került a bitójára. Gerinces tisztviselők (Bécs, július 31.) A szövetségi kancellári hivatal egyik tisztviselője. Mumelter miniszteri tanácsos a keresztény-szociális "Reichspost"ban elmondta a horogkeresztes támadás lefolyását. Mumelter szerint az egyik támadó, aki őrnagyi egyenruhát viselt, bejelentette, hogy Dollfuss lemondott és Rintelen, aki átvette a kormányelnökséget, egy órán belül megjelenik. A bejelentés után a fogságban tartott 130 tisztviselő közül mintegy húszan náci üdvözlésre emelték a karjukat és többen kiáltották: „Heil Hitler!" A jókedvű német rádió Az ausztriai horogkeresztes agitációban mindvégig igen nagy szerepet játszott a müncheni rádió. Propagandabeszédek, fölhívások, hírek egyoldalú csoportosítása vagy eltorzítása, a modern hírszolgálat minden ügyessége harcbaszállt itt a hitlerizmus érdekében. Érdemes ennek a most már óvatosabb vizekre kanyarodó német politika következtében elhalkult német rádiónak a viselkedésére visszatérni. Világszerte föltűnést keltett és megbotránkozást okozott, hogy a bécsi puccs híreit a német rádió milyen alig palástolt örömmel jelentette be. De még ennél is tovább mentek. A hamburgi és berlini leadó prog-ram szerint este 1 412-kor szokta az előadásait befejezni. Július 25-én azonban most várták az osztrák híreket, ezért egészen éjfél után 1 óráig folytatták a műsort. Hogy a hallgatóság kitartson a rádió mellett, szórakoztató muzsikát adtak. Ezen a hosszadalmas koncerten divatos dalokat és ismert énekszámokat hoztak egymás után. De lehetetlenség meg nem állapítani, hogy ezeket a dalokat bizonyos rendszerességgel és célzatossággal válogatták össze. Egymás után következtek az ilyenféle slágerek. ..Ma van a legboldogabb napom", „Ma fölszállunk az égbe". ..Szinte azt hittem, hogy álmodom" és „A csillagok újra oly szépen ragyognak". Az ember szinte véletlennek tartaná ezt az egymásutánt, hogyha a bemondó vigyyázatlanul nem árulta volna el molgát és az egyik címnél önkéntelenül is kibujt a szeg a zsákból. Amikor bemondta, hogy „Szinte azt hittem, hogy álmodom", hozzátette kedélyesen, örvendezve: „De ez mégis igaz". Gangsztermódszerek A bázeli „National Zeitung" vezércikkben foglalkozik újra a július 25-i náci puccsal és összefoglalóan a következőket mondja: — Demagógia okozta az osztrák katasztrófát. Rettenetes hiba volt, hogy a baloldali biztos szövetségest eltaposták, a szocialistákat tönkretették, ezzel pecsételte meg a sorsát Dollfuss, akinek a szándékai jelentősebbek voltak, mint a politikai belátásai. Tévedései az életébe kerültek és Ausztriát a mai rettenetes örvénybe sodorták, hogy szinte elkerülhetetlennek látszik az európai beavatkozás valamilyen formában. A német „Führer" szemében olyan gyűlöletessé vált osztrák kancellár meggyilkolása a június 30-i véres német eseményekre emlékeztet. Ez a gangsztermódszerek betörését jelenti a világpolitikába. Ezek a Dilliingerek, akik ma Közép-Európában történelmet akarnak csinálni. Nem lehet elképzelni, hogy a Hazafias Front urallma Dollfuss nélkül erősebb legyen majd, mint amilyen Dollfuss életében volt. Nemcsak ez a merénylet, hanem a puccsnak minden részlete a Bécsben kormányzóknak rettenetes gyöngeségét mutatja. Mussolini fenyegetései, aki a február 12-i Heimwehr-puccsért is felelős volt, nem riasztották meg a horogkereszteenket, ellenkezőleg, még jobban megvadították. Dollfussnak és Mussolininak kitűzött találkozója előtt három nappal gyilkolták meg az osztrák kancellárt és a gyilkosai azt remélték, hogy sikerül most már Ausztriát a horogkeresztes Németország vizeire kormányozni. De egész Európát érte ez a csapás. Igaz, hogy az osztrák kancellár iránti szimpátiák a rettenetes február 12-ike óta meglehetősen lehűltek. De általában Európa belenyugodott a Dollfuss-uralomba, mint a kisebbik rosszba. Mindenki tudta és tudja, hogy a nyílt vagy akár csak a leplezett horogkeresztes kormányzat Bécsben, biztos háborút jelentene. Európa a maga szomorú szétszakadozottságában nehezen tudott egyesülni ennek a veszedelemnek az elhárítására, ezért volt jó a Dollfuss-uralom. De most váratlanul itt áll az osztrák katasztrófa előtt Ez az első, igaz, hogy legelvetendőbb eszközökkel kivívott külső diadala a nácizmusnak és egyidejűleg a legmegsemmsítőbb veresége az olasz politikának. Mussolini Németországot támogatta, hogy Franciaországra nyomást gyakoroljon és most megkapta tévedésének a jutalmát Jugoszlávia „Ausztria fasizálása" ellen (Belgrád, július 31.) A jugoszláv külügyminisztérium kedden ismét állást foglalt az osztrák kérdésben. A minisztérium részéről kijelentették, hogyha valamelyik külföldi nagyhatalom arra szánná el magát, hogy osztrák területre vonul be csapataival, úgy valamennyi többi állam is szabad kezet nyerne érdekei megvédésére. A Népszövetség tekintélyére volna szükség, hogy el ne fajuljanak az események. Sem Ausztria hitlerizálása, sem fasizálása nem kívánatos, mert úgy az egyik, mint a másik az oszttrák állam önállóságának meg-*szűnését jelenti. A fasiszta Ausztria különösen is sok tekintetben egyet jelentene a Habsburgok viszszatérésével.