Népszava, 1934. október (62. évfolyam, 221–245. sz.)
1934-10-02 / 221. szám
LXII. évf. 221. szám Budapest, 1934 október 2. kedd Ára 10 A M AG Y A R O R S ZAG I SZOC I ÁLD EM OKRATA PÁRT K O Z PO NT I K O Z L O NYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ocea 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Hét esztendő munkásságáról Gömbös miniszterelnök a kormány bel- és külpolitikai törekvéseiről és gazdasági terveiről számolt be a magyar miniszterelnök hétfőn este a mikrofon előtt, hogy minél szélesebb körben hirdethesse: Magyarország a rendnek és a nyugalomnak szigete és a legnagyobb bajok leküzdése után immár fölfelé megyünk a hegycsúcsra. A miniszterelnök a bel- és külpolitika nagy problémáiról beszélt aprólékos részletességgel. Annyira szétágazó és olyan sokoldalú, a kérdések olyan nagy tömegét tárgyaló ez a beszéd, hogy ebben a pillanatban és egy cikk keretében nem is lehet tárgyilagos bírálatot mondani. Ezért tehát ma csak nagy általánosságban állapítjuk meg, hogy a miniszterelnök újat nem mondott és azokat a gazdasági, valamint politikai célokat követi ezentúl is, amelyek — szerinte — az országot előbbre vitték a boldogulás útján. A miniszterelnök biztatónak látja az ország helyzetét. Azt hiszi, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet a kormány eddig követett, alkalmas arra, hogy az egész népesség anyagi jólétét biztosíthassa és végeredményében alkalmas arra is, hogy megteremtse a lelkek békéjét, azt az egységet, amelyet a miniszterelnök szükségesnek tart, azt a stabil kormányzatot, amely lehetővé teszi a diktatúra elkerülését. Föl is sorolja azokat a gazdasági eredményeket, amelyekre mint kormányzatának sikereire hivatkozik, megszűnt a bizonytalanság, fejlődött a hitelélet, megőriztük a pénz stabilitását, a mezőgazdaság válsága enyhült, a búza drágább, mint a világpiaci árak és a munkaalkalmak is megszaporodtak. Ezeket az eredményeket még fokozni kívánja a kormány a hitbizomány korszerű reformjával, a telepítésekkel és olyan szociálpolitikával, amely a gazdasági élet igazságos kiegyensúlyozásához vezet, amely fölöslegessé teszi az osztályharcok szítását, mert a kenyérkérdés megoldását tűzi ki céljául: „olyan világ megteremtését, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezésének jutalmát, oltalomban részesül minden kizsákmányolás ellenében". Ezek nagyjában a belpolitikai területen az úgynevezett szociálpolitikai alkotások. Ezekhez társul a választójog kérdése, amelyről a miniszterelnök kijelenti, hogy még mindig a titkosság alapján áll és nem fogad el semmiféle olyan tervet, amely eltéríti őt a haladó iránytól. A maga részéről „retrográd irányú választójogi reformot nem akceptál". A külpolitikára vonatkozóan a mindenkivel való békét hirdeti erős kihangsúlyozásával a változatlan olasz barátságnak és a Németországgal való esős rokonszenvnek. A nyugati államokhoz való közeledésről még mindig nincsen szó és a miniszterelnök beszéde nem fogja eloszlatni azt a nyugtalanságot, amelyet a legutóbbi események kapcsán Franciaországban észleltünk. Rend és nyugalom. Nemzeti egység, hogy kikerülve a völgyből a hegycsúcs felé haladjunk. A két esztendő kormánypolitikája Gömbös szerint ezen az úton haladt és minden reménység megvan arra, hogy most már jobb idők következnek. Ezzel szemben már most is meg kell állapítanunk, hogy a két esztendő kormányzati tevékenységének nem volt egyetlen olyan cselekedete sem, amely az ipari, a mezőgazdasági munkások és a tisztviselők helyzetét megjaví totta volna. Sőt éppen ellenkezően: egyetlen intézkedés sem történt arra nézve, hogy a munkás megkapja verejtékezésének jutalmát, hogy a tőkével szemben oltalmat találjon. A gazdasági bérharcoknál eddig minden alkalommal a munkáltatók találták meg a rendőrség oltalmát és a mezőgazdasági munkások helyzete egyenesen kétségbeejtő. A Gömbös - kormány két esztendeje nemhogy megszüntette volna, hanem fokozta a kizsákmányolást. Az ipari munkások munkabére 40—50%-kal kevesebb és a mezőgazdasági munkások pengős napszámbérei a nép állandó ínségét jelentik. És a rádióbeszéd után sincs reménység arra, hogy ezek a viszonyok megváltozzanak. A miniszterelnök ridegen kijelenti, hogy a munkanélküliek segélyezése dolgában megmarad az eddig elfoglalt álláspontján és szó sem lehet arról, hogy a saját hibájukon kívül szenvedő munkanélküliek segélyben részesülhessenek. A gazdák fölsegélyezésére százmilliókat fordítottak, ellenben a munkanélküliek részére csak az ínségleves jut, amelyért ifjabban még kényszermunkát is követelnek tőlük, hogy ezzel is lehetővé tegyék a dolgozók munkabérének leszállítását. A kenyérkérdés megoldása Gömbös szerint a kormány legfőbb feladata. De kérdezzük: melyek azok az intézkedések, amelyek a jövőben nagyobb darab kenyeret jelentenek? Nincs ennek a beszédnek egyetlen olyan mondata sem, amely a dolgozók részére bíztató volna. A munkásosztály Magyarországon nem a csúcs felé menetel, hanem egyre jobban lezuhan a nyomorúság, a szenvedés és az ínség völgyébe, ahol reménytelenül vergődik és az elmondott rádióbeszéd után sem lesz semmi oka arra, hogy olyan rózsásnak lássa a magyar állapotokat, mint a miniszterelnök. Egyelőre csak ennyit erről a beszédről, amelyre még visszatérünk. A nemzeti egységet nem kell senkin sem reklamálni. Egységes ez a nemzet abban, hogy erős akarattal, céltudatos munkávalés komoly reformokkal mindenkinek a rendes megélhetését biztosítani lehet. De a jelszavak nem elegendők. Itt senki sem szít osztályharcot, hanem azt fölülről diktálják azokra, akik alul vannak. A munkabérek megjavítására irányuló kísérlet csődöt mond a munkáltatók makacs elzárkózásán és a legszebb miniszterelnöki beszéd sem változtathat ezeken az állapotokon. •A magyar munkásság szilárd elhatározottsággal törekszik majd ezentúl is arra, hogy valóra váljon mindaz, amit a miniszterelnök hangoztat. De ezt nem lehet oly módon elérni,, hogy az állam minden anyagi erejét csak azokrnak juttatjuk, akik a legkevésbé szorultak rá a segítségre, hanem oly módon, hogy komoly szociálpolitikával megszüntetjük a nép borzalmas ínségét, és kenyérhez juttatunk mindenkit. A miniszterelnök munkát ígér, de azzal, hogy az állam pénzügyi helyzete szűk korlátokat szab a beruházásoknak. Gömbös szerint a magyar külpolitikának változatlanul az olasz-magyar barátság az alappillére. Hangoztatja, hogy erős rokonszenvvel viseltetik a hitleri Németország iránt Gömbös azt ígéri, hogy a titkos szavazást bevezető választójogi reformjavaslata nem lesz maradi szellemű Gömbös, miniszterelnök hétfőn hste/10-kor a rádióba közel ötven percig tartó beszédet mondott abból az alkalomból, hogy most van a második évfordulója a Gömböskormány uralomrai utasának. A miniszterelnök rádióbeszédében először visszapillantást vetett a Gömbös-kormány kétévi tevékenységére, majd az időszerű bel- és külpolitikai, valamint gazdasági kérdésekről nyilatkozott és ezzel kapcsolatosan ismertette a kormány állásfoglalását, célkitűzéseit és programját. Gömbös rádióbeszédével érdemben lapunk vezető cikkében foglalkozunk, az alábbiakban pedig a beszéd fontosabb részleteit ismertetjük. Az egységes párt mint az „alkotmányosság pillére" Gömbös a többi között hangoztatta, hogy az elmúlt két esztendőben a kormány külpolitikájának fő célja az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetően biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről az őt megillető megbecsülést, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely lehetővé teszi az alkotó munkát, a békés fejlődést és a jólét megteremtését. A kormány belső politikájának célját — mondotta a miniszterelnök— ez a külpolitikai célkitűzés szabta meg. Az ország ugyanis nagy külpolitikai céljait csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja összegyűjteni. Belpolitikai célkitűzéseit a kormány kiegyensúlyozott gazdasági helyzet, igazságos ,szociális viszonyok, belsés társadalmi atmoszféra és mindezek alapjára fölépült nemzeti egység megvalósítása útján kívánta szolgálni. Ezért hirdeti — folytatta Gömbös — ma is a nemzeti egység gondolatát. Ennek a nemzeti egységnek a politikai vetületét viszont az egységes pártban látja, amelynek az a célja, hogy a politika alkotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, biztonságos, céltudatos kormányzati vonalvezetés lehetőségét. Gömbös szerint a magyar alkotmányossági fenntartását csakis ilyen erőteljes kormányzótöbbség teszi lehetővé. A pártokra, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalíciókkal való kísérletezés — a miniszterelnök meggyőződése szerint — nem az alkotmányos élet megerősítésére, de annak meggyönge