Népszava, 1934. október (62. évfolyam, 221–245. sz.)

1934-10-02 / 221. szám

LXII. évf. 221. szám Budapest, 1934 október 2. kedd­­ Ára 10 A M AG Y A R O R S ZAG I S­ZOC I ÁLD EM O­KRATA PÁRT K O Z PO NT I K O Z L O NYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ocea 4­ • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Hét esztendő munkásságáról Gömbös miniszterelnök a kormány bel- és kül­politikai törekvéseiről és gazdasági terveiről számolt be a magyar miniszter­elnök hétfőn este a mikrofon előtt, hogy minél szélesebb kör­ben hirdethesse: Magyarország a rendnek és a nyugalomnak szi­gete és a legnagyobb bajok leküz­dése után immár fölfelé me­gyünk a hegycsúcsra. A miniszterelnök a bel- és kül­politika nagy problémáiról be­szélt aprólékos részletességgel. Annyira szétágazó és olyan sok­oldalú, a kérdések olyan nagy tö­megét tárgyaló ez a beszéd, hogy ebben a pillanatban és egy cikk keretében nem is lehet tárgyi­lagos bírálatot mondani. Ezért tehát ma csak nagy általánosság­ban állapítjuk meg, hogy a mi­niszterelnök újat nem mondott és azokat a gazdasági, valamint po­litikai célokat követi ezentúl is, amelyek — szerinte — az országot előbbre vitték a boldogulás útján. A miniszterelnök biztatónak látja az ország helyzetét. Azt hiszi, hogy az­ a gazdaságpolitika, amelyet a kormány ed­dig köve­tett, alkalmas arra, hogy az egész népesség anyagi­­ jólétét biztosít­hassa és végeredmény­ében alkal­mas arra is, hogy megteremtse a lelkek békéjét, azt az egységet, amelyet a miniszterelnök szüksé­gesnek tart, azt a stabil kormány­zatot, amely lehetővé teszi a dik­tatúra elkerülését. Föl is sorolja azokat a gazda­sági eredményeket, amelyekre mint kormányzatának sikereire hivatkozik, megszűnt a bizony­talanság, fejlődött a hitelélet, megőriztük a pénz stabilitását, a mezőgazdaság válsága enyhült, a búza drágább, mint a világpiaci árak és a munkaalkalmak is megszaporodtak. Ezeket az eredményeket még fokozni kívánja a kormány a hit­bizomány korszerű reformjával, a telepítésekkel és olyan szociál­politikával, amely a gazdasági élet igazságos kiegyensúlyozásá­hoz vezet, amely fölöslegessé teszi az osztályharcok szítását, mert a kenyérkérdés megoldását tűzi ki céljául: „olyan világ megteremté­sét, amelyben a munka és a mun­kás megkapja verejtékezésének jutalmát, oltalomban részesül min­den kizsákmányolás ellenében". Ezek nagyjában a belpolitikai te­rületen az úgynevezett szociál­politikai alkotások. Ezekhez tár­sul a választójog kérdése, amely­ről a miniszterelnök kijelenti, hogy még mindig a titkosság alapján­­ áll és nem fogad el semmiféle olyan tervet, amely el­téríti őt a haladó iránytól. A maga részéről „retrográd irányú választójogi reformot nem akcep­tál". A külpolitikára vonatkozóan a mindenkivel való békét hirdeti erős kihangsúlyozásával a válto­zatl­an olasz barátságnak és a Németországgal való esős­ rokon­szenvnek. A nyugati államok­hoz való közeledésről még min­dig nincsen szó és a minisz­terelnök beszéde nem fogja el­oszlatni azt a nyugtalanságot, amelyet a legutóbbi események kapcsán Franciaországban észlel­tünk. Rend és nyugalom. Nemzeti egység, hogy kikerülve a völgyből a hegycsúcs felé haladjunk. A két esztendő kormánypolitikája Gömbös szerint ezen az úton ha­ladt és minden reménység meg­van arra, hogy most már jobb idők következnek. Ezzel szemben már most is meg kell állapítanunk, hogy a két esz­tendő kormányzati tevékenységé­nek nem volt egyetlen olyan cse­lekedete sem,­ amely az ipari, a mezőgazdasági munkások és a tisztviselők helyzetét megjaví­­ totta volna. Sőt éppen ellenke­zően: egyetlen intézkedés sem tör­tént arra nézve, hogy a munkás megkapja verejtékezésének jutal­mát, hogy a tőkével szemben ol­talmat találjon. A gazdasági bérharcoknál eddig minden alkalommal a munkálta­tók találták meg a rendőrség ol­talmát és a mezőgazdasági mun­kások helyzete egyenesen kétség­beejtő. A Gömbös - kormány két esztendeje nemhogy megszüntette volna, hanem fokozta a kizsák­mányolást. Az ipari munkások munkabére 40—50%-kal kevesebb és a mezőgazdasági munkások pengős napszámbérei a nép állan­dó ínségét jelentik. És a rádióbeszéd után sincs re­ménység arra, hogy ezek a viszo­nyok megváltozzanak. A minisz­terelnök ridegen kijelenti, hogy a munkanélküliek segélyezése dol­gában megmarad az eddig elfog­lalt álláspontján és szó sem lehet arról, hogy a saját hibájukon kí­vül szenvedő munkanélküliek se­gélyben részesülhessenek. A gaz­dák fölsegélyezésére százmillió­kat fordítottak, ellenben a munka­nélküliek részére csak az ínség­leves jut, amelyért ifjabban még kényszermunkát is követelnek tőlük, hogy ezzel is lehetővé te­gyék a dolgozók munkabérének leszállítását. A kenyérkérdés megoldása Göm­bös szerint a kormány legfőbb fel­adata. De kérdezzük: melyek azok az intézkedések, amelyek a jövő­ben nagyobb darab kenyeret je­lentenek? Nincs ennek a beszéd­nek egyetlen olyan mondata sem, amely a dolgozók részére bíztató volna. A munkásosztály Magyar­országon nem a csúcs felé mene­tel, hanem egyre jobban lezuhan a nyomorúság, a szenvedés és az ínség völgyébe, ahol reménytele­nül vergődik és az elmondott rádióbeszéd után sem lesz semmi oka arra, hogy olyan rózsásnak lássa a magyar állapotokat, mint a miniszterelnök. Egyelőre csak ennyit erről a beszédről, amelyre még vissza­térünk. A nemzeti egységet nem kell senkin sem reklamálni. Egy­séges ez a nemzet­­ abban, hogy erős akarattal,­ céltudatos mun­kával­­és komoly reformokkal mindenkinek a rendes megélheté­sét biztosítani lehet. De a jel­szavak nem elegendők. Itt senki sem szít osztályharcot, hanem azt fölülről diktálják azokra, akik alul vannak. A munkabérek meg­javítására irányuló kísérlet cső­döt mond a munkáltatók makacs elzárkózásán és a legszebb minisz­terelnöki beszéd sem változtathat ezeken az állapotokon. •­­A magyar munkásság szilárd elhatározottsággal törekszik majd ezentúl is arra, hogy valóra vál­jon mindaz, amit a miniszterelnök hangoztat. De­­ ezt nem lehet oly módon elérni,, hogy az állam minden anyagi­ erejét csak azokr­nak juttatjuk, akik a legkevésbé szorultak rá a­ segítségre,­­ ha­nem oly módon, hogy komoly szociálpolitikával megszüntetjük a nép borzalmas ínségét, és­ ke­nyérhez juttatunk mindenkit. A miniszterelnök munkát ígér, de azzal, hogy az állam pénzügyi helyzete szű­k korlátokat szab a beruházásoknak. Gömbös szerint a magyar külpolitikának változatlanul az olasz-magyar barátság az alappillére.­­ Hangoztatja, hogy erős rokonszenvvel viseltetik a hitleri Németország iránt Gömbös azt ígéri, hogy a titkos szava­zást bevezető választójogi reform­javaslata nem lesz maradi szellemű Gömbös, miniszterelnök hétfőn hste­­/10-kor a rádióba közel ötven percig tartó beszédet mondott abból az alkalomból, hogy most van a második évfordulója a Gömbös­kormány u­ralom­rai utasának. A mi­niszterelnök rádióbeszédében elő­ször visszapillantást vetett a Göm­bös-kormány kétévi tevékenységére, majd az időszerű bel- és külpoliti­kai, valamint gazdasági kérdések­ről nyilat­kozott és ezzel kapcsola­tosan ismertette a kormány állás­foglalását, célkitűzéseit és program­ját. Gömbös rádióbeszédével érdem­ben lapunk vezető cikkében foglal­kozunk, az alábbiakban pedig­ a be­széd fontosabb részleteit ismertet­jük. Az egységes párt mint az „alkotmányosság pillére" Gömbös a többi között hangoz­tatta, hogy az elmúlt két esztendő­ben a kormány külpolitikájának fő célja az volt, hogy egyrészt meg­szerezze, illetően biztosítsa a ma­gyar nemzet számára a világ részé­ről az őt megillető megbecsülést, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely lehetővé teszi az alkotó munkát, a békés fejlődést és a jólét megterem­tését. A kormány belső politikájá­nak célját — mondotta a miniszter­elnök­­— ez a külpolitikai célkitűzés szabta meg­. Az ország ugyanis nagy külpolitikai céljait csak akkor érheti el, ha a maximális belső erő­ket tudja összegyűjteni. Belpoliti­kai célkitűzéseit a kormány ki­egyensúlyozott gazdasági helyzet, igazságos ,szociális viszonyok, be­lsés társad­al­mi atmoszféra és mind­ezek alapjára fölépült nemzeti egy­ség megvalósítása útján kívánta szolgálni. Ezért hirdeti — folytatta Gömbös — ma is a nemzeti egység gon­­dolatát. Ennek a nemzeti egységnek a poli­tikai vetületét viszont az egységes pártban látja, amelynek az a célja, hogy a­ politika alkotmányos esz­közeivel biztosítsa a kormány szá­mára a nyugodt, biztonságos,­ cél­tudatos kormányzati vonalvezetés lehetőségét. Gömbös szerint a magyar alkot­­mányossági fenntartását csakis ilyen­ erőteljes kormányzótöbb­ség teszi lehetővé. A pártokra, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalí­ciókkal való kísérletezés — a mi­niszterelnök meggyőződése szerint — nem az alkotmányos élet meg­erősítésére, de ann­ak meggyönge­

Next