Népszava, 1934. október (62. évfolyam, 221–245. sz.)

1934-10-02 / 221. szám

2. oldal té­sé­re, lejáratására ve­set , tehát azzal, hogy erős kormánytöbbségre épít, a tiszta alkotmányos élet és kormányzás további lehetőségeit akarja biztosítani. Beszélt ezután Gömbös mr, hogy meg kell szüntetni a társa­dalmi szervezkedés túlméretezett­ségét. Hiszen Magyarországon 18.000 egyesület működik. Az érdekképvi­seleteknek — mondotta Gömbös — nem lehet feladatuk minden kor­mányintézkedéssel szembeszállni. Ha ezek a szervezeteik konkrét kor­mányintézkedésekkel találják szem­be magukat, azoknak alá kell ma­gukat vetniök. Erre — mondotta a miniszterelnök — jó példát mu­tatott a Frontharcos Szövetség amely —­­bár kissé túl hosszú tanácskozások után, de — alávetette magát a belügy­miniszter intézkedéseinek. A tízéves Bethlen-uralom romjai A továbbiakban arról beszélt Gömbös, hogy milyen romokban hevert az ország gazdasági élete, amikor ő a rövidéletű Károlyi­kormány után az uralmat átvette. — Amikor átvettem a kormány­öklöki széket — mondotta a minisz­terelnök —, meglehetős súlyos gaz­dasági és szociális helyzetet és en­nek­­nyormán veszedelmes lelki le­hangoltságot találtam. Az állam­háztartásban jelentkező hiány ag­gasztó t méreteket öltött, a gazdasági élet dermedt állapotban volt, a munka, vállalkozás, folrga­lom meg volt bénulva, a tőkeellátás és a hitellehetőségek leromlottak. Az áll­ami gépezet működésének folyto­nosságát akkoriban veszélyeztette a nép széles rétegeire nehezedő gaz­dasági válság, amely mindenfelé nyugtalanságot és elégedetlenséget keltett. A közhangulat leromlása már-már az adófizetésben is észlel­hető passzivitásig fokozódott. A gazdasági élet teljes bizonyta­lanságában, iránytű nélkül, a véletlen szeszélyeinek kitéve, m­áról holnapra élve, kellett a létért való küzdelmet végig­harcolni. A kem­ény és keserves harcban — mondotta Gömbös — felőrlődött a Károlyi-kormány erőfeszítése is. Ő (Gömbös) a lelkekbe reményt kí­vánt önteni, a csüggedt tömegekbe a bizalmat kívánta föléleszteni. A kormány akkoriban elsőnek a téli fenyegető ínség enyhítéséről akart gondoskodni. Az államháztartás rendjének helyreállítása is paran­csoló szükségesség volt. Az osztályharc és a „testvéri" szociál­politika Gömbös ezután azzal folytatta, hogy kormányának minden gazda­ságpolitikai tevékenysége azon ala­pult, hogy az egyes gazdasági té­nyezők és ágazatok között­­ igazsá­gos kiegyensú­lyozásra, méltányos harmóniára van szükség. Ezen az elvi alapon nyugszik — mondotta — a tőle követett szociálpolitika is, amelynek alapgondolata a magyar testvériség, nem pedig az a törek­vés, amely a mindennapi megélhe­tés kérdéseit pártpolitikai célokra kihasználva, osztályharcot szít, de amely osztályharc csak egyesetenek és nem mindenkinek biztosít érvé­nyesülést. A kormány szociálpoliti­kája — fejtegette a miniszterelnök — a kenyérkérdés megoldását tűzte ki céljául és olyan világ megteremtését kí­vánja, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezé­sének jutalmát, oltalomban ré­szesül minden kizsákmányolás ellenében és amelyben mindenki részesévé válik a nemzet jólétének. Ezért helyteleníti­­ a munkanélküli­segélyt, amely szerinte — des­truálja a munkát. De munkát adni, munkaalkalmat teremteni — termé­szetesen mindig a célsz­erűség és a realitás határai között — csak maga a gazdasági élet tud és ezért csak az a szociális politika érheti el cél­ját, amelyet a gazdaságpolitika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátámasztani. NÉPSZAVA 1931 ofetSiBer 2. Ezután Gömbön hmKUJUvm­i*y»- t kellett bizonyítani, hogy a kormány­­ gazdaságpolitikája nem volt ered-­­ménytelen. Ennek illusztrálására a többi közsött megemlítette, hogy­ a Behlen-korrmány költségvetéséhez képest, két év alatt, 87 millióval csökkent az államháztartás hiánya. Megemlítette, hogy milyen államok­kal kötött Magyarország az elmúlt két év alatt ke­reskedelmi szerző­dést és foglalkozott a római hármas egyezménnyel, amelynek kedvező kihatását abban is látja, hogy a magyar belföldi gabonaárak meg­haladják a világpiaci árakat. Hi­vatkozott Gömbös arra, hogy a kül­kereskedelmi mérleg a múlt évben nagy fölösleggel zárult A meg­növekedett kivitel — mondotta — csak úgy vált lehetségessé, hogy a behozatalnak, főként a nyersanya­gokban, nagyobb teret engedtünk, ami természetes következménye volt ipari termelésünk emelkedésének. Iparfejlesztés és a szűk korlátok közé szorított beruházások Gömbös ezután hangoztatta, hogy tisztában van az ipar nagy gazda­sági és szociális jelentőségével, amelyet most fokoz az ország egyre szaporodó népsűrűsége. Ezért mellőzhete­tl­ennek tartja az egészséges iparfejlesztést Érti ez alatt elsősorban azokat az iparágaikat, amelyeknek nyers­anyaga idebent az országban terem, vagy amelyeknek a hazai földön megvannak a normális életfel­téte­lei De az ipar fejlődése a mező­gazdaságnak is elsőrangú érdeke, mert az a belső fogyasztás emelke­dését hozza magával. Az ipar körén belül különös figyelemmel kell lenni a kisipar támogatására és előmoz­dítására. Az ipartól azonban elvár­ja a kormány, hogy jó cikkeikkel és megfelelő olcsó áron lássa el a fo­gyasztást. Az ipari tőke ne legyen öncélú. Ez a gondolat lebegett a kormány előtt a f­artellbizottság és az árelemzés működtetésénél. A be­ruházások keretében eddig 24 mil­liót használtak föl a 40 milliós be­ruházási felhatalmazás alapján. Az államháztartás pénzügyi helyzete korlátokat szab a be­ruházó tevékenységnek. Ezért a kormány kénytelen olyan beruházásokra szorítkozni, amelyek vagy az állami üzemek teljesítőké­pességét fokozzák, vagy pedig ame­lyeknél a teljesített kiadások túl­nyomó része munkabérre esik (út­építés, vízszabályozás). A telepítés, a hitbizományi reform és a sajtótörvény reformja Majd fölsorolta Gömbös, hogy milyen törvényjavaslatok készülnek az egyes minisztériumokban. A ké­szülő reformok közül kiemelte a telepítés ügyét, amely — mondotta — kap­csolatban van a hitbizományi ügy korszerű reformjával és amelynek célja, hogy a földműves magyar nép széles rétegeit odakösse a ma­gyar földhöz. A közeljövőben a kor­mány abban a helyzetben lesz, hogy erre vonatkozó terveiről tájékoz­tassa a közvéleményt. Szükséges­nek tartja a kormány a közegész­ségügy,­t különösen a vidék közegész­ségügyének rendezését, az ország­­úthálózatának további szerves ki­építését. Készül az erdőtörvény, a szőlő- és borgazdasági törvény. Előkészület alatt áll — és ezt külön hangsúllyyal emelte ki a miniszterelnök — a sajtótörvény reformja is. Gömbös szerint az a tudat, hogy ki fogunk lábalni a bajokból, meg­teremtette a közvéleményben a bizakodásnak és a megnyugvásnak légkörét. Ugyancsak a lelkek meg­nyugvásának tulajdonítja a mi­niszterelnök, hogy „a parlament alkotmányos tárgyalásaiban elültek a szenvedélyes pártharcok, elült a személyeskedő hang és a higgadt magas színvonalú tárgyilagos parla­menti vita szelleme vonult be a magyar törvényhozás házába". Gömbös változatlanul szilárdnak mondja az olasz-magyar barátságot és rokonszenvét fejezi ki a hitleri Németország iránt Majd a kormány külpolitikájáról nyilatkozott a miniszterelnök. Ki­jelentette, hogy minden, ami a ma­gyar világot megerősítheti, helyet talál a magyar külpolitikában, vi­szont minden, ami e célokkal ellen­tétes, kirekesztődik belőle. Régi barátságokat fönntartani, új barátságokat szerezni, ez az útja a magyarság nemzetközi elhelyezkedésének. A kormány kül­politikájának vezérgondolata: a fennálló szerződések nyújtotta lehe­tőségekből kiindulva, békés eszkö­zökkel küzdeni a revízióért és az idegen uralom alá jutott magyar kisebbség fennmaradásáért. Gömbös hansúlyozottan kiemelte, hogy e két cél egyaránt fontos. Majd az olasz-magyar barátság­ról nyilatkozott és kijelentette, hogy szemben minden hamis beállí­tással és tendenciózus külföldi hí­resztelésekből fakadó félremagya­rázással, szükségesnek tartja hangsú­lyozni, hogy Magyarország és Olaszország barátsága és együtt­működése változatlanul szilár­dan fennáll és a magyar külpolitika erős pillé­rét alkotva szilárd bázisa a­­közép­európai békének és nyugalomnak. Kijelentette a miniszterelnök, hogy „Ausztriával ugyancsak a legbarát­ságosabb viszonyban vagyunk". Majd erős reményének adott kifeje­zést, hogy megértő és engedé­keny politika révén a német­osztrák viszony is mihamarabb kiegyensúlyozott állapotba ke­rül majd. A továbbiakban Gömbös minisz­terelnök élénk rokonszenvét juttatta kifejezésre a horogkeresztes Német­ország irányában. — Németországgal szemben — mondotta Gömbös — változat­lan és erős rokonszenvvel vi­seltetünk és reméljük, hogy a Harmadik Bi­rodalom az első berendezkedés ter­mészetes nehézségei után minden vonatkozásban elfoglalja majd az őt joggal megillető helyet az euró­pai államok közösségében és ha­talmas erőforrása lesz az új, há­ború utáni modern európai békés alkotómunkának. dE mindenfelé nyilván nagy fel­tűnést keltő szavai után a minisz­terelnök köszönetet mondott azok­nak az angol politikusoknak, akik a jogos magyar igények iránt meg­értést tanúsítanak. Megemlékezett Gömbös a küszöbönálló varsói út­járól. Hangoztatta, hogy erre az útra rendkívül örömmel készülő­dik. Reméli, hogy varsói utazása amellett, hogy az európai béke ügyét mozdítja majd elő, tovább­fejleszti majd Magyarország és Lengyelország barátságát , vala­mint szellemi és kulturális együtt­működését. A népszövetségi ligák valója fő­tanácsának élése. Genfből jelentik­ A népszövetségi ligák úniója abból az alkalomból, hogy székhelyét Brüsszelből Genfbe helyezte át az­évi főttanácsi ülését Genfben tar­­­totta s egyúttal két bizottság is ülést tartott: a jogi­­és kisebbségi bizottság. A jogi bizottság a fő­súlyt a francia küldöttségnek arra a javaslatára helyezte, amely a Népszövetség reformjai sürgeti. A bizottság határozatilag kimondta, hogy ezt a kérdést a legalaposabban tanulmányozzák.­­ A kisebbségi vita főként ama új helyzet meg­tárgyalása körül forgott amely a lengyelek ismert szeptemberi nyi­latkozata következtében állt elő. Elhatározták, hogy tanulmányi al­bizottságot küldenek ki. Ebben ma­gyar részről mint tag Póka-Pivny Béla és helyettesként Lippay Imre vesznek részt. A kisebbségi vita során Szüllő Géza utalt arra, hogy statisztikai manőverekkel hogyan lehet megfosztani egy kisebbséget törvényes jogaitól, amint azt pél­dául a pozsonyi magyarság esete ig­azolja. A bizottság tárgyalása el­fogadta Póka-Pivny Bélának azt a javaslatát hogy egyrészt vessenek véget a kisebbségek ellen irányí­tott an­ti­revíziós mozgalmaknak és hogy másrészt a lengyel fölfogás ne eredményezze azt, hogy más ál­lamok is­­ szabad­ulni igyekezzenek a kisebbségi szerződésekben vállalt nemzetközi kötelezettségeik alól. — Lippay Imre javasolta, hogy a népszövetségi ligák legközelebbi ülésének napirendjére — ne csak a lengyel, hanem a magyar javaslatot is tűzzék ki. A bizottság ezt az in­indítványt is elfogadta. Magyarország viszonya Franciaországhoz és a kisántánthoz Kijelentette Gömbös, hogy Fran­ciaország barátságát és Magyar­országnak a kisántáttal való viszo­nya megjavítását őszintén óhajtja. Nehéz székelésben szenvedők, akiknek gyakori fejfájás, mell­nyomás, szívdobogás, gyomor­ működési zavarok és különösen fájdalmas véghalbajok­­ — mint aranyér, repedés, előesés, polipos, sipoly, szűkület — teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este negyed pohár természetes „Ferenc József-keserűvizet Klini­kai vezető orvosok igazolják, hogy a „Ferenc József-víz műtétek előtti és utáni időszakokban is igen kedvelt, nagyértékű has­hajtó. (X)" De — fűzte hozzá a miniszter­elnök — f­rancia­barát politika ré­szünkre csak akkor helyes és le­­­hetséges, ha erre megvannak a reális tárgyi előf­el­tételek. A fran­cia barátságnak azonban előfelté­tele — legalább még ebben az órái­ban — a kisántanthoz való közele­dés lenne a jogos nemzeti igények­ről való lemondás árán. Én leszek az első — hangoztatta a miniszter­elnök —, aki nem fog elzárkózni, ha a reálpolitikai lehetőségek, a tárgyi előfeltételek meg lesznek a közeledésre. De ha Magyarország­tól ennek fejében csak áldozatot követelnek, úgy ez csak az ország megaláztatását jelentené. Nem adja föl a reményt, hogy a három kis­ántánt állam egyszer mégis fölemel­kedik annak a tudatnak a magas­latára, hogy Magyarországgal 15 év előtt súlyos igazságtalanság tör­tént és ha e tudat az európai együttműködés őszinte vágyával találkozik, meglesz a módja a meg­értésnek és az együtt­működésnek­ Egyébként téves az a beállítás, mintha Magyarország előtt nem állna más választás, mint a jelenlegi francia - kisantant irányzatba való bekapcsolódás. A külpolitika rendkívül bonyolult és nagyon kényes téridőt annak szövevényes útjain eligazodni han­gulatok és fölszínes benyomások alapján nem lehet és nem is sza­bad. Ma Magyarország a rend és nyugalom szigete az európai zűr­zavarban. Ennek jelentős erkölcsi, politikai és gazdasági előnyeit máris élvezi «z Ország. — Folytatás a 6. oldalon. —

Next