Népszava, 1934. december (62. évfolyam, 270–293. sz.)

1934-12-15 / 282. szám

1934 december 1 -i NÉPSZAVA Letelepítik a jugoszláviai kiutasított magyarokat (Szeged, december 11.) Pénteken este a kiutasítottaknak ismét na­gyobb csoportja érkezett Szeged-Rókus-állomásra. A csoport 26 em­berből áll és legnagyobb része fia­talemberekből került ki, akiket munkahelyükről tettek át a jugo­szláv hatóságok. Zentáról egy ci­gányasszonyt és 12 éves leányát utasították ki, azt azonban már nem engedték meg, hogy a cigány­asszony két kisebb gyermekét m­ag S­ával vigye. A többi kiutasított torgos községből való. Közöttük van egy gazdálkodó, akit öt kis­gyermekével és feleségével együtt utasítottak ki. Balázs József a jugoszláv hadseregben szolgált. Több kiutasított tagja volt a jugo­szláv hadseregnek és most is van katonai igazolványuk. A Szegedre érkezett kiutasítottak száma 1949-re emelkedett. A jugoszláviai kiutasított magya­rok végleges elhelyezésének kérdése állandóan foglalkoztatja a hatósá­gokat. Az elhelyezésből a vidék is kiveszi a részét. Szegeden ezidő­szerint hatvanhat kiutasított tartóz­kodik. Ezek véglegesen leteleped­nek Szegeden és környékén. Cegléd 150 kiutasítottnak ajánlott föl meg­felelő elhelyezést. Fejér megye köz­ségei is többszáz menekült befoga­dására tettek ajánlatot. * Jelentkezzenek a kiutasítottak! A belügyminiszter fölhívja az 1934. november 1 óta Jugoszláviából kiutasí­tott egyéneket, illetve családfőket, aki­ket a jelenlegi tartózkodási helyük rendőrhatósága még nem hallgatott ki jegyzőkönyvileg, hogy saját érdekükben is haladéktalanul jelenjenek meg váro­sokban a rendőrkapitányságnál, fő­szolgabírói székhelyeken a főszolgabíró­nál, egyéb helységekben a községi elöl­járóságnál, Budapesten pedig a kül­földieket ellenőrző országos központi hatóságnál (IX. Fővám tér 8, I. emelet, 88. ajtó). A jelentkezők az esetleg birtokukban lévő összes személyi okmányokat vigyék magukkal. Nem kell megjelenni a Jugoszláviából kiutasított azon egyéneknek, illetve csa­ládfőknek, akiknek hatósági összeírásuk december 12-én vagy 13-án a budapesti együttes szállásokon megtörtént. Magyar artisták a Jugoszláviából kiutasított magyarokért A soroksári Munkásotthonban e hó 15-én és 16-án, szombaton és vasárnap nagyszabású varieté kabaréestet rendez­nek, amelynek keretében a legkiválóbb fővárosi művészek lépnek föl. Föllépnek a „Cirkusz csillaga" artistái, Benjamino kerékpárművész, Miss Katarina és Mol­nár trapézművész, azonkívül Severin bűvészmester Leo Matuska - produkciók­kal. Fil­léres helyárak. Benes előadása a külpolitikai helyzetről és a revíziós törekvésekről (Prága, december 11.) Benes kül­ügyminiszter ma este tartotta meg beígért nagy politikai előadását. Előadásában kijelentette, hogy a kisántánt államai az utóbbi ideiben még szorosabban összekovácsolód­tak s ezt a „békeblokkot" kiegészíti majd a Balkán-ántánt. Ez a két szövetségi csoport, amely 80 millió főnyi lakosságot képvisel, kéz a kézben halad Franciaországgal és Szovjet-Oroszországgal. Ennek a blokknak az a célja, hogy Európában minden körülmények között megóvassék a béke és a dol­gok újjárendezése is békés úton történjék meg. Anglia is megvál­toztatta politikáját és figyelmét is­mét a kontinens felé fordítja. Ezért Anglia is Oroszországnak a Nép­szövetségbe való belépése mellett szállt síkra és segítségére volt a kisántantnak Genfben. A német­országi nemzeti szocializmus fel- színre vetette az osztrák kérdést. Olaszország megérezte a német nyomást és Anglia is tart a Harma­dik Birodalom katonai fölényétől. Ezért Olaszország és Franciaország megegyezésre jutott egymással és hamarosan tárgyalások indulnak meg a két állam között. Benes azután a revízionizmusról beszélt és azt­ állította, hogy a revi­zionisták nem elégednek meg kis határkiigazításokkal, hanem új, nagy birodalmat akarnak teremteni a Duna völgyében a Habsburgok jogara alatt. Végeredményben a revízionizmus nem más, mint a harc az új államok ellen. Ezért kellett elesnie Sándor királynak, aki Jugo­szlávia egységének szimbóluma volt. Ha valaki békés revizioniz­musról beszél, abban én nem hi­szek — mondotta Benes. — Minden revizionizmusnak az a célja, hogy szétzúzza a dolgok jelenlegi állapo­tát Közép-Európában. Végül a genfi tanácskozásokról Rendkívül kedvezményes előadás olvasóink részére a ROYAL ORFEUMBAN szombat délután 4 órakor ROCASIMI vad oroszlánjai között és az egész csodálatos műsor Jegyek már kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárunkban Erzsébet körút 35 (Népszava-könyvkereskedés). Tel. 30-3-27 beszélt és ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket mondotta: — A magyar nemzet érzékenysé­gét nem akarom megsérteni. A tár­gyalások után kezet nyújtottam Magyarország­nak s ezt megismétlem most is. A genfi tárgyalások megmutatták azt, hogy a Szlovenszkó elválaszt­hatatlan alkotórésze marad a cseh­szlovák köztársaságnak. Hogyan született meg az eszperantó L. L. Zamenhof születésének 75. évfordulójára Ma, december 15-én a világ min­den táján, ahová csak az eszpe­rantó nyelv eljutott, megünneplik az eszperantó nyelv atyjának, L. L. Zamenhof születésének hetvenötö­dik évfordulóját. Maga a mester már nem él. 1914-ben, amikor az első lövések eldördültek, Zamenhof ke­délybeteg lett. A békéért rajongó lelke nem bírta el a világháború borzalmait. 1917 április 14-én meg­halt. Művét örökül hagyta az em­beriségnek. Hogyan született meg a nemzetközi nyelv eszméje? tartás nélkül elfogadjuk a hozzá­fűzött értelmet. De rövidesen rájött arra, hogy a légből kapott szava­kat majdnem lehetetlen emlékezet­ben tartani. Hosszabb gondolkodás után meggyőződött arról, hogy a szótár anyagának latin-germán ere­detűnek kell lennie. Hatodikos , gimnazista korában kezdett dolgozni a leendő nemzet­közi nyelv gramatikai szabályain Először olyan nyelvtani tervezete­ket készített, amelyek tömve voltak ragozásokkal, végtelen szabályok­kal é­s kivételekkel. Később, amikor megismerte az angol nyelv egy­szerű nyelvtani szabályait, grama­tikai tervezetét leegyszerűsítette olyannyira, hogy a benne található szabályokat, számítása szerint, egy általános műveltségű egyén pár nap alatt megtanulhatja. A nyelvtan megvolt. De amikor látta a nemzeti nyelvek vaskos szó­tárait, a szavak borzalmas meny­nyiségétől mindig visszariadt. Ez elvette a kedvét. Hiába keresett megoldást, míg egy séta alkalmával föltűnt neki két cégtábla: Svejcar­skaja (kocsma) és Conditorskaja (cukrászda). Tulajdonképpen e két szó végén lévő „skaja" ragadta meg a figyelmét. Hirtelen világos­ság támadt agyában. Maga előtt látta a vastag szótárt, amint az vékonyka füzetté soványodik. Rá­jött, hogy egy-egy gyökszóból négy-öt új szót lehet alkotni, képző segítségével­ megtörént, hogy az otthonhagyott kéziratait apja, elégette. Később, amikor szemorvosi diplomát nyert és önálló ember lett, elhatározta, hogy a világ elé lép művével. Hosz­szas keresés után kiadót is talált, aki azonban az utolsó pillanatban visszalépett. Ez nagyon elszomorí­totta. Végül összeszedve minden anyagi erejét, 1887 júliusában saját maga adta ki brosúráját dr Eszpe­rantó álnéven. Zamenhof egyéniség A csendes és visszahúzódó termé­szetű Zamenhof nem volt szocia­lista, de annyi bizonyos, hogy az eszperantót nem azok részére al­kotta, akiknek elegendő pénzük és idejük van az összes nagy nemzetek nyelvének megtanulására. Téves volt az az elmélete, hogy a nemze­tek békétlenségének indítóoka a különböző nyelviségben rejlik. Nent ismerte föl, vagy talán nem merte fölismerni az igazi indítóokokat. Az általa kezdeményezett „humana­rista"­mozgalom­ pacifista alapgon­dolata volt, amely a nemzetek kö­zött fennálló békétlenség, valamint a vallások és osztályok ellentétére is kiterjed. Ez a mozgalom termé­szetesen nem bírt megerősödni, a társadalom különböző osztályaiból összeverbuválódott, tehát különböző érdekű eszperantisták között. Alap­tétele ez volt: „én barbarizmusnak minősítek minden sértést és elnyo­mást az ember ellen, csak azért, mert ő más törzshöz, más nyelvhez, más valláshoz, vagy társadalmi osz­tályhoz tartozik." Zamenhofnak nem voltak szemé­lyes ambíciói. Nem törekedett di­csőségre. Tudományos műveit kü­lönböző álnevek alatt írta meg. A­ nemzetközi nyelv problémájáról francia nyelven írt művéről, ame­lyet a francia tudományos társaság 1900-ban megtartott kongresszusára írt, csak 1910-ben tudódott ki, hogy ő a szerzője. De ő egy volt a nemzetközi nyelv­kérdés megoldásának terén is: az eddig­itól nem ért egyetlenegy. E. B. Erre a kérdésre Zamenhof maga válaszol Nikolaj Borovkához inté­zett levelében: „... a Goro­dno-guib­er­n­i­a­i Bialisz­tokban születtem. Születésemnek és gyermekéveimnek ez a helye adta meg az irányát minden további cél­jaimnak. Bialisztokna­k négyféle la­kossága van: oroszok, lengyelek, németek és héberek. Mindegyik más-más nyelvet beszél és ellensé­ges viszonyban él a másikkal. Eb­ben a városban jobban mint bárhol, az érzékeny természet észreveszi a sokféle nyelv nyomasztó átkát és minden lépésnél meggyőződik ar­ról, hogy ez egyik fő oka annak, hogy az emberi család széthúz és ellenséges csoportokra oszlik. Azt tanították nekem, hogy minden em­ber testvér és ugyanakkor az óceán, az udvaron és minden lépésnél min­den azt éreztette velem, hogy nin­csenek emberek, csak oroszok, len­gyelek, németek, héberek stb. van­nak. Ez a tény állandóan gyötörte gyermeklel­kemet.„ Gyermekfejjel úgy láttam, hogy a „felnőttek" min­denható erővel rendelkeznek, ezért elhatároztam magamban, hogyha majd felnövök, okvetlenül elűzöm az emberiségnek ezt az átkát." Zamenhof később meggyőződött arról, hogy a sokféle nyelvet meg­szüntetni neon megy olyan köny­nyen és egyenként eldobálta a gyer­mekes utópiákat, de az egységes nyelvre vonatkozó ábrándját soha­sem hagyta el. Még gyermekkorá­ban kiforrott az az érzése, hogy a nemzetközi nyelv egyedül csak egy semleges nyelv lehet, amely nem tartozik egyik élő nemzethez sem. Zamenhof 1878-ban már többé­kevésbé kész volt a nyelvvel. Ő ma­ga és még 15 tanulótársa rögtön meg is tanulták és 1878 december 5-én családi ünnepély keretében túláradó lelkesedéssel megünne­pelték a nemzetközi nyelv megszü­letését. Pedig az akkori „lingwe universala" még nagyon messze volt a mai eszperantótól. Zamenhof ekkor nyolcadikos gimnazista volt. Később tanulótársai elmaradtak mellőle, a gúny és az üldözés visz­szariasztotta őket, Zamenhof szo­morú szí­v­ves látta, hogy egyedül maradt. Nem riadt vissza, ha­nem tovább ápolgatta, csiszolgatta művét. A következő tíz év alatt Zamen­hof tökéletesítette a nemzetközinek szánt nyelvet. Irogatott is ezen a nyelven. Nem volt könnyű dolga. Családja és ismerősei elítélték rög­vagy másik szó mit jelent, ha fölth-­ eszméjét. Az egyetemi évei alatt Az eszperantó őse Harc a szavakkal Zamenhof eleinte azt gondolta: teljesen mindegy az, hogy egyik ! 7. oldal I­nterpelláció az angol alsó­házban Podkarpackaja Russ autonómiájáról (London, december 11.) Az alsó­házban Sir Robert Gower képviselő interpellációjában emlékeztette a külügyminisztert, hogy Csehszlová­ki­a békeszerződésekben kötelezett­séget vállalt, hogy a Podkarpac­kaja Russ néven ismert ukrán terü­letet önkormányzattá alakítja át. Kérdezte a külügyminisztert, mi történt e határozmányok végrehaj­tására. Sir John Simon külügymi­niszter írásbeli válaszában közölte, hogy a csehszlovák kormány ismé­telten bejelentette azt a szándékát, hogy végrehajtja azokat, mihelyt a szóbanforgó terület gazdaságilag elbírja az önkormányzati közigaz­gatás terheit. A Népszövetség Tanácsának ki­sebbségi bizottsága többször fog­lalkozott ezzel a kérdéssel, utoljára 1933 decemberében. Az akkor kiadott jelentés szerint úgy véli a bizottság, hogy el lehet várni a csehszlovák kormánytól, hogy teljes mértékben eleget tesz majd a szerződés hatá­rozmányainak.

Next