Népszava, 1934. december (62. évfolyam, 270–293. sz.)

1934-12-08 / 276. szám

H 1934 december 6. NÉPSZAVA Szakadatlanul özönlenek a határállomásokra a jugoszláviai száműzöttek A legszegényebb embereket üldözik ki. — A kórházi betegeknek sincs kegyelem. — Szerencsétlen hontalanok közt a Népházban Az arénaúti Népszálló előtt hatal­mas tömeg. Belit pedig a kiutasí­tottak. Ide szállásolták és szállásol­ta­­k még­­ki tudja meddig a napjá­ban kétszer-háromszor százával ér­kező jugoszláviai száműzötteket. Fényképészek, filmoperatőrök, vá­róss altisztek, rendőrök, angyal­földi munkanélküliek, alkiik kivétel nélkül láttak vagy átéltek már meg­rázó nyomorúságot, de mindegyi­küknek elszorult most a szíve. Munkáiban, megrokkant öreg föld­művesek, kucsmában, zekében, az emberek közül alig kilátszó apró­ságok egy szál szoknyában, mezte­len lábak rossz papucsban, karom­ülő gyerekeik, batyuk, kis piaci ko­sarak, bennük félcipóval, kétujjnyi széles szalonnamaradvánnyal. "Csak" 45 esztendeje élt ott... öreg, hajlotthátú földmunkás ha­talmas holland fapapucsban topog a sárban. — Sokam jártak" ilyenben nálunk Horgoson — mondja, mert odavaló, illetve „csak" negyvenöt esztendeje él ott Húszéves korában került oda valamelyik szegedi tanyáb­ól. Ezért tették most át a határom, családjá­val együtt . Illetve én vagyok az ötödik a családból, mert még ketten va­gyunk, összesen heten, de a kettő nem volt akkor odahaza, amikor jöttek, hogy el kell menni Nem tu­dom, mi lett velük, hol vannak most Három hold földje volt, kis háza rajta, egypár lova, tehene, hízója. Hol kallódnak, ki öli le őket, ki szánt a lovakkal, ki feji meg a te­heneket, ki Lakik a házban, nem tudja. Ahogy beszél, napaszalta ar­cán egyre szivárog le a köminy. És beszélnek a többiek is. Éites más földmunkások, kendős asszo­nyok, fiatalok, öregeik, gyere­kek. Mind-mind, alig egy-két kivétellel földhözragadt, szegény ember, aki sohasem akart egyebet, csak hogy dolgozhassék a tenyér­nyi földecskéjén, eladhasson na­ponta néhány liter tejet, disznót öl­hessen karácsony táján és esetleg két évben egyszer vehessen magá­nak egy pár csizmát. Mi közük volt ezeknek Marseillehez, Genfhez és a Népszövetségihez­? Miért kellett eze­ket éjszaka ágyból fölverve, mun­kából elhurcolva, a legszükségesebb motgók nélkül elhajszolni, zsúfolt marhaskocsikban száműzni, sehogyan sem kaptam munkát. Most Mindszentekkor elmentem egy gaz­dához gulyásnak, csakhogy éhen ne vesszünk. Komimemciós voltam, kap­tam is volna egész szépen, de a liszt, zsír, krumpli, szalonna, min­den ottmaradt a házzal együtt. Amikor már bent voltunk a vagon­ban, kijött a pályaudvarra a fele­ségem nénje. A vonat már épp in­dulófélben volt, hát lekiabáltunk neki, hogy vigyázzon a holmira. Ha meghallotta, akkor talán nem vész el minden. Szerbek, horvátok, svábok — a magyarok között öreg bocskoros gazda lép a cso­porthoz és kérdez valamit az egyik lánytól — szerbül. Kiderül, hogy bunyevác az öreg, magyarul­ alig egy-két szót tud, a lánya talán any­nyit sem. Mindig ott élt, Tavan­kúton, ott is született és el sem tudja gondolni, hogy miért utasítot­ták ki. Ha csak azért nem, mert An­tal a vezetékneve. Odébb egy csoportban regőcei svábok. Aránylag az ő dolguk a legkönnyebb, mert valamennyien Garára akarnak eljutni. A férfiak odavalósiak, ezért utasították ki őket asszonyostul, gyerekestül. Re­gőcétől Gara 7 kilométerre fekszik Miért kell mégis Horgoson, Szege­den, Budapesten és Pécsen keresz­tül megtenni ezt a másfélóra járás­nyi utat­? És sorban a hatalmas teremben minden egyes csoportnál buggyan a panasz magyarul, németül, szer­bül és horvátul, ki ahogyan szokta. Magyarok és bunyevácok, sokácok svábok és horvátok jól megférnek egymással az arénaúti Népszálló v­agy étkezőtermében, amint hogy nem volt egymással bajuk, főleg a falusiaknak — így mondják leg­alább —, odalenn sem soha. Csak az urak vesztek össze és mert egy­mást nem tudják ütni, hát a két holdas paraszt, az asztalosból lett nyolcgyermekes gulyás feje alól rángatják ki a párnát. szi. Ott maradt az ennivaló a házzal együtt... A Népszálló földszinti nagy ét­kező termé­ben ütötte­k tanyát a pén­tek reggel érkezettek. Elromgyoso­dott szalmazsák, csíkos vánkos­huzat, használt lepedő, abrosz cso­móba kötve, bennük bizonnyal ru­hanemű és az egész öt-hat csomag egy halomba hányva, tetején szür­kés pólyában alszik egy csecsemő az öregek jajveszékelése, a hancú­rozó gyerekek zsivajgása, kanalak, villák csörömpölése közben. — Hathónapos — mondja az apja, egy asztalosmunkás, aki 21 eszten­deje élt Horgosom —, ő a nyolcadik. A legidősebb 15 esztendős. Tized­magammal kerültünk ide, egyetlen fillér nélkül. Kilenc évig a vasútnál is dolgoztam, de elküldtek, aztán A jugoszláv állomásokon a kiutasítottak újabb százai szoronganak (Szeged, december 7.) Pénteken reggel 7 óra 15 perckor a szeged­rókusi állomásra Horgos felől újabb 80 kiutasított érkezett. Ezek­kel együtt összesen már 1264 főre emelkedett azoknak a száműzöttek­nek a száma, akik Jugoszláviából Szegedre érkeztek. A péntek reg­geli menekültek zombori, újvidéki, újfuttaki és kakovai lakosok. A kakovaiak közt van két bunyevác család is. A kiutasítottak elmesél­ték, hogy amikor a vonat a közbe­eső állomásokon keresztülhaladt, látták, hogy valamennyi pálya­udvaron számtalan elutazásra váró száműzött tartózkodik. A 80 ember között több iskolásgyermek van. Az egyiket iskolából hazajövet állította meg a rendőr és egyene­sen a pályaudvarra vitte, ahonnét anélkül, hogy szüleit értesíthette volna, Magyarországba szállították. A menekültek között egy asszony olyan súlyos állapotban érkezett a szeged-rókusi állomásra, hogy a tisztifőorvos vizsgálata alapján ki­hívták a mentőket és azonnal kórházba szállították. Ugyancsak kórházba vittek egy fiatal leányt is, akinek a kezén sú­lyos égett sebek vannak. Egy asz­szony, aki csütörtökön érkezett és szegedi ismerőseinél szállt meg, az éjszaka folyamán olyan rosszul lett, hogy szintén kórházba szállí­tották. A menekülteik megérkezésénél igen sok külföldi laptudósító is jelen volt A megérkezéskor a pályaudvaron tartózkodott Panter Noel, a ,,Daily Telegraph" munka­társa, akit annak idején a horogke­resztes uralomról írott cikkei miatt Németországból a Hitler-kormány kiutasított. Rajta kívül a nagy nem­zetközi távirati irodák: a Reuter­ügynökség, az ,,Associated Press", az „United Press", a „Bemer Bund" és a Lengyel Távirati Iroda tudó­sítója is kiment a menekültek fo­gadtatására. Valamennyien meg­döbbenésüket fejezték ki a látottak fölött. Panter Noel a délelőtti órák­ban Szabad­kára indult, onnét pe­dig Zomborba tart, hogy a helyszí­nen nézze meg a száműzöttek gyűj­tőtáborait. A szegedi hatóságok állandó ké­szültségben vannak, mert délutánra újabb kiutasítottakat várnak Jugo­szláviából. Akik mindent elvesztettek (Kelebia, december 7.) Az éjszaka folyamán Fejértemplomból, Titel­ből, Szabadkáról és Újvidékről 56 kiutasított érkezett Kelebiára. A reggeli órákban Zalaegerszegre is jött egy öttagú család, amelyet Muraszombat környékéről utasítot­tak ki. A menekültek néhány ruha­darabon kívül semmit sem tudtak magukkal hozni és elmondták, hogy a Muraközben és a Vendvidé­ken is megkezdődött a magyarok kiutasítása. (Pécs, december 7.) Pénteken reg gel 128 órakor a magyarbólyi ha­tárállomásra egy öttagú német csa­lád, továbbá egy magyar útlevéllel rendelkező férfi érkezett. Három órával később húsz magyar és né­met földművescsalád jött Jugoszlá­viából: összesen 58 ember. Vala­mennyiöknek háza, földje, jószága volt Jugoszlávia területén, ami minden ottveszett. Estére újabb 70 kiutasítottat várnak. A magyar belyi állomáson az an­gol munkáspárt lapjának, a Daily Heroldnak a munkatársa filmope­ratőrrel jelent meg, filmfelvételeket és fényképeket készített a kiutasí­tottakról. Gyalogszerrel... Pénteken délelőtt Mohácsra is ér­kezett egy nagyobb csoport gyalo­gosan. Ezeket a szerencsétleneket Udvard községben gyűjtötték össze, aztán határátlépési igazolványt ad­tak nekik és gyalogszerrel küldték őket, öregeket és fiatal gyermekeket egyaránt a közeli Mohács felé. (Pécs, december 7.) A péntekre virradó éjszaka a magyarbólyi ha­tárnál áttett 118 menekült reggel érkezett Pécsre. A menekültek közt van egy 77 éves, vak, kezére és lá­bára béna asszony, akit a betegágyából vittek fegy­­verekből rögtönzött hordágyon a vasútra. 113. oldal Ünnepi ajándék az egész életre JUICg varrógép Legmesszebbmenő fizetési könnyítések Csekély havi részletek Singer varrógép részv. társ. II, Corvin tér 1 VII, Rákóczi út 18 IV, Semmelweis u. 14 BUDAPEST VII, Rákóczi út 68 VI, Mindrássy út 33 VIII, Baross u. 86'83 Fiókok minden nagyobb városban (Magyarbóly, december 7.) A péntek esti 129 órai vonattal a jugo­szláv hatóságok újabb 727 embert dobtak át a határon. Közülük há­rom magyar útleveles, a többi sváb gazdálkodó Pélmonostor, Herceg­szőlős, Gácsfalu és Bolmány közsé­gekből. (Baja, december 7.) Pénteken reg­gel a bácsalmási vonat 60 szám­­űzöttet hozott Bajára. Ezek a ki­utasítottak már nem is személy­szállító kocsikban, hanem teher­vagonokban érkeztek. A menekül­tek elmesélték, hogy Zentán kórházból hordágyon vitték a betegeket a vonathoz és útközben a vasúti állomásokon ők is, mint a Szegedre érkezett ki­utasítottak, számtalan embert lát­tak hevenyészetten összekötözött csomagjaikkal. Ezeket ugyancsak kiutasították és vonatra vártak. Elpanaszolták a menekültek azt is, hogy a jugoszláv katonai és rendőri hatóságok a legkevesebb kíméletet sem tanúsították a kiuta­sítottakkal szemben. Az egyik vasúti állomáson egy angol nő be­ment a száműzöttek vagonjába, hogy egy asszony csecsemőjének egy üveg tejet adjon, a csendőrök azonban kiutasították a vagonból. A menekültek állítása szerint a szerdán kiutasítottak lakásait már szerbek foglalták el és ők vették birtokukba a bútorokat és egyéb használati tárgyakat is. Özönlenek a kiutasítottak* (Szeged, december 7.) A szegedi hatóságoknak sok gondot ad a ki­utasítottak ideiglenes elhelyezése és élelmezése. A szeged-rókusi pálya­udvar váróterme állandóan tömve van, mert amire sikerül a menekül­teket itt-ott, főleg a rókusi elemi iskolában elhelyezni, addigra rend­szerint újabb csoport érkezik. A város lakossága tőle telhetőleg min­dent elkövet, hogy a szerencsétlen száműzöttek sorsát legalább némi­leg enyhítse. Húst, kenyeret, általán December 16-tól Budapest I­20 Kw.-al önálló mesirt ad. Készülékek átalakítá­séi Bpest II. vételére legelőnyösebben! BARTA és TÁRSA Podmaniczky ucca 39 Fióküzlet: Rékfoli út 30 (Kis Adiófa u. sarok) 112 oldalas nagy képes árjegyzé­künket számos modern kapcsolási vázlattal díjtalanul küldjük

Next