Népszava, 1935. január (63. évfolyam, 1–26. sz.)
1935-01-11 / 9. szám
4. oldal Bágyadt, levert, dolgozni képtelen egyéneknél reggel éhgyomorra egy dollár valódi „Ferenc József-keserűvíz a bélmozgást csakhamar megélénkíti, az emésztőcsatornában összegyűlt salakot kiüríti, a vérkeringést szabaddá teszi és a gondolkodó-és munkaképességet emeli. Beható kórházi kísérletek folyamán bebizonyult, hogy a „Ferenc Józei"víz gyomorsavas szellemi munkásoknál, neuraszténiás embereknél és betegeskedő asszonyoknál is relkívül jótékony hatást fejt ki. (X) MŰVÉSZET IRODALOM (•) Operaház. Anday Piroska, a bécsi állami operaház méltán közkedvelt magyar származású tagja már régóta nem szerepelt nálunk, ahol híveinek tábora szintén nagy és minden alkalommal megértően élvezi sajátos zamatú és határozottan körvonalazott énekművészetét. Az „Aida" csütörtöki előadásában Amneris szerepében két estre szóló vendégszereplését kezdte meg Anday Piroska. Az előadás meleg sikeréből mellette Bodó Erzsi a címszerepben, továbbá Halmos János, Székely Mihály és Szende Ferenc is kivehette méltó részét. (—) (*) Nemzeti Színház. Csütörtökön „A velencei kalmár" került színre, Portia szerepében a színház most szerződtetett tagjával, Könyves-Tóth Erzsébettel. A szegedi színháztól került a Nemzetibe és itt való első fölléptével, így látjuk, megnyerte a maga számára a nézőteret is, amely nagy tetszéssel és élénk tapsokkal helyeselt az igazgatásnak, hogy a választása erre a művésznőre esett. Ez az első föllépés beugrásszerű volt, csak kevés próba előzte meg. De ez az előadáson nem érződött, Portia alakításán is alig-alig. Éppen itt van már az ideje a színészgárda fölfrissítésének Könyves-Tóth Erzsi kellemes megjelenésű, biztos föllépésű, melegorgánumú színésznő. Az első föllépésseltermészetszerűen velejáró megilletődöttség talán itt-ott kiütközött a játékon, amely azonban mindvégig kiegyensúlyozott, minden árnyalatot tükröztető, kidolgozott, művészi alakítás volt. Úgy véljük, hogy az újjászervezésmunkája jól indul. (Reméljük, lesz folytatás, hamarosan!) Shylockot ismét Gál adta többször méltatott művészi alakítással. A nézőtér egészen megtelt. Ism. (*) Zenekari est. A Budapesti Hangversenyzenekar csütörtökön rendezte a Városi Színházban kelendős kultúrbérletértek nyolcadik estjét. Ezúttal Komor Vilmos, az operaelőadások becsvágyó házikarnagya vezényelte a változatosan összeállított hangversenyműsort, amelyen első budapesti előadásban megszólalt új mű, Kadosa Pál öttételes „l. Rivertimento"-ja is szerepelt. A szellemes újdonságnak e nyáron volt az ősbemutatója Velencében, ahol a nemzetközi zeneünnepély egyetlen magyar műsordarabja volt s ahol ugyanolyan tetszéssel fogadták, mint amilyenben ezúttal itt is részesült. Az est szólista vendége, Schlesák Auguszta énekművésznő rokonszenvesen komoly átéléssel adta elő Wagner három Wesendonck-dalát és tieber „Óceán"-áriáját. Ottorino Trespighi szimfonikus költeménye, „Róma négy kútja" szabatos értelmezésében jól érvényesültek a zenekar jelentős kvalitásai. (J. S.) (*) Keéri-Szántó Imre, a Zeneművészeti Főiskola kultúrált, okos és biztosítékolúzongoraszakos tanára néhány évi hallgatás után Chopin-esttel lépett ismét a nyilvánosság elé. Közönsége meleg tetszésnyilvánításaiból kicsengett a jelen és volt tanítványainak lelkes tapsa; már-már nemzedékekről beszélhetünk náluk és ragaszkodásuk a tanár közkedvelt egyénisége mellett bizonyít. Keéri-Szántó Imre Chopin dallamainál őrizkedik az érzelgősségtől és a dallamrészek megmintázásánál elsősorban azok vonalrajzát domborítja ki. Egyéni értelmezésében szinte ornamensekké stilizálódnak ezek a melodikus alkatrészek és zenei szerkezetükbe engednek belepillantást. (J. S.) SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! NÉPSZAVA TERJESSZÉTEK MINDENÜTT NÉPSZAVA Hétfőn este rádión hirdetik ki a saarvidéki szavazás eredményét (Saarbrücken, január 10.) A saarvidéki szavazást ellenőrző bizottság elhatározta, hogy Rodhe, a bizottság elnöke hétfőn este a világ valamennyi rádióadóján át kihirdeti a szavazás eredményét. Előbb német, majd francia nyelven közli a megszámlált eredményeket. A felsorolásban egymásután következnek a Németország, a Franciaország és a mostani állapotok fenntartása mellett leadott szavazatok, valamint az érvénytelen szavazatok. Rodalie végül közli a szavazás nemhivatalos végeredményét, mivel a hivatalos végeredmény közzétételét a Népszövetségnek tartották fönn. (Párizs, január 10.) A francia hatóságok különböző katonai és más természetű intézkedéseket hajtanak végre a saarvidéki népszavazás alkalmából. A Saar-vidék francia határán néhány nap óta katonai csapatokat vontak össze. A francia mobilgárda a határon 11 új állomást létesített. Azonkívül 48 tartalékhatárállomást rendeztek be. A hatóságok azzal számolnak, hogy abban az esetben, ha a népszavazás Németország javára üt ki, a Saarvidékről az emigránsok ezrei igyekeznek majd átjutni a határon. A határ- és vámőrségek utasítást kaptak, hogy a menekülteket azonnal továbbítsák a határvidékről a belső országrészek felé, főleg az északfranciaországi megyékbe. Az „Agence Radio" szerint a francia hatóságok összesen 48.000 menekült ellátására tettek intézkedést. A határon katonaorvosok irányítása alatt külön egészségügyi szolgálatot is szerveztek. Hogyan fizette ki Condone tanár a váltságdíjat? A flemingtoni tárgyalás koronatanújának vallomása (Newyork, január 10.) A Hauptmann-per flemingtoni tárgyalásán Condone tanár folytatta vallomását és előadta a váltságdíj kifizetésének a történetét. 1932 április 2-án éjszaka — mondotta — Lindberghel a bronxy temetőbe hajtottunk. A temető kerítésénél egy férfi ránk kiáltott: — Halló doktor, elhozták a pénzt? Azt feleltem, hogy a pénz Lindberghnél van és addig nem adjuk át, amíg meg nem mondja, hol van a gyermek. Erre hosszas alkudozás indult meg. John előbb 70.000, majd 60.000 dollárt követelt, végre fölkiáltott: — Nem bánom, elfogadok 50.000-et! A kocsihoz futottam, átvettem Lindberghtől az 50.000 dollárt és visszamentem a temetőbe. John egy bokor alatt lapult, rákiáltottam: —• Állj elő, itt a pénz." John erre átvette és megszámolta a pénzt, majd zárt borítékot adott át azzal az utasítással, hogy felbontatlanul Lindberghez vigyem. Ez megtörtént. A levélben az állt, hogy a fiúcska a ,,Nelly" jacht fedélzetén van és két nő van mellette. Condone azután elmondta, hogy hiába kutattak a jacht után. Végül Condone újabb hirdetést tett közzé ezzel a szöveggel: „Mi van John? Talán csak nem csaptál be?" Erre a hirdetésre azonban sohasem kapott választ. Utoljára 1934 augusztusában látta Hauptmannt, aki egy társasgépkocsin elrobogott előtte, de nem tudta utolérni. A védelem keresztkérdései A vallomás után a védő a keresztkérdések tüze alá vette a tanút. A védő a szokottnál is hevesebb volt, hiszen védence élete attól függ, hogy sikerül-e Condonet befeketíteni az esküdtek előtt. Az öreg tanár azonban rendíthetetlen nyugalommal állta a védő keresztkérdéseit és fölényes gúnnyal verte vissza a sértőélű kérdéseket. Amikor a védő azt állította, hogy Condone újságírók előtt kijelentette: John nem azonos Hauptmannal, az öreg tanár percekig tartó kemény leckéztetésben részesítette a védőt, majd a bíróság felé fordult és azt mondta: — Ugye, elég szigorú voltam hozzá? A védőnek arra a kérdésére, szereti-e a helyét a nap alatt, Condone visszavágott: — Csak akkor felelek, ha tisztességes hangon beszél hozzám. Hét elítélt rab megszökött a budapesti büntetőtörvényszék fogházából Az illetékes hatóság elzárkózik a felvilágosítások elől Csütörtökön délután a budapesti büntetőtörvényszék fogházgondnoksága értesítette a főkapitányságot, hogy a fogházból hét elítélt rab megszökött. Eddig csak amerikai detektívregényekben és kalandorfilmeken olvastunk, illetve láttunk olyan eseményeket, hogy letartóztatási intézetekből a legfokozottabb őrzés mellett is elítélt rabok tömegesen meg tudnak szökni. A budapesti törvényszék fogházában nagyszámú fogházőrség vigyáz a foglyokra, a fogházőrök létszáma csaknem a fele a fogolylétszámnak. Érthető, hogy ilyen esetekben, mint most, amikor hét elítélt rab megszökéséről adnak hírt hivatalosan, a hatóság igyekszik csökkenteni az esemény jelentőségét, azonban mégis közérdekellenes az informálásnak az a módja, amely a részleteket teljesen elhallgatja. Ismeretes ugyanis az a körülmény, hogy az utóbbi években a legtöbb nagyobb bűnügyi eseteket a rendőrség csak úgy tudta kinyomozni, hogy a sajtó útján részletesen is tájékoztatott közönség elősegítette a rendőrség nyomozó munkáját. Rejtélyesek a hét rab szökésének körülményei és rejtélyes az is, hogy miért hallgatják el az eset magyarázatai, holott máskor bővebben szokták tájékoztatni a nyilvánosságot. A budapesti büntetőtörvényszék 3935 január 11. Markó utcai fogháza háromemeletes épületét, amelynek első és második emeletén férfiak, a harmadik emeleten pedig a nők cellái vannak. Az első emeleten biztonsági drótháló vonul végig az esetleges öngyilkossági kísérletek meggátolására, a cellák előtt vaslemezek vannak és minden cellán kémlelőlyuk, amelyen az állandó körsétát végző fogházőr mindig köteles betekinteni. Megmagyarázhatatlan tehát, hogy ilyen nagyszámú fogházőrség és szigorít felügyelet mellett miként tudott egyszerre hét fogoly megszökni. Ellenőrizhetetlen információ szerint a hét rab két cellában raboskodott, állítólag evőkanálból készítettek kulcsot s ennek segítségével szöktek meg a sólyomutcai kapun. Az újságírók dr Baróthy Pál főügyészhez fordultak tájékoztatásért, aki kijelentette, hogy semmiféle részletről nem értesült. Ezt különben is részletkérdésnek tekinti és majd pénteken délben ad ki hivatalos nyilatkozatot. A főkapitányság azonnal rádiókörözést adott ki a hét rabszökevény felkutatása érdekében, de a rádiókörözésben sem szerepel a szökés módja, csupán aszemélyleírás. A rendőrség rádió útján értesítette az összes rendőrőrszobákat, továbbá a vidéki rendőri és csendőri hatóságokat és az összes határállomások rendőrségeit. A szökevények a következők: Kriska István budapesti születésű 47 éves cipész, Drozgyik Béla váci születésű 25 éves sütőmunkás, Kardos Varga István csíkszeredai születésű 29 éves cipész, tízvesigán János nagyszalontai születésű 35 éves szabó, Tóth László budapesti születésű 25 éves sütőmunkás, József Rudolf 24 éves budapesti születésű kocsis és Kalinai József budapesti születésű 37 éves kőműves. A hét rab közül kettő tolvajlásért, öt kasszafúrásért volt fegyházra és dologházra ítélve és itt kezdték meg büntetésüket. A rendőrség személyleírásuk és nevük alapján megindította a nyomozást. Figyelik lakásukat, ismerőseiket. Értesülésünk szerint a hét rab a következő módon tudott megszökni a törvényszék épületéből. Mind a heten még polgári ruhában dolgoztak a földszinti közös cipőműhelyben. A műhely közelében nyílik egy elválasztó ajtó, amely a fogház épületét a törvényszék épületétől választja el. A hét fogoly a késő délutáni órákban, amikor a munka vége felé járt, eddig még ki nem derített körülmények között az elválasztó ajtó lakatját letörte és munkaruhában átment az így fölnyitott elválasztóajtón keresztül a polgári törvényszék épületébe. Mivel ennek az épületnek a kapui az Alkotmány utca felé nyitva vannak, mint polgári ruhás egyének nyilván elkerülték a kapus figyelmét és akadálytalanul eltávoztak onnan. Minden csütörtökön a fogházban takarítanak és ilyenkor a szalmazsákokat kiteszik a folyosóra és a két épületet elválasztó ajtó elött föl voltak halmozva délután ezek a szalmazsákok és ezeknek a halmozása mögött surranhattak ki a foglyok, valószínű külső segítséggel. Ezekre különböző körülménnek mutatnak, de a pontos tényállást csak a vizsgálat fogja kideríteni. Amerika csatlakozik a hágai egyezményhez (Newyork, január 10. — Havas.) Kormánykörökben élénk figyelemmel kísérik azt a vitát, amely a kongresszusban és bizottságaiban az Egyesült Államoknak a hágai döntőbírósághoz való csatlakozásáról megindult. Kormánykörök amellett vannak, hogy Amerika csatlakozzék a hágai intézményhez, hangsúlyozzák azonban, hogy ezt a lépést egyáltalában nem lenne szabad olybá venni, mintha az Egyesült Államoknak a Népszövetségbevaló belépését jelentené.