Népszava, 1935. január (63. évfolyam, 1–26. sz.)

1935-01-06 / 5. szám

1935 január 6. NÉPSZAVA Új társadalmi rend? Roosevelt pénteken a washingtoni Kapitóliumban — amint azt a Nép­szava szombati számában közöltük — fölolvasta kongresszust meg­nyitó elnöki üzenetét, amely mél­tán tarthat számot a világ népeinek érdeklődésére és fokozott figyel­mére. Az elnöki üzenet az amerikai kormány gazdasági és szociális ja­vaslatait ismertette és megálla­pítja, hogy ezeknek a javaslatok­nak fő célja: új társadalmi rend megvalósítása. Három központi problémát érint az elnöki üzenet. Elsőnek a munka­nélküliség kérdését, másodszor a jövedelem megoszlását, harmadik­nak a szociálpolitika kérdéseit. Meglepő világossággal szól az el­nöki üzenet a munkanélküliség problémájáról. Megállapítja, hogy a munkanélküliek száma még igen nagy és eltartásuk nemcsak gazda­sági, hanem emberi­­ szempontokat is fölvetett- A munkanélkülisegélye­zés — mondotta Roosevelt elnöki üzenetében — erkölcsi kábítószer, az emberi jellem alattomos megron­tója, ami szellemi és erkölcsi zül­lésre vezet és kiszívja a nemzet ve­lejét. Ezt a kétségtelen igazságot azonban Roosevelt mégsem fordítja a munkanélküliek segélyezése ellen és nem használja föl arra, hogy az állam és társadalom fölmentve érezze magát a munkanélküliek se­gélyezésének kötelezettsége alól, hanem üzenetében hatalmas, új munkaalkalmakat teremtő köz­munka­program körvonalait vá­zolja föl, egy olyan közmunka­programét, amely az ő megítélése szerint a munkanélküliek tekinté­lyes részét visszavezeti a termelés egészséges folyamatába. Akik pe­dig mégsem kaphatnak munkát, azok számára parancsoló szükség­ként fönntartja­ a munkanélküli­segély fizetését. Nyilván, mert — el­lentétben némely európai állam­férfiúval — tisztában van azzal, hogy a munkanélküliek segéllyel sem enyhített nyomora még sokkal veszedelmesebb és végzetesebb, mint a munkanélkülisegély. Roosevelt a közmunkaprogramot csakúgy, mint a munkanélküliek se­gélyezését pusztán tüneti kezelés­nek tartja és nyomban utal arra, hogy magát a betegség okait kell megszüntetni — mégpedig az ő sza­vai szerint — a túlságosan kivált­ságosak osztályának kigyomlálásá­val. A jövedelemelosztásnak új rendjét akarja Roosevelt elérni az­zal, hogy a vagyonszerzésnek azt a módját, amely túlzott haszon föl­halmozásával és illetéktelen befo­lyásának gyakorlásával tartja ma­gát a felszínen — lehetetlenné teszi. Arra törekszik — mint mondotta —, hogy létrejöjjön a tisztességes megélhetés észszerű színvonala. Végül Roosevelt bejelentette, hogy kormánya a parlament elé terjeszti a munkanélküliség esetére szóló és az aggkori biztosítás, az anyák és gyermekek ellátása, a szülőnőkről való gondoskodás és más hasonló szociálpolitikai jog­alkotásokra vonatkozó javaslatait. Politikai tekintetben — és ezt is szögezzük le — Roosevelt a parla­mentáris kormányrendszer fönn­tartását hangsúlyozta ki. Nem lehet tagadni, hogy ebből az elnöki üzenetből emelkedett és a tisztességes jóakarat szelleme árad ki azokkal a kormánymeg­nyilatko­zásokkal szemben, amelyeknek any­nyiszor lehettünk tanúi az utóbbi években Európa néhány országá­ban. Ebből az elnöki üzenetből kétség­telenül kitűnik, hogy Roosevelt el­jutott annak fölismeréséig, hogy a kapitalista gazdálkodásban mélyre­ható súlyos ellentmondások és tár­sadalmat bomlasztó vak erők van­nak és láthatóan arra törekszik, hogy ezeket az ellentmondásokat kiegyenlítse és a vak erőket meg­fékezze. Más kérdés: sikerülhet-e ez neki? Nézetünk szerint: nem. A kapita­lizmust nem lehet reformokkal megszelídíteni. Nem lehet — aho­gyan mifelénk mondják — a kinö­véseit lenyesegetni. Új társadalmi rendet tehát Roose­velték sem­ tudnak megvalósítani a tőkés társadalmi rend talaján. De talán enyhíthetik az új társadalmi rend megszületésének szülési fáj­dalmait, letompíthatják a súrlódási felületeket, csökkenthetik az össze­ütközések erejét. Kétségkívül ez is nagy jelentőségű eredmény volna, ha ugyan nem riadnak meg már félúton a hatalmasra nőtt és be­folyásának rettentő stíljával az államra nehezedő kapitalista erők támadásaitól. . De ha bátran és rettenhetetlenü­l megvalósítanák is mindazt, amit az elnöki üzenet ígér, akkor sem való­sítottak meg egy új társadalmi rendet, amelyet megvalósítani csak egy módon lehetséges: a termelő­eszközök társadalmasításával. Szociális reformok lehetségesek, politikai reformok még könnyeb­ben, de magát a tőkés termelési rendet semmiféle reformmal meg nem foszthatják belső lényegétől, az marad, ami volt, minden körül­mények között, a kizsákmányolás forrása. Mindezek ellenére mégis érdek­feszítő kísérlet, amely napjaink­ban Amerikában folyik. Érdekes és mindenekfölött emberségesebb, mint amelyet a fasizmussal folytatnak Európa néhány államában. Ámbár nincs kizárva, hogyha Roosevelt túlságosan mélyen találna bele­nyúlni az amerikai monopolkapita­lizmus páncélszekrényeibe, akkor esetleg Amerikában is lehetséges egy olyan fordulat, amely az erő­szak fegyvereit szegezi szembe a 5. oldal Ó­vd értékes­­ehémeműdet, használj a szappant! reformokkal, a szociális igazságos­ság szellemével és a szabadsággal... Az ilyen keserves intermezzók, amint sajnosan tapasztaltuk, lehet­ségesek. De a régi és az új világ élethalálharcának ezek a történelmi drámái mit sem változtatnak azon hogy végül mégis törvényszerűen és elkerülhetetlenül a szocializmus­ba torkollnak az utak. Urmánczy Nándor süketnéma rádiója A napokban Urmánczy Nándor­nak a „Pesti Hírlap"-ban közölt egyik cikkével voltunk kénytelenek foglalkozni. Kivételesen azért kel­lett Urmánczy írását figyelemre méltatnunk, mert azt írta­ többek között cikkében, hogy saját fülével hallotta a pozsonyi rádiónak egy leadását, amelyben ez a rádió „az egyik magyar szocialistának a kül­ügyi bizottság ülésén elmondott beszédét adta le", holott a külügyi bizottság ülései szigorúan titkosak és az említett ülésről sem a ma­gyar hivatalos kommüniké, sem a magyar rádió bővebb közlést nem adtak. — Mindez csak úgy lehetsé­ges — írta Urmánczy a sokat sej­tető, „Kémkedés" című vészkiáltá­sában —, hogy Csehszlovákiának nagyon jó kémszolgálata van Ma­gyarországon. Amit Urmánczynak erről a szel­lemi tem­etvényéről érdemes volt elmondani, azt múltkori cikkünk­ben elmondottuk. Most pótlóan a következőket kell még megemlí­teni: Csütörtökön este a pozsonyi rádió a „Pesti Hírlap"-nak erre a cikkére való hivatkozással kijelen­tette, hogy amit Urmánczy megírt, az egyszerűen nem igaz. Kijelen­tette, hogy a pozsonyi rádió az illető magyar szocialistának termé­szetesen nem a külügyi bizottság­ban elmondott beszédéről­ emléke­zett meg, m­ert ezt természetesen nem ism­erette, hanem elmondott egy részletet az illető szocialistá­nak december 14-én a parlament nyilvános ülésén elmondott beszé­déből. Vártuk, hogy Urmánczy, a po­zsonyi rádiónak ez a szorgalmas és hűséges hallgatója, erről a le­adásról is meg fog emlékezni, illetve, hogy lesz benne annyi loja­litás, hogy a valótlanságnak bizo­nyult rádióleadás alapján írott múltkori cikkét majd helyreigazít­ja. Miután erre mindmáig hiába vártunk, kénytelenek vagyunk Ur­mánczynak azt a tanácsot adni, hogy nyilván elromlott és süket­némává változott rádiókészülékét dobja a sarokba, vagy­­ ne épít­sen gyanúsító vádaskodásokat olyan rádióhírekre, amelyeket nyil­ván csak az ujjából szopott ki. Romániában választásra készülnek (Bukarest, január 5.) A belügy­miniszter körrendeletben felszólí­totta a megyék prefektusait, hogy tegyék meg a megfelelő előkészüle­teket az új választásokra. A válasz­tások időpontjáról nem szól a kör­rendelet. A szombati minisztertanács állí­tólag úgy döntött, hogy a sajtó­cenzúrát megszünteti, ha a lapok felelős szerkesztői és kiadói kötele­zik magukat, hogy nem írnak ki­fogásolható módon a királyi csa­ládról, a lej árfolyamáról és a kon­verzióról. Amennyiben valamelyik lap vét e kötelezettség ellen, úgy a belügyminiszter a lapot elkoboz­hatja vagy betilthatja. (Nagyvárad, január 5.) A nagy­váradi hadtestparancsnokság indo­kolás nélkül tíz napra betiltotta az itt megjelenő „Magyar Hírlap"-ot Valószínű, hogy a betiltásra Kövér Gusztáv genfi petíciójának leköz­lése adott okot. Kövér ugyanis petíciót nyújtott be a Népszövetség­hez a „Magyar Hírlap" előző be­tiltása és az erdélyi szoborrombo­lások miatt. Jobb- és baloldali titkos üléseket lepleztek le Bécsben (Bécs, január 5.) A rendőrség egy titkos nemzeti szocialista gyűlést leplezett le, amelyen a feloszlatott Landbund két vezetője, Burghofer Ottó és Presinger Ferenc is részt­vettek. A rendőrség a két politikai vezért, valamint az összes jelenlevőket letartóz­tatta. A letartóztatottak számát nem köz­lik. A második kerületben ma éjszaka mars­ állítólagos titkos kommunista gyűlést lepleztek le. A gyűlés 25 résztvevőjét letartóztatták. A prágai Tavaszi Vásárt március 10—17-én tartják meg, közvetlenül a lip­csei vásár után és egyidejűleg a bécsi nemzetközi vásárral. é­ ItrM­oLpö* voltz

Next