Népszava, 1935. március (63. évfolyam, 50–74. sz.)

1935-03-01 / 50. szám

LXIII. évf. 50. szám Budapesti 1935 március 1. péntek Szerkesztőség és kiadóhivatal! Vili, Conti ucca 4­ • M­e­g­j­e­l­ü­n­i­k hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 SS­KON A burkolt és nyílt árdrágítás borzasztó és megütköztető lát­ványának vagy mik tanúi­­ ott is, ahonnan pedig nyílt és őszinte olcsóbbítást nemcsak várhatunk, de követelhetünk is. Igen sürgősen erről kell beszél­nünk megint. A BESZKÁRT már előállt a maga reformjával. Mindenki tud­ja, mit csinál. Erős kárpótlást tervez azzal a jelentéktelen ol­­csóbbítással szemben, amit a HÉV budapesti vonalszakaszain végre­hajt. Azért a lyukas garasért, amit elveszítene a vámon, milliós kárpótlást akar nyerni a réven... vagyis a város dolgozó népességé­nek sovány zsebein. Majdnem egészen ilyen irányban „refor­mál“ az Elektromos Művek ve­zérkara is. Az irány mindenesetre a saját üzleti érdeke és nem azé, aminek szolgálatára rendelték, nem a főváros dolgozó tömegeié. Világosan és félreérthetetlenül megmondottuk már, hogy ez a reform is olyan, ami semmit sem hoz a munkásság és a válságai között vergődő kispolgári elem javára ... Legújabban a Gázmű­vek reformja pattant ki. Bonyo­lult reform egy kissé, de első pil­lanatra látszik belőle, hogy a ter­vező vezérkar itt sem tudja, hogy tulajdonképpen hová tartozik s hogy mi a kötelessége... Mintha mohó magánrészvényesekkel ál­lana szemben és nem a főváros küszködő tömegeivel, amelyek tü­relmetlenül várják, hogy a Gázmű­vek igazgatósága is teljesítse végre a kötelességét­­, és olcsóbbítson. Sajnos, ezt a kötelességüket a gáz urai is nagyon vékonyan akarják teljesíteni. Kis csökken­tések állnak csupán a nagy ár­emelő szándékokkal szemben ... akárcsak a BESZKART-nál: egy fagarasért mingy árt annak sok­szorosát — kárpótlásként! Természetesen, nem kétséges, hogy a főváros népe nem ezt várta. Mert az sem vitás, hogy a főváros népének nem ezt ígérték. Nem ezt... kezdve a belügy­mi­­niszteren és folytatva az első sza­náló főpolgármesteren, egészen az utódig, mondhatnék: az utó­dokig... Ezeket az ígérteteket s többé-kevésbé ünnepélyes nyilat­kozatokat a főváros népe jól meg­hallotta, jól megértette és annak­idején jól meg is jegyezte magá­nak. Egy betűjét sem felejtette el... Csak, úgy látszik, a külön­böző ,művek“ nem hallották meg, nem értették és nem jegyezték meg. A BESZKÁRT, az Elektro­mos Művek és a Gázművek „ta­rifareformjai“ legalábbis ezt bi­­­zonyítják. Ezek nem kapták meg az ígéreteket, iktatva és meg­felelő aláírásokkal ellátva, hát nem is vesznek róluk hivatalos tudomást. Azt sem nagyon veszik tudomásul, hogy mivel tartoznak a főváros népének, amelynek, is­mételjük, szolgálatába állították őket­­, holmi bürokratikus ma­gasságokban élnek e „művek“ és nem akarnak leszállani a földre, ahhoz a szegénységhez és ahhoz a vérszegény teherbíróképesség­hez, amelyet a főváros népének életviszonyai mutatnak s amely egyszerűen nem bírja már tovább­ sem a mai, sem a tervezett „re­form“-árakat. A „művek“ a burkolt és nyílt árdrágítás hibájába estek —, ezt tehát mindenképpen ki kell védeni. Lejjebb, sokkal lejjebb az árak­kal! Ezt értsék meg a különböző művek és igen komolyan vegyék fontolóra különösen a városházán. Egy kiadós és komolyan mérséklő kisszakaszrendszert kérünk ezen a területen is, s végre valaha rá komoly fölismerését annak, hogy a városi üzem nem „hivatal“, ha­nem kereskedelmi vállalat, amely az olcsóbb árak révén remélhet emelkedő fogyasztást és a na­gyobb fogyasztásból remélheti a nagyobb bevételt. A szemeknek ki kell nyílniuk odafent jó alaposa­n meg kell látniok a szegénységet, a vergődést, a reménytelen veres fékezést d­elent. A különböző „reformokat“ főváros népe a leghatározottab­­­ban visszautasítja. Tiltakozik é­lenük és sürgősen megföllebbez valamennyit a városháza illeté­keseinél. Ezektől a legkomolyab­­­ban megköveteli, hogy számí­tanak végre leromlott életére kínzó nyomorával és vívódásá­val, mert ők voltak azok.., aki ezt a számbavételt többszöröséé, meg is ígérték... cyplow/ Újra veszedelmesen kiéleződött Olaszország és Abesszínia ellentéte Elakadtak az addis-abebai tárgyalások (Róma, február 28.) Az olasz­­abesszín viszályban nem enyhült a feszültség és a római abesszín kö­vet drámai hangú fölhívása is épp olyan hatástalan maradt, amint az Addis-Abebában folytatott békél­tető akció. Az olasz sajtó meg sem emlékezik a legújabb abesszín ja­vaslatról. A csapatszállítások to­vábbra is lázasan folynak, amiből arra következtetnek, hogy olasz részről nagyon súlyosan ítélik meg a viszály ügyét. (London, február 28.) A „Daily Telegraph“ szerint a viszály újab­ban megint kiéleződött. A lap igen súlyosnak tartja, hogy­­ a határok végleges megállapításáról még csak nem is tárgyaltak. A lap tu­dósítója szerint az angol kormány az elmúlt 48 órában a legkomolyab­ban foglalkozott az olasz-abesszín viszály elintézésének fennakadásá­val. Lépéseket tettek, hogy Anglia nézetét ebben a kérdésben Mus­solini személyes tudomására hozzák. Anglia diplomáciai képviselői Ró­mában és Addis-Abebában mind a két hatalmat igyekeznek meggyőz­ni a diplomáciai tárgyalások meg­indításának a sürgősségéről. Azt azonban tagadják, mintha London­ban utaltak volna az angol-francia­­olasz szerződésre, amely Abesszínia területi sérthetetlenségének tis­zte­­letben ta­rtására kötelezi a hatalma­kat. Menendez spanyol forradalmár kegyelmet kapott Gonzales Pena üzenete a siralomházból (Madrid, február 28. ■— A Nép­szava tudósítójától.) A legfelsőbb törvényszék kedden hozott hatá­rozatában kegyelemre ajánlott leg­utóbb halálraítélt négy forradal­márt, köztük Teodomiro Menendezt. Gonzales Pena ügyét még nem ter­jesztették a törvényszék elé. Lerroux miniszterelnök csütör­tökön közölte az újságírókkal, hogy a minisztertanács a legfelsőbb törvényszék javaslatára megke­gyelmezett Menendeznek. A három Gonzales Pena levelet írt az oviedói börtönből Alvarez del Vayo volt szocialista képviselőnek. Ez a levél a szocialista eszmék magasz­tosságának megkapó dokumentu­ma. A szocialista gondolat erősebb a vereségnél, erősebb a halálnál. A levelet csak meghatottsággal vegyes büszkeséggel olvashatja minden öntudatos szocialista, a sza­badságnak minden harcosa. A levél így szól: másik elítéltről még nem nyilatko­zott. A minisztertanács Menen­dez halálbüntetését életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta. Gonzales Pena ügyében csak későbbi időpontban döntenek, úgyszintén tíz anarchista és szin­­dikalista ügyében is, akiket a bíró­ság szerdán ítélt halálra azon a címen, hogy 1933-ban Teruel tarto­mányban résztvettek egy „kor­mányellenes“ összeesküvésben. Kedves del Vayo Elvtárs! Ha lélekben nem lennék erős, kedves levele megerősítene. Most következnek számomra az igazi meghatottság percei. A halál­tól való félelem miatt? Nem kell bizonyítanom, hogyha a pillanat elérkezik, nyugodtan és teljes méltósággal fejezem be utam utolsó részét. Meghatottságom abból származik, hogy magam­­ban látom azt, akiben mozgal­munk szelleme megtestesül. Mi többet kívánhatna egy szocialista, mint hogy pártjának használjon, a halálával is, ha kell? Amikor lelkesedésüket látom, engem is magával ragad. A sze­rencsétlenség nem ingat meg. Végtelenül föllelkesít az irántam való szeretet megnyilatkozása. Az érzelmek embere vagyok és nem szégyenlem­, hogy ezt nyilvánít­sam. Sohasem képzeltem­ volna el, hogy ennyire jó szolgálatot tudjak tenni eszméinknek. Ami­kor elérkezik a legm­agasztosabb pillanat, a jutalom maximumát találom majd abban a tudatban, hogy fiaimnak, feleségemnek és elvtársaim­nak egyáltalán nem kell pirulniok miattam. Amikor ezt a "levelet írom, hi­vat a megbízottja, aki átadja a francia újságok gyűjteményét és a leveleket. Vayo elvtárs, nem is tudok kifejezést adni ennyi ér­deklődésért való hálámnak. Mi kívánhatnék még többet, ha erre méltónak ítélnek? Testvéri szeretettel ölelem át Gonzales Pena levele

Next