Népszava, 1935. április (63. évfolyam, 75-97. sz.)

1935-04-02 / 75. szám

Méltó választ!A Nép vasárnapi nyiltszavazásos avatására­­ a titkosan szavazó Budapestkörnyék, Győr és Pécs válaszol A nyiltszavazásos lélektiprással 175 mandátum közül 134-et juttatott a kormány a hivatalos egységespárti jelölteknek. Eckhardtékat is legázolta a nyiltszavazásos gőzhenger Megkezdték az urnák bontogatását a titkosan szavazó Budapest környéken, Győrött és Pécsett Vasárnap rendezték meg a nyílt­szavazásos választást az ország 175 kerületében és ugyancsak va­sárnap és hétfőn járult az urnák elé a fővároskörnyéki kerület, va­lamint Győr és Pécs népe, hogy titkos szavazással, tehát szabadon válassza meg a maga képviselőit. Természetes, hogy ahol a nyíltszavazásos gőzhen­ger gázolt végig a kerületeken, ott fá nem termett más jelölt, mint az egységespártiak szá­mára. A kormány és a Nép vezérkara a legvégsőkig kihasználta azokat a lehetőségeket, amelyeket számára a nyílt szavazás — vagy hogy Gömbös miniszterelnök szavával éljünk — a „lélektiprás“ nyújtott. A nyílt szavazás nagy kaszájával a Nép végig bearatta azokat a ke­rületeket, amelyek közül 49-ben a választók még csak szóhoz sem jutottak,­ mert ezekben a jelöltek úgynevezett egyhangú mandátu­mot kaptak. És a nagy kaszálásnak eredménye az lett, hogy a 175 mandátum­népet az uralmon lévő rendszerrel szemben eltölti. Ezeknek a titkos­kerületeknek kell a szabadság ne­vében tiltakozniok elnyomó szán­dékok ellen. Ezekre a titkos kerü­letekre vár az a feladat, hogy bi­zodalmat és védelmet adjanak a magyar népnek, övék a dicsőség, ha szembeszállnak a közigazgatási hatalmasságokkal, a bankokkal, a kartellvezérekkel, a nagybirtokkal, a­ tájvédelemmel, az ellenforrada­lom minden rendű és rangú té­nyezőjével és segítőjével. Övék a dicsőség és övék a tör­ténelmi felelősség. A rendszernek egyelőre mandátumai vannak. Az igazolást a titkos kerületekben kaphatja meg és ezt nem szabad megkapnia. Itt érvényesülnie kell az ország politikai lelkiismereté­­nek, itt kifejezésre kell jutnia a lelkeket betöltő nagy elégedetlen­ből, amelynek sorsa vasárnap nyílt szavazás útján dőlt el, 134-et aratott le a maga szá­mára az egységes párt. A gőzhenger nem kímélte meg Eckhardték pártját, a független kisgazdapártot sem. Eckhardték pártja a vasárnapi nyíltszavazásos kerületben csak 17 mandátumot szerzett. A pártonkívüliek 9 man­dátumhoz, a kormánytámogató Wolffisták 3 mandátumhoz jutot­tak. Egy-egy mandátumot juttat­tak a nyíltszavazás birodalmában a reformnemzedéknek, a polgári földműves- és munkáspártnak és a nyilaskereszteseknek. Kilenc ke­rületben pedig pótválasztás lesz. Az ellenzéki pártok — köztük a szociáldemokrata párt is — ebben a nyíltszavazásos birokversenyben természetesen nem vettek részt. Hiszen a vasárnapi nyílt szavazás bebizonyította, hogy ami választás címén a nyílt szavazásra ítélt kerületekben történik, az mindennek nevez­hető, csak a népakarat meg­nyilatkozásának nem­­ségnek. A Nép reformokat hirdet. Meg kell mondanunk, reformtervei mél­tóak ahhoz a módszerhez, amely­­lyel e reform­tervek megszavazói a parlament kapuján belül jutot­­tak. A nyíltválasztású kerületek megdöbbentő arányú sikere elle­nére, vagy éppen ezért az ország közvéleménye tagadja­­ a rendszer­nek azt a jogát, hogy reakciós változásokat­­ teremtsen. Tagadja mindaddig, amíg a titkos kerüle­tek nem mondanak verdiktet. És ez a verdikt csak marasztaló lehet. Reform ter­vek? Nincs más re­form, csak a választójog reformja. Nincs más feladat, mint intézmé­nyes gondoskodás arról, hogy ez a szörnyű lovasattak többé meg ne ismétlődhessék. Egy új vá­lasztójog tiszta fényében szület­­hetik meg a reformparlament. Az De már vasárnap alkalma nyí­lott három kerület népének arra is, hogy a nyíltszavazásos úgyne­vezett láthatatlan, „hideg“ terror­tól mentesen, szabadon fejezhesse ki akaratát és álljon helyt politi­kai meggyőződéséért. Pestkom­­lé­ken, Győrött és Pécsett ugyanis vasárnap kezdődött és hétfőn este zárult le a választás. Ezeknek a kerületeknek választási eredmé­nyeit még nem ismerjük,­ de egy percig sem lehet kétséges, hogy a titkosan szavazó nagy­városok — és ezek között Pest­környék, Győr és Pécs is — megadják a méltó választ a nagy nyiltszavazásos Nep­­aratásra és ezzel meg nem cáfolható, félre nem magyarázható bizonyítékát szolgáltatják majd annak, hogy a nyílt szavazás milyen szembe­tűnően hamisítja meg a nép han­gulatot, mennyire nem nevezhető választásnak, hanem valóban csak borzalmas lélektiprásnak. A vasárnapi és hétfői választá­sokról egyébként lapunk belsejé­ben adunk részletes tudósítást. Országszerte lezajlottak a nyílt választások, pontossal azzal az eredménnyel, amelyet mindenki előrelátott, aki ismeri a nyílt sza­vazás módszereit. Csak az nem győ­zött a hivatalos jelöltek közül, akit a hivatalos központ nem akart Csak az juthatott be a ma­gát nem hivatalos­ pártinak valló jelöltek közül, aki egy kacsintás­sal, egy ígérettel, egy paktummal elkötelezte magát az uralkodó irányzat mellé. Ezt ma már mindenki tudja Magyarországon és ez meglátszott a jelöléseknél is. Két-három jó­hiszemű, romantikus ábrándozón kívül senki sem akadt, aki gerinc-, igazi ellenzéki pro­grammal a nyílt kerületekben próbálkozott volna, senki sem akadt, aki kitette volna ma­gát a bizonyos bukásnak és annak, hogy az életérdekeik veszélyezte­tésével melléje állókat az évek hosszú során át kibírhatatlan ba­joknak tegye ki. Győzött a­ Nép és olyan többsé­get kapott, amilyet akart. Meg­kapta a képviselői mandátumok túlnyomó számát, anélkül, hogy megkapta, volna azt az erkölcsi alapot, amelyet a győzedelmes vá­lasztás rendes körülmények között a többség számára jelent. Győzöttt a Nép, de semmivel sem igazolta,­ hogy az ország tömegei mögötte állanak. Ellenkezőleg, abból az egész alak­ságból, a könnyű dia­dalnak abból a lovasrohamából, amely a vasárnapi választásokat jellemezte, éppen az derül ki, hogy nem az ország népe, hanem az or­­szág közigazgatása áll az uralkodó rendszer mögött. És kiderült, megint egyszer, szemmel láthatólag, a nyílt válasz­tás lehetetlen gyalázatossága. Ki­derült az, amit Preszly Elemér belügyi államtitkár maga is elis­mert, hogy ez a választási rend­szer minden bűnnek, minden visz­­szaélésnek, minden lelki és fizikai terrornak magvát hordozza magá­ban és hogy nincs más megoldás, mint az általános, egyenlő és tit­kos választójog. De most még csak a választá­sok egyik fele zajlott le. A számla nagyobb, de a súlyra sokkalta ki­sebb. Hátra vannak a titkos kerü­letek. Hátra van az ország népé­nek az a része, amelyet senki sem fenyegethet, amelynek senki sem ígérhet, amely a maga becsületé­nek, lelkiismeretének sugallata sze­rint jár el akkor, amikor a sors­döntő urnák elé kerül. És ezért sokszoros, százszoros értéke van minden titkos mandátumnak. Ezeknek a titkos szavazatok­nak kell föltárniok az ország igazi közhangulatát, ezeknek kell megmutatniok azt a mélységes elégedetlenséget, amely a magyar azután a nép igazi képviselőinek gyülekezete és felelősség mellett dönthet a nép legszentebb javai­ról. Most azonban folyik a válasz­tás. Tulajdonképpen csak most kezdődik. Most szavaznak a titkos kerületek és most kapjuk képét annak, hogy milyen volna az ered­mény, ha mindenütt titkosan vá­lasztanának. A titkos kerületek szavazója most tegye meg a köte­lességét. Történelmi órák előtt vagyunk és történelmi felelősség nehezedik reá. Egy egész ország népéért kell helytállnia. Boldogok és büszkék vagyunk, mert ez a helytállás, mint mindig, most is azt bizonyítja, majd, hogy a tömegekben kiolthatatlanul él a szocializmus akarata. A nyílt ro­hamra a titkos kerületek választási eredménye adja meg a választ! Ara­t0 fillér A MAGYARORSZÁG­I S­Z­O­C­I­Á­L­D­E­M­OK­R­AT­A PÁR­T KÖZ­P­ON­T­I K­Ö­Z­LÖ­NY­E '­­ __________' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, Conti ucca 4 • Megjelenik h­étfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32

Next