Népszava, 1935. június (63. évfolyam, 124–146. sz.)

1935-06-01 / 124. szám

Az ellenzék feladata Hát mi is legyen voltaképpen az ellenzék feladata? Olyan sokat foglalkozik a kérdéssel a kormány elnöke, éppen itt az ideje, hogy beszéljen végre róla maga az ellenzék is. Hogy mennél rövideb­ben beszéljen és mennél határo­zottabban cselekedjék. A legelső föladat, erélyes össze­fogás, jól átgondolt összeműködés a titkos választójog kivívásáért. .Vagyis mindent megelőző és min­dennél fontosabb harc a választó­jogi reform megalkotásáért. Majd­nem azt mondtuk: az ellenzék ve­gye át a kormány sokat hirdetett és megvalósításra sokszor meg­ígért részét, a választójogit! Az ellenzék ne engedje cserben­hagyni, ne engedje az utolsó sorba rúgni s különösen ne engedje el­árulni a kormány választójogi programját és ígéretét. Van ennél szebb feladat? Se szebb, se igazabb, se szüksé­gesebb nincs! Semmi sem válto­zott az országban, ami a választó­jogi reformot szükségessé és sür­gőssé tette és állandóan és válto­zatlanul szükségessé és sürgőssé teszi. Csak a kormány sorrendi fölfogása változott meg és a kor­mányelnök erkölcsi ítélete esett át súly­os és sajnálatos revízión a felelős helyről elhangzott ígéretek kötelező erejét illetően. Ezek azonban olyan dolgok, amelyeket az ország nem vehet és nem is akar tudomásul venni. Nem ve­heti tudomásul az ellenzék sem és az ellenzék feladata, hogy az ország akaratát minden erővel és minden célravezető politikai esz­közzel képviselje a törvényhozás­ban. S épígy nem veheti tudo­másul senki a kormányelnöki in­dokolást sem, hogy miért változik a sorrend. Az a veszély fenyeget, mondja ugyanis a kormányelnök, hogy a házföloszlatást és a vá­lasztásokat sürgetik majd, ha már most megalkotja a választójogi reformot. Veszély? Lehet! De ez a veszély legfeljebb a kormány­hatalmat és a kormánypárti man­dátumokat fenyegeti. Szóval ehhez a veszélyhez az országnak az égvilágon semmi köze sincs. De van és sok köze van ahhoz a másikhoz, ahhoz a valóban nagy és valóban igazi veszélyhez, ami a becsületes választójogi reform ifjabb elodázása, új és vakmerő elsinkófálása következtében ál­lana elő. Igen, ez a veszély már az országot magát fenyegeti, az ország érdekeit, netán alkotmá­nyát és alkotmányos intézmé­nyeit­­, ezt a veszélyt tehát minden erővel és minden eszköz­zel meg kell előzni és el kell hárí­tani! ­ LXIII. évf. 124. szám Budapest, 1935 június 1. szombat Ára 10 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4­ • Megjelenik hétfő kivételével min­den nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 100.000 halottja van a beludzsisztán borzalmas földrengésnek Egész városok és falvak pusztultak el. Csupa halottakat ásnak ki a romok alól (Bombay, május 31.) A belu­dzsisztáni tartományban pénteken délelőtt heves földrengés pusztí­tott. A fővárossal minden össze­köttetés megszakadt, a távíró- és telefonvezeték nem működik. (Bombái­, május 31.) A belu­dzsisztáni földrengés — a legújabb jelentések szerint — a világtörté­nelem egyik legborzalmasabb elemi katasztrófája volt. A Hindukus hegyláncának déli felüü­remlése, amely Afganisztántól az Arab-ten­gerig nyúlik, úgy látszik, beszakadt és ennek következménye volt az óriási méretű földrengés. A Kara­b­aeba érkező jelentések szerint attól kell tartani, hogy a borzalmas földrengéskatasz­trófának esetleg százezernél is több halottja van. Egyedül a beludzsisztáni tarto­mány fővárosából, Quettából har­mincezer halottat jelentenek. A főváros teljesen eltűnt a föld színéről. A quettai angol negyed is elpusz­tult. A quettai repülőteret a szó szo­ros értelmében elnyelte a föld hangárostól és repülőgépestől együtt. A repülőtérre beosztott 43 pilóta­kívül még 20—30 repülő szerepel az eltűntek listáján. (Bombay, május 31.) Pénteken délután sikerült helyreállítani a rádióösszeköttetést a beludzsisztáni tartomány romokban fekvő főváro­sával, Quettával. Az első hiteles rádiójelentések megerősítik a dél­előtt elterjedt rémhíreket: a földrengéssujtfltta vidéken a lakosságnak közel négyötödrésze elpusztult s egész falvak és vá­rosok haltak ki teljesen. A földrengés epicentruma a Hin­dukus beludzsisztáni hegy­láncának északi részében volt s mintegy két­száz kilométeres hosszú területre terjedt ki. Az afganisztáni határtól Quettán keresztül egészen Belu­dzsisztán második legnagyobb váro­sáig, Kolatig minden romokban hever. Az összes épületek össze­dőltek s tízezrével fekszenek a romok alatt a halottak. Maga Quetta olyan, mintha hóna­pokon át bombázták volna ellensé­ges ágyúk. Csak füstölgő romhalmaz ma­radt a városból. A könnyű és gyönge alapépít­ményű házak mind márt az első lö­­­késnél romba dőltek és mindössze a tiszt­a nyomtalanul eltűnt Rajtuk a főváros határában álló helyőrségi­­ laktanya tudott ellenállni a föld­lökéseknek. A földrengés ere­te a kisgyermekeket bölcsőikből kidobta a földre. Az angol helyőrség tag­munkálatokhoz. A mentési munkálatok első órá­jában úgyszólván kizárólag csak halottakat ástak ki a ro­mok alól. Az a néhány sebesült, aki élve került elő, szintén több­nyire a halállal vívódik. A sebesülteket a helyőrségi lak­tanya udvarán helyezték el. A karachee­ quettai vasútvonal mentén lázasan folynak az eltaka­rítási munkák s remélik, hog­y szombat reggelre sikerül helyreállí­tani a vasúti összeköttetést a föld­rengés sújtotta vidékkel. Az Indiá­ból Beludzsisztánba menő több mint kétszáz telefon- és távíróvezeték helyreállítása hetekre is eltarthat. A tartomány angol főkormány­zójának helyettese, Sir Norman Cator csodálatos véletlen folytán életben maradt. Cator a kormány­zósági palotában tartózkodott s bár a palota teljesen rombadőlt, semmi baja sem történt. Az első jelentést a szörnyű földrengésről maga Ca­tor továbbította a helyőrségi lak­tanya rádióállomásáról. A helyet­tes főkormányzó mingyárt sürgős felhívást intézett India népéhez, hogy siessenek a végszükséggel küzdő beludzsisztáni testvéreik se­gítségére. A francia kamara megbuktatta a Flandin-kormányt Bouisson, a képviselőház eddigi elnöke alakítja meg az új kormányt (Párizs, május 30.) A kamara csü­törtök délutáni ülését végsőkig fe­szült érdeklődés előzte meg. Az ülés igazi nagy napokra emlékeztető külsőségek között kezdődött a leg­nagyobb politikai bizonytalanság­ban. Igen éles kormányellenes be­szédek hangzottak el és a kamara Együtt kell működni a döntő harc megszervezésére és gyors megindítására. Most ez a fon­tos, ez a legfontosabb. Akár­mit papolnak a reformnemze­dék révbeért ai­mbíciói s bár­mekkora szájjal fecsegnek az él­harcos uraik, most a becsületes választójogi reform a fontos, mert ez nemcsak jogot jelent, hanem kenyeret is. Az ellenzék össze­működése ezért a célért legyen komoly és erős, a harc legyen erélyes, elszánt s ha kell, kímélet­len, mert a népnek végre be kell jutnia a törvényhozásba, bár­mennyire irtózik is tőle a „népi­­ politika" kormánya. A kormány­folyosóin hamarosan az a meggyő­ződés kerekedett fölül, hogy a Flan­din-kormány sorsa eldőlt. Flandin hosszasan ismertette a francia frank ellen intézett nem­zetközi támadást és hangoztatta, hogy ebben nemcsak a külföldi spekuláció elnök úr szónokolhatja akár tu­catszor még, hogy először­ a ke­nyér és aztán­­ aztán majd el­válik, mi legyen a joggal... Szó­nokolhatja, mert úgyis hiába szónokolja! Már országosan jól is­merik és országosan kellőképpen értékelik ezeket a nagy szónoklato­kat. És országosan tudják, hogy egy olyan kormánytól, amelynek szociálpolitikai, népi és nemzeti csúcsteljesítménye legföljebb az ínségkupában nyilatkozik meg, hiába várnak, rémületesen hiába várnak­­ kenyeret. Kenyeret a népparlament ad. Nemcsak ad, de meg is védi. Ezt is tudják már az országban mindenütt­ vett részt, hanem belföldiek is a nemzeti valuta ellen dolgoz­tak. Igyekezett megnyugtatni a képvi­selőket, hogy a kért fölhatalmazá­sokat a kormány nem használja majd föl arra, hogy visszaéljen az alkotmánnyal. Azt sem kívánja. Az ország tehát választójogi re­formot akar, már most. Amennyi­ben pedig a kormány nem akar, rá kell kényszeríteni, hogy akar­jon. Ez legyen az ellenzék feladata. E feladat teljesítésének nincse­nek, nem is lehetnek akadályai. Ha netán volnának, gyorsan el kell hárítani. Harcolni,­­ összeműködni, egy cél felé törni, olyan jogért, a­m­e­lyet már minden európai nép megkapott s amely a magyar né­pet is megilleti. S ez a harc nem lesz elszigetelt. Mert az ellenzék és az egész ország együttes harca lesz.

Next