Népszava, 1935. június (63. évfolyam, 124–146. sz.)

1935-06-01 / 124. szám

oldal Székrekedésnél, gyomorrontásnál, emésztési zavaroknál, gyomorégés­nél, májduzzanatnál, vértódulásnál, fejfájásnál, álmatlanságnál, általa­oros rosszullétnél igyunk reggel éhgyomorra egy poh­ár természetes „Ferenc József" keserűvizet. A bel­orvosi klinikákon szerzett tapaszta­latok szerint a „Ferenc József" víz az ideális hashajtó minden jellemző t­ulajdonságát egyesíti magában és így állandó használatra — különö­sen jól táplált, kövér férfiaknak és nőknek — feltétlenül alkalmas. (X) hogy a kamara bizonytalan időre elnapolja magát azután, hogy meg­adta a kívánt fölhatalmazásokat. Tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy diktatúrára törekszik. A miniszterelnök fölszólalása után az ülést félbeszakították és a kamara éjszakai ülésre ült össze. Éjfél után szavazásra került sor. A kormány fölvetette a bizalmi kérdést, de a képviselőház 353 szavazattal 202 ellenében el­vetette a fölhatalmazásról szóló törvényjavaslatot. A radikális szocialisták közül csu­pán 46-an szavaztak a kormány mellett. Éjfél után 112 órakor hirdet­ték ki a szavazás eredményét. A miniszterek nyomban fölkeresték Lebrun el­nököt és átadták neki a lemon­dásukat. A lemondást az elnök elfogadta, majd Bouissont, a képviselőház el­nökét fogadta, aki több lemondott miniszterrel, valamint a szociál­demokrata vezetőkkel kezdett nyom­ban tárgyalásokat. A szociáldemo­krata párt parlamenti csoportja ta­nácskozásra ült össze, hogy állást­foglaljon az új helyzethez és dönt­sön arról az esetleges ajánlatról, hogy a párt vegyen részt a kor­mányzásban. NÉPSZAVA Fernand Bouisson kapott meg­bízást kormányalakításra (Párizs, május 31.) Fernand Bouisson, a kamara elnöke kapott megbízást az új kormány megala­kítására. Bouisson kijelentette az újságíróknak, hogy a lehető leg­gyorsabban meg akarja alakítani a kormányt és az a célja, hogy minél több párt képviselőit vonja be, mert a mai helyzetben csak minél széle­sebb alapokon nyugvó koalícióval lehet kormányozni. Léon Blum, Vincent Auriol es Frassard szociáldemokrata képvise­lőkkel való tárgyalása folyamán Bouisson több tárcát, ajánlott föl a pártnak. A neoszocialista párt ha­tározatban kimondta, hogy fölha­talmazást csak akkor ad a Bouis­son-kormánynak, ha pontosan meg­jelöli, mire akarja fölhasználni korlátlan jogkörét. A neoszocialis­ták nem hajlandók résztvenni olyan kormányban, amelyből a szociálde­mokrata párt kimaradna. A szociál­demokrata párt kimondta, hogy csak baloldali harci kormányban vesz részt. A párt ragaszkodik ahhoz a döntéshez, amelyet a Doumergue-kormány megalakítása alkalmával hozott. Ez a döntés ki­mondta, hogy a párt csak olyan kormányban vesz részt, amely harcot hirdet a gazdasági válság és a fasiz­mus ellen és megvédi a demo­kratikus jogokat. Eh­hez a döntéshez a­­ párt állás­foglalásának pontosabb megjelö­lése kedvéért hozzáfűzték: és olyan kormányt támogat, amely harcot hirdet a frank védelme érdekében is. Különösként azt állapítják meg, hogy a szociáldemokratáknak ez a magatartása lényegesen megnehe­zíti a válság megoldását. Bouisson eredményes tárgyalásai a polgári baloldallal A szocialisták nem támogatják kormányát (Párizs, május 31.) Bouisson a ra­dikális szocialista párt képviselői csoportjának küldöttségével folyta­tott megbeszélése során hír szerint biztosította a küldöttséget, hogy a kormánya részére juttatandó telj­hatalmat egyedül és kizárólag a frank megvédésére, a pénzügyi helyzet szanálására és a gazdasági élet, újjászervezésére használja föl. Ezt a fölhatalmazást — mondotta — semmi esetre sem használja föl po­litikai célokra, mint a választási vagy államreform céljaira, kötelezi magát, hogy nem nyúl hozzá a par­lamenti előjogokhoz. A különböző tárcák eloszlásával kapcsolatban kijelentette Bouisson, h­ogy a­ leg­fontosabb tárcákat baloldali szemé­lyiségekkel szándékozik betölteni és Herriot ebben segítségére lesz. Bouisson tárgyalásai eredmény­nyel jártak, a radikális szocialisták este kormányban való részvétel mel­lett döntöttek. Ezután politikai körökben biz­tosra vették, hogy Bouissonnak si­kerül a nemzeti egység alapján álló kormányát holnap megalakí­tania. Az Havas-iroda jelentése szerint Bouisson ma este beszámolt a köz­társasági elnöknek fáradozásai eredményéről. Ezzel mára befejezte kormányalakító tárgyalásait. A kijelölt miniszterelnök újra megjelenik az Elysée-palotában, h­og­y Lebrun elnöknek jelentést tegyen eddigi tárgyalásairól. Szom­baton délelőtt Bouisson folytatja tárgyalásait. Bouisson felszólítja Herriot és Marin eddigi minisztereket, hogy maradjanak meg a kormányban. Tárcájukat megtartják: Laval kül­ügyminiszter, Pietri tengerészeti miniszter, Rollin gyarmatügyi és Queuille egészségügyi miniszter. Roy a földművelésügyi tárcát veszi át. Bouisson a miniszterelnökség mellett a belügyi tárcát is ellátja. C­aillaux tárcanélküli miniszter lesz különleges pénzügypolitikai jog­­körrel. Szó van még a következő miniszterségekről: Palmade pénz­ügy, Delbos oktatásügy, Paganon közmunkaügy, Frossard munkaügy. Valószínűnek tartják, hogy a kor­mány hétfőn mutatkozik be a kép­viselőházban. Bouissont a jelek szerint a kép­viselőház valamennyi csoportja tá­mogatja majd, a kommunisták és szocialisták kivételével. Nyugodt a párizsi tőzsde (Párizs, május 31.) A párizsi tőzs­dét a híresztelések ellenére pénte­ken mégis nyitva tartották. Azért határoztak így, mert jogosan attól tartottak, hogy a tőzsde bezárása még jobban megingatná a közön­ség bizalmát. Teljesen szabad mozgást biztosítottak az üzleteknek és a tőzsde forgalma aránylag nyu­godtan le is bonyolódott, az állampapírok árfolyama emelkedett. Az aranyáramlás folytatódott to­vább, ha nem is olyan vadul, mint az előző napokban. A „hazafias" francia tőke fut és menekül. A lon­doni­­ fosdón ennek ellenére a trafik árfolyamát fenn tudták tar­tani a fontkiegyenlítő alap beavat­kozására. Két nap alatt ismét csaknem egymilliárd frank értékű arany érkezett rudak, vagy arany­pénz formájában Angliába. Az an­gol pénzügyi körök aggódva figye­lik az eseményeket, mert a 375 millió fontra rúgó kiegyenlítő alap jelentős részét kellett már mozgósí­tani a frank árfolyamának biztosí­tására és az áramló arany fölvásár­lására. Házkutatások a „menekülő tőke" bankjainál (Párizs, május 31.) Az ideiglene­sen tovább működő kormány foly­tatja a rendszabályok alkalmazá­sát a „menekülő tőke" ellen. A pénzügyminiszter bőséges terhelő anyagot bocsátott az igazságügy­miniszter rendelkezésére, azokra a pénzintézetekre vonatkozóan, ame­lyek a frank gyors „kimentésével" foglalkoznak. Több nagybankban tartottak házkutatást. Két kisebb bankházat lezártak és vizsgálatot indítottak ellenük, mert alapos a gyanú, hogy ügyfeleik ré­szére a frank áresésére irányuló tőzsdejátékot folytattak. A két bankházat, a Tumin és Társa, va­lamint a Francia-Kínai Bankot rendőrség szállta meg és az üzleti könyvek átvizsgálása folyamatban van. llllllllllllltlIIIIIIHIIlnilMHIIIIlllIIM „Elsőszámú közellenség, aki az egyházi vagyonhoz nyű!" Az Actio Catholica országos titkárának feltím­észkeltő beszéde Az Actio Catholica csütörtökön az esztergomi Fü­rdőszállóban nagy­gyűlést tartott, amelyen Kovács Sándor, az Actio Catholica országos titkára tiltakozott az ellen, hogy a katolikus egyházi vagyonhoz hoz­zányúljanak. — Az ígéretek idejét éljük, az or­szágot nyugodtan lehetne az ígéret földjének nevezni — mondotta töb­bek közt. — Tiborc kései unokái millió­számra éheznek és rongyos­kodnak és sokan vannak, akik gyökeres se­gítés helyett olyan ígéretekkel akarják a tömegeket elhallgattatni, amely ígéretek közelről érdeklik a katolikus tábort. Ezek az ígéretek a máséból akarnak jót tenni: az egyházi vagyont akarják szétosz­tani és azért zárt egységben kell az egyház védelmére kelni. Tisza Istvánra hivatkozott ezután az országos titkár, majd azzal foly­tatta, hogy az egyházi vagyon cél­vagyon és aki ehhez a katolikus vagyonhoz erőszako­san és a maga kigondolta bruta­litással hozzányúlni mer, az a magyar katolicizmus elsőszámú közellensége. — Szégyenletes látvány a gerinc­telen katolikus intelligencia, amely gyávaságból visszaretten. Ezek olyanok, mint a döglött gránátok, amelyek használat közben mondták föl a szolgálatot. Beszédét azzal fejezte be, hogy veszedelmes a rémlátás, de­­vesze­delmes a túlzott hiszékenység is. — Hízelgő szavak csábító muzsi­kája nem ejthet bennünket téve­désbe, nem tartunk senkit ellen­ségnek, de nem is bízunk túlzottan senki­ben, mert nem mindenki barát, aki a ka­tolicizmus barátjának mutatja ma­gát. Botrány az erkölcs­rendészeti razzián A szerdára forduló éjszaka er­kölcsrendészeti razziát tartottak, amelynek során egy magántiszt­viselőnőt, aki 1928 óta a Mediano­gyár alkalmazottja, rendőrkézre került. A tisztviselőnő vőlegénye társaságában héli órakor a Ma­gyar Színház felől az Erzsébet kör­út irányába haladt- Az Almássy té­ren szólították fel őket igazolásra. Vőlegénye, Markhardt Róbert kel­lőképpen igazolta magát, a magán­tisztviselőnőnél azonban nem voltak igazoló iratok, aminthogy nincs is arra rendelkezés, hogy vőlegénye társaságában nem mutatkozhatik az utcán egy leány okmányok nél­kül. A magántisztviselőnőt a VII. kerületi kapitányságra vitték, ahol megmotozták, majd az őrizetes cel­lába került. A rendőri jelentés szerint a ..Klauzál téren több férfi társaságá­ban találták. Feltételezhető, hogy titkos kéjelgésből tartja fenn ma­gát." A rendőri jelentés valótlansá­got állít, mert a leány nem is járt a Klauzál téren és csak a vőlegénye társaságában volt. A lány szülei a vőlegény értesítésére már éjszaka mindent megkíséreltek, hogy gyer­meküket kiszabadítsák a rendőrség­ről. Hiába igazolták azonban, hogy az Erzsébet körút 7. számú házban lakik és hogy rendes foglalkozása van és sohasem volt büntetve, hiába lépett közbe érdekében „Az Est" rendőri riportere is, másnap délelőtt az óuccai erkölcsrendészeti osztályra került, ahol rendőrorvos vizsgálta meg, majd ,,törzslapot" állítottak ki róla. A kétségbeesett leány le akart ugrani az emeletről, amikor végre szabadlábba került. Szándékában szülei akadályozták meg. Végre itt volna az ideje, hogy a főkapitány rendet teremtsen a rendőri túlbuzgóságból eredő soro­zatos erkölcsrendészeti botrányok terén. 1935 június 1. Egy tárca is elláthatja az ipar és kereskedelem ügyeit A felsőház közjogi, törvénykezési, közgazdasági, közlekedési és pénz­ügyi bizottságai pénteken délelőtt tárgyalták Teleszky János elnök­légével az iparügyi minisztérium­ról szóló törvényjavaslatot. A vita során elsőnek gróf Somssich László szólalt föl és kijelentette, hogy ag­godalommal­ látja az újabb költsé­geket, amelyeket az iparügyi mi­nisztérium okoz. Amíg egyfelől állásokat szün­tetnek meg, addig másrészt ú­j miniszteri és államtitkári állá­sokat létesítenek. Székács Antal hangoztatta, hogy az ipar fejlesztése szempontjából feles­leges az új minisztérium, amely inkább a kereskedelem érdekeit szolgálja. Wekerle Sándor aggá­lyokkal viseltetik az iparügyi mi­nisztériummal szemben, mert az ipar és kereskedelem ügyét egy tárca is helyesen elláthatja. Szon­tágh Jenő sem tartja időszerűnek az új minisztérium felállítását. Végül Teleszky János hangsúlyoz­ta, hogy az állami adminisztráció egysze­rűsítésére lenne szükség, a javaslat peedig az adminisztráció további kiépítését jelenti. A kereskedelemügyi miniszter válaszában azt fejtegette, hogy a törvényjavaslat elsősorban agrár­érdekeket szolgál. Az együttes bi­zottság ezután a javaslatot általá­nosságban és részleteiben is el fogadta. ­érsékelsárú fürdő- és mozijegyek kaphatók: u. 4. alatt a kiadóhivatal pénz­táránál is

Next