Népszava, 1935. július (63. évfolyam, 147–172. sz.)
1935-07-02 / 147. szám
LXIII. évi 147. szám Budapest, 1935 július 2. kedd Ára 10 fillér A MAGYAROR S Z A GI S Z O C I ÁL DEM O K R A T A' • . y .. i.• •Vr.''' 'v PÁRT K O Z P O NT 1 K ÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Contiacca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Két hónapon át ülésezett a képviselőház és a kormány úgy diktálta a törvényalkotás iramát, ahogy akarta. Százhetvenfőnyi Népsereg, megtizedelt ellenzék, klotűrös házszabály, nyolcórás ülések sorozata: — volt-e kormány valaha Magyarországon, amely a törvényalkotás területén úgy tudott rendelkezni, mint Gömbös második kormánya. Amikor a miniszterelnök föloszlatta a Házat, hogy ezt a képviselőházat választassa meg, azt hirdette — és hányszor hirdette azóta is! —, hogy a régi politikai világgal nem boldogulhatott, mert a „vén csuklyások és mordályosok" „rozsdás szerszámaikkal" állandóan akadályozták a munkában, gátat emeltek a reformok megvalósítása elé. Ő volt a leláncolt Prometheus, őt téptékszaggatták a politikai keselyűk... És összeült az új képviselőház, a csuklyások meg a mordályosok majdnem mind elhullottak a nyílt választás csataterén, hatalmas többség állt a fölszabadult Prometheus mellett. Elmúlt két hónap az ország drága idejéből és az az iram, amit Gömbös és kormánya diktált, nem teremtett semmit. A klotűrös házszabállyal keresztülhajszolták a költségvetést (amelynek a számai szinte kizárják akármiféle reform lehetőségét is), becikkelyeznek egy-két, nem is jelentős törvényt a Corpus Jurisba és ez nincs tovább. Ez a két hónapnem hozott semmi javulást azország népe számára, nem valósított meg egyetlenegy ígéretet sem azok közül, amelyeket a választás küzdelmében, de azt megelőzően is annyiszor hangoztattak sofort-programban, nemzeti munkatervben, rádióbeszédben, programbeszédben, miniszterelnöki szónoklatban. Ki kötözte le a kormány lábát, hogy egy helyben kell topognia? Kinek az akarata érvényesült most, hogy két hónap is elmúlt anélkül, hogy az ország, a nép érdekében komoly lépés történt volna? Itt vannak az évtizedes követelések a szociálpolitika kiépítésére, hogy mást ne mondjunk: a nyolcórás munkanap és a minimális munkabér törvénybeiktatására nézve. Követelések, amelyek megvalósítására úgynevezett költségvetési fedezet sem kell, csak szociálpolitikai érzék — és ezek a követelések a kormány jóvoltából, most a képviselőházon kívül kerülnek és a 33-as bizottság úgy bánik velük, ahogy akar, hiszen ez a parlamentarizmus leglényegét megcsúfoló bizottság, amelyben ellenzéki hang nem szólhat, a kormány engedelmes ezköze. Két hónap ,vani mögöttünk, két eltékozolt hónap — és előttünk a törvényhozás szünete, negyedfél hónap! Június végétől október közepéig pihent ki a képviselőház ennek a most elmúlt két hónapnak a fáradalmait, mert nincs törvényjavaslat, amelyen dolgozhatnék, mert nincs munka, amellyel a kormány foglalkoztatná. De nem kell kétségbeesni! Már itt vannak a kormány híradásai arról, hogy majd ősszel megindul a munka. Majd ősszel! Emlékszik még az olvasó Pannonhalmára meg Bakonybélre? Tavaly is telekürtölték a világot azzal, hogy a kormány tagjai nagy munkában vannak, izzik bennük a dolgozás lángja, még a nyarukat, még a szabadságukat is föláldozzák, mert ősszel — majd ősszel! — jön a reformok sora, jön a választójog, jön a telepítés, jön a családvédelem, jön az egykeellenes küzdelem, jön az ifjúság problémájának elintézése, jön a hitbizományi reform, jön az új magyar világ... Ősszel azután nem jött semmi, csak új beszéd, megint új beszéd, megint új program, megint új sorozata az ígéreteknek. Azután elmúlt a tél is, a tavasz is, elmúlt a Gömbös akarata szerint összeült képviselőház „munkálkodásának" két hónapja is — és akik tavaly nyáron gyorsvonati sebességről szónokoltak, ma megint az őszt emlegetik, megint szabadságuk idejének föláldozásáról szenvelegnek és megint arról csinálnak programot, hogy Pannonhalma meg Bakonybél helyett az ország melyik vidékén tartsák azokat a minisztertanácsokat, amelyeken azt tárgyalnák meg, hogy mi is lesz — majd ősszel... A nagy problémák pedig itt vannak megoldatlanul, érintetlenül és itt van változatlanul súlyosan, katasztrófával fenyegetően a nép nyomorúsága, amelyet rádióbeszéddel, programnyilatkozatokkal, ígéretsorozatokkal nem lehet enyhíteni. Majd ősszel! —– mondja a kormány. De hihet-e az ország a tavalyi nyár után, Pannonhalma és Bakonybél után és hihet-e Gömbös képviselőházának ilyen két hónapja után?... Eden angol népszövetségi miniszter beszámolt a Mussolinival folytatott tárgyalások kudarcáról A munkáspárt heves támadása az angol-német tengerészeti egyezmény ellen (London, július 1.) Az alsóház hétfői ülésén Cocks munkáspárti képviselő heves támadást intézett a német - angol flottaegyezmény ellen és azt mondotta, hogy ez az egyezmény a versaillesi békeszerződés megszegését jelenti s igen rossz vért szült a külföldön. Sir Samuel Hoare külügyminiszter kijelentette, hogy jogi szemmel nézve a dolgokat, a német-angol flottaegyezmény egyetlen harmadik állam jogait sem érinti, tekintet nélkül arra, hogy ezek a jogok a versaillesi békeszerződés katonai rendelkezésein vagy más szerződéseken alapulnak. Morgan Jones munkáspárti képviselő arra vonatkozóan kért ezután felvilágosítást a kormánytól, tapasztalható-e valamilyen haladás az olasz-abesszin konfliktus békés elintézése terén? Ülésezik-e már az egyeztető bizottság és küldött-e az angol kormány megfigyelőt erre a bizottsági ülésre. Sir Samuel Hoare egészen röviden csak azt felelte, hogy az olaszabesszín egyeztető bizottság június 25-től 28-áig ülésezett, egyelőre azonban csak előkészítő munkát végzett. Lansbury munkáspárti képviselő most azzal a kérdéssel fordult a külügyminiszterhez: módjában áll-e részletes felvilágosításokat adni Eden népszövetségi miniszter római és párizsi látogatásáról.Erre a kérdésre maga Eden válaszolt ,s egyórás előadásban ismertette drámai lefolyású tárgyalásait. Eden válaszában kifejtette, hogy a párizsi útnak két célja volt: 1. kimerítő és őszinte felvilágosítás az angol-német flottaegyezményről, 2. a londoni nyilatkozat összes pontjainak sürgős megvalósítása. Laval mondotta Eden Jugszan csak őszintén közölte a francia kormány felfogását erről a megállapodásról, valamint azt is, hogy milyen hatása lehet ennek a megállapodásnak a különböző európai kérdésekre. A megbeszélések során megállapították, hogy szoros együttműködésre van szükség a nyugati légi egyezmény, a keleti és középeurópai egyezmény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás terén. Mussolinival való megbeszélésünk során örömmel állapítottuk meg, hogy egyetértünk a béke szükségességében a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. Az angol javaslat Eden ezután áttért beszéde legfontosabb részére, az olasz-abesszin konfliktus, ismertetésére. Erről a kérdésről kimerítő tárgyalásokat folytatott június 24-én és 25-én Mussolinival — mondotta — és közölte az olasz miniszterelnökkel, hogy milyen súlyos aggodalmakkal tölti el az angol kormányt az a fordulat, amely az olasz-abesszin ügyben legutóbb beállott. A mi módszereink nem egoisztikusak — mondotta Eden — és nem is az afrikai angol érdekek diktálják politikánkat, hanem kizárólag az a tény, hogy tagjai vagyunk a Népszövetségnek. Kijelentettem Mussolininak, hogy az angol külpolitika a Népszövetségen épül fel. Az angol kormány tehát nem nézheti közömbösen az eseményeket, amelyek mélyen belevágnak a Népszövetség jövőjébe. Az angol közvélemény azon az állásponton van, hogy a békét csakis a kollektív biztonság garantálhatja és hogy Anglia kizárólag a Népszövetség révén tudná érvényesíteni európai szerepét. Az angol kormány ennélfogva behatóan megvitatta azt a kérdést,hozzá tud-e járulni az olaszabesszin viszály konstruktív megoldásához. Közöltem Mussolinival, hogy miben állana ez a hozzájárulás az angol kormány részéről. Javaslataim nagyjában véve a következők voltak: az olasz-abesszin viszály végleges rendezése érdekében az angol kormány hajlandó a szomáliföldi angol gyarmat területén megfelelő földsávot adni Abesszíniának és ily módon biztosítani Abesszínia számára a szabad kijáratot a tengerhez. Ezt a javaslatunkat az a szándék szülte, hogy megkönnyítsük Abeszszíniának az Olaszországgal való megegyezést és lehetővé tegyük számára, hogy területi és gazdasági engedményeket ajánljon föl a megegyezés érdekében az olasz kormánynak. Az angol kormány semmiféle ellenértéket nem k£rt ajánlatáért, eltekintve attól az egy kéréstől hogy az Olaszországhoz csatolandó területek törzsei" megfelelő legelőhöz jussanak. Javaslatainkat nem könnyű szívvel tettük és csak a helyzet súlyos volta igazolja azt az elhatározásunkat, hogy angol területet ajánlottunk föl idegen államnak minden ellenszolgáltatás nélkül. („Halljuk!" „Halljuk!" — a Ház minden oldalán.) — Nagyon sajnálom — fejezte be Eden beszédét —, hogy Mussi-'-'-t nem járult hozzá ehhez a javaslatunkhoz. Az olasz miniszterelnök kijelentette, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatja el a vita megoldásának alapjául. Eden végül kijelentette, hogy Rómából visszatérőben Párizsban ismét megszakította útját és részletesen tájékoztatta a francia kormányt Mussolinival folytatott megbeszéléseiről. A vita Lansbury: Kérdem a kormányt, mikor tűzi napirendre a Lavallal