Népszava, 1935. július (63. évfolyam, 147–172. sz.)

1935-07-02 / 147. szám

LXIII. évi 147. szám Budapest, 1935 július 2. kedd Ára 10 fillér A MAGYAROR S Z A GI S Z O C I ÁL DEM O K R A T A' • . y .. i.• •Vr­.''' 'v PÁRT K O Z P O NT 1 K ÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti­acca 4­ • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám­­ 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Két hónapon át ülésezett a képviselőház és a kor­mány úgy diktálta a törvény­alkotás iramát, ahogy­ akarta. Százhetvenfőnyi Nép­sereg, meg­tizedelt ellenzék, klotűrös ház­szabály, nyolcórás ülések soro­zata: — volt-e kormány vala­ha Magyarországon, amely a tör­vényalkotás területén úgy tudott rendelkezni, mint Gömbös máso­dik kormánya. Amikor a minisz­terelnök föloszlatta a Házat, hogy ezt a képviselőházat választassa meg, azt hirdette — és hányszor hirdette azóta is! —, hogy a régi politikai világgal nem boldogul­hatott, mert a „vén csuklyások és mordályosok" „rozsdás szerszá­maikkal" állandóan akadályozták a munkában, gátat emeltek a re­formok megvalósítása elé. Ő volt a leláncolt Prometheus, őt tépték­szaggatták a politikai keselyűk... És összeült az új képviselőház, a csuklyások meg a mordályosok majdnem mind elhullottak a nyílt választás csataterén, hatalmas többség állt a fölszabadult Prome­theus mellett. Elmúlt két hónap az ország drága ide­jéből és az az iram, amit Gömbös és kormánya diktált, nem teremtett semmit. A klotűrös házszabállyal keresz­tülhajszolták a költségvetést (amelynek a számai szinte kizár­ják akármiféle reform lehetőségét is), beci­kkelyeznek egy-két, nem is jelentős törvényt a Corpus Jurisba és ez nincs tovább. Ez a két hónap­­nem hozott semmi ja­vulást a­z­­ország népe számára, nem valósított meg egyetlenegy ígéretet sem azok közül, amelye­ket a választás küzdelmében, de azt megelőzően is annyiszor han­goztattak sofort-programban, nem­zeti munkatervben, rádióbeszéd­ben, programbeszédben, miniszter­elnöki szónoklatban. Ki kötözte le a kormány lábát, hogy egy helyben kell topognia? Kinek az akarata érvényesült most, hogy két hónap is elmúlt anélkül, hogy az ország, a nép érdekében komoly lépés történt volna? Itt vannak az évtizedes követelések a szociálpolitika ki­építésére, hogy mást ne mond­junk: a nyolcórás munkanap és a minimális munkabér törvénybe­iktatására nézve. Követelések, amelyek megvalósítására úgy­nevezett költségvetési fedezet sem kell, csak szociálpolitikai érzék — és ezek a követelések a kormány jóvoltából, most a képviselőházon kívül kerülnek és a 33-as bizott­ság úgy bánik velük, ahogy­ akar, hiszen ez a parlamentarizmus leg­lényegét megcsúfoló bizottság, amelyben ellenzéki hang nem szólhat, a kormány engedelmes ezköze. Két hónap ,vani mögöttünk, két eltékozolt hónap — és előttünk a törvényhozás szünete, negyedfél hónap! Június végétől október köze­péig pihent ki a képviselőház ennek a most elmúlt két hónapnak a fáradalmait, mert nincs törvény­javaslat, amelyen dolgozhatnék, mert nincs munka, amellyel a kormány foglalkoztatná. De nem kell kétségbeesni! Már itt vannak a kormány híradásai arról, hogy majd ősszel megindul a munka. Majd ősszel! Emlékszik még az olvasó Pannonhalmára meg Bakonybélre? Tavaly is tele­kürtölték a világot azzal, hogy a kormány tagjai nagy munkában vannak, izzik bennük a dolgozás lángja, még a nyarukat, még a szabadságukat is föláldozzák, mert ősszel — majd ősszel! — jön a re­formok sora, jön a választójog, jön a telepítés, jön a családvéde­lem, jön az egyke­ellenes küzde­lem, jön az ifjúság problémájának elintézése, jön a hitbizományi re­form, jön az új magyar világ... Ősszel azután nem jött semmi, csak új beszéd, megint új beszéd, megint új program, megint új sorozata az ígéreteknek. Azután elmúlt a tél is, a tavasz is, elmúlt a Gömbös akarata szerint össze­ült képviselőház „munkálkodásá­nak" két hónapja is — és akik tavaly nyáron gyorsvonati sebes­ségről szónokoltak, ma megint az őszt emlegetik, megint szabadsá­guk idejének föláldozásáról szen­velegnek és megint arról csinál­nak programot, hogy Pannonhal­ma meg Bakonybél helyett az or­szág melyik vidékén tartsák azo­kat a minisztertan­ácsokat, ame­lyeken azt tárgyalnák meg, hogy mi is lesz — majd ősszel... A nagy problémák pedig itt vannak megoldatlanul, érintetle­nül és itt van változatlanul sú­lyosan, katasztrófával fenyegetően a nép nyomorúsága, amelyet rádióbeszéddel, programnyilatko­zatokka­l, ígéret­sorozatokkal nem lehet enyhíteni. Majd ősszel! —– mondja a kormány. De hihet-e az ország a tavalyi nyár után, Pan­nonhalma és Bakonybél után és hihet-e Gömbös képviselőházának ilyen két hónapja után?... Eden angol népszövetségi miniszter beszámolt a Mussolinival folytatott tárgyalások kudarcáról A munkáspárt heves támadása az angol-német tengerészeti egyezmény ellen (London, július 1.) Az alsóház hétfői ülésén Cocks munkáspárti képviselő heves támadást intézett a német - angol flottaegyezmény ellen és azt mondotta, hogy ez az egyezmény a versaillesi békeszerződés megszegését je­lenti s igen rossz vért szült a külföldön. Sir Samuel Hoare külügyminisz­ter kijelentette, hogy jogi szemmel nézve a dolgokat, a német-angol flottaegyezmény egyetlen harma­dik állam jogait sem érinti, tekin­tet nélkül arra, hogy ezek a jogok a versaillesi békeszerződés katonai rendelkezésein vagy más szerződé­seken alapulnak. Morgan Jones munkáspárti kép­viselő arra vonatkozóan kért ez­után felvilágosítást a kormánytól, tapasztalható-e­ valamilyen ha­ladás az olasz-abesszin konflik­tus békés elintézése terén? Ülésezik-e már az egyeztető bizott­ság és küldött-e az angol kormány megfigyelőt erre a bizottsági ülésre.­­ Sir Samuel Hoare egészen rövi­den csak azt felelte, hogy az olasz­abesszín egyeztető bizottság június 25-től 28-áig ülésezett, egyelőre azonban csak előkészítő munkát végzett. Lansbury munkáspárti képviselő most azzal a kérdéssel fordult a külügyminiszterhez: módjában áll-e részletes felvilágosításokat adni Eden népszövetségi miniszter római és párizsi látogatásáról.­Erre a kér­désre maga Eden válaszolt ,s egy­órás előadásban ismertette drámai lefolyású tárgyalásait. Eden válaszában kifejtette, hogy a párizsi útnak két célja volt: 1. ki­merítő és őszinte felvilágosítás az angol-német flottaegyezményről, 2. a londoni nyilatkozat összes pont­jainak sürgős megvalósítása. Laval mondotta Eden J­ugszan csak őszintén közölte a francia kormány felfogását erről a megállapodásról, valamint azt is, hogy milyen hatása lehet ennek a megállapodásnak a különböző európai kérdésekre. A megbeszélések során megállapítot­ták, hogy szoros együttműködésre van szükség a nyugati légi egyezmény, a keleti és középeurópai egyezmény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás terén. Mussolinival való megbeszélésünk során öröm­mel állapítottuk meg, hogy egyet­értünk a béke szükségességében a londoni nyilatkozat és a stresai ha­tározat alapelvei szerint. Az angol javaslat Eden ezután áttért­ beszéde leg­fontosabb részére, az olasz-abesszin konfliktus, ismertetésére. Erről a kér­désről kimerítő tárgyalásokat foly­tatott­ június 24-én és 25-én Musso­linival — mondotta — és közölte az olasz miniszterelnökkel, hogy mi­lyen súlyos aggodalmakkal tölti el az angol kormányt az a fordu­lat, amely az olasz-abesszin ügyben legutóbb beállott. A mi módszereink nem egoisztiku­sak — mondotta Eden — és nem is az afrikai angol érdekek diktálják politikánkat, hanem kizárólag az a tény, hogy tagjai vagyunk a Nép­szövetségnek. Kijelentettem Musso­lininak, hogy az angol külpolitika a Népszövetségen épül fel. Az angol kormány tehát nem nézheti közöm­bösen az eseményeket, amelyek mélyen belevágnak a Népszövetség jövőjébe. Az angol közvélemény azon az állásponton van, hogy a bé­két csakis a kollektív biztonság garantálhatja és hogy Anglia kizá­rólag a Népszövetség révén tudná érvényesíteni európai szerepét. Az angol kormány ennélfogva beha­tóan megvitatta azt a kérdést,­hozzá tud-e járulni az olasz­abesszin viszály konstruktív meg­oldásához. Közöltem Mussolinival, hogy miben állana ez a hozzájáru­lás az angol kormány részéről. Ja­vaslataim nagyjában véve a követ­kezők voltak: az olasz-abesszin vi­szály végleges rendezése érdekében az angol kormány hajlandó a szomáliföldi angol gyarmat te­rületén megfelelő földsávot adni Abesszíniának és ily módon biz­tosítani Abesszínia számára a szabad kijáratot a tengerhez. Ezt a javaslatunkat az a szándék szülte, hogy megkönnyítsük Abesz­színiának az Olaszországgal való megegyezést és lehetővé tegyük szá­mára, hogy területi és gazdasági engedményeket­ ajánljon föl a meg­egyezés érdekében az olasz kor­mánynak. Az angol kormány sem­miféle ellenértéket nem k£rt aján­latáért, eltekintve attól az egy ké­réstől hogy az Olaszországhoz csa­tolandó területek törzsei" megfelelő legelőhöz jussanak. Javaslatainkat nem könnyű szívvel tettük és csak a helyzet súlyos volta igazolja azt az elhatározásunkat, hogy angol területet ajánlottunk föl idegen államnak minden ellenszolgáltatás nélkül. („Halljuk!" „Halljuk!" — a Ház minden oldalán.) — Nagyon sajnálom — fejezte be Eden beszédét —, hogy Mus­si-'-'-t nem járult hozzá ehhez a javaslatunkhoz. Az olasz miniszterelnök kijelen­tette, hogy ezt a javaslatot nem fo­gadhatja el a vita megoldásának alapjául. Eden végül kijelentette, hogy Ró­mából visszatérőben Párizsban is­mét megszakította útját és részlete­sen tájékoztatta a francia kor­mányt Mussolinival folytatott meg­beszéléseiről. A vita Lansbury: Kérdem a kormányt, mikor tűzi napirendre a Lavallal

Next