Népszava, 1935. szeptember (63. évfolyam, 198–222. sz.)
1935-09-01 / 198. szám
•HsiSi A világháború veszedelmét talán mégis el lehet kerülni. Pedig szombaton délután, amikor kipattant az a szenzáció, hogy négus az egyik angol-amerikai társasággal 75 évi időtartamra lekötötte az olaj- és az ásványok továbbá más nyersanyagok kizárólagos kihasználási jogát, joggal lehetett azt következtetni, hogy immár a világháború elkerülhetetten. Kétségtelen, hogy Olaszország nem azért mozgósított százezreket és nem azért költ el milliárdokat hogy az abesszíniai erkölcsöket megjavítsa. A nyíltan bevallott cél az ország gazdasági kiaknázása, amelynek indokolásául azt hozzák föl, hogy Olaszország önmagában nem tudja eltartani, nem tud munkaalkalmat nyújtani lakosságának. Abban az esetben tehát, ha már a háború megkezdése előtt Abesz szíriának éppen azon a területein, amelyek a természeti kincsekben gazdagok, az olaszok szemben találják magukat az angol és amerikai társaságok szerzett jogaival, az egész háborúnak nem volna semmi értelme. Hiába volna a sok véráldozat és Olaszország gazdasági katasztrófája is betetőződnék. A késő éjjeli órákban azonban a helyzet lényegesen megváltozott. Az angol kormány ugyanis hivatalos jelentést adott ki arról, hogy nem volt tudomása a kőolaj és ásványüzletről, ezért felszólította abesszíniai követet, „hogy amennyiben a híresztelések megfelelnek a valóságnak, tájékoztassa a négust arról, hogy az angol kormány kénytelen azt tanácsolni, hogy ne adjon engedményeket". Nyilatkozott Hull, az amerikai külügyi államtitkár is, aki egy sajtóértekezleten közölte, hogy az addiszabebai amerikai követség táviratban megerősítette, hogy egy angol-amerikai érdektársaság óriási bérleti és kiaknázási szerződést kötött. Viszont az angol nyilatkozattal ellentétben a külügyi államtitkár az egész ügyet magánérdekűnek jelzi, olyannak, mint amelynek dolgába az amerikai kormánynak nincs oka beavatkozni. Most tehát minden azon fordul meg, hogy Abesszínia császára az angolok tanácsai ellenére megköti-e az olaj- és ásványüzletet, avagy pedig befejezett tények elé állítja az olaszokat, akik ebben az esetben teljesen céltalanul háborúskodnának. Az új világháború kitörése tehát azon múlik, hogy kié lesz az a nagy üzlet, amelyen most marakodnak. Szemléltető oktatás ez arról, hogy a háborúk elindításának célja: a kapitalista üzletszerzés. (London, augusztus 31.) Az abeszszín kérdésben szenzációs fordulat állt be, amely keresztülhúzhatja Mussolini minden számítását, de lehet, hogy nemzetközi bonyodalmakat is idéz majd föl. A „Daily Telegraph" Abdesz Abebából azt jelenti, hogy pénteken reggel szerződést írtak alá, amely egyrészről az abesszin kormány, másrészről az Africain Exploitation and Development Corporation angol-amerikai társaság között jött létre és fél Abesszínia területére 75 évi időtartamra kizárólagos kihasználási jogot ad a társaságnak olaj, ásványok és más nyersanyagok kitermelésére. Az engedményes terület kiterjed az olasz-abesiszín határtól északkeletre a 40. földrajzi szélességi foktól egyenes vonalban a Kenya angol gyarmat határvidékén fekvő Rudolf-tóig és keresztezi az Addisz Abebába vezető vasútvonalát. A terület magába foglalja azokat az olajmezőket is, amelyeket az olasz kormány megbízásából nemrégiben Russa és Dzsia-Dzsika vidékén fölmértek. Ezek legalább is egyenértékűek az iraki olajmezőkkel. Abesszínia a szerződés aláírásával végleg lemondott eddigi elszigetelő politikájáról. A szerződés nyolc napig tartó tárgyalások után jött létre. A tárgyalásokon végig jelen volt maga a császár is, aki személyesen is részt vett a szerződés megszövegezésében. Csütörtökön este ültek össze utolsó tanácskozásra. A megbeszélés egész péntek reggel 8 óráig tartott, amikor a szerződést aláírták Abesszínia részéről a most kinevezett bányaügyi miniszter, az angol-amerikai vállalat részéről Rickett, aki annak idején nagy szerepet játszott az iraki olajmezők föltárásánál is. A „Daily Telegraph" tudósítása szerint az engedményes társaság azonnal megkezdi a munkát Dzsia-Dzsika olajmezőjén, amelynek központja Gelota közelében van. Gelotában nagy petróleumfínomítót állítanak föl. Tervbe vették, hogy kétmillió font, költséggel olajcsővezetéket építenek. társaság összesen 10 millió fontot akar befektetni az olajmezőkbe és ásványok, főleg arany feltárására. Rickett a „Daily Telegraph" tudósítója előtt kijelentette,, hogy az előkészítő munkálatokat már a jövő héten megkezdik, még abban az esetben is, ha közben megkezdődnék az olasz-abesszín háború. Rickett hangoztatta, hogy számol Mussolini ígéretével, amely szerint Olaszország tiszteletben tartja Anglia jogait. Az újságírónak arra a kérdésére, várjon a társaság hajlandó-e lehetővé tenni, hogy Olaszország is résztvegyen az engedmény kihasználásában. Rickett ezt felelte. — Igen sok lehetőség van egy ilyen vendégszerető országban, mint Abesszínia, anélkül, hogy fegyverekhez kelljen nyúlni. A „Daily Telegraph" tudósítója másik, nem kevésbé fontos szerződésről is ad hírt. Ez a szerződés a Tana-tó duzzasztó gátjának kibővítésére, illetve új gát építésére vonatkozik, továbbá egy nagy szivattyúállomásra, amelyet a Tana-tó vidékére vezető országút építésével kapcsolnának össze. A második szerződés tárgyalásait is Rickett irányítja és valószínűleg angol és egyiptomi tőke vesz majd részt a vállalkozásban. Rickett maga is nagy összegeket fektet be. A duzzasztó gát építési költsége egymagában 3 millió fontra rúg. Megerősítik a szerződés hírét (Addis Abeba, augusztus 31.) A kormány közzétette, hogy aláírták az angol-amerikai pénzcsoporttal az ethiopiai petróleumforrásokra vonatkozó egyezményt. „Olaszországot ököllel hátbaütötték" — írja a római „Tribuna" Szenzációs fordulat állt be az abesszin kérdésben A császár angol-amerikai társaságnak bérbeadta a természeti kincsek kiaknázásának jogát. Az angol kormány a szerződések ellen m^M mmm LXIII. évf. 198. szám Budapest, 1935 szeptember 1. vasárnapX^-^AE & Ára 16 MAGYARORSZAGI SZOC IALDE MQKRATA PÁRT KÖZPON T I KÖZLÖ NY E * W..W«»* aru* Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 A szerződés valóságos csapás az olasz érdekekre (Róma, aimáztus 31.) A „Tribuna" kifejti, hogy a szerződés új, eredeti és tanulságos megvilágításba helyezi Edennek azt a híres javaslatát is, hogy Zeila kikötőjét Abesszíniának adja. Tekintettel több milliárd lírára rúgó pénzügyi beruházásokra, a szerződés megkötése valóságos csapás az olasz érdekekre és a pillanatnyi helyzetben teljességgel úgy tűnik föl, hogy Olaszországot ököllel hátbaütötték, integpedig a négus is és Anglia is. A lap megkérdezi, hogy a londoni kormányt tájékoztatták-e a tárgyalásokról, de mindjárt meg is állapítja, hogy erre a kérdésre csak egy választ lehet adni: egyetlen pénzcsoport sem követné el azt az ostobaságot, hogy gazdasági engedményekről tárgyaljon olyan országban, amely rövidesen harcszíntérré válik, ha nem biztos egy hatalmas kormány támogatásáról. A petróleumiparosok a múltban sűrűn használták föl Anglia diplomáciai és katonai erejét, anélkül, hogy az egész kormányt bevonták volna ezzel a játékba. A kőolaj az oka mindennek (Párizs, augusztus 31.) Francia politikai körökben nagy nyugtalansággal fogadták a szerződés hírét. A „Paris Soir" véleménye szerint az érdekelt angol és amerikai gazdasági tényezők azért írták alá ilyen hirtelen az addiszabebai megállapodást, mert elébe akartak vágni a küszöbönálló genfi vitának és az olaszok esetleges abesszíniai bevonulásának. Most már birtokon belül vannak s adott esetben megpróbálhatják érvényesíteni szerzett jogaikat Olaszországgal szemben. Addisz Abebában a koncessziós szerződés aláírása a legnagyobb reményeket keltette és a négus azt hiszi, hogy Abesszínia az elkövetkező súlyos napokban most már nem áll majd egyedül. Az átengedett terület az abesszíniai fensík legtermékenyebb vidéke, amely bővelkedik ásványokban és vízierőkben; a vidéken az iraki kőolajforrásokkal egyenértékű kőolajrétegek vannak. A kőolaj volt tulajdonképpen az egyik oka annak, hogy a keletafrikai ügy ennyire elmérgesedett. Kétségtelen, hogy a négus Anglia gazdasági védnöksége alá akarja magát helyezni és kényszeríteni akarja Angliát, hogy ügyét támogassa. Az „Intransigeant" szerint a szerződés további jogcímet biztosít Anglia számára ahhoz, hogy beleavatkozzék az olasz-abesszín viszályba. Egyelőre még nem lehet megjósolni, milyen irányban használja majd ki Anglia ezt az új jogcímet. Az addiszabebai szerződés esetleg a béke eszköze lesz, de számolni kell azzal is, hogy a háborút segíti elő. Az angol kormány állásfoglalása a szerződés kérdésében (Róma, augusztus 31.) Az olasz kormány, hír szerint, utasította a londoni olasz nagykövetséget, hogy az abesszíniai gazdasági engedmény ügyében igyekezzék megállapítani a való tényállást. Itteni politikai körökben a négus és az angolamerikai társaság közötti szerződés megkötését az Anglia részéről vállalt nemzetközi szerződéses kötelezettségek, valamint az Amerika által nemrégiben tett ünnepélyes semlegességi nyilatkozat súlyos megszegésének tekintik. Különösnek tartják, hogy a készültségben álló olasz csapatoknak úgyszólván szeme láttára más hatalmak az utolsó pillanatban igyekeznek megfosztani Olaszországot „jogaitól és elismert igényeitől". Nagyon valószínűtlennek tartják, hogy Olaszország elismerje és túl.