Népszava, 1935. november (63. évfolyam, 250–273. sz.)
1935-11-05 / 251. szám
1935 november 3. NÉPSZAVA Valuta A büntetőtörvényszék Horváthtanácsa hétfőn tárgyalta Klein Géza burgonya- és terményexportőr valutabfinügyét, akit az ügyészség azzal vádol, hogy burgonyát szállított Olaszországba és az áruért befolyó 109.430 líra helyett csak 20.043 lírát szolgáltatott be a Nemzeti Bankba. Klein Géza Görögországba is exportált burgonyát és 1425 dollár helyett csak 100 dollárt szolgáltatott be. A vád szerint a be nem szolgáltatott valutát zugforgalomban adta el. A törvényszék előtt Klein Géza tagadta bűnösségét. Azzal védekezett, hogy a valutákat az utolsó fillérig beszolgáltatta, de 13 vagon áruért tévesen terhelte meg őt 49.000 lírával a Nemzeti Bank. A tanúkihallgatások és a perbeszédek elhangzása után a törvényszék Klein Gézát hat hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. — „Budapesti Hivatali Útmutató" címmel Radó Richárd és Gárdonyi Jenő hírlapírók szerkesztésében hasznos tájékoztatókötet jelent meg. A könyv ismertetést ad az önkormányzati szervekről, a főváros hivatalairól, ezek részletes ügykörét ismerteti. A könyv túlnyomó része pedig valóságos lexikonja a fővárosi igazgatással kapcsolatos közigazgatási, adóügyi stb. tudnivalóknak. A Népszava előfizetési ára: Egy évre — — 39.— pengő Félévre — — 15.— pengő Negyedévre — — 7.30 pengő Egy hóra — 2.50 pengő (a Szocialismus-al együtt)— »— 2.8» pengő Egy hétre 6» fillér Egyén számára hétköznap— — — 1 fillér Felelős szerkesztő és kiadó: Esztergályos János. Amely közlemények végén szorzójel (X) van, vagy a „Színház, Mozik és Hangversenyek hírei" rovatban jelennek meg, azok fizetett hirdetések. „Világosság" könyvnyomda rt. Budapest, VIII. Conti ucca 4. Műszaki igazgató: uflursch O ATLANTISZ ! 29 PUSZTULÁS A REGÉNY • ÍRTA SEBES ÁRPÁD A magasokat közrefogták. A mórok összeroppantak. A gondvertek életmámora halálhörgéssé változott. Menekvés nem volt, csak a bátor halál, halála ezreknek ésszázszor ezreknek, halál, milyent még nem látott a Nap és nem a Föld, mely beteg lett a vértől. Krónosz elveszett. Már csak a titánok küzdöttek tépett gomolyagban és fedezték a testét. Hangtalanul küzdöttek és így estek el mind, utolsó fiai a hajdani dicsőségnek. Krónosz is veszni akart. Nem akarta fia kegyelmét. De a sirek nem nyúltak vassal a testéhez. Tőrét, mely a szívét kereste, elütötte egy lána kard. Krónosz elveszett. Az éj meglebegtette a szellőt, mely elvitte hírét a hiábavalóságnak, a gondvertek némaságának, kik fedték a síri mezőt. Sok bátor atlantikon halálának s elmondotta a hír szellője, hogy Krónosz, a király, a századik dinasztia feje, a tegnapi Atlantisz királya fogoly, foglya Jagidonnak. Megreszkettetve a hírtől, visszafordult a maga sereg, mert meglengette a szellő a dögvész lehét is. Hiába volt az Inkának minden parancsa, fenyegetése és könyörgése. Serege visszafordult s mikor testőreivel elébük állt, ezeket lemészárolták s őt visszavitték magukkal, őt, ki győzni indult s most futnia kell és Jagidon kezén hagyni a világ közepét. Atlantikont, Vénát, a jegyesét s véle minden reményét nagyralátó jövőjének. De a céltalanság parancsolt és a halál vigyorgott tehetetlenségén. Jagidon győzött és megmaradt seregeivel mint a fergeteg zuhant a Hét Városok városára, igazságot tenni. És igazságot tett. A szobrok útját akasztófák árnyékolták. A parkok, ahova először hatolt be a gondvert nép szabadulását ünnepelni, temetőjévé lett. Atlantikon falait karók körözték. S a karókban murok vették körül a jajgatás rácsával a várost. Akinek nevét egy vitaminbáró kiejtette, halott volt. A bárók elérték céljukat. Hatalmukat visszanyerték. Jagidon is elérte célját. Atlantisz az övé lett. Osztatlanul. Az Úit szabaddá vált előtte. Az út a világhatalomhoz. Csak a lemurokat kell még levernie, hogy övé legyen az egész Föld. Vad erővel akarta ezt. Összeszedni szétzilált hadait, rájuk rontani, rajtuk ütni és megsemmisíteni őket s szabad államukat. Ezt akarta. És még egyet. Vénát! Vénát, a Napisten földreküldött ajándékát, dicsőségének koronáját és zálogát. Ezt akarta. Véna fogoly volt. Az ő foglya a Titánkertben. XII. FEJEZET Véna, akit atyja még a harc kezdetén biztos helyre akart vitetni, nem menekült. Előtte minden, ami történt, hihetetlennek látszott. Érezte, hogy futnia kellene, de atyja elfogatásának híre minden borzalom ellenére is itt tartotta. Beszélni akart Jagidonnal, akit még mindig fivérének tartott, bár félt pillantásaitól, melyre még jól emlékezett a favárosbeli avatásról s amely oly visszás érzést szült benne. Úgy érezte, hogy Jagidon nem a testvért, de a nőt nézte. Mindamellett tudta, hogy maradnia kell, amíg atyját nem látja szabadnak. E kétségbeejtő percekben csak Tritonban bízott. De Triton még mindig nem jött. A pillanatok örök hosszúaknak tűntek előtte s nem akarta kinni, hogy e rettenetes órákban magára hagyja s martalékul engedi Jagidon önkényének. Lelke fáradt közönybe süllyedt. Lassan mély, nyomasztó álomba merült, inkább ájulásba s gyötrő képek keltek agyában. Látta apját, amint vörös palástban temetni viszik, utána csak a Triton ment bilincsbeverve s a vas kísértetiesen csörömpölt nyomában. Triton hátratekintett és az ő szemében mint tükörben meglátta magát, amint Jagidon oldalán ül, magas trónszéken. Látta, amint Jagidon nézi őt, úgy, mint egykor a Favárosban. Majd hirtelen odahajol hozzá és megcsókolja. Borzadás futott végig rajta, felsikoltott és felébredt. Borzalmas volt az álom, de még borzasztóbb az ébredés. Jagidon hívatta. Egy feltétel alatt — szólt Jagidon Vénához —, egy feltétel alatt szabadon bocsátom. Válassz! Apád kell-e inkább, vagy az az ember, akit nem akarsz megnevezni, akinek tudod rejtekhelyét s akit szeretsz. Krónotz szabad azon az áron, amit szabtam neked. Az enyémnek kell lenned, hiszen nem vagyok a fivéred. Az enyém leszel és mienk lesz a föld. Véna azzal az elhatározással ment Jagidonhoz, hogy mindenképpen megmenti apját, kikönyörgi életét. És most itt állt a rettenet előtt. Jagidon a testét követeli. Sorsosává akarja őt tenni. Őt, a nővérét. Őt. Triton eljegyzett társát. De mért nem jön Triton? Miért tűri ezt? Mi történhetett? Elhagyta volna őt a sors fordulásában? Nem! Tritonnak jönnie kell. Megmenti őt is, atyját is. Az életében nem hitt úgy, mint ebben. Várnia kell. Húzni, halasztani a feleletet. Térdenállva könyörgött Jagidonnak, fivérének nevezte, akinek nem szabad ily szörnyű bűn elkövetésére gondolni és kényszeríteni őt. De Jagidon hajthatatlan maradt. (Folytatása következik.) A Hungária megőrizte vezető helyét A vasárnapi mérkőzések eredményei A Hungária—Újpest - találkozás az volt, aminek általában várták: az őszi szezon legizgalmasabb és bizonyos fokig legnagyobb vonalú mérkőzése. Legalább is az első részében. A másodikban a nagyvonalúságnak már csak romjait láttuk, de izgalmakban továbbra sem volt hiány. Mindkét csapaton meglátszott, hogy gondosan készült erre a mérkőzésre. Az elhatározásuk is ugyanaz volt: mindkét fél a legrövidebb időn belül akarta - természetesen a saját javára - a mérkőzés sorsát eldönteni. Ennek az azonos taktikának jegyében hatalmas erővel indult meg a mérkőzés. Percről-percre változott a játék képe, majd az egyik, majd a másik kapu előtt táncolt a labda. Az 5. percben már be is jutott a Hungária kapujába. Alig három perc múlva pedig már a kiegyenlítés is megtörtént. Újabb két perc sem telt el azonban és már ismét az Újpest vezetett, hogy azután rövid nyolc perc múlva a Hungária újból egyenlítsen. Ezután következett a játék legnívósabb része, amely azonban mindössze 10—15 percig tartott. A játéknak ebben a szakaszában különösen a Hungária-csatársor aratott nagy sikert néhány valóban formás akcióval és Hóri ezeknek parírozásával. Az öldöklő iramnak félórán túl bekövetkezett a reakciója. A játék még mindig erős volt, de a technikai kínonyágokat mind gyakrabban fizikumi durvaságok váltották fel. Azonban, szerencsére, a vidéki Boros személyében most olyan jószemű, erélyes vezetője volt a játéknak, aki a legkisebb szabálytalanságot is észrevette és habozás nélkül megtorolta. Ennek köszönhető, hogy a mérkőzés nem fajult el még a második félidőben sem, amikor pedig már nagyon fáradtan mozgott a játékosoknak nagyobb része és egy-egy hibát szívesen tett volna jóvá akár meg nem engedett módon is. Boros kérlelhetetlenségén azonban minden ilyenfajta kísérlet kudarcot szenvedett és így, bár egyre hanyatló színvonalon, de nagyobb baj nélkül 2:2 eredménnyel ért véget a mérkőzés. Az eldöntetlen eredmény nagyjában és egészében igazságos. Volt ugyan a játéknak egy negyedórája, amelyben a Hungária magasan ellenfele fölé nőtt, de, úgy látszik, egy nagyiramú mérkőzés eldöntéséhez nem elégséges ilyen rövid ideig tartó abszolút fölény. Az Újpest játékában sem kiemelkedő, sem visszaeső periódusok nem voltak , mindvégig jó átlagos teljesítményt nyújtottak. Legnagyobb hibája a csapatnak, hogy ellenfeleik testi épségét egyáltalán nem kímélték. Pedig egy többszörös bajnokcsapatnak ezen a téren is jó példát kell mutatnia. A pontokon való osztozás egyébként a Hungáriának felelt meg inkább, vezető helyét így sikerült továbbra is biztosítania ... A forduló további eredményei: Nemzeti bajnokság: Ferencváros—SETO 5:3, Kispest—Budafok 4:1, Budai „11"—Törekvés 4:2, Soroksár—Szeged 1:1, Bocskai—Attila 2:0. — Profi liga: Nemzeti-Zugló 5:0, Csepel—Vác FC 3:0, Drogisták—V. Remény 3:2, Erzsébet—Nagytétény 7:1, Millenáris—Szürketaxi 1:0, Somogy—Budatétény 5:1, Alba Regia—Vasas 3:3. — Amatőr bajnokság: BMTE— Elektromos 2:1, BSE—EMTK 2:1, Vasas—VI. ker. FC 2:1, CsTK—Hungária 1:1, VI. ker. SC-Compactor 1:1, MSC— UMTE 3:0, Kalapos—BTSE 7:1. Kiefer újabb világrekordja Sportszempontból valóban csodálatos tehetség ez az amerikai Kiefer. Képességeinek mintha nem is lenne határa. Bármilyen más úszó ennyi versenyzés. 13. oldal utazás hatása alatt már veszített volna formájából, őneki pedig mintha csak most kezdene a dolog igazán ízleni. Vasárnap is egyedül úszva, játszi könynyedséggel javította meg a 200 m-es hátúszás világrekordját. Ideje 2 p 27.2 mp volt, amivel néhány évvel ezelőtt még a gyorsúszóstafétánkban is helyet kapott volna. A vasárnapi verseny meghozta a harmadik Csík—High Sdifirs-találkozást. A változatosság kedvéért ezúttal ismét Csik győzött 58 mp-cel. Viszont a „pillangózás" ezúttal nem ment Csiknek. A 100 m-es mellúszásban Brydenthalp 14.2 mp-el legyőzte. A 3X100 m-es vegyesstafétát is az amerikaiak nyerték 3 p 37 mp-es idővel. Volt egy rekordjavítás is Gróf jóvoltából, aki Lengyel előtt 3 p 39.4 mp-el (régi rekord 3 p 41 mp) győzött. A vízipólókupa döntő mérkőzést meghosszabbítás után az Újpesti TE 4:3 arányban nyerte a MAC ellen. BIRKÓZÁS A Munkás TE görög-római birkózóversenyét vasárnap este fejezték be. A mindvégig kitűnő rendezésben lefolyt verseny eredményei: Légsúly: 1. Szőke (B. Vasutas), 2. Csenky (B. Vasutas), 3. Hegyi (Munkás TE). Pehelysúly: 1. Mészáros(Törekvés). Könnyűsúli: 1. Fábián (B. Vasutas). 2. Sági (MÁV Előre). :1. Wirth (Vasas). Kisközépsúly: 1. Lensch (UTE), 2. Faragó (Vasas). Nagyközépsúly: 1. Kitka (B. Vasutas). Kisnehézsúly: 1. Palotás (B. Vasutas). Nehézsúly: 1. Maráczi (EMTK), 2. Fried (Vasas). 3. Hulbig (Munkás TE). ATLÉTIKA A budapesti kerület mezei bajnoksága vasárnap délelőtt került döntésre a rákosi réteken. A szenior verseny nagy meglepetéssel szolgált, amennyiben Rosta-Szabó szinte elképzelhetetlennek tartott fölénnyel nyerte az egyéni bajnokságot. Eredmények: Szenior ötös csapatverseny: 1. UTE 28 pont. 2. MTK 48 pont. 3. BESZKART fili pont. Egyénileg: 1. Srosta-Szabó (BLE) 24 p 32 mp. 2. Eper (UTE) 24 p 54 mp. 3. Simon (BESZKART) 25 p 09 mp. Ifjúsági ötös csapatverseny: 1. UTE 36 pont. Egyénileg: 1. Híres (UTE) 13 p 26.2 mp. 2. Rusovetz (BLE) 13 p 34.6 mp. 3. Postás (BSE) 13 p 35.2 mp. LABDARÚGÁS Külföldi mérkőzések eredménye. Bécs: FAC—Admira 3:3. Rapid—Wacker 2:2. Austria—VAC 4:1. Amszterdam: Hollandia—Dánia 3:0. Zürich: Svájc-Norvégia 2:0.