Népszava, 1935. november (63. évfolyam, 250–273. sz.)

1935-11-05 / 251. szám

1935 november 3. NÉPSZAVA Valuta A büntetőtörvényszék Horváth­tanácsa hétfőn tárgyalta Klein Géza burgonya- és terményexpor­tőr valutabfinügyét, akit az ügyész­ség azzal vádol, hogy burgonyát szállított Olaszországba és az áru­ért befolyó 109.430 líra helyett csak 20.043 lírát szolgáltatott be a Nem­zeti Bankba. Klein Géz­a Görög­országba is exportált burgonyát és 1425 dollár helyett csak 100 dol­lárt szolgáltatott be. A vád szerint a be nem szolgáltatott valutát zug­forgalomban adta el. A törvényszék előtt Klein Géza tagadta bűnösségét. Azzal védeke­zett, hogy a valutákat az utolsó fillérig beszolgáltatta, de 13 vagon áruért tévesen terhelte meg őt 49.000 lírával a Nemzeti Bank. A tanúkihallgatások és a per­beszédek elhangzása után a tör­vényszék Klein Gézát hat hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. — „Budapesti Hivatali Útmutató" címmel Radó Richárd és Gárdonyi Jenő hírlapírók szerkesztésében hasznos tájé­koztatókötet jelent meg. A könyv ismer­tetést ad az önkormányzati szervekről, a főváros hivatalairól, ezek részletes ügykörét ismerteti. A könyv túlnyomó része pedig valóságos lexikonja a fő­városi igazgatással kapcsolatos köz­igazgatási, adóügyi stb. tudnivalóknak. A Népszava előfizetési ára: Egy évre — — 39.— pengő Félévre — — 15.— pengő Negyedévre — — 7.30 pengő Egy hóra — 2.50 pengő (a Szocialismus-al­ együtt)— »— 2.8» pengő Egy hétre 6» fillér Eg­yén szám­ára hétköznap— — — 1­ fillér Felelős szerkesztő és kiadó: Esztergályos János. Amely közlemények végén szorzójel (X) van, vagy a „Színház, Mozik és Hangversenyek hírei" rovatban jelennek meg, azok fizetett hirdetések. „Világosság" könyvnyomda rt. Budapest, VIII. Conti ucca 4. Mű­szaki igazgató: uflursch O ATLANTISZ ! 29 PUSZTULÁS A REGÉNY • ÍRTA SEBES ÁRPÁD A magasokat közrefogták. A mórok össze­roppantak. A gondvertek életmámora halál­h­örgéssé változott. Menekvés nem volt, csak­ a bátor halál, halála ezreknek és­­százszor ezreknek, halál, milyent még nem látott a Nap és nem a Föld, mely beteg lett a vértől. Krónosz elveszett. Már csak a titánok küzdöttek tépett gomolyagban és fedezték a testét. Hangtalanul küzdöttek és így estek el mind, utolsó fiai a hajdani dicső­ségnek. Krónosz is veszni akart. Nem akarta fia kegyelmét. De a sirek nem nyúltak vas­sal a testéhez. Tőrét, mely a szívét kereste, elütötte egy lána kard. Krónosz elveszett. Az éj meglebegtette a szellőt, mely elvitte hírét a hiábavalóságnak, a gondvertek né­maságának, kik fedték a síri mezőt. Sok bátor atlantikon halálának s elmondotta a hír szellője, hogy Krónosz, a király, a szá­zadik dinasztia feje, a tegnapi Atlantisz királya fogoly, foglya Jagidonnak. Megreszkettetve a hírtől, visszafordult a maga sereg, mert meglengette a szellő a dögvész lehét is. Hiába volt az Inkának minden parancsa, fenyegetése és könyörgése. Serege vissza­fordult s mikor testőreivel elébük állt, eze­ket lemészárolták s őt visszavitték maguk­kal, őt, ki győzni indult s most futnia kell és Jagidon kezén hagyni a világ közepét. Atlantikont, Vénát, a jegyesét s véle minden reményét nagyralátó jövőjének. De a célta­lanság parancsolt és a halál vigyorgott te­hetetlenségén. Jagidon győzött és megmaradt seregeivel mint a fergeteg zuhant a Hét Városok váro­sára, igazságot tenni. És igazságot tett. A szobrok útját akasztófák árnyékolták. A parkok, ahova először hatolt be a gond­vert nép szabadulását ünnepelni, temetőjévé lett. Atlantikon falait karók körözték. S a karókban murok vették körül a jajgatás rácsával a várost. Akinek nevét egy vitaminbáró kiejtette, halott volt. A bárók elérték céljukat. Ha­talmukat visszanyerték. Jagidon is elérte célját. Atlantisz az övé lett. Osztatlanul. Az Úit szabaddá vált előtte. Az út a világhatalomhoz. Csak a lemurokat kell még levernie, hogy övé legyen az egész Föld. Vad erővel akarta ezt. Összeszedni szét­zilált hadait, rájuk rontani, rajtuk ütni és megsemmisíteni őket s szabad államukat. Ezt akarta. És még egyet. Vénát! Vénát, a Nap­isten földreküldött ajándékát, dicsőségének koronáját és zálogát. Ezt akarta. Véna fo­goly volt. Az ő foglya a Titánkertben. XII. FEJEZET Véna, akit atyja még a harc kezdetén biz­tos helyre akart vitetni, nem menekült. Előtte minden, ami történt, hihetetlennek látszott. Érezte, hogy futnia kellene, de atyja elfogatásának híre minden borzalom el­lenére is itt tartotta. Beszélni akart Jagidon­nal, akit még mindig fivérének tartott, bár félt pillantásaitól, melyre még jól emléke­zett a favárosbeli avatásról s amely oly visszás érzést szült benne. Úgy érezte, hogy Jagidon nem a testvért, de a nőt nézte. Mindamellett tudta, hogy maradnia kell, amíg atyját nem látja szabadnak. E kétségbeejtő percekben csak Tritonban bí­zott. De Triton még mindig nem jött. A pil­lanatok örök hosszúaknak tűntek előtte s nem akarta k­inni, hogy e rettenetes órákban ma­gára hagyja s martalékul engedi Jagidon önkényének. Lelke fáradt közönybe süllyedt. Lassan mély, nyomasztó álomba merült, inkább áju­lásba s gyötrő képek keltek agyában. Látta apját, amint vörös palástban temetni vi­szik, utána csak a Triton ment bilincsbe­verve s a vas kísértetiesen csörömpölt nyo­mában. Triton hátratekintett és az ő szemé­ben mint tükörben meglátta magát, amint Jagidon oldalán ül, magas trónszéken. Látta, amint Jagidon nézi őt, úgy, mint egy­kor a Favárosban. Majd hirtelen odahajol hozzá és megcsókolja. Borzadás futott végig rajta, felsikoltott és felébredt. Borzalmas volt az álom, de még borzasztóbb az ébredés. Jagidon hívatta. Egy feltétel alatt — szólt Jagidon Véná­hoz —, egy feltétel alatt szabadon bocsátom. Válassz! Apád kell-e inkább, vagy az az ember, akit nem akarsz megnevezni, akinek tudod rejtekhelyét s akit szeretsz. Krónotz szabad azon az áron, amit szabtam neked. Az enyémnek kell lenned, hiszen nem vagyok a fivéred. Az enyém leszel és mienk lesz a föld. Véna azzal az elhatározással ment Jagi­donhoz, hogy mindenképpen megmenti ap­ját, kikönyörgi életét. És most itt állt a rettenet előtt. Jagidon a testét követeli. Sorsosává akarja őt tenni. Őt, a nővérét. Őt. Triton eljegyzett társát. De mért nem jön Triton? Miért tűri ezt? Mi történhetett? Elhagyta volna őt a sors fordulásában? Nem! Tritonnak jönnie kell. Megmenti őt is, atyját is. Az életében nem hitt úgy, mint ebben. Várnia kell. Húzni, halasztani a fele­letet. Térdenállva könyörgött Jagidonnak, fivérének nevezte, akinek nem szabad ily szörnyű bűn elkövetésére gondolni és kény­szeríteni őt. De Jagidon hajthatatlan ma­radt. (Folytatása következik.) A Hungária meg­őrizte vezető helyét A vasárnapi mérkőzések eredményei A Hungária—Újpest - találkozás az volt, aminek általában várták: az őszi szezon legizgalmasabb és bizonyos fokig legnagyobb vonalú mérkőzése. Legalább is az első részében. A máso­dikban a nagyvonalúságnak már csak romjait láttuk, de izgalmakban to­vábbra sem volt hiány. Mindkét csapaton meglátszott, hogy gondosan készült erre a mérkőzésre. Az elhatározásuk is ugyanaz volt: mindkét fél a legrövidebb időn belül akarta - természetesen a saját javára - a mérkőzés sorsát eldönteni. Ennek az azonos taktikának jegyében hatal­mas erővel indult meg a mérkőzés. Perc­ről-percre változott a játék képe, majd az egyik, majd a másik kapu előtt tán­colt a labda. Az 5. percben már be is jutott a Hungária kapujába. Alig há­rom perc múlva pedig már a kiegyen­lítés is megtörtént. Újabb két perc sem telt el azonban és már ismét az Újpest vezetett, hogy azután rövid nyolc perc m­úlva a Hungária újból egyenlítsen. Ezután következett a játék legnívósabb része, amely azonban mindössze 10—15 percig tartott. A játéknak ebben a sza­kaszában különösen a Hungária-csatár­sor aratott nagy sikert néhány valóban formás akcióval és Hóri ezeknek parí­rozásával. Az öldöklő iramnak félórán túl bekö­vetkezett a reakciója. A játék még min­dig erős volt, de a technikai kínonyá­gokat mind gyakrabban fizikumi durva­ságok váltották fel. Azonban, szerencsére, a vidéki Boros személyében most olyan jószemű, eré­lyes vezetője volt a játéknak, aki a leg­kisebb szabálytalanságot is észrevette és habozás nélkül megtorolta. Ennek köszönhető, hogy a mérkőzés nem fa­jult el még a második félidőben sem, amikor pedig már nagyon fáradtan mozgott a játékosoknak nagyobb része és egy-egy hibát szívesen tett volna jóvá akár meg nem engedett módon is. Boros kérlelhetetlensé­gén azonban min­den ilyenfajta kísérlet kudarcot szen­vedett és így, bár egyre hanyatló szín­vonalon, de nagyobb baj nélkül 2:2 eredménnyel ért véget a mérkőzés. Az eldöntetlen eredmény nagyjában és egészében igazságos. Volt ugyan a játéknak egy negyedórája, amelyben a Hungária magasan ellenfele fölé nőtt, de, úgy látszik, egy nagyiramú mérkő­zés eldöntéséhez nem elégséges ilyen rövid ideig tartó abszolút fölény. Az Újpest játékában sem kiemelkedő, sem visszaeső periódusok nem voltak , mindvégig jó átlagos teljesítményt nyújtottak. Legnagyobb hibája a csa­patnak, hogy ellenfeleik testi épségét egyáltalán nem kímélték. Pedig egy többszörös bajnokcsapatnak ezen a té­ren is jó példát kell mutatnia. A pon­tokon való osztozás egyébként a Hungá­riának felelt meg inkább, vezető he­lyét így sikerült továbbra is biztosí­tania ... A forduló további eredményei: Nem­zeti bajnokság: Ferencváros—SETO 5:3, Kispest—Budafok 4:1, Budai „11"—Tö­rekvés 4:2, Soroksár—Szeged 1:1, Bocs­kai—Attila 2:0. — Profi liga: Nemzeti-Zugló 5:0, Csepel—Vác FC 3:0, Drogis­ták—V. Remény 3:2, Erzsébet—Nagyté­tény 7:1, Millenáris—Szürketaxi 1:0, So­mogy—Budatétény 5:1, Alba Regia—Va­sas 3:3. — Amatőr bajnokság: BMTE— Elektromos 2:1, BSE—EMTK 2:1, Va­sas—VI. ker. FC 2:1, CsTK—Hungária 1:1, VI. ker. SC-Compactor 1:1, MSC— UMTE 3:0, Kalapos—BTSE 7:1. Kiefer újabb világrekordja Sportszempontból valóban csodálatos tehetség ez az amerikai Kiefer. Képes­ségeinek mintha nem is lenne határa. Bármilyen más úszó ennyi versenyzés. 13. oldal utazás h­at­ása alatt már veszített volna formájából, őneki pedig mintha csak most kezdene a dolog igazán ízleni. Va­sárnap is egyedül úszva, játszi köny­nyedséggel javította meg a 200 m-es hátúszás világrekordját. Ideje 2 p 27.2 mp volt, amivel néhány évvel ezelőtt még a gyorsúszóstafétánkban is helyet kapott volna. A vasárnapi verseny meghozta a har­madik Csík—High Sdifirs-találkozást. A változatosság kedvéért ezúttal ismét Csik győzött 58 mp-cel. Viszont a „pil­langózás" ezúttal nem ment Csiknek. A 100 m-es mellúszásban Brydenthal­­­p 14.2 mp-el legyőzte. A 3X100 m-es vegyesstafétát is az amerikaiak nyer­ték 3 p­ 37 mp-es idővel. Volt egy re­kordjavítás is Gróf jóvoltából, aki Len­gyel előtt 3 p 39.4 mp-el (régi rekord 3 p 41 mp) győzött. A vízipólókupa döntő mérkőzést meghosszabbítás után az Újpesti TE 4:3 arányban nyerte a MAC ellen. BIRKÓZÁS A Munkás TE görög-római birkózó­versenyét vasárnap este fejezték be. A mindvégig kitűnő rendezésben lefolyt verseny eredményei: Légsúly: 1. Szőke (B. Vasutas), 2. Csenky (B. Vasutas), 3. Hegyi (Munkás TE). Pehelysúly: 1. Mé­száro­s(Törekvés). Könnyűsúl­i­: 1. Fábián (B. Vasutas). 2. Sági (MÁV Előre). :1. Wirth (Vasas). Kisközépsúly: 1. Lensch­ (UTE), 2. Faragó (Vasas). Nagyközép­súly: 1. Kitka (B. Vasutas). Kisnehéz­súly: 1. Palotás (B. Vasutas). Nehéz­súly: 1. Maráczi (EMTK), 2. Fried (Vasas). 3. Hu­lbig (Munkás TE). ATLÉTIKA A budapesti kerület mezei bajnoksága vasárnap délelőtt került döntésre a rákosi réteken. A szenior verseny nagy meglepetéssel szolgált, amennyiben Rosta-Szabó szinte elképzelhetetlennek tartott fölénnyel nyerte az egyéni baj­nokságot. Eredmények: Szenior ötös csapatverseny: 1. UTE 28 pont. 2. MTK 48 pont. 3. BESZKART fili pont. Egyéni­leg: 1. Srosta-Szabó (BLE) 24 p 32 m­p. 2. Eper (UTE) 24 p 54 mp. 3. Simon (BESZKART) 25 p 09 mp. Ifjúsági ötös csapatverseny: 1. UTE 36 pont. Egyéni­leg: 1. Híres (UTE) 13 p 26.2 mp. 2. Ru­sovetz (BLE) 13 p 34.6 mp. 3. Postás (BSE) 13 p 35.2 mp. LABDARÚGÁS Külföldi mérkőzések eredménye­. Bécs: FAC—Admira 3:3. Rapid—Wacker 2:2. Austria—­VAC 4:1. Amszterdam: Hollandia—Dánia 3:0. Zürich: Svájc-Norvégia 2:0.

Next