Népszava, 1936. március (64. évfolyam, 51–75. sz.)
1936-03-01 / 51. szám
1936 március 1. NÉPSZAVA ssmammmmmam A nők kenyérharca írta: dr Zentay Dezső Alig három évtizede csak, hogy a dolgozó nők hatalmas arányú előretörése megindult. Alig harminc éve csak, hogy diadalmas előnyomulásuk előbb munkához való jogukat, majd politikai egyenjogúságukat kivívta. Amikor a világháború őrülete egyenruhába bujtatta a férfiakat és a termelő munka békés szerszámai helyett gyilkoló fegyvert kényszerített a kezükbe, akkor kezdődött meg nagyobb arányú beözönlésük a kereső pályákra. S ma ott tartunk, hogy Oroszországban 76 millió nő közül 39 millió, tehát több mint 50% a kereső. Franciaország 21 milliónyi nőnépességéből is közel 8 millió, tehát csaknem 40% kereső pályán van. De Angliában, Németországban, Dániában, Svájcban, Svédországban, Japánban és Magyarországon is minden harmadiknegyedik nő versenyt dolgozik már a férfiakkal. Ám amikor a mai idők súlyos viharaiban sorra kidőlnek és kiszorulnak a munka sáncaiból még az erősebb fizikumú, szakképzettebb és tanultabb férfiak is, a benmaradóknak pedig kemény tülekedéssel és nehéz ököllel kell harcolniuk az egyre nehezebben megszerezhető kenyérért, bizony egyre súlyosabb helyzetbe kerülnek a legtöbbször csak olcsóbb munkaerejükkel versenyezhető, keresetre utalt nők is. Azt szokták mondani, hogy a nő legszebb hivatása és természettől adott rendeltetése az, hogy mint anya és feleség életét családjának szentelje. De vájjon megvan-e ez a lehetőség akkor, amikor az egész világon, minden civilizált államban nő felesleg van? Hiszen Budapesten a 15—60 évesek csoportjában 74.485 azoknak a nőknek a száma, akiknek még akkor sem jutna pár, ha itt minden férfi megnősülhetne. És a valóságban 124.048 olyan 20 éven felüli hajadon nő van, akinek nincs és nem is volt férje. A magukra utalt, férjhezmenni nem tudó nők életlehetőségének a megteremtése olyan kérdéssé nőtt így, amely már nemcsak a nők ügye. Túlnőtt az érdekharcokon. Olyan társadalmi probléma, amellyel számolni kell. Valóban időszerű volt tehát, hogy dr Illyefalvi I. Lajos, a fővárosi statisztikai hivatal érdemes igazgatója napirendre tűzte ennek a megvilágítását. És helyesen választott akkor, amikor ennek a munkának az elvégzésével dr Molnár Olgát, a hivatal kiváló képességű főtisztviselőjét bízta meg. .,A női munkaerők számának az alakulása a székesfővárosban" címmel most jelent meg ez a nagyszabású tanulmánya. És amikor nemének védelmében bátor kiállással küzd a német példának egyre fenyegetőbb közeledése miatt a nők visszaszorítására irányuló elfogult törekvésekkel szemben, akkor a pártatlan statisztika fegyvereivel, pontos számadataival harcol a nemcsak szociális, hanem gazdasági szempontból is nagyjelentőségű női munka kikapcsolása ellen. Egypár jellemzőbb adatát érdemes külön is kimutatni. A világháború formálta át igazán a nő élethivatását a fővárosban. A háború állította őket először a hadbavonultak helyére. Ez kényszerítette Hasműtétek utáni időszakokban reggelenként egy pohár „Ferenc József" kererű víz igen kedvelt, nagyértékű hashajtó, amely a belek tartalmát biztosan felhígítja és azt minden fájdalom okoz zása nélkül néhány óra alatt könnyen levezeti. Az orvosok ajánlják (X) őket családfenntartásra — a hősi halottak helyett. Az tette őket özveggyé, árvává, támasznélkülivé — és a megmaradt férfiak versenytársaivá. Ezt mutatják a számok: 190 Mjan 360.683 férfival szemben még csak 372.657 nő volt Budapesten. A különbség tehát alig 12.000. 1910-ben sem több 13.000 főnél. De a háború évtizedében a férfiak száma a bevándorlás ellenére 2314-gyel fogyott, míg a nőké 50.949-cel növekedett. Ma ott tartunk, hogy 459.624 férfival szemben 546.560 nő van Budapesten. S mert a munkára utalt nők a vidéken nem jutottak megfelelő megélhetéshez, a fővárosba törekedtek. Így történt, hogy amíg az utolsó harminc év alatt a természetes szaporodás csak 51.000-nyi többletet eredményezett, addig 85000 férfi mellett 336.000 nő özönlött fel, hogy itt próbáljon szebb jövőt, több munkaalkalmat , jobb megélhetést keresni ... De ezt mutatják a kormegoszlás adatai is: A 15 éven aluliak között harminc évvel ezelőtt 100 fiúra 103 hasonlókorú leány jutott. És mostcsak 99 az arány. Változatlan maradt a 60 éven felülieknél is a 100 férfira eső 135-ös arány. De amíg a 15—10 éves korban harminc évvel ezelőtt csak 101 nő esett 100 férfira, addig most 124 ez az arány. És 103-ról 117-re ugrott a 40—60 évesek között a nők többlete. A produktív férfinépességet tizedelő háború — és az azt követő „béke" válságos évei nyomtak erre az áldatlan korra ilyen maradandó bélyeget. Ezt súlyosbította a racionalizálással és a fejlődő géptechnikával kiszorítottak helyén alkalmazott olcsóbb női munkaerők tömege. * A századforduló idején 100 kereső férfi mellett 32 nő dolgozott. A háború után 44. Ma 46. De amíg az önállóak között inkább csökkenés mutatkozik, addig a tisztviselők és segédszemélyek között feltűnő az emelkedés. 1000-ban 36.876 férfitisztviselő mellett 8369 nőtisztviselő volt Budapesten. A háborús évtized végén már 35.368 nőtisztviselőt írtak össze. Az utolsó seregszemle 74.540 férfi mellett 36.615 nőt talált a tisztviselőtáborban. Amíg tehát a férfiak száma csak megkétszereződött, addig a nőké ötödfélszeresre nőtt. Az iparban 1337-ről 7453-ra hatszorozódott, a kereskedelemben 1237-ről 11.134-re tízszereződött a tömegük. Azért, „mert a vállalkozásnál a tőkének elsősorban a jövedelem fokozása a célja... és a termelés olcsóbbá tétele érdekében mindenkor előszeretettel alkalmazta az alacsonyabb kvalifikációjú és kisebb fizetéssel beérő nőtisztviselőt" — állapítja meg a tinulmány jól látó és szociális érzésű írója. Legnagyobb az emelkedésük aránya a közületeknél. A közigazgatásban, például, 85-ről 2454-re, tehát harmincszorosra és az igazságszolgáltatásban 82-ről 1478-ra, vagyis csaknem húszszorosra nőtt a csapatuk. Meg kell azonban említenünk, hogy az utolsó évtized már megritkította a soraikat : amíg az államnál Budapesten 1520-ban 2420 nőtisztviselő talált kenyeret, 1930-ban már csak 1489 maradt állásban. Viszont a fővárosnál az 1910. évi 81 helyett 1920-ban 943 és 1930-ban 915 nő volt tisztviselőül alkalmazva. Külön figyelmet érdemel a női segédszemélyzet számának az alakulása. Itt 30 év alatt 41.679-ről 76.307-re erősödött a dolgozó nők serege. S ha ez nem is teljes 100%-os emelkedés, mégis csaknem négyszer akkora, mint a férfimunkások 25%-os szaporulata. Különösen jellemző az 1910 óta történt változás az iparban. Húsz év alatt ugyanis a férfimunkások száma 132.957-ről 127.176-ra apadt, míg a nőké 34.936-ról 46.373-ra növekedett. Ami itt is indokolttá teszi azt a megállapítást, hogy „a nagy gyári üzemek és kisebb ipari vállalatok ma is előszeretettel alkalmaznak női munkaerőket, akiknek bére jelentékenyen alatta áll a férűmunkások bérének". A női munka ilyen térhódítása után érdemes most már azt is megnézni, hogyan valósult meg az a törvényben is lefektetett elv, hogy „a férfiak és nők egyenlő értékű munkáért egyenlő bért kapjanak". A sok részletes kimutatás helyett talán legalkalmasabb erre az táblázat, amely 323.938 fővárosi alkalmazott kereseti viszonyait ismerteti. Eszerint 1932 végén 236.620 férfi közül 5719-nek és 87.318 nő közül 10.080-nak még évi 600 pengőt sem ért el a keresete. Más szóval 100 férfi közül 2.4 és 100 nő közül 11.5 — tehát minden kilencedik — még havi 50 pengőt sem kapott a munkájáért. Éppen ilyen megdöbbentő az is, hogy minden hatodik férfi (17.2%) és a nőknek csaknem a felerésze (48,3%) havi 100 pengőnél is kevesebb fizetésért robotolt. Pedig ebben a csoportosításban nemcsak a munkások, hanem az összes budapesti állami és magántisztviselők is össze vannak gyűjtve. Ilyen „jövedelmek" mellett őrlődik hát föl a férfiakkal versenyre kényszerült nők gyöngébb szervezete. És így válik a munkahelyekre való tömeges beözünlésük mind a maguk, mind a férfi dolgozók hátrányára bérleszorító hatásúvá. A nagyobb arányokban elbocsátott férfiak helyett lassanként nőkkel népesednek be a gyárak és az irodák. 3. oldal 'IIII Will 'II III IIB hozzáértő takarékos kerékpáros. Tovább tökéletesítettük, még rugalmasabbá, még tartósabbá tettük az EMERGE Vigyázz! Tapasztalt gumitechnikusok, kiváló vegyészek, képzett szakmunkások dolgoztak rajta. Tavaly háromfajta állt szolgálatodra,ma hétféle EMERGE kerékpárgumiból válogathatsz. minőség GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR