Népszava, 1936. március (64. évfolyam, 51–75. sz.)

1936-03-01 / 51. szám

1936 március 1. NÉPSZAVA ssmammmmmam A nők kenyérharca írta: dr Zentay Dezső Alig három évtizede csak, hogy a dolgozó nők hatalmas arányú előre­törése megindult. Alig harminc éve csak, hogy diadalmas előnyomulá­suk előbb munkához való jogukat, majd politikai egyenjogúságukat ki­vívta. Amikor a világháború őrülete egyenruhába bujtatta a férfiakat és a termelő munka békés szerszámai helyett gyilkoló fegyvert kényszerí­tett a kezükbe, akkor kezdődött meg nagyobb arányú beözönlésük a ke­reső pályákra. S ma ott tartunk, hogy Oroszországban 76 millió nő közül 39 millió, tehát több mint 50% a kereső. Franciaország 21 mil­liónyi nőnépességéből is közel 8 millió, tehát csaknem 40% kereső pályán van. De Angliában, Német­országban, Dániában, Svájcban, Svédországban, Japánban és Ma­gyarországon i­s minden harmadik­negyedik nő versenyt dolgozik már a férfiakkal. Ám amikor a mai idők súlyos vi­haraiban sorra kidőlnek és kiszorul­nak a munka sáncaiból még az erő­sebb fizikumú, szakképzettebb és tanultabb férfiak is, a benmara­dóknak pedig kemény tülekedéssel és nehéz ököllel kell harcolniuk az egyre nehezebben megszerezhető kenyérért, bizony egyre súlyosabb helyzetbe kerülnek a legtöbbször csak olcsóbb munkaerejükkel verse­nyezhető, keresetre utalt nők is. Azt szokták mondani, hogy a nő legszebb hivatása és természettől adott rendeltetése az, hogy mint anya és feleség életét családjának szentelje. De vájjon megvan-e ez a lehetőség akkor, amikor az egész vi­lágon, minden civilizált államban nő felesleg van? Hiszen Budapesten a 15—60 éve­sek csoportjáb­an 74.485 azoknak a nőknek a száma, akiknek még akkor sem jutna pár, ha itt minden férfi megnősülhetne. És a valóságban 124.048 olyan 20 éven felüli hajadon nő van, akinek nincs és nem is volt férje. A magukra utalt, férjhezmenni nem tudó nők életlehetőségének a megteremtése olyan kérdéssé nőtt így, amely már nemcsak a nők ügye. Túlnőtt az érdekharcokon. Olyan társadalmi probléma, amellyel szá­molni kell. Valóban időszerű volt tehát, hogy dr Illyefalvi I. Lajos, a fővárosi statisztikai hivatal érdemes igazga­tója napirendre tűzte ennek a meg­világítását. És helyesen választott akkor, amikor ennek a munkának az elvégzésével dr Molnár Olgát, a­ hivatal kiváló képességű főtiszt­vise­lőjét bízta meg. .,A női munkaerők számának az alakulása a székesfő­városban­" címmel most jelent meg ez a nagyszabású tanulmánya. És amikor nemének védelmében bátor kiállással kü­zd a német példának egyre fenyegetőbb közeledése miatt a nők visszaszorítására irányuló el­fogult törekvésekkel szemben, akkor a pártatlan statisztika fegyvereivel, pontos számadataival harcol a nem­csak szociális, hanem gazdasági szempontból is nagyjelentőségű női munka kikapcsolása ellen. Egypár jellemzőbb adatát érde­mes külön is kimutatni. A világháború formálta át igazán a nő élethivatását a fővárosban. A háború állította őket először a had­bavonultak helyére. Ez kényszerítette Hasműtétek utáni id­őszakokban regge­lenként egy pohár „Ferenc József" ke­re­rű­ víz igen kedvelt, nagyértékű has­hajtó, amely a belek tartalmát biztosan felhígítja és azt minden fájdalom okoz zása nélkül néhány óra alatt könnyen levezeti. Az orvosok ajánlják­ (X) őket családfenntartásra — a hősi halottak helyett. Az tette őket öz­veggyé, árvává,­ támasznélkülivé — és a megmaradt férfiak versenytár­saivá. Ezt mutatják a számok: 190­ Mjan 360.683 férfival szemben még csak 372.657 nő volt Budapesten. A kü­lönbség tehát alig 12.000. 1910-ben sem több 13.000 főnél. De a háború évtizedében a férfiak száma a be­vándorlás ellenére 2314-gyel fogyott, míg a nőké 50.949-cel növekedett. Ma ott tartunk, hogy 459.624 férfival szemben 546.560 nő van Budapesten. S mert a munkára utalt nők a vi­déken nem jutottak megfelelő meg­élhetéshez, a fővárosba törekedtek. Így történt, hogy amíg az utolsó harminc év alatt a természetes sza­porodás csak 51.000-nyi többletet eredményezett, addig 85000 férfi mellett 336.000 nő özönlött fel, hogy itt próbáljon szebb jövőt, több mun­kaalkalmat , jobb megélhetést ke­resni ... De ezt mutatják a kormegoszlás adatai is: A 15 éven aluliak között harminc évvel ezelőtt 100 fiúra 103 hasonlókorú leány jutott. És most­csak 99 az arány. Változatlan ma­radt a 60 éven felülieknél is a 100 férfira eső 135-ös arány. De amíg a 15—10 éves korban harminc évvel ezelőtt csak 101 nő esett 100 férfira, addig most 124 ez az arány. És 103-ról 117-re ugrott a 40—60 évesek kö­zött a nők többlete. A produktív férfinépességet tizedelő háború — és az azt követő „béke" válságos évei nyomtak erre az áldatlan korra ilyen maradandó bélyeget. Ezt sú­lyosbította a racionalizálással és a fejlődő gép­te­ch­ni­kával kiszorítottak helyén alkalmazott olcsóbb női mun­kaerők tömege. * A századforduló idején 100 kereső férfi mellett 32 nő dolgozott. A há­ború után 44. Ma 46. De amíg az önállóak között inkább csökkenés mutatkozik, addig a tisztviselők és segédszemélyek között feltűnő az emelkedés. 1000-ban 36.876 férfitisztviselő mel­lett 8369 nőtisztviselő volt Buda­pesten. A háborús évtized végén már 35.368 nőtisztviselőt írtak össze. Az utolsó seregszemle 74.540 férfi mellett 36.615 nőt talált a tisztviselő­táborban. Amíg tehát a férfiak szá­ma csak megkétszereződött, addig a nőké ötödfélszeresre nőtt. Az iparban 1337-ről 7453-ra hatszo­rozódott, a kereskedelemben 1237-ről 11.134-re tízszereződött a tömegük. Azért, „mert a vállalkozásnál a tő­kének elsősorban a jövedelem foko­zása a célja... és a termelés ol­csóbbá tétele érdekében mindenkor előszeretettel alkalmazta az alacso­nyabb kvalifikációjú és kisebb fize­téssel beérő nőtisztviselőt" — álla­pítja meg a t­inulmány jól látó és szociális érzésű írója. Legnagyobb az emelkedésük ará­nya a közületeknél. A közigazgatás­ban, például, 85-ről 2454-re, tehát harmincszorosra és az igazságszol­gáltatásban 82-ről 1478-ra, vagyis csaknem húszszorosra nőtt a csapa­tuk. Meg kell azonban említenünk, hogy az utolsó évtized már megrit­kította a soraikat : amíg az állam­nál Budapesten 1520-ban 2420 nő­tisztviselő talált kenyeret, 1930-ban már csak 1489 maradt állásban. Vi­szont a fővárosnál az 1910. évi 81 helyett 1920-ban 943 és 1930-ban 915 nő volt tisztviselőül alkalmazva. Külön figyelmet érdemel a női segédszemélyzet számának az ala­kulása. Itt 30 év alatt 41.679-ről 76.307-re erősödött a dolgozó nők serege. S ha ez nem is teljes 100%-os emelkedés, mégis csaknem négyszer akkora, mint a férfimunkások 25%-os szapo­rulata. Különösen jellemző az 1910 óta történt változás az iparban. Húsz év alatt ugyanis a férfimunkások száma 132.957-ről 127.176-ra apadt, míg a nőké 34.936-ról 46.373-ra növe­kedett. Ami itt is indokolttá teszi azt a megállapítást, hogy „a nagy gyári üzemek és kisebb ipari válla­latok ma is előszeretettel alkalmaz­nak női munkaerőket, akiknek bére jelentékenyen alatta áll a férűmun­kások bérének". A női munka ilyen térhódítása után érdemes most már azt is meg­nézni, hogyan valósult meg az a tör­vényben is lefektetett elv, hogy „a férfiak és nők egyenlő értékű mun­káért egyenlő bért kapjanak". A sok részletes kimutatás helyett talán legalkalmasabb er­re az táblá­zat, amely 323.938 fővárosi alkalma­zott kereseti viszonyait ismerteti. Eszerint 1932 végén 236.620 férfi kö­zül 5719-nek és 87.318 nő közül 10.080-nak még évi 600 pengőt sem ért el a keresete. Más szóval 100 férfi kö­zül 2.4 és 100 nő közül 11.5 — tehát minden kilencedik — még havi 50 pengőt sem kapott a munkájáért. Éppen ilyen megdöbbentő az is, hogy minden hatodik férfi (17.2%) és a nőknek csaknem a felerésze (48,3%) havi 100 pengőnél is keve­sebb fizetésért robotolt. Pedig ebben a csoportosításban nemcsak a mun­kások, hanem az összes budapesti állami és magántisztviselők is össze vannak gyűjtve. Ilyen „jövedelmek" mellett őrlő­dik hát föl a­ férfiakkal versenyre kényszerült nők gyöngébb szerve­zete. És így válik a munkahelyekre való tömeges beözünlésük mind a maguk, mind a férfi dolgozók hátrá­nyára bérleszorító hatásúvá. A na­gyobb arányokban elbocsátott fér­fiak helyett lassanként nőkkel népe­sednek be a gyárak­­ és az irodák. 3. oldal 'IIII Will 'II III IIB hozzáértő takarékos kerékpáros. Tovább tökéletesítettük, még rugal­masabbá, még tartósabbá tettük az EMERGE Vigyázz! Tapasztalt gumitechnikusok, kiváló vegyészek, képzett szakmunkások dolgoztak rajta. Tavaly háromfajta állt szolgálatodra,ma hétféle EMERGE kerékpárgumiból válogathatsz. minőség GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR

Next