Népszava, 1936. augusztus (64. évfolyam, 174–197. sz.)

1936-08-01 / 174. szám

2. oldal Szavától nem riasztva és magukat nem zavartatva használják ezeket az idegen országokból származó­­fegyvereket a tulajdon hazájuk népe ellen. A külföldi lapok jelen­tései szerint idegen repülőgépek­ről dobnak bombát a spanyol vá­rosokra és ki tudja, mit adnak ezekért az idegen fegyverekért még — a pénzen kívül, amelyet a harácsoló bankár-fenevadtól, Don Juan Marchtól kaptak. Ki tudja, milyen hazaáruló ígéretek teszik még nyomatékosabbá a nehéz aranyakat, amelyeket külföldi­­fegyverekért, idegen repülőgé­pekért fizetnek. Amikor a francia jobboldali la­­pok hazug „leleplezéseket" közöl­tek arról, hogy a francia kormány repülőgépeket szállít a törvényes spanyol kormánynak, az európai reakció a nemzetközi jogrend sú­lyos sérelméről beszélt. Csakha­mar kiderült azonban, hogy egyet­len szó sem volt igaz abból, mint­ha a francia kormány repülőgépe­ket szállított volna Spanyolország­nak. A francia kormány határo­zottan és félreérthetetlenül kinyil­vánította semlegességét, noha nem habozott annak a kijelentésével sem, hogy ez a semlegességi állás­pont csak addig tartható fönn, amíg minden más kormány ha­sonlóan a semlegesség korrekt álláspontján áll a spanyol esemé­nyekkel szemben. A demokratikus kormányok mindig is a jogrend sérthetetlen­ségének és a nemzetközi béke biz­tosításának nagy érdekeit tartják szem előtt. Ebben a tekintetben nemcsak a francia kormány kor­rekt magatartása a figyelemre­méltó bizonyíték, hanem az angol félhivatalos „Times”-nek az állás­pontja is, amely a burgosi, önma­gát „kormánnyá" kikiáltó ellen­forradalmi társaságot következe­tesen a „felkelők és forradalmárok bizottságá"-nak nevezi. A háború utáni korszakban sok minden történt Európában, de bi­zonyos, a nemzetközi erkölcs foga­lomkörébe tartozó követelmények iránt az érzék nem veszett még ki teljesen. A nemzetközi jogrend megbomlásától még azok az irány­zatok is félnek, amelyek külön­ben mindent készek kockára vetni erőszakimádatukban. És valóban: a veszély, amely a nemzetközi­­jogrend megbomlásából eredhet, olyan irtózatos, hogy érte a fele­lősséget egyetlen állam sem meri vállalni, legalább is nem — euró­pai viszonylatban és főképpen nem — nyíltan. A spanyol eseményekbe való idegen beavatkozás a szó szoros értelmében az európai anarchia kúriáit eresztené szabadon. Azt­­tagadni amúgy sem lehet, hogy a spanyol polgárháború vérgőzében ijesztő ábrák alakulnak és min­den jó európai telve van aggodal­makkal: nem robban-e ki vala­mely lázadó repülőgép ledobott bombájából az európai konfliktus. Olaszország hivatalos körei azt hangsúlyozzák, hogy a spanyol eseményekkel szemben álláspont­­juk: a semlegesség és h­ogy Olasz­ország sem hadianyagok, sem re­pülőgépek kivitelére engedélyt nem adott. Mindenesetre kívána­tos, hogy az európai hatalmak mindegyike tartózkodjék Spanyol­ország belügyeibe való beleavat­­kozástól. Mert mihelyst bármelyik ország kormánya ezt a kötelező semlegességet megsértené — a kocka él volna vetve és Európa nemcsak érzelmileg, hanem fegy­veresen is egymással szembeke­rülne. Az idegesség máris túlfeszült légkört teremtett.­­Portugália kül­ügyminisztere Londonba sietett és Anfília támogatását kérte arra a fő esetre, ha Portugália vala­milyen módon esetleg belekeve­rednék a spanyol bonyodalmakba. Az angol külügyminiszter ezt a segítséget meg is ígérte. Remél­jük, nem lesz rá szükség. Remél­jük, minden állam kormánya óvakodik attól, hogy Európa leg­véresebb és legborzalmasabb há­borúját idézze föl. Reméljük, a lelkiismeret szava még nem halt ki egészen és felelős államférfiak nem vesznek a kezükbe tűzcsóvát, hogy fölgyújtsák Európát, ha a spanyol lázadók mindent meg is­ tesznek, ami csak elvetemül­tsé­güktől kitelik, hogy a spanyol al­kotmányosságra vetett üszköt európai tűzvésszé szítsák föl, hogy akár ilyen áron is újra birtokába kerülhessenek vesztett hatalmuk­nak. Mi bízva bízunk abban, hogy ez a tervük éppen úgy kudarcba ful­lad, mint az az erőfeszítésük, hogy letiporják a spanyol demokráciát és rabszíjra fűzzék a spanyol népet. Úgy érezzük, hogy a rettenetes harcokban halált megvető bátor­sággal küzdő spanyol nép mögött ott sorakozik bíztató rokonszen­vével és teljes együttérzésével Európa jobbik fele. És ezt az Európát nem győzhetik le a spa­nyol lázadók semmiféle erőfeszí­téssel, ha megannyi fegyvert és idegen repülőgépet próbálnak is összevásároltatni rejtett utakon járó ügynökeikkel... NÉPSZAVA 1936 augiusztus . (Folytatás az 1. oldalról) Súlyos nemzetközi bonyodalmak­ mány távirati értesítést kapott Cabanellostól hasonló tartalommal, amely szintén a burgosi ideiglenes kormány megalakításáról szól. Itt sem fűztek semmi közlést a be­jelentéshez.­szágba A lapok hangoztatják, hogy nem az egyes országok kormányai a hadianyagszállítók, hanem magán­cégek és ezen a téren Anglia sem kivétel, mert angol repülőgépgyá­rak egészen nyíltan szállítanak ma­gánrepülőgépeket Spanyolországba Az aggodalmaskodó lapok élén a konzervatív „Morning Post" áll, amely rámutat arra, hogy a spa­nyolországi események a tervbe vett öt­hatalmi értekezlet kilátásait is lerontják. A lap véleménye szerint maga az angol kormány is, amely igyekszik szigorú semlegességét megőrizni, súlyos aggodalommal látja a nehézségeket, amelyek más kormányoknál megnyilvánulnak a spanyolországi eseményekkel szem­beni semlegesség megőrzése miatt. Európa két táborra szakadt ebben a kérdésben — írja a „Mor­ning Post". — Az egyik tábor, Olaszország és Németország előbb­utóbb esetleg hajlandó lesz a spanyol jobboldalt támogatni, ugyanakkor azonban Franciaország kénytelen lesz a spanyol baloldalnak segítségére sietni. Ha azonban Franciaország támo­gatja a spanyol kormányt, úgy Németország és Olaszország ellen­akciója lesz ennek a támogatásnak a következménye. A helyzet további bonyodalmakkal fenyeget — írja a lap —, mert abban az esetben, ha a spanyol ellenforradalmá­rok győznek, úgy ez a győzelem azzal jár majd, h­ogy Spanyol­ország szorosabb kapcsolatokat létesít a berlini és római kor­mánnyal, ha azonban a spanyol baloldal győz, úgy Spanyol­ország Szovjet - Oroszországhoz és Franciaországhoz közeledik. Portugália szintén súlyosan aggó­dik a spanyolországi események ki­fejlődése miatt. Egyszóval tehát — fejezte be a „Morning Post" cikkét — az európai látóhatár ismét beborult és úgy a nyugati hatalmak megegyezésének létrejötte, mint a tervbevett európai általános újjárendezés egyre jobban megnehezült, sőt szinte lehetetlenné vált. (London, július 31.) Az angol sajtó továbbra is igen sötétnek látja a spanyolországi események következtében előálló nemzetközi helyzetet A lapok súlyos nemzetközi bonyodal­maktól tartanak, annál is in­kább, mert most már különböző európai államokból hadianya­got szállítanak Spanyolok­A kamara folyosóin izgatott cso­portokban tárgyalták a legújabb eseményeket és arról a lehetőségről is szó esett, hogy a tengeri egyez­mény aláíró hatalmainak részvé­telével konferenciát hívnak össze, amely foglalkoznék a spanyol­marokkói zónában kitört fel­keléssel és a spanyolországi polgárháború ügyével A garanciahatalmak nem­zetközi értekezletének egybehívása azt a célt szolgálná hogy döntő­bírói ítélettel véget vessenek a spanyol polgárháborúnak. Abban az esetben azonban, ha a konferen­cia összehívása elé el nem hárít­ható nehézségek hárulnának, úgy a tengeri egyezmény aláíró hatalmai kénytelenek lesznek megelégedni egy közös nyilatkozat közzétételé­vel, amelyben kötelezően kimond­ják, hogy mindannyian a szigorú semlegesség elve alapján állanak és nem avatkoznak bele Spanyol­ország belső ügyeibe. Párizsi hírek állítólagos olasz repülő­gépszállításokról, amelyeket Róma cáfol (Párizs, július 31.) Casablancából jelentik. Egy olasz hárommotoros repülőgép, amely két gépfegyverrel volt felfegyverezve és azonkívül fegyver- és lőszerszállítmányt vitt a fedélzetén, Oran és a Francia-Marokkó határvidékén, Saidia város mellett lezuhant. Az olasz repülőgép öt utasa közül három szörnyethalt és kettő súlyosan megsebesült. Egy másik ola­sz repülőgép, amely hasonló szállítmánnyal repült, ben­zinhiány miatt kénytelen volt a Francia-Marokkó zónában, Muluya mel­lett kényszerleszállást végezni. . A repülőgép utasait letartóztatták és Berkane városába vitték őket, míg a kényszerleszállást végzett repülőgépet most csend­őrök őrzik. A casablancai jelentések szerint a két olasz repülőgép Szardíniából jött és a gépeken nem volt semmiféle megjelölés. Az egyik pilóta kijelen­tette, hogy a repülőgépek útban voltak a nádori repülőtér felé, amely Spanyol-Marokkóban Melilla városa mellett van. Az ülő életmód következtében je­lentkező bajoknál, különösen jól­táplált egynéneknél, a ré­g­ bevált ter­mészetes „Ferenc József" keserűvíz­zel — reggelenként a pohárral — gyakran feltűnő jó eredményeket lehet elérni! Orvosok ajánlják! (X) A repülőgépszállítások híreinek hatása Franciaországban (Párizs, július 31.) A francia fő­város politikai és diplomáciai kö­rében egyébről sem beszélnek, mint azokról a hírekről, hogy Olaszor­szágból katonai repülőgépeket szál­lítanak Franco tábornok ellenfor­radalmi hadereje számára, a spa­nyol-marokkói zónába. A lapok ve­zető helyen foglalkoznak a Casa­blancából és más északafrikai ki­kötőkből érkező erre vonatkozó je­lentésekkel. Az „Intransigeant" összefogla­lóan a következőket írja az olasz repülőgépek sorsáról: összesen hat repülőgépet láttak, amelyek közül kettő francia­ területen hajtott végre kényszerleszállást, míg a harmadik a nyílt tengerre volt kénytelen leszállni és minde­nestül a tengerbe veszett. A tenger vizére leszállt olasz re­pülőgép felkutatására kiküldött hajók­­ugyanis visszatértek anél­kül, hogy a repülőgépnek bármi­lyen nyomát is találták volna. Kétségtelenül megállapították — írja az „Intransigent" —, hogy a hat repülőgép, amely a francia zóna fölött elrepült, egy bombavető légirajhoz tartozott. A repülőgépeken olasz tisztek és altisztek ültek. A gépeken nem volt semmiféle nemzeti­ségi megjelölés és a köteles is­mertető számmegjelölés is hiányzott róluk. Az is kétség­telen, hogy a repülőgépek úton voltak a spanyol-marokkói zóna felé. A La Maluya repülőterén leszállt és sértetlenül maradt repülőgépen egy odaerősített táblát találtak, amelyen a repülőgép legénységé­nek névsora volt följegyezve. Az egyes, nevek mellett föl volt tün­tetve a repülőgép utasainak kato­nai rangja is. A Seide város mel­lett leszállott és pozdorjává zúzó­dott repülőgép szörnyethalt uta­sainál katonai útleveleket találtak. Mindegyik repülőgép egyenként négy gépfegyverrel és bombavető­készülékekkel volt felszerelve és azonkívül a repülőgépek több láda gépfegyvermuníciót is vittek ma­gu­k­kal. Az olasz repülőgépszállításokról szóló hír francia kormánykörökben nagy feltűnést keltett, úgyhogy Denain tábornok volt hadügy­miniszter, a tengerentúli légi haderők főfelügyelője, repülő­gépen azonnal Francia-Marok­­kóba utazott, hogy személyesen vezesse a vizsgálatot a francia területen végrehajtott kényszer­leszállások ügyében. Tangerből érkező hírek szerint megbízható jelentésekből megálla­pítják, hogy csütörtök estig a Francia-Marokkó zóna fölött látott repülőgépek nem érkeztek meg Te­tuanba, Franco tábornok főhadi­szállására. Római hivatalos cáfolat (Róma, július 31. — „Magyar Táv­irati Iroda") A Spanyol-Marokkó­ban leszállott állítólagos olasz re­pülőgépek ügyében hivatalos he­lyen hangsúlyozzák, hogy Rómába mindeddig nem érkezett hivatalos értesítés. Az olasz kormány a leg­szigorúbb vizsgálatot indította meg, mihelyt a sajtóközlemények­ből a dologról értesült. Amíg azon­ban a vizsgálat folyamatban van, a részletekről nem tehetnek semmi­féle közlést. (Róma, július 31. — „Magyar Táv­irati Iroda".) A Spanyol-Marokkó­— Folytatás a 4. oldalon. —

Next