Népszava, 1936. szeptember (64. évfolyam, 198–222. sz.)
1936-09-01 / 198. szám
LZ VT 17 A. Cu. ICS. szár11 Budapest, 1936 szeptember 1, kedd ÁralO A MAGYAR O RSZÁGI T-szocM k LD E M 0 K R..ATA PÁRT KÖZ P 0 NTI KÖZLÖ NYE 1 .V Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 * Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Budavár visszavétele Kétszázötven évvel ezelőtt foglalták vissza Európa egyesült seregei Budavárát, a törökségnek akkor legnyugatibb bástyáját a már hanyatló iszlámtól és ezzel megindult Magyarország újjáéledése is. Nem a vár visszavétele volt a döntő jelentőségű, hanem az a történelmi folyamat, amely vele megkezdődött vagy inkább benne kifejezésre jutott. A történetírók úgy tanítják: Magyarország azt a történelmi missziót teljesítette, hogy saját vére hullása, állami létének elcsenevészesedése árán védőbástyája volt a Nyugatnak Kelet felé és sorsdöntő időkben Európa megmentésében oroszlánszerepet vitt azzal, hogy volt és azzal, hogy a földabrosznak éppen erre a helyére került. Most, a kétszázötvenéves évforduló idején megint sorsdöntő időket él a világ. Ahogy akkor az iszlám és a kereszténység világnézete, hatalmi elve, külpolitikája, imperializmusa, diplomáciája és hadserege ütközött egymással, úgy ütközik ma a demokrácia és a fasizmus — mondhatnók — egész Európában. Legközvetlenebb közelünkben, Romániában, például, most zajlott le egy olyan kormányválság, amelynek furcsa eredményeként a román politika egyetlen állandó tényezőjét, Titulescut kihagyták a kormányból. A mai Romániában ez a változás a fasiszta irányzat erősödését jelenti,, nyilván annak külpolitikai következményeivel együtt. Nincs kizárva, hogy Románia rövidesen beáll a fasizmus nemzetközi frontjába és ezzel kétségessé válik azok elgondolása, akik szerint Magyarországnak már csak azért is a fasiszta államok mellett van a helye, mert szomszédai, „természetes ellenfelei" Franciaország — tehát a demokrácia — oldalán állanak a maguk részben fasiszta berendezkedése ellenére is. Németország kibékült Ausztriával. A kétféle fasizmus között leomlott a gát és a Magyarország felé vezető horogkeresztes út szabaddá vált. A német horogkereszt hálás is Ausztriának, mert von Papén, Hitler nyeregbesegítője, Ausztria és Németország fasiszta szövetségének megteremtője egy nyilatkozatában a Dunamedence súlypontját máris Bécsbe helyezi. Magyarország adott földrajzi jelentőségét is elvitatja tehát a horogkereszt. Nem kétséges senki előtt sem, hogy rettenetes háborús feszültségben élünk. Nem kétséges, hogy ez a háborús feszültség nem a demokrácia oldaláról indul ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a béke barátainak a demokrácia oldalán van a helyük, annál is inkább, mert a béke kedvező lehetőségeket, a háború súlyos veszedelmeket rejt magában. Ilyen külpolitikai meggondolások szólnak a demokrácia mellett. Belpolitikai és emberi meggondolások sem szólhatnak másképpen. A demokrácia a szabadságot, az egyén jogát, az egyén önérzetét jelenti, a diktatúra a rabszolgaságot, az elnyomatást, a kiszolgáltatottságot, a lélekben és erkölcsben csenevész nemzedéket. Ha ma új keresztes hadjárat indulna, akkor ennek nem az iszlám, hanem a diktatrák ellen kellene irányulnia. Ha kétszázötven évvel ezelőtt az volt a magyar feladat, hogy védőgátja legyen a kereszténységnek az iszlám ellen, akkor ma az a magyar rendeltetés, hogy védőgátjai legyünk a demokráciának és szabadságnak a fasizmus ellen. És ebben a szerepben most még csak véreznünk sem kell. Ez a szerep még csak áldozatot sem kíván tőlünk, csak történelmi elhelyezkedésünk és történelmi feladatunk helyes tudatát követeli meg. Aki nemcsak szemléli, hanem csinálja a történelmet, ne felejtse el, hogy Buda várát a Nyugat segédcsapatai szabadították föl. Ez a Nyugat, a ma kevés kivétellel demokratikus, ez a Nyugat a szabadságot tekinti eszméjének, ezt a nyugati szolidaritást kell megtartanunk és kiérdemelnünk. Most nem Abdurrahmanról, az utolsó budai basáról van szó, aki egy hanyatló eszme nevében védte a félholdas és lófarkas zászlót, hanem a fasizmusról, amely a friss erőszak nevében támadja a végvárakat. Vigyázzanak a védők és ne felejtsék el a történelmi tanulságokat. Magyarország híd Kelet és Nyugat között és Nyugat felé kell tekintenie, hogy el ne pusztuljon a diktatrák áradatában. Hogyan született a spanyol nép önvédelme A spanyol népfront hősi harca. — Semlegesség és beavatkozás Pietro Nenni nyilatkozata a Népszava számára Ezen az úton ha nem is oldódott meg minden forradalom legfőbb problémája, a nép felfegyverzése és forradalmi hadsereg teremtése, de legalább közel jutott a megoldáshoz. — Most jövök éppen a Sierrafrontról, ahol néhány napot töltöttem. A szervezés terén még mindig van tennivaló. Csak lassan olvadnak össze a régi hadsereg elemei a különböző milíciákkal. Az uralkodó tény azonban véleményem szerint az, hogy keletkezett és kifejlődött a forradalmi hazafiság és forradalmi fegyelem. Ennek a hazafiságnak semmi köze a jelszónacionalizmushoz, ugyanúgy, ahogyan a fegyelem is más, mint a régi kaszárnyai engedelmesség és az egyházi alárendeltség. Nem az alantasság szellemén épül, hanem azon a szolidaritáson, amely a jövő építésének lelkiségét tükrözi vissza, ebben a legfontosabb, alapvető cselekedetben azok a férfiak és nők, akik a párthoz és az egyesült ifjúsági szervezethez tartoznak, rendkívüli képességekről tesznek bizonyságot. Bátorságuk, megbízhatóságuk, tisztességük és intelligenciájuk magasra emeli őket az egész nép szemében és tiszteli őket az a néhány régi hadseregbeli tiszt is, aki hű maradt a köztársasághoz. (Madrid, augusztus 28. — A Népszava tudósítójától.) A Szocialista Munkásinternacionálé megbízásából hetek óta megfigyelőként Madridban időzik Pietro Nenni elvtárs, az Avanti utolsó szerkesztője. Alkalmat kerestünk arra, hogy vele beszéljünk spanyolországi tapasztalatairól. Pietro Nenni elvtárs a Népszava olvasói számára a következőkben foglalta össze a spanyol munkásság hősi harcáról alkotott véleményét. Spanyolország történelmének új korszaka kezdődött — A nép és a munkásság Spanyolországa a július 17-én és 19-én kitört katonai fasiszta lázadással történelmének új korszakába került. — Csak" a csoda mentette meg Spanyolországot attól, hogy a szabadsága elleni merénylet következtében ne essék a fölfegyverkezett fasiszták és a fölöttük álló kapitalizmus áldozatává. Kiderült, hogy öt évvel az 1931. évi áprilisi forradalom után a hadsereg, a csendőrség, a vezető hivatalnoki kar szinte teljes létszámban lázadt fel az ellen a köztársaság ellen, amelynek hűséget esküdött Ez csak azt bizonyítja, hogy nem igazi átalakulás az, amely nem olvasztja át szervesen az állam hatalmi szervezetét. A csoda negatív oldala, amelynek a köztársaság a maga megmenekülését köszönheti, a madridi és barcelonai katonai parancsnok határozatlansága volt. A katonai lázadás Marokkóban július 17-én tört ki, Madridban és Barcelonában azonban csak 19-én. Különösen Madridban követtek el hibát a fasiszták azzal, hogy ahelyett, hogy az elnöki palotát, a minisztériumokat és az utcákat megszállták volna, bezárkóztak kaszárnyáikba. Azana, a köztársaság elnöke mondotta De Brouckére elvtársnak és nekem, hogy a lázadók könnyen elfoghatták volna őt a Prádában, ahol akkor éppen tartózkodott. Valószínűleg nem is tartották szükségesnek, hogy az államfőt rabul ejtsék és nem számítottak a nép ellenállására sem. A nép csodát tesz adta az első halálos döfést a lázadásnak. Abban a rendetlenségben, amelyet a katonák lázadása és a fasiszták felkelése jelentett, a rendnek egyetlen kis szigete volt csak: a szocialista munkásmilícia keretei, amelyek már 1934 októberében is harcoltak. E keretek körül képződött a köztársaság új fegyveres ereje. Ez az ellenállás, amely céltudatos és hősies volt, jelentette a csoda pozitív oldalát. Hogy a nép elfoglalta a Montan-kaszárnyát, az A rendfenntartó szocialista munka — Az új hadsereg születése mellett, amely hadseregben elvtársaink alkotják az elit csapatokat, a tett tüzében új jog, új életfölfogás szü