Népszava, 1936. október (64. évfolyam, 223–249. sz.)
1936-10-01 / 223. szám
LXTV. ént. 223. szám Budapest, 1936 október 1. csütörtök ÁratD A MA GY A R O R SZAG I S Z O C I A L D EM OK RAT A PART K O Z P O N TI K O ZLO NY E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 A piacon reszkető kézzel számlálgatja garasait a szegényember asszonya a standok előtt A gondja ezernyi: ez is kéne, az is kéme, de semmire sem telik. És napról napra még kevesebbre jut a vékonyka keresetből. A szegényasszony nem matematikus, de azért a végére tud járni annak a kérdésnek, hogy ugyanabból a pengőből miért nem tud most is legalább annyit vásárolni, mint néhány héttel ezelőtt. A szegényember asszonya nagyon is tisztában van a munkabérek és a drágaság viszonyával. Bárcsak legalább annyira tisztában volnának ezzel a viszonylagossággal ott is, ahonnan a drágaságot enyhítő intézkedéseknek el kellene indulniok! A szegényasszony vágyai két part között hullámzanak: magasabb bér — olcsóbb kenyér. Ez a két part egyre távolodik egymástól és egyre elérhetetlenebbnek látszik az olcsó kenyér az egyik partról, a magasabb bér a másikról. Annyi bizonyos, hogy nincs szánandóbb áldozata a gazdasági zűrzavarnak, a válságnak és a drágaságnak a piacra siető és ott kétségbeesetten számolgató munkásasszonynál. Semmiféle statisztika sem tudja kimutatni azt a sok gyötrelmet, amelyet a szegényasszony végigszenved egész héten át a piac és a takaréktűzhely között. A drágaság most a dolgozó emberek legnagyobb veszedelme, következményeiben messzeható, kihatásai érezhetők minden területen, és véleményünk szerint nincs ma fontosabb és jelentékenyebb kormányzati feladat, mint a drágaság megfékezése. A munkabérek GSZSZ élelmiszerárak amúgy is nagyon ingatag egyensúlya az utóbbi hónapok folyamán tökéletesen fölborult és ezt az egyensúlyt helyre kell állítani mindenáron, minden eszközzel. Ez a kormányzat kötelessége. De a dolgozó tömegeknek is van kötelességük önmagukkal szemben — ezen a területen is. Meg kell ragadniuk az önsegítésnek rendelkezésükre álló eszközeit. Egészen bizonyos, hogy a drágasággal szemben is sikeresen veheti föl a harcot a közös elhatározás, a közös akarat, a közös cselekvés. A munkásság a drágaság pusztító hullámcsapásai elől bevonulhat a szövetkezet bástyái mögé és ha a munkások és alkalmazottak tízezrei követik az Általános Fogyasztási Szövetkezet soktízezernyi tagjának példáját, ezzel a szövetkezeti gondolat, az önsegítés gondolata olyan erőre tesz szert, amely hatásosan verheti vissza azokat a támadásokat, amelyek a dolgozó ember kenyere ellen irányulnak. j A francia szenátus is megszavazta a frank értékének csökkentését A kamara azonnal összeült, hogy megvitassa a szenátus egyes módosításait A svájci és holland törvényhozás is elfogadta az értékcsökkentő javaslatokat. Németország nem szállítja le a márka értékét Ellentét a kormány és a szenátus között az esetleges drágasággal kapcsolatos felhatalmazás kérdésében A szerdai nap meghozta a francia törvényhozás tanácskozásainak elvi lezáródását. A szenátus is elfogadta a frank újjáértékelésének szükségességét. Szerdán reggeltől estig folyt a szenátus vitája. Több részletmódosítással egészítették ki az eredeti törvényjavaslatot. A francia parlament gépezete biztosan és nyugodtan működik: alighogy a szenátus utolsó szavazása után az ülést bezárták, máris megkezdte munkáját a kamara, hogy a módosításokat megvitassa. Vincent Auriol pénzügyminiszter a szenátus előtt teljes részletességgel indokolta a Blum-kormány nagy elhatározásának szükségességét Megállapította, hogy az előző kormányok pénzügyi politikája vezetett a mostani válsághoz. A túlzottan magasra értékelt frank egyre merevebb válaszfalat vont Franciaország és a világgazdaság többi része közé. És a válaszfal mögött nőtt a munkanélküliség, terjedt a szegénység, üszkösödött az agrárválság. Franciaország csak az elzárkózást, az önellátás politikáját választhatta volna — mondotta Vincent Auriol —, de ettől minden józan francia gazdaságpolitikus viszszariadt. Ez volt az egyetlen út: — a nemzetközi valutabéke lehetőségének megteremtése a frank értékének fölszabadítása útján, de a állam megismerkedett nemcsak mi. — Azok az államok — folytatta beszédét Vincent Auriol, amelyek letértek az aranyalapról, a gazdasági föllendülés korszakába léptek. A pénz paritása a nemzeti és a nemzetközi szükségletek függvénye kell, hogy legyen, viszont az eddigi frank áthatolhatatlan falat emelt Franciaország és a többi nemzet közé. Az aranykészletünk ellen intézett támadások ellen sem tudtunk kellőképpen védekezni. Ezek a támadások különben még a népfronti kormány hatalomrajutása előtt kezdődtek. Nem cselekedtünk végszükségben,e a nemzetközi nehézségek, elle- nünst dolgoztak. A német újrafegyverkezés következtében növelnünk kellett fegyverkező kiadásainkat, ami újabb támadásokra adott allkalmat a frank ellen. . • Az aranykészlet amely 1935 elején még közel 90 milliárd volt, 54 milliárdra esett. A küzdelmet csak az önellátó rendszer bevezetése mellett lehetett volna folytatni, amire Franciaország nehezen lett volna kapható. A gazdasági boldogulás lehetőségét nem az elzárkózásban, hanem a nemzetközi kiegyenlítődésben és elsősorban az árak kiegyenlítésében látjuk. — Szemünkre vetik továbbá — mondotta Auriol miniszter —, hogy Anglia és az Egyesült Államok nem vállaltak elég messzemenő kötelezettséget. Aki ezt mondja, az kétségbevonja az angolszász népek közismert kötelességteljesítését. Desjardin szenátor: Vájjon az amerikai szenátus jóváhagyta-e már a hármas, megegyezést, mert enélkül nem alhatunk nyugodtan. — Uraim — válaszolta Vincent Auriol —, Morgenthau kincstári államtitkár és Neville Chamberlain angol kincstári kancellár kifejezetten kijelentette, hogy ezzel a megegyezéssel olyan nemzetközi épület alapjait vetettük meg, amely a becsületen és a kölcsönös bizalmon nyugszik. De ez még csak a kezdet kezdete. Folytatnunk kell a munkát. Mindenesetre az is nagy eredmény már, hogy valutáris téren megszűnt az áldatlan nemzetközi harc. A kormány el akarja kerülni a pénzértékcsökkentés esetleges káros következményeit. A belső kereskedelemnek semmit sem szabad változnia és a pénzértékcsökkentés csak az aranyértékben a külfölddel történő üzletkötésekben jelenthet változást. Bízunk abban, hogy a megnövelt A franktörvény a szenátus előtt (Párizs, szeptember 30.) A szenátus szerdán egész nap ülésezett és rövid ebédszünettől eltekintve megszakítás nélkül tárgyalta a devalvációs törvényjavaslatot. A pénzügyi bizottság előadója, Gardey emlékeztetett arra, hogy a szenátus hányszor figyelmeztette már a különböző kormányokat az állam pénzügyeinek rendbentartására. Gardey ezután kifejtette, hogy a bizottság elfogadásra ajánlja nevezetesebb módosítások nélkül a javaslat első címének cikkelyeit, amelyek a valutaügyi rendelkezéseket tartalmazzák. Kéri azonban azoknak a cikkelyeknek a kikapcsolását, amelyek az úgynevezett ,,társadalmi rendelkezéseket" foglalják magukban. Nem tételezi föl ugyanis sem a bizottság, sem a kormány, hogy az értékcsökkenés már ma kikerülhetetlenül drágulásra vezet a kiskereskedelemben. Bárhogy álljon is dolog, ha drágulás következik be valóban, a szükséges rendszabályokról csupán akkor lehet tárgyalni, amikor ez a drágaság már némileg állandósult és szélesebb körben éreztette hatását. A vita első szónoka a szenátus jobboldali blokkjának, a köztársasági egyesülésnek a megbízottja, Farjon szenátor volt, aki kijelentette, hogy a köztársasági egyesülés pártjai nem szavazzák meg a devalvációs javaslatot! Chaumier szenátor élesen tiltakozott az ellen, hogy a kormány „a szakszervezeti szövetségtől kapja utasításait". De Blois, Anvray, Lesache, Lemery és Fourcade szenátor szintén hevesen támadta a javaslatot. Vincent Auriol nagy beszéde „Az eddigi frank áthatolhatatlan falat emelt Franciaország és a többi nemzet közé" Ezután Vincent Auriol pénzügyminiszter ment fel a szónoki emelvényre, hogy válaszoljon az ellenvetésekre. — A kormányt sem bűntudat sem gyengeségérzet nem tölti el. Teljes mértékben tudatában vagyok óriási felelősségemnek, de felül akarok emelkedni a politikai szenvedélyeken. A pénzértékcsökkentés okai hosszú évekre nyíltnak vissza. 1928-ban már szó volt arról, hogy a frankot a fonthoz igazítják és sok kitűnő szakember akadt aki a frank akkor megállapított árfolyamát túlságosan magasnak találta. Az események nekik adtak igazat. Többen közülök ma itt ülnek a szenátusban. A font a dollár helyzete szükségkép kihatással volt Franciaország helyzetre is. Hosszú időn keresztül igyekeztek megvédeni a frankot az úgynevezett klasszikus módszerekkel. A magas kamatláb azonban még csak súlyosbította azt a válságot amely a francia termelésre nehezedett Megpróbálkoztak a pénzszűkítő politikával is, amely mindenütt kudarcot vallott. Szemünkre szokták vetni, hogy tönkretettük a külkereskedelmet. Az igazság ezzel szemben az, hogy a külkereskedelem már 1932 óta csökkenőben van, tehát a csökkenést nem a mi politikánk okozta. A gazdasági vérszegénységgel min