Népszava, 1936. december (64. évfolyam, 274–297. sz.)

1936-12-01 / 274. szám

LXIV. évf. 274. szám Budapest, 1936 december 1. kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Arányosabb adózást! Az a­dók súlya, úgy látszik, el­m­ozdí­thatatlanul fekszik ennek a szerencsétlen országnak a mellén. Az általános adóreform, az egy­séges adókódex, az egész magyar adórendszer bozótos őserdeje zűr­zavarának rendezése már évek óta kormányprogram, de csak amolyan agyonismételt szólás­mondás, amihez a hivatalos tája­ikon ma már nem gondol senki semmit. Az adók itt vannak, az adóbevételek emelkednek és eb­ben a különös rendszerben az adók többségét és tömegét szigo­rúan és következetesen azok fize­tik, akiknek minden fillér fájda­lom és akiknek min­den adótöbb­let kevesebb kenyeret jelent. Igazságot követelni egy igaz­ságtalanságra épített és a leg­súlyosabb társadalmi aránytalan­ságokból álló világban­­ meddő vi­as­k­od­ásna­k lá­tszik. És mégis ,hirdetni kell az igazságos adózta­tás lehetőségét! Meg kell mon­dani, hogy nemcsa­k rossz adó­rendszer van, hogy adókkal és az adókivetés módszerével a jöve­delem megoszlását irányítani le­het. És irányítják is. Csakhogy el­lenkező irányban. A dolgozó réte­gekre gördített elviselhetetlen adóterheik egész egyszerűen a nagy kereseteket, a nagy hasz­nokat mentesítik az állami költ­ségek vállalása alól. Irtózatos aránytalanságok vannak ezen a térem Az adózás szakértői szürke, gazdasági szaklapok eldugott hasábjain megállapítják, hogy a város aránytalanul több adót visel, mint a vidék. Megállapít­ják, hogy a fogyasztási és for­galmi adók hogyan zúdulnak a szegény naposztályokra. Sehol semmi komoly progresszivitás. Sehol semmi nyoma a jövedel­mekhez mért emelkedő adóteher­nek. Itt van az alkalmazotti kere­seti adó. Mindenki érde­kelve van benne heti 30 pengő kereset fölött. Ezt az alkalmazotti kereseti adót 1930-ban száz százalékkal, szóval teljes összegével megpótlékolták és ez az alkalmazotti különadó azóta itt van a magyar gazdasági élet­ben. Akkor úgy léptették élet­be, hogy csak egy alkalomra, egyetlen évre szól ez a pótlék. Azóta szívósan és elpusztíthatat­lanul megmaradt, sőt előbb száz százalékkal, majd később ismét ötven százalékkal emelték, úgy­hogy végeredményben itt éppen a legalsó keresetű rétegeknél, évi 3000 pengő alatt, 245 százalékkal emelkedtek az adóterhek. Vagy itt van a kisipar és kis­kereskedelem általános kereseti­­ adója. Csak vessük össze a rész­vénytársaságok, a nagy vállalatok adójával és rögtön kiderül, hogy a kisemberek legalább háromszor­négyszer súlyosabban va­nnak megadóztatva, mint a tőkeerős, gazdag vállalkozások. Természetesen a kisembert, az alkalmazottat, a munkást, a fo­gyasztót könnyű megfogni. A nagy nyereségek, a rendkívüli haszon szerényen és halkan meg­bújnak a mérlegek mindent el­leplező szürkeségében. Ezek a szakszerű számoszlopok, tudjuk, a legfejlettebb technikai ügyességgel készülnek. de a szegényeknek nincsen nagyképű mérlegük, be­vételeikről és kiadásaikról nem vezetnek főkönyvet. A szegény­ember mérlege tiszta és átlátszó: a fizetése, a heti vagy havi kere­sete. Mindennapos vásárlása fű­szeresnél vagy hentesnél. Ivis adóssága a cipésznél vagy a ja­vítgató szabónál. Itt könnyű és kényelmes az adóztatás. A kere­setekből, a vásárlásokból könnyű kihasítani az adókat. Sürgősen és alaposan változ­tatni kell az adóztatásnak ezen a rendszerén. Ahol lehetséges, hogy az alkalmazotti kereseti adó, amely például az 1500 pengős évi fizetésnél 10­ 80 pengőt jelentett, ma már 36 pengőnél tartson, ahol lehetséges, hogy az ország összes egyenesadó-terheinek 17%-át egy­magában a magánalkalmazot­tak viseljék, ott az egész föld­adó 30 millió pengőt jelent az országos adóbevételek között, beleértve az ezerholdak adóit is, ugyanakkor pedig az alkalma­zotti különadó egymagában 22 millió pengőt tesz ki! Nem lehet és nem szabad a ke­servesen küszködő, dolgozó réte­geket azért sújtani, mert köny­nyen elérhető adóalanyok, mert jövedelmüket könnyű megadóz­tatni, mert ez a kereset eltitkol­hatatlan. S mert a munkás heti 30—35 pengős keresete — már ahol vannak ilyen „magas" heti­béreik —, vagy a magánal­kalma­zott 60—80 pengős havi fizetése ott van kéznél adóalapul és az adót m­ás­ a munkáltató simán le­vonhatja. Adóreform kell! Gyökeres és alapos adóreform. El kell osztani a teherbírás alapján az államház­tartás költségeit. Tiltakozni kell éppen a l­egszűkösebb­en élők aránylag legsúlyosabb megadóz­tatása ellen. Az adókivetés me­­vészete éppen az, hogy azok fizet­­sék az adót, akiknek van miből. A Népszövetségi Tanács elé kerül a Cabaliero°lcormány panasza A Caballero - kormány — amint arról hírt adtunk — panaszt tett a Népszövetségnél a német, és olasz kormánynak amiatt a lépése miatt, amellyel a felkelők vezetőségét kormánynak ismerte el. A panasz ténye nagy izgalomba hozta a Nép­szövetség Tanácsát és nem egy jobboldali hang amellett foglalt állást, hogy ne teljesítsék a spa­nyol kormánynak a Népszövetségi Tanács összehívására irányuló ké­relmét. Ennek az állásfoglalásnak kudarcát jelenti a következő táv­irat. (Genf, november 29.) A Népszövetség titkársága a Tanács tagjainak táviratban javasolta, hogy december 7-én vagy 8-án tartsák a legközelebbi tanácsülést. Az időpont kitűzése a válaszok beérkezése után történik meg. Az angol kormány határozott állás­foglalása a világnak világnézeti táborokra való osztása ellen Interpellációs vita az angol alsóházban Izgalom Amerikában a legújabb imperialista sakkhúzás miatt. — Japán ellenzéki közvéleményét aggodalom fogja el (London, november 30.) Az alsóházban Backer munkáspárti képviselő kérdésére kijelentette Eden külügyminiszter, hogy a német-japán egyez­mény részleteit a német és japán külügyminiszter közölte a berlini és tokiói angol nagykövettel. A német külügyminiszter hozzátette, hogy a két ország nem kötött sem katonai, sem egyéb szövetséget, míg a japán külügyminiszter hangoztatta, hogy nincs semmiféle titkos szerződés. Arról nincs tudomása Edennek, hogy Olaszország hasonló megállapodást kötött volna Japánnal. Ami az angol kormány álláspontját illeti, a Ház nyilván tudja, hogy kifejezetten rosszalunk minden olyan irá­­yzatot, amely a világot táborokra igyekszik osztani, főként a világnézetek szempontjából. Politikánknak továbbra is az a célja, hogy tőlünk telhetőleg előmozdít­suk a baráti viszonyt valamennyi állammal. Thorne képviselő: Igaz-e, hogy Olaszországnak megállapodása van Németországgal? Nem következik-e ebből, hogy hármas szövetség jött létre a három ország között? — Eden nem felelt. (London, no­vember 30. — A Nép­szava tudósítójától.) A japán-német és a japán-olasz szerződések megkö­tése nyomán keletkezett izgalom hullámai tovább gyűrűznek. Ezek a hullámok most már átterjedtek Amerikáb­a is. Washingtonból érkező jelentések szerint a bolsevistaellenes blokk megalakulását amerikai hiva­talos helyen határozott idegességgel fogadták. Rámutatnak arra, hogy az olasz-japán szerződés, tehát a mandzsukuói és abesszíniai hódí­tások elismerése Amerikára semmiesetre sem kedvező, mert két imperialista állam összefogá­sát jelenti. Az Északamerikai Egyesült Államok­ a német-japán szerződéssel szemben sem foglalhat el semleges álláspon­tot, mert ez Amerika távolkeleti érdekeit ve­szedelmezteti, de egyúttal megteremti annak lehe­

Next