Népszava, 1937. január (65. évfolyam, 1–26. sz.)

1937-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti­ucca A • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 ÚJ ESZT Eseményekben gazdag, túlságo­san gazdag esztendőt hagytunk m­agunk mögött. A külpolitikai, gazdasági, társadalmi és belpoliti­kai események hullámai sokszor fenyegettek medrükből való kicsa­pással. Mindig kísértett a háború veszélye. Túlfeszült, túlhevített volt a légkör: a föld valamelyik pontján szikra pattanhat, amely lángra gyújtja és háborúba ta­szítja a világot. Hasonlóan túl­fűtött volt a légkör a társadalmi, gazdasági és politikai élet terüle­tén­ is. Növekvő szociális nyomorú­ság, kitaszítottság, reménytelen és kétségbeesett, félállati sorban élő milliós paraszttömegek mélységből fölmorajló jajszava; munkanélkü­liségbe kergetett és az éhség kor­bácsától éveken át sújtott fizikai és szellemi munkások vigasztalan­­ küzdelme a létért; lesüllyedt középosztályrétegek lázadása számukra érthetetlenné vált poli­­­tikai, gazdasági és társadalmi ál­lapotok ellen; szellemi és fizikai pályán elhelyezkedni, munkához, álláshoz jutni ne­m tudó ifjúság reménytelen küzdelme a ke­gyetlen valósággal és végül szegénységet, nyomort cégérül és a megtévesztésül felhasználó dema­gógia és a totalitásra, fasiszta dik­tatúrára törekvő politikai szándé­kok: mindez az elmúlt esztendő történetéhez tartozik. Rideg, kegyetlen valóság, hogy e problémák nagy részét áthurcol­juk az új esztendőre. A magyar munkásosztály tragédiája, hogy itt se társadalmi forradalmak, se ezt megelőző, előrelátó, időszerű reformkorszakok nem jártak si­kerrel. Politikai és társadalmi problémáink ezért halmozódnak föl. Mennél több megoldandó pro­bléma kerül egy sorba, annál ne­hezebb a társadalmi küzdelmek normális lefolyását biztosítani. Most is a gazdasági, a politikai kérdések megoldása, a szabadság­jogok helyreállítása, egy demo­kratikus közszellemű, új Magyar­ország megvalósítása a legna­gyobb, a legfontosabb, legsürge­tőbb feladatt és az ehhez vezető utat megint csak rengeteg aka­dály torlaszolja el! Az új eszten­dőben folytatott küzdelmünktől függ, hogyan tudunk megbirkózni velük. A feladat óriási, a harc fel­tételei egyenlőtlenek, kedvezőtle­nek és nyilván egy naptári év, sőt sok naptári év tartamán túl­menő harcról van szó, amelyet tu­datosan vállalni kell. Ez a Imre ma kegyetlenebb, nehezebb és sú­lyosabb előfeltételek között folyik, mint folyt régebben. Körül va­gyunk véve fasiszta államokkal, a fenyegető háború veszélyétől be­folyásolt légkörrel és gondolkodás­sal. Egy ellenséges, rideg, osztály­önzésen alapuló, szűk látókörű, szociális tekintetben érzéketlen jobboldali politikai rezsimmel szemben folytatjuk a harcot. Alig van ország, amelyiknek munkás­osztálya hasonló feltételek között vívna harcot önmaga és az ország érdekében. Hogy ebben a küzde­lemben helytáll és vállalja annak minden veszélyét és adottságát, az — erős meggyőződésének, hűsé­gének és társadalmi szemléletének köszönhető. A szocializmus társadalmi szem­lélete valóban erős talapzatot adott a­ munkásosztálynak és mindazok­nak, akik a szocializmust felismer­vén, annak szemléletét magukévá tették. Csak ilyen szemlélettel pá­rosulhatott a hűségnek, a kitar­tásnak, a haladásba, a jobb és em­berségesebb jövőbe vetett bizalom­nak az a nagysága, amely legyőz­hetetlen marad akkor is, ha totali­tásos politikai rendszerek és mu­landó diktatúrák kerülnek is fö­léje. A küzdelem nagysága és le­győzhetetlensége éppen abban van, hogy nem egy párt politikai uralmáért folyik csupán. Ennél többről , az egész társadalmi rendről van szó. A szociáldemokrata mozgalom nemcsak az időszerű politikai és gazdasági törekvések egybefogla­lója, gyűjtőmedencéje. A mi moz­galmunk a politikai és gazdasági törekvéseken túl társadalmi moz­galom is, amelynek célja új gazda­sági renden alapuló, új, haladot­tabb, tökéletesebb, emberibb tár­sadalom. Célja a politikai osztály­uralomnak, gazdasági kizsákmá­nyoltságnak a megszüntetése. Cél­kitűzéseink és társadalmi fölisme­réseink nem mondtak csődöt. Igaz­ságaink nem veszítettek értékük­ből. Törekvéseink szépsége, embe­riessége és nem bizonyult magasabbrendűsége értéktelennek. A totalitásos, diktatúrás rendszernek minden gyűlölete és erőszakossága ellenünk vonul fel, de igazságaink ereje, eszményeink szépsége, tö­rekvéseink emberiessége keresztül­tör az internálótáborok drótsövé­nyein, a börtönök falain, a szel­lemi vesztegzáron és a szuronyok hatalmán. Eszméink és igazságaink túlélik a politikai rendszereket és párto­kat. Gyökerei visszanyúlnak messzi múltba. Eredetük a társada­a­lom keletkezésével egyidős. S a tár­sadalom fejlődésével, változásaival születtek mindig újjá és váltak meg nem semmisíthető valósággá, olyan törekvéssé és célkitűzéssé, amely mindig szembenáll a jelen társadalmi rend esztelenségével, kegyetlenségével és­­ múlandósá­gával. Eszméinket nem lehet ki­irtani, megsemmisíteni — míg ember él a földön, akiben megszü­letik a gondolat és fölébred a vágy magasabbrendű társadalmi lét után s a születő gondolatnak, ébredő vágynak, keletkező akarat­nak mindig magva marad az em­ber ad­ott társadalmi helyzete. A legutóbbi évtizedek politikai és társadalmi küzdelmeinek tör­ténete új fölismerésekre tanított bennünket. Nem elég, hogy tud­juk: társadalmi eszményeink a társadalmi fejlődéssel azonosak. Nem bízhatjuk magunkat a tár­sadalom fejlődésére és nem hihe­tünk eszméink önmaguktól való megvalósulásában sem. A szocia­lizmust akarni dalmi rendért kell. A jobb társa­küzdeni kell, az automatikus, önmagától való meg­valósulás hitének a helyébe a tu­datos emberi törekvést és akara­tot kell helyeznünk. Minden társa­dalom a maga problémáinak meg­oldásáért folytat küzdelmet. Eb­ben a küzdelemben résztvevő tár­sadalmi osztályoknak szerepük van és ez a szerep több a passzi­vitásnál; ez a szerep akaratot kö­vetel. A magunk feladatát a magunk korában, adott társadalmi és po­litikai viszonyaink között ma­gunknak kell elvégezni. A mi mozgalmunk jövője azon alapul, hogy a közvetlen gazda­sági és politikai érdekeken túl, egyetemes, nagy, emberi, társa­dalmi érdekeket kövessen és min­dig ő legyen igaz szószólója és harcosa emberiességnek, szabad­ságnak, haladásnak és maga­sabbra törő gondolatnak. Ez a gondolat és ez a felismerés mindig áthatotta a magyar munkásosztályt. Ezt a meggyő­ződést és felfogást vallotta a mun­kásmozgalom kezdeti korszaká­ban; a mesterlegények mozgalma ezen keresztül vált politikai és társadalmi mozgalommá. Ezt felfogást és ezt a gondolatot kell a most még erősebben, még hang­súlyozottabban kifejezésre jut­tatni és mindazzal közösséget vál­lalni, ami általános emberi ér­tékű és érdekű. Ebben van legyőz­hetetlenségeink és erőnk. Ez ad szárnyat mozgalmunknak és ez teszi a párt- és a szakszervezeti mozgalmakon túl egyetemes tár­sadalmi és politikai mozgalommá, amelynek erejével mindazoknak, számolniok kell, akik szemben áll­nak velünk és azoknak is, akik bármely társadalmi rétegből, föl­ismervén a mi eszméink igazságát és helyességét, a munkásság és a szocializmus ügyét magukévá te­szik. Az új esztendő a régi küzdel­mek folytatását hozza. De ez küzdelem nem lehet csak egyszerű a folytatása a tegnapnak. Kell, hogy a múltnak a felismerésével gazda­godjék. Kell, hogy ez az akarat mozgalmunk minden részét át­hassa, mert, csak így válhatik le­győzhetetlen erővé. Csak így jut­hatunk nemcsak egy esztendővel, hanem egy lépéssel is előbbre. Nagy célkitűzésekhez mérten nagynak is kell lenni. A magyar munkásosztálynak ezt a nagysá­got eszméihez való hűségben, az értük való küzdelemben, megvaló­sításukra törő akaratban kell ki­fejezésre juttatnia. Az új esztendő új harcokat tar­togat számunkra. Társadalmi és politikai viszonyaink új alakulá­sával számot kell vetnünk. Számot kell vetnünk mindazzal, ami Ma­gyarországon túl, a nagyvilágban történik és mindehhez mérten fel kell készülnünk, hogy a ránk sza­bott feladatnak eleget tudjunk tenni. És hogy eleget tehessünk mindannak, amire a múlt kötelez és amire a jövő ösztönöz, ahhoz arra van szükségünk, hogy még jobban át legyünk hatva társa­dalmi szükségességétől annak a nagy társadalmi mozgalomnak, amelynek részesei vagyunk, hogy a szocializmusért való harcot az adott és ránk váró politikai és gazdasági harcokkal együtt vál­laljuk és sikeresen tovább vi­gyük. Üdvözlet és köszönet mindazok­nak, akik e harcban a mozgalom bármely területén részt vettek és munkájuk, erejük legjavát áldoz­ták a nagy célkitűzések érdekében, a mi nagy ügyünk előbbrevite­léért! Üdvözlet, bátorítás, ösztön­zés mindazoknak, akik minden akadállyal, maradisággal, gúnnyal, lekicsinyléssel, üldözéssel szemben munkálkodtak a szocializmusért! Elvtársak, a munkástársak, to­vább, előre! 4

Next