Népszava, 1937. január (65. évfolyam, 1–26. sz.)
1937-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Contiucca A • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 ÚJ ESZT Eseményekben gazdag, túlságosan gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött. A külpolitikai, gazdasági, társadalmi és belpolitikai események hullámai sokszor fenyegettek medrükből való kicsapással. Mindig kísértett a háború veszélye. Túlfeszült, túlhevített volt a légkör: a föld valamelyik pontján szikra pattanhat, amely lángra gyújtja és háborúba taszítja a világot. Hasonlóan túlfűtött volt a légkör a társadalmi, gazdasági és politikai élet területén is. Növekvő szociális nyomorúság, kitaszítottság, reménytelen és kétségbeesett, félállati sorban élő milliós paraszttömegek mélységből fölmorajló jajszava; munkanélküliségbe kergetett és az éhség korbácsától éveken át sújtott fizikai és szellemi munkások vigasztalan küzdelme a létért; lesüllyedt középosztályrétegek lázadása számukra érthetetlenné vált politikai, gazdasági és társadalmi állapotok ellen; szellemi és fizikai pályán elhelyezkedni, munkához, álláshoz jutni nem tudó ifjúság reménytelen küzdelme a kegyetlen valósággal és végül szegénységet, nyomort cégérül és a megtévesztésül felhasználó demagógia és a totalitásra, fasiszta diktatúrára törekvő politikai szándékok: mindez az elmúlt esztendő történetéhez tartozik. Rideg, kegyetlen valóság, hogy e problémák nagy részét áthurcoljuk az új esztendőre. A magyar munkásosztály tragédiája, hogy itt se társadalmi forradalmak, se ezt megelőző, előrelátó, időszerű reformkorszakok nem jártak sikerrel. Politikai és társadalmi problémáink ezért halmozódnak föl. Mennél több megoldandó probléma kerül egy sorba, annál nehezebb a társadalmi küzdelmek normális lefolyását biztosítani. Most is a gazdasági, a politikai kérdések megoldása, a szabadságjogok helyreállítása, egy demokratikus közszellemű, új Magyarország megvalósítása a legnagyobb, a legfontosabb, legsürgetőbb feladatt és az ehhez vezető utat megint csak rengeteg akadály torlaszolja el! Az új esztendőben folytatott küzdelmünktől függ, hogyan tudunk megbirkózni velük. A feladat óriási, a harc feltételei egyenlőtlenek, kedvezőtlenek és nyilván egy naptári év, sőt sok naptári év tartamán túlmenő harcról van szó, amelyet tudatosan vállalni kell. Ez a Imre ma kegyetlenebb, nehezebb és súlyosabb előfeltételek között folyik, mint folyt régebben. Körül vagyunk véve fasiszta államokkal, a fenyegető háború veszélyétől befolyásolt légkörrel és gondolkodással. Egy ellenséges, rideg, osztályönzésen alapuló, szűk látókörű, szociális tekintetben érzéketlen jobboldali politikai rezsimmel szemben folytatjuk a harcot. Alig van ország, amelyiknek munkásosztálya hasonló feltételek között vívna harcot önmaga és az ország érdekében. Hogy ebben a küzdelemben helytáll és vállalja annak minden veszélyét és adottságát, az — erős meggyőződésének, hűségének és társadalmi szemléletének köszönhető. A szocializmus társadalmi szemlélete valóban erős talapzatot adott a munkásosztálynak és mindazoknak, akik a szocializmust felismervén, annak szemléletét magukévá tették. Csak ilyen szemlélettel párosulhatott a hűségnek, a kitartásnak, a haladásba, a jobb és emberségesebb jövőbe vetett bizalomnak az a nagysága, amely legyőzhetetlen marad akkor is, ha totalitásos politikai rendszerek és mulandó diktatúrák kerülnek is föléje. A küzdelem nagysága és legyőzhetetlensége éppen abban van, hogy nem egy párt politikai uralmáért folyik csupán. Ennél többről , az egész társadalmi rendről van szó. A szociáldemokrata mozgalom nemcsak az időszerű politikai és gazdasági törekvések egybefoglalója, gyűjtőmedencéje. A mi mozgalmunk a politikai és gazdasági törekvéseken túl társadalmi mozgalom is, amelynek célja új gazdasági renden alapuló, új, haladottabb, tökéletesebb, emberibb társadalom. Célja a politikai osztályuralomnak, gazdasági kizsákmányoltságnak a megszüntetése. Célkitűzéseink és társadalmi fölismeréseink nem mondtak csődöt. Igazságaink nem veszítettek értékükből. Törekvéseink szépsége, emberiessége és nem bizonyult magasabbrendűsége értéktelennek. A totalitásos, diktatúrás rendszernek minden gyűlölete és erőszakossága ellenünk vonul fel, de igazságaink ereje, eszményeink szépsége, törekvéseink emberiessége keresztültör az internálótáborok drótsövényein, a börtönök falain, a szellemi vesztegzáron és a szuronyok hatalmán. Eszméink és igazságaink túlélik a politikai rendszereket és pártokat. Gyökerei visszanyúlnak messzi múltba. Eredetük a társadaalom keletkezésével egyidős. S a társadalom fejlődésével, változásaival születtek mindig újjá és váltak meg nem semmisíthető valósággá, olyan törekvéssé és célkitűzéssé, amely mindig szembenáll a jelen társadalmi rend esztelenségével, kegyetlenségével és múlandóságával. Eszméinket nem lehet kiirtani, megsemmisíteni — míg ember él a földön, akiben megszületik a gondolat és fölébred a vágy magasabbrendű társadalmi lét után s a születő gondolatnak, ébredő vágynak, keletkező akaratnak mindig magva marad az ember adott társadalmi helyzete. A legutóbbi évtizedek politikai és társadalmi küzdelmeinek története új fölismerésekre tanított bennünket. Nem elég, hogy tudjuk: társadalmi eszményeink a társadalmi fejlődéssel azonosak. Nem bízhatjuk magunkat a társadalom fejlődésére és nem hihetünk eszméink önmaguktól való megvalósulásában sem. A szocializmust akarni dalmi rendért kell. A jobb társaküzdeni kell, az automatikus, önmagától való megvalósulás hitének a helyébe a tudatos emberi törekvést és akaratot kell helyeznünk. Minden társadalom a maga problémáinak megoldásáért folytat küzdelmet. Ebben a küzdelemben résztvevő társadalmi osztályoknak szerepük van és ez a szerep több a passzivitásnál; ez a szerep akaratot követel. A magunk feladatát a magunk korában, adott társadalmi és politikai viszonyaink között magunknak kell elvégezni. A mi mozgalmunk jövője azon alapul, hogy a közvetlen gazdasági és politikai érdekeken túl, egyetemes, nagy, emberi, társadalmi érdekeket kövessen és mindig ő legyen igaz szószólója és harcosa emberiességnek, szabadságnak, haladásnak és magasabbra törő gondolatnak. Ez a gondolat és ez a felismerés mindig áthatotta a magyar munkásosztályt. Ezt a meggyőződést és felfogást vallotta a munkásmozgalom kezdeti korszakában; a mesterlegények mozgalma ezen keresztül vált politikai és társadalmi mozgalommá. Ezt felfogást és ezt a gondolatot kell a most még erősebben, még hangsúlyozottabban kifejezésre juttatni és mindazzal közösséget vállalni, ami általános emberi értékű és érdekű. Ebben van legyőzhetetlenségeink és erőnk. Ez ad szárnyat mozgalmunknak és ez teszi a párt- és a szakszervezeti mozgalmakon túl egyetemes társadalmi és politikai mozgalommá, amelynek erejével mindazoknak, számolniok kell, akik szemben állnak velünk és azoknak is, akik bármely társadalmi rétegből, fölismervén a mi eszméink igazságát és helyességét, a munkásság és a szocializmus ügyét magukévá teszik. Az új esztendő a régi küzdelmek folytatását hozza. De ez küzdelem nem lehet csak egyszerű a folytatása a tegnapnak. Kell, hogy a múltnak a felismerésével gazdagodjék. Kell, hogy ez az akarat mozgalmunk minden részét áthassa, mert, csak így válhatik legyőzhetetlen erővé. Csak így juthatunk nemcsak egy esztendővel, hanem egy lépéssel is előbbre. Nagy célkitűzésekhez mérten nagynak is kell lenni. A magyar munkásosztálynak ezt a nagyságot eszméihez való hűségben, az értük való küzdelemben, megvalósításukra törő akaratban kell kifejezésre juttatnia. Az új esztendő új harcokat tartogat számunkra. Társadalmi és politikai viszonyaink új alakulásával számot kell vetnünk. Számot kell vetnünk mindazzal, ami Magyarországon túl, a nagyvilágban történik és mindehhez mérten fel kell készülnünk, hogy a ránk szabott feladatnak eleget tudjunk tenni. És hogy eleget tehessünk mindannak, amire a múlt kötelez és amire a jövő ösztönöz, ahhoz arra van szükségünk, hogy még jobban át legyünk hatva társadalmi szükségességétől annak a nagy társadalmi mozgalomnak, amelynek részesei vagyunk, hogy a szocializmusért való harcot az adott és ránk váró politikai és gazdasági harcokkal együtt vállaljuk és sikeresen tovább vigyük. Üdvözlet és köszönet mindazoknak, akik e harcban a mozgalom bármely területén részt vettek és munkájuk, erejük legjavát áldozták a nagy célkitűzések érdekében, a mi nagy ügyünk előbbreviteléért! Üdvözlet, bátorítás, ösztönzés mindazoknak, akik minden akadállyal, maradisággal, gúnnyal, lekicsinyléssel, üldözéssel szemben munkálkodtak a szocializmusért! Elvtársak, a munkástársak, tovább, előre! 4