Népszava, 1937. február (65. évfolyam, 27-49. sz.)

1937-02-02 / 27. szám

1937 február 2, kedd AZ EP SZAVA Londonban és Párizsban csalódást keltett Hitler beszéde Dellos francia külügyminiszter a béke egységes­ségéről és a szerződések tiszteletben tartásáról A kü­lpolitika tényezői, államférfiak és újságok nagyon beha­lten tárgyalják Hitler beszédét. Erre válaszolt Delbos francia külügyminiszter is és erről írnak a lapok. Ezekkel érdemben lapunk más helyén, külön cikkben foglalkozunk, a következőkben, ismertetjük a berlini beszéd hatásainak megnyilatkozását: A háború halottai a békéért estek el (Chateauroux, január 31.) Delbos külügyminiszter ma reggel Párizs­ból Chateaurouxba érkezett és részt­vett a város hősi emlékművének fölavatásán. A fölavatási ünnepség alkalmából a külügyminiszter nagy beszédet mondott, amelyben vála­szolt Hitler kancellárnak tegnap a birodalmi gyűlésen elmondott beszé­dére. — Ezek a h­ősi halottak — mon­dotta a külügyminiszter — Francia­országért és a békéért estek el. Ez azt jelenti, hogy Franciaországnak továbbra is a békéért kell küzdenie. A külügyminiszter a továbbiakban a spanyol kérdésről szólva hangoz­tatta, hogy amikor a baráti Spanyolországban szomszédos kiütött a polgárháború, amely kettészakította az országot, Franciaország a benem­avatkozás politikája mellett­­ ért lándzsát, hogy ezzel elszigetelje a spanyol forradalom tüzét. Minden­esetre nagy veszély származnék abból — folytatta a külügyminiszter —, ha a be nem avatkozás elvének nyilvánvaló megsértésével m­eg­kísérelnék valamely államformát Spanyolországra rákényszeríteni, vagy valamely államformát szá­mára megtiltani. Egyedül Spanyolországra tartozik, hogy milyen államformát választ magának. Ezek után rámutatott az általános béke megszervezésének „szerencsét­len nehézségeire" és így folytatta: — Teljes mértékben hívei va­gyunk a Népszövetségnek és tá­mogatjuk továbbra szövetség biztonsági is a Nép­ Utak­, az alexandrettei rendszerét. szandzsák kérdésének megoldására, amely úgyis a Népszövetség műve volt. Békebarát országok egymással való kapcsolata — versengő csoportok kialakulása helyett... — Ugyancsak Franciaország biz­tonságát, * egyúttal az általános s­ékp megerősítését mozdítják elő — folytatta Delbos — a békebarát országokkal fenn­[Angliával álló kapcsolataink. fennálló szoros benső viszonyunk, valamint­ a kisantant­tal, Lengyelországgal Oroszországga­l fennálló és Szovjet­egyezmé­nyeink megannyi biztosítékot szol­gáltatnak számunkra a háború­elleni küzdelmünkben. Ebben a küz­delemben erkölcsi támogatással találko­zunk több más nép részéről, elsősorban Amerikának amely demokráciája részéről, nagy demokráciával minket az elvek közössége fűz össze. — Nem gondolunk arra — foly­tatta a miniszter, hogy szembefor­duljunk, vagy barátainkat szembe­állítsuk bárkivel is. Ellenkezőleg, arra törekszü­nk, hogy megaka­dályozzuk az egymással ver­sengő államcsoportok, az esz­mények vagy érdekek közös­ségén alapuló ellentétes szövet­kezések kialakulását. Szigorúan védelmi jellegű szerző­déseink, amelyek saját védelmünk éber gondján alapulnak, csupán biztosítékok és vihar elleni elővi­gyázó megállapodások. Ragaszko­dom ahhoz, hogy megkíséreljük ba­rátaink körének minden nemzetre való kiterjesztését. Ha együttmű­ködünk — mint ahogy ez a törek­vésünk — a világgazdaság helyre­állításán, ha kereskedelmi, pénz­ügyi és vámügyi megállapodásokat, kötünk, ha részt veszünk a nemzet­közi nehézségek leküzdésére irá­nyuló minden eszmecserében, ha el­fogadjuk azt, hogy minden ellen­tétet döntőbírósági eljárás alá bo­csássunk, ezzel mutatjuk ki leg­hatályosabban, hogy a földkerekségen van hely va­lamennyi jóakaratú nép szá­mára és hogy a­ fegyveres erő­szak alkalmazása mindig szám­vetési hiba és bűn. Ha választanunk kel a háború kö­zött, amelyben győzők és legyőzöt­tek egyaránt megsemmisülnének és a békés együttműködés jótétemé­nyei között, akkor ki is haboz­hatna azok közül, akik a népek sor­sát intézik? A szerződések megtartása és a béke biztonsága Ezután Hitler beszédére tért át és a következőket mondotta: “ Készséggel állapítom meg min­­­denekelőtt, hogy Hitler beszédében nincs semmi támadás Franciaország ellen és hogy a kancellár azt mon­dotta, hogy Németország és Fran­ciaország között nem lehet alap semmiféle vitára. Ez a mi gondola­tunk és a mi óhajunk is. De nemcsak mi vagyunk — németek és franciák — egyedül a világon és a béke fenntartásának olyan általános feltételei vannak, amelyek túlterjednek mindkét országon. E feltételek és szabályok közé tar­tozik szerintünk az, hogy tartsuk tiszteletben a szerződéseket. Amikor a kancellár utalt ko­rábbi szerződésű m­eg­tagadásokra és ezekhez egyedül saját kezde­ményezéséből újabb fölmondá­sokat fűzött, ezzel nem erősí­tette meg a bizalmat, amely az aláírások érvényén nyugszik. Kétségtelen, hogy híj lapot fordít a történelemben és késznek nyilatko­zik a jövőben a becsületes együtt­működésre, de a nemzetközi együtt­működés tárgyalásokat és megálla­podásokat foglal magában és ezek nagy nehézségekkel fenyeget­nek. ha­ Németországnak az a né­zete, hogy a fegyverkezés — igaz, hogy védelmi célú fegy­verkezés — kérdésének ő az egyedüli bírája. Idézte Hitler szavait, amelyekben a béke nagy értékéről beszélt, hang­súlyozta: — Mi ugyanígy gondolkodunk, amikor a leszerelési általános érte­ mem 3. oldal kezlet­ egybehívását kérjük. Ami minket illet, egyedü­li föltételünk az, hogy a béke megszilárdítására irányuló erőfeszítések ne irányul­janak senki ellen sem. Amikor ezt mondom, Szovjet - Oroszországra gondolok. Veszélyes és önkényes lenne azt akarni, hogy a nemzetközi kö­zösségből kizárjunk egy több mint kétszázmillió szágot, lakosa ér­amely egyébként nem gondol má­sok kizárására és amely, ugyanúgy mint mi, a b­éke szükségétől és óha­jától van áthatva. A fegyverkezés ellenőrzésének kívánsága nem mehet sértésszámba­ n Amikor azt mondjuk, hogy Európa gazdasági újjáépítésének az a feltétele, hogy békés légkör alakuljon ki, hogy nyilvánossá te­gyük és ellenőrzés alá­ helyezzük a fegyverkezéseket, hogy megállítsuk és fokozatosan vetkezést, akkor korlátozzuk a jegy-Németország haj­landó a mi szavainkban sértő uta­lást látni. Mi azonban m­id­dig azt hirdettük, hogy ezek a megállapítások vala­mennyi országra érvényesek, beleértve magunkat is. Nem kí­vánunk Németországtól semmi olyat, amit ne kívánnánk min­denkitől és saját magunktól is. Amikor azt mondjuk, hogy ké­szek vagyunk közreműködni a nyersanyagok méltányosabb el­osztásában, de arra junk, hogy ezzel ne­m is gond a­háborút tápláljuk, senki sem sértődhetik meg e jogos aggodalom miatt. Ha uralomra akarjuk juttatni a bé­két­, akkor a hadiiparokat, béke­iparok­a­t kell átváltoztatni és ez az átalakítás, amely nélkül félelmes válságok felé megyünk, annál ne­hezebb, mert más termelési ágak rovására élénk ütemben folytatták a fegyverkezést. Ezt a nehézséget csak akkor oldhat­juk meg, ha kereken felhagyunk a fegyverkezéssel és ha a hely­reállított árucserében és az új­ból megtalált virágzásban — hála a biztonságba vetett egye­temes bitnek — új piacok nyíl­nak meg megújult termelésünk számára. Ez a nagy f­eladat­ az, amelynek megoldásához kérjük Németország és valamennyi más állam segítsé­gét. Hogy ezt a feladatot jól el­végezhessük, hagyjunk föl minden oldalról a sértődésekkel, a bizalmat­lankodásokkal és szabadítsuk meg a világot a háború lidércnyomá­sától. Befejezésül Delbos a következő­ket mondotta: Ami minket illet, mi minden erőnkkel rajta vagyunk, hogy ez a megbékülés bekövetkez­zék. Meg vagyunk győződve, hogy a h­áború végzetes lépés, hogy a háború bűn, amelyet egyszer­s mindenkorra száműzni kell, mert örökre megsemmisítené a civilizációt. Ennek érdekében a végsőkig is elmegyünk a békítő eljárások, a kezdeményezések és a megértés biztosítása terén. Béke­akaratunknak egyedüli korlátja az a rendíthetetlen akaratunk, hogyha megtámadnak minket, akkor védjük magunkat és hogy hívek maradunk szerződésekben vállalt kötelezettségeinkhez. Ezzel olyan szabad és erős nép Van mm néh­ányk­or a Szociáldemokrata Párt Kultúrpropagandaosztálya által 1937 február hó 7-én, vasárnap délután 4 órakor a Művész Színházban (volt Fővárosi Operettszínház, Nagymező ucca) tartandó VIII. Munkáselőadásra Színre kerül G. B. SHAW: cimborája című 3 felvonásos színműve

Next