Népszava, 1937. február (65. évfolyam, 27-49. sz.)

1937-02-23 / 44. szám

65. évfolyam 44. szám l Budapest, 1937 február 23, kedd A MAG­Y­A­R­O­R­S­ZÁG­I S­Z­O­C­I fI­­­L D­EM­O­­­K­R­AT­A P­ÁRT KÖZ­P­O­NT­I KÖZ­L­Ö­N­Y­E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti­ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Yoinő Tanner szociáldemokrata elnökletével koalíciós kormány alakul Finnországban A szociáldemokrata pártból és az agrárpártból alakul ki az új kormánytámogató többség (Stockholm, február 21. —­­A Nép­szava tudósítójától.) A február 15-i finn köztársasági elnökválasztások eredményével kapcsolatban már jeleztem, h­ogy a szociáldemokrata szavazataival uralomra elektorok került Kallio megválasztása a finn bel-és külpolitika egész eddigi rend­szerét alapjában változtatja meg. Svinhufvud elnökségének utolsó fél­évében kisebbségi kormány ural­kodott, amely a kétszáztagú parla­ment legerősebb pártjának, a 83 mandátummal rendelkező szociálde­mokrata pártnak és a többs­zéki pártoknak kikapcsolásával ellen­in­tézte az ügyeket. Kallio, az új elnök március 1-én foglalja el hivatalát, nappal, február 28-án Ezelőtt egy hurcolkodik A szociáldemokrata vezetés alatt levő finn koalíciós kormány meg­alakulását március első hetére várják. Ezzel a nagyjelentőségű esemén­­nyel kapcsolatban Stockholmban rámutatnak arra, hogy a Tanner­kormány megalakulásával mind a négy skandináv államban, Svédor­szágban, Norvégiában, Dániában és Finnországban szociáldemokrata, illetőleg szociáldemokrata, vezetés alatt álló koalíciós kormányok ve­zetik majd az államügyeket. S. T. ki Svinhufvud a köztársasági elnöki­­ tatúrás törekvések utolsó maradé­palotából. Valóságos szimbólum ez:­tói hordják ki a finn közéletből... bútoraival együtt a finnországi dik­ 1 Ugyanis eldöntött kérdés, hogy a köztársasági elnök a szociáldemokrata pártból és az agrár­pártból álló kormánykoalíció élére Väinö Tanner elvtársat, a finn szociáldemokrata párt vezérét állítja. A 83 mandátummal rendelkező szociáldemokrata párt és az 53 képviselőt magában foglaló agrárpárt a parlamentben olyan hatalmas többséget alkot majd, amelyet még az sem tudna veszélyeztetni, ha az agrár­párt jobboldalán álló kis csoportocska leszakadna és a konzerva­tívokhoz, illetve az egészen jelentéktelen lappo-fasisztákhoz csat­lakoznék. Bár a haladó párt a kormányalakításban nem vesz részt, az is kétségtelen, hogy az ehhez a párthoz tartozó eddigi külügyminiszter, Holsti is részt vesz majd az új kormányban. A Turul-bajtársak botrányos tüntetéseket rendeztek a Forum­moziban és a főváros uccáin . V * A felvonuló diákok a zsidók fölakasztását és kiirtását követelték Turulék gyűlésükön bejelentették, hogy ezentúl törvénytelen eszközöket is alkalmaznak Hétfőn este a fővárosban soroza­tos diáktüntetések voltak, amelyek során a rendbontó jobboldali baj­társak minden komolyabb rendőri beavatkozás nélkül tüntettek és ordítoztak vonulgattak, Budapest uccáin. A tüntetések kiindulópontja a Turulnak egy gyűlése volt, amely­nek uszító szónokai annyira felbuj­tották a jelenlévő diákokat, de egyéb, nem-diák elemeket is, hogy a gyűlés ered­ménye egész Budapest nyugalmát tötéssorozat fölkavaró botrányos tün­tett. A Turul Szövetség ifjúsági nagy­gyűlést tartott hétfőn este a Turul­várban. A gyűlés napirendjén e magyar egyetemi ifjúság problémái­­ voltak. A gyűlést Végváry József nyi­totta meg. A Turulvár nagytermét körülbelül 8—900 főnyi hallgatóság töltötte meg, közöttük legalább 2—300 szemmel láthatóan nem egye­temista fiatalember. Végváry Szövetségnek azzal kezdte, hogy a Turul vissza kell térnie eredeti célkitűzé­séhez és szelleméhez: 1911­-hez, az ellenforradalom zászlajára írt köve­telésekhez. Minden bajtársnak harcolnia kell azért, hogy 1920 fajvédőinek munkássága „népi gyökerektől táplálva" végül is célhoz érhessen. A népben már meg­értek ezek az eszmék, bár lehetséges, hogy ebben „van valamilyen külföldi ha­tás is..." Dr Dérczy problémáiról Ferenc a diákság szociális szólott. A kultuszminisz­tertel egybehívott felsőoktatási kon­gresszuson a diákságnak, torkára fojtot­ták a szót. A legsúlyosabb kérdések közé tarto­zik az egyetemi tandíjak és vizsga­díjak magassága. Kinek van ezekre pénze? Erre a kérdésre a már eddig is állan­dóan zúgó teremből mindenünnen közbe­kiáltások hangzottak el: — A zsidóknak van pénzük! Le a zsi­dókkal! ti Akasszuk föl a zsidókat!" „Törvénytelen eszközökkel"... " Amikor a kormány elrendelte az értelmiségi munkanélküliek összeírását, a kormány egy felelős tényezője kijelen­tette, hogy a diplomás fiatalság ne a közhivatalokban, hanem a magángazda­ságban keressen elhelyezkedést. Ezt azonban intézményesen kell biztosítani, ezért a Turul Szövetség követeli és ja­vaslatot terjeszt a kormány elé a 42 órás munkahétért, a magánalkalmazotti jogviszony és a munkabér rendezéséért. — A mai nemzeti jövedelemmegold­ásnál — mondotta Dérczy —, adottak a lehetőségek. Az egész magyar gyáripar évi két és félmilliárd tiszta bevételé­ből félmilliárd pengő a haszon... (Közbekiáltások: „A zsidóké!" „Elvenni tőlük!" „Zsidó Csák Máték!") A teremben ekkor már egészen izzó volt a hangulat, izgatott kiáltások kö­vették egymást: „Ha kell, törvénytelen eszközökhöz folyamodunk!" „Ki az uccára!" „Le íraM&filléi A gróf szórakozik Tizenkilenc év óta szórakozik ez a gróf, a magyar politikában és tizenkilenc év óta látjuk: mindegy neki a múri helye, fő­dolog a szórakozás. Hogy tegnap szélsőbal, ma szélsőjobb? — annyi baj legyen. Egy arcizma sem rán­dul, amikor egyik oldalról áttán­col a másikra és ma pont az el­lenkezőjét raccsolja annak, amit tegnap hirdetett. Nem lehet ezt tudomásul nem venni, mert ez nem a gróf magánügye. Nem le­het azt sem mondani, hogy ez idegkérdés és a gróf, úgy, ahogy van, a pszichopatológia világába utalandó, nem, ez nagyrészt poli­tikai kérdés, vagy ha jobban tetszik: a politikai közélet kér­dése. Azon már túl vagyunk, hogy miskolci szereplése után vegyük észre. Már rég látjuk és rég figyel­jük. Nem is amiatt tűnik szembe, hogy ugyanazt a nagybőgőbeug­rást, ugyanazt a tükör- és pohár­pusztítást duhajkodja végig a po­litikában, mint ahogy valamikor a lokálok áporodottságában meg­tanulta , hogy a politikai meg­győződés vagy a világnézeti glé­dába állás is csak annyi, illetőleg addig tart nála, mint ameddig egy kupica konyak gőze bujkál az agy tekervényeiben. Vannak úri szeszélyei, amelyek már föl sem tűnnek. Hogy egyszer Gandhi, máskor pedig Franco szerepével biztat és fenyeget s hogy tegnap­előtt Gandhi szolid kecskéjét, teg­nap meg Franco vitézi kardját választotta vezércsillagának —­ az egyszerű nézőt ez csak megmoso­lyogtatja s legfeljebb az idegor­vos homlokán kapja aggodalmas ráncba a bőrt. Amiért mérhetetlenül ellenszen­ves (és veszedelmes is) Festetics Sándor grófnak ez a szórakozás-­ elfajzása, az nagyobb dolog, mes­­szebbre hat. Megszégyeníti és ba­gatellizálja, kompromittálja, ne­vetségessé alacsonyítja és jórészt bepiszkolja az eszméket, amelye­ket szórakozásaira úgy aggat, mint valami cifra pántlikát és amelyekkel úgy jár ki-be az or­szág városaiban és falvaiban, mint ahogy hajdanában duhaj jó­kedvét vitte egyik lokálból a má­sik spelunkába. Tessék szemügy­re venni, amikor földreformot hirdet, hogy mennyit szenved —1 a földreform eszméje. Föl akarja osztani az ötszáz holdon felüli földbirtokokat, de utána az al­vezére nyomban kijelenti, hogy a grófi vezér negyvenezer­ holdja azonban érintetlen marad. A ke­sernyés és vidám röhögés, ami ilyesmi után fölviharzik, nemcsak

Next