Népszava, 1937. április (65. évfolyam, 73–98. sz.)

1937-04-01 / 73. szám

1937 április 1, csütörtök NÉPSZAVA Szentesi akkordok Szentes már nem Szentes többé, hanem szimbólum. Fogalomzava­rok, rosszhiszeműségek, a horog­ke­resztes fertőzetet kísérő tünetek, a magáról megfeledkezett vidéki köz­igazgatási közeg és a korlátját té­vesztő közigazgatási vezető, a meg­félemlített közvélemény, a paroxiz­m­usig hazudozó sajtó szimbóluma. Ki okozta a szentesi botrányt? Jánoska rendőrfőtanácsos úr! És ki fokozza a szentesi botrányt? Já­noska rendőrfőtanácsos úr, akinek valamilyen m­ódo­n igazolnia kell fölfelé eddigi magatartását és aki­nek, ha oka nincs, ürügyet kell te­remtenie, hogy a „vörösök" ellen fölléphessen. Ki állt oda megbélyegző és meg­filázó kísérőzenével „békíteni" ak­kor, amikor a horogkeresztes döm­p­ingsajtó hazugságaiból majdnem új Kémeri-ügyet dagasztottak bi­zonyos célok szolgálatában? A fő­ispán, aki, mint a délutáni horog­keresztes kormánylapból értesü­lünk, nem megy el a jól megérde­melt nyugdíjba. Dehogy megy el, valamennyi tényező változatlan bi­zalmának letéteményese, hiszen is­meretes nyilatkozatával nem mon­dott többet és nem mondott keve­sebbet, mint annyit, hogy a szo­ciáldemokrata munkásotthon cél­jaira való adakozás nemzetellenes és hazafiatlan!... Ú­j nyilatkozatok a régi téma kö­rül. Dr Vecseri Sándor, a szentesi református egyház főgondnoka, ha­sábos nyílt levélben titakozik az ,,Esti L­­ iság" hazudozásai ellen. Ki­derül nyilatkozatából, hogy a szen­tesi pártszervezetnek esze ágában sem volt, hogy virágvasárnapján munkásbált rendezzen. Kiderül, hogy a bált a Földmunkás Szövet­ség ottani csoportja rendezte­­ volna, ha a rendőrség engedélyezi. De dr Vecseri Sándor nyilatkozatá­ban van olyan kitétel is, amelyből kiderül, hogy a szociáldemokrata pártnak (ahogyan ő mondja: „szo­ciáldemokrata szakszervezetnek") talán nem engedte volna át díj el­lenében sem a Református Kör ter­mét. A szentesi földmunkás azon­ban tisztességes ember és sem mint földmunkás, sem mint­ szociáldemo­krata nem­ bérence egy idegen ter­jeszkedő nagyhatalomnak, nem áll zsoldjában horogkeresztes fölforgató törekvéseknek, nem veszélyezteti az állam rendjét és polgárainak sza­badságát. Sajtója nem kap szubven­ciót, nem hirdet fölfordulást és rém­uralmat. A szentesi szociáldemo­krata földmunkás a maga szegény­ségében és nyomorúságában a sza­badság harcosa és ha egyszer-egy­szer bálra, mulatságra van kedve (de kevés kedve van), a Főgondnok úr — aki jóhiszemű barátságot mu­tatott a szentesi munkások iránt — minden aggodalom nélkül átenged­heti neki a termet. Nyilatkozik Ambrus Albert elv­társ is. Ő is a kormánypárti horog­keresztesek hazudozásaival foglal­kozik. Közli, hogy az „Esti Újság" nevű sajtótermék ellen a megfelelő törvényes lépéseket megtették. És közli azt, hogy a nyilasok barátja, Kozma György főispán tévedett. Nemcsak három zsidó adott és nem­csak 14 pengőt otthon fölépítésére. adott a Munkás­ Az igazság az, hogy 1935-ben épí­tették a munkásotthont és ekkor zsidók és keresztények egyformán kivették a részüket az adakozásból. Adott az ipartestület, adott az Ipa­ros Nőegylet, adott belügyminisz­teri jóváhagyással (Kozma Miklós, a főispán bátyja volt a belügymi­niszter) a város is. A kártyák nyíl­tak és ebből az ügyből bajos horog­keresztes rejtelmet csinálni. De nyilatkozott .Jánoska rendőr­főt ajtácsos úr. Nyilatkozott és cse­lekedett Mivel eddigi ügyei oly rosszul si­kerültek, telelármázta a várost és a megyét, hogy március 28-án nagy felvonulás készül a Ti­sza partjára. Ott volt az egész karhatalom, ott volt Jánoska is, csak éppen a tüntetők nem­ érkez­tek meg. Nem Jánoskától ijedtek meg. Nem érkeztek meg, mert nem is volt szándékukban, hogy oda menjenek. Az egészet Jánoska ta­lálta ki. És nyilatkozott Jánoska hivatal­szobájában is nyilvánosan. Azt mondotta, hogy hiába ugrálnak el­lene a budapesti szocialisták, neki azért nem történhetik semmi baja, mert Boór megvédi őt. Nem tud­juk, hogy Jánoska főtanácsos úr alappal, vagy alap nélkül hivatko­zik erre. Ez az ő ü­gye. Közügy el­lenben az, hogy ez sem menthet meg valakit, ha hivatalára teljesen és tökéletesen alkalmatlan, ha a szük­séges tapintat helyett szükségtelen provokáció a kenyere. Ha kudarcot vallva nem nyugszik meg, hanem tovább kever és jelent, hogy magát igazolja. Nem: az ilyen közhivatal­nokból hiányzik a vezetői­ség és az az érzésünk, hogy képes­akár­mennyire is hivatkozik Boór Ala­dárra, kell, hogy az nyugodalma­sabb állásról gondoskodjék állítóla­gos védence számára. A főispán pedig? Őt a kormány szócsövének fogjuk fel. És újra megkérdezzük: törvényen kívül va­gyunk-e, vagy sem? » A magyar szociáldemokrácia építő munkája másfél év alatt Harcolt az országos és a községi politika fórumain a dolgozó népmilliókért A pártvezetőség és a parlamenti frakció jelentése április 4-iki és 5-iki Kongresszusunkhoz Most került szociáldemokrata ki a nyomdából a párt vezetőségé­nek és parlamenti frakciójának XXXI. évi jelentése, amely a va­sárnap és hétfőn megtartandó or­szágos kongresszusunk számára ké­szült. Ez a jelentés szinte villanás­szerű túlzsúfoltságában — hatvan­két oldalon — a magyar szociál­demokrácia másfél év alatt megví­vott­­ harcait, azokat a küzdelmeket pergeti le előttünk, amelyeket pár­tunk legutóbbi kongresszusunk óta a az országos és községi politikában dolgozó népmilliókért, politikai szabadságukért, megélhetésükért, szociálpolitikai védelmükért folyta­tott és azokat a meg nem szűnő ül­döztetéseket, amelyek pártunk szer­vező, oktató, felvilágosító munká­ját kísérték. Az új politikai helyzet A jelentés, miután kegyelettel emlékezik meg a szociáldemokrata munkásmozgalom legutóbbi másfél esztendejének, sajnos, számos hazai és külföldi halottairól, a politikai helyzetnek a Gömbös - kormány uralm­a alatt és azóta kialakult ké­péről ad áttekintő vázlatot. A Göm­bös-kormány állandóan számot ve­tett egy háborús kirobbanás lehető­ségivel, erre építette föl politikai elgondolásait és ezért lehetően ke­rülni igyekezett, az összeütközést a különböző pártokkal. A gombosi korszakot emellett egyfelől a diktatórikus rendszerekkel való kacérkodás, másfelől a két kézzel szórt, felelőtlen ígéretek jellemezték. Ezek az ígéretek azon­ban mind beváltatlanok maradtak. Gömbös a többi közt a titkos vá­lasztójog ígéretével jött és miután föloszlatta a parlamentet, újra nyílt szavazással választatott. Az új parlamentben azután Gömbös azt hirdette, hogy a választójog re­formja már 11011 sürgős feladat — „előbbrevaló a kenyér kérdése". l­­e ugyanakkor a kenyérkérdés, a szé­les rétegek megélhetésének problé­mái is megoldatlanok maradtak és újra bebizonyosodott, hogy a szo­ciális problémák, a kenyérkérdés megoldásának éppen a nyíltszava­zásos rendszer a legfőbb akadálya. Ezt Gömbös Gyula betegségének utolsó periódusában már be is látta, aminek beszédes bizonyítéka az a levél, amelyet Sztranyavszky Sán­dorhoz intézett egy választójogi pártközi konferencia összehívása érdekében. A mai politikai helyzet kialakulás­­ának felvázolása során ismerteti a jelentés a Darányi-kormány meg­alakulásának körülményeit, a vá­lasztójogi pártközi konferencia le­folyását, azokat a fenyegetéseket, amelyekkel Kozma Miklós volt bel­ügyminiszter még a Darányi-kor­mány megalakulását megelőző na­pokban illette a pártot és a Nép­szavát, valamint Darányi miniszter­elnök programadó nyilatkozatait. Rövid összefoglalását adja a jelen­tés azoknak a küzdelmeknek, ame­lyeket pártunk képviselői a­ parla­mentben folytattak a szabadság­jogokért, a választójogért, az adó­terhek igazságosabb és méltányo­sabb megosztásáért, az ősz óta a széles néprétegek számára teljesen elviselhetetlenné fajult drágaság ellen és a dolgozó tömegek szociális védelméért. A Darányi-kormány is leszögezte magát a titkos szavazást meghono­sító választójogi reform mellett, de az eddigi jelekből, nyilatkozatokból a pártvezetőség jelentése azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy ,,a vá­lasztójog reformja a Darányi-kor­mány kezében, a sokat emlegetett korrektívumokkal, nem lesz olyan reform, amelyet mi is elfogadha­tunk". Ám a mai helyzet tarthatatlan. Kivezető út csak új választó­joggal és új választással remél­hető. Mi változatlanul valljuk ezt a fel­fogást és elutasítunk minden olyan törekvést, jöjjön az bármely oldal­ról, amely a­ választójogi reform meghiúsítását célozza." A külpolitikai helyzet másfél év alatt történt változásai­ról, a külpolitikai frontok legutóbbi kialakulásáról ad számot ezután a Bátraké a szerencse! Az új m. kir. osztálysorsjátékon egy szerencsesorsjegy gon­dtalan jövőt hozhat. Am­: Vs . 3'/t,­­U­s 7, V* - 14.. V. - 28 pengő. Rendel­­jen egy levelezőlapon Bürge Frigyes Barik Rt.-mi], Kossuth Lajos neem 4. Telefon: 1-898-80. A lui­zasok már a jövő héten, 10-én kezdődnek. (X) gjsma 3. oldal tfAT^^ASAROLJON 'OSZTÁLYSORSJEGYET H UZAL APRU IS 10,­C­N BANK R.T BUDAPEST HOSSUTH LAJOS-l­f Rmckb­an még ma! Levelezőlap is elegend ! Telefon: 18-98-80 Hivatalos árak: 7» - 31/«,1/* - 7,V. = 14,Vi - 28 pengí Az összes nyereményeket azonnal kifizetjük 8 órától 6-ig egyfolytában nyitva jelentés, amelyből ugyancsak meg­állapítható, hogy ez a másfél esz­tendő milyen sorsdöntő kihatású események foglalata volt a világ­politikában. Az olasz—abesszin há­ború, a locarnói egyezménynek a horogkeresztes Harmadik lom részéről való fölrúgása, Biroda­ Léon Blum népf­rontkorm­­ányána­k ura­lomrajutása, a kilencedik hónapja dühöngő spanyol polgárháború, a német—osztrák megegyezés, az lázas fegyverkezés, amelynek során a az egyes nagyhatalmak, egymással versengve, igyekszenek túltenni egymáson és az ennek folytán olyannyira akuttá vált háborús veszedelem csak legr­ikítóbb színfoltjai a világ­politikai helyzet szédítő iramú, kaleidoszkópszerű változásainak. Megemlékezik a jelentés az Inter­parlamentáris Unió múlt év júniu­sában Budapesten lefolyt tanácsko­zásairól is és a szociáldemokrata parlamenti frakció tagjainak az interparlamentáris konferencián ki­fejtett szerepléséről. Majd pártunk nemzetközi­ vonatkozásait és ennek keretében a külföldi testvérpártok legutóbbi választási győzelmeit, politikai térhódítását ismerteti. A fővárosi községpolitikában lefolytatott harcainkról is bőven akad jelentenivaló. Hiszen abba az időbe, amelyet a jelentés felölel, esik „a nagy szanálás" esztendje, amely súlyos küzdelmeket hárított pár­tunkra a fővárosi dolgozó töme­gek és a közüzemi alkalmazot­tak érdekeinek védelmében. Ennek a harcnak egyik legkiemel­kedőbb eseménye volt, a am­i­kor pár­tunk minden erejét mozgósítva, tel­jes fölvértezettséggel állt ki a Beszkárt árdrágítása ellen és a fő­város költségvetési vitájában az indítványok elvósz­tott az ellen, hogy a sorával tiltako­ztal kezes „sza­nálás" költségeit a közüzemi mun­kásokkal fizettessék meg. Pártunknak az országos község­politikában való szerepléséről ugyan­csak összefoglaló jelentést kapunk. A pártszervezés és a pártoktatás munkájáról fölsorakoztatott adatok­ örömteljes, biztató képet adnak ar­ról, hogy a magyar szociáldemo­krácia, a hatósági üldöztetésekkel és a feléje acsarkodó gyűlölködés­sel megbirkózva, az ezernyi akadá­lyok és farkasvermek ellenére mi­lyen hatalmas lendülettel vitte előre a maga építő munkáját. Megemlé­kezik a jelentés a Népszava szer­kesztőségében és párttitkárságában, valamint a pártszervezés terén vég­rehajtott átszervezésről, a fővárosi pártszervezetek hatalmas megerő­södéséről, a szervezetekben dolgozó BMiflftir imfiiiWMTTMHiaft trn^b^m^i, • \ -. yi .'a A m „.,•>• -amtia»,, ^ .....--•• • U r 1 ü tiW 1 .tSmttifllH^W

Next